Másnap reggel elég kellemetlen helyzetre ébredtem meg amiben már jó 3 éve nem volt részem. Kissé aggódva öltöztem át és jobb dolog híján egy elszakított rongy darabot tettem oda. A véres huzatot meg ruháimat a mosásba dobtam. Átvizsgáltam a fürdőt hátha találok valami női cuccot, de persze, hogy nem akadt sehol. Erre még rá tett egy lapáttal a hasfájás is ami ébredés óta kínzott. Egyre idegesebb voltam.

- Loki! - kiáltottam miközben kijöttem a fürdőből. Válasz nem jött amiért morogva indultam le a nappaliba. A kanapén trónolt, egykedvűen nézett fel rám. Egy pillanatra láttam is, hogy meglepődik az arcomon, de korántsem ez izgatott a legjobban pedig eltudom képzelni milyen ádáz tekintettel méregettem.

- Mi van? - vonta fel a szemöldökét. Megdörzsöltem az arcomat. Hogy is kellene neki kezdeni? Jobb lesz ha kimondom egyszerűen kertelés nélkül. Az arcom elpirult egy pillanatra.

- Tudod vannak időközök mikor... a nők vért pisilnek. - próbáltam elmagyarázni, a kezemet idegesen tördeltem magam előtt. Elképedten pislogott.

- Vért pisilnek? - kérdezett vissza. Az alsó ajkamra haraptam, bólintottam egy aprót. Kezdett egyre kínosabb lenni a dolog.

- Hasonló. - motyogtam az orrom alatt. Félre tette a könyvet.

- És ezzel mit csináljak? - érdeklődött kissé gúnyosan. Egyből felment bennem a pumpa.

- Mégis mit? Gyereket, tuti! - akadtam ki - Betét kell te gyökér, különben össze menstruálok mindent! - kiáltottam rá hevesen. Hátra hőkkölt.

- Jól van, midgardi, jól van! - tartotta fel védekezőleg a kezeit.

- Dehogy van jól! - folytattam a kiakadást. Fel alá kezdtem járkálni előtte - Fáj a hasam, egy wc papír van a lábam között mégis mi lenne ebben jó? - néztem rá szikrázó szemekkel. Felvonta a szemöldökét.

- Esetleg más legyen a lábad között? - mosolyodott el perverzen, mire bemutattam neki.

- Gilisztákkal nem foglalkozom. - fintorogtam karba tett kezekkel.

- Láttad már? - vigyorgott tenyérbemászóan.

- Nem, nincs nagyítóm, bocs. - dünnyögtem az orrom alatt. Összehúzta a szemeit.

- Figyelmen kívül hagyom most a beszólásod. - mondta úgy, mint ha ezért hálálkodnom kellene neki - És megkérdezem újra. Mit csináljak vele? - kérdezte nyugodtan. Ingattam a fejem, ennyire hülye ő se lehet.

- Menjünk el a boltba és veszek én magamnak. Csak kettőnk közül neked van pénzed. - mutattam rá nyomatékosan. Megforgatta a szemeit, majd felkelt.

- Gyere midgardi, dolgom van. - indult az ajtó felé.

- Mégis mi? Mereszteni a foghagyma segged? - kiáltottam ahogy utána siettem. Felém fordult.

- Még egy beszólás és nem megyünk sehova. Idegesít, hogy ilyen pofátlan vagy. - sziszegte az arcomba. Mereven néztem rá, nem válaszoltam. Elfordult, felkapott egy dzsekit, majd egy pufi sárgát felém dobott. Fintorogva vettem fel.

- Utálom a sárgát. - morogtam az orrom alatt, hogy ne is hallja. Előre engedett, nagy dirrel - dúrral pedig ki is mentem és elindultam a legközelebbi női bolt felé. Loki ott volt a nyomomba, öles léptekkel követett. A hasam szerencsére tűrhetően fájt, de még így is sietni akartam, hogy utána meleg vizes törülközőt tegyek rá. Mikor elértünk a bolthoz hirtelen Loki felé fordultam, a tenyeremet nyújtva. Megállt ő is, majd a kezembe nyomott pár bankjegyet és indult volna tovább ha nem kapom el a karját.

- Egyedül szeretnék bemenni. - feleltem az értetlen tekintetét látva. Morogva dőlt a bolt falának, hálás mosolyt küldtem felé, majd besiettem. Hamar vettem egy tucattal, nem akartam megkockáztatni, hogy legközelebb is eljöjjünk. Az eladótól - aki szerencsére nő volt - megkérdeztem, hogy esetleg bemehetnék a mellékhelyiségbe mivel nem lakok közel és addigra átvérzek. Megengedte így pár perc után, már újra Loki előtt álltam egy zacskó betéttel.

- Na megvagy? - kérdezte flegmán. Megmutattam neki a zacskót.

- Fogsz még nyafogni? - indult el vissza. Összehúztam a szememet, lecövekeltem ott ahol álltam.

- Fogok, mert rohadtul menstruálok és rohadtul fáj a hasam, de még be kell vásárolni valami kaját, mert te, önkényes uraság kurvára nem tudod megmozdítani a segged és úgy látom inkább rohadnál meg, mint hogy tegyél az éhhalál ellen valamit! - kiabáltam utána vörös arccal. Megállt, komótosan megfordult, kezeit zsebre dugta és visszasétált mellém. A szemeimbe nézett, meglepően nyugodt volt.

- Befejezted? - kérdezett csak ennyit. Összeszorítottam a fogamat.

- Komolyan? Ezt komolyan megkérdezed? Idióta! - indultam el hitetlenkedve a bevásárlóközpont felé. Mikor nem érzékeltem, hogy követne, hátra néztem. Még mindig ott állt a bolt előtt.

- Szedjed már a lábaid! Nem érünk rá egész nap! - indultam felé morcosan.

- Mi a franc bajod van? - ráncolta a homlokát - Idegesítőbb vagy, mint általában.

Összefontam magam előtt a karjaimat.

- A hormonjaim zavarodottak, ingerlékenyebb vagyok, érzékeny. Ennyi a bajom. - biccentettem, majd megragadtam a karját és húzni kezdtem. Morgott valamit az orra alatt, de erre már nem szenteltem nagyobb figyelmet. Ahogy elértük a nagy boltot ami szinte az arcunkba nyomta az akciójukat, a bevásárló kocsikhoz léptem és elhúztam egyet. Loki unottan követett miközben az önműködő ajtó feltárta előttünk a nyálcsorgató helyiséget. Egyből a húsok felé indultam.

- Mit akarsz vásárolni? - hallottam meg Loki hangját. Megvontam a vállám. Kezdtem kicsit lehiggadni, de a pocakom még mindig fájdalmasan görcsölt.

- Nem tudom. Húst azt tuti, mert úgy láttam azt mindketten szeretitek. - gondolkodtam el miközben oda álltam kérni. Egy középkorú férfi állt ott, vagyis többen, de ő nem volt foglalt. Mikor meglátta, hogy elé álltam, hatalmas vigyor került az arcára.

- Jó napot hölgyem! Mit adhatok? - kérdezte szívélyesen. Mosolygásra késztetett, az ilyen embereket nagyon szeretem. Elmondtam mit szeretnék. Loki csak nézett, hogy mennyi húst szeretnék főleg csirkemellet.

- Nagyon szépen köszönöm. - vigyorogtam a férfira aki csak intett kedvesen. Elindultunk a tejtermékek felé.

- Fura. - jegyezte meg Loki.

- Micsoda? – kérdeztem miközben kiemeltem néhány doboz tejet, tojást, sajtot és szalámit.

- Hogy ahhoz képest, hogy az utcán éltél ha jól tudom több, mint 3 évig, de mégis úgy viselkedsz, mint ha soha nem történt volna meg. Inkább hasonlítasz egy midgardi háziasszonyra. – fejtette ki. Sóhajtottam ahogy tovább toltam a kocsit. A konzervek felé közeledtünk.

- Azelőtt tényleg jó életem volt. Főzni tanultam szóval, ezért is tudom, hogy miből mennyit kell venni, mert már tudom mire használom fel. – mosolyodtam el óvatosan. Nem válaszolt semmit, de nem is vártam el tőle. Megálltam a kekszeknél és nézni kezdtem őket, hogy vajon melyik is a jó. Végül a háztartási keksz mellett döntöttem.

- Lu! – hallottam a becenevem, de mielőtt reagálhattam volna rá, csak annyit éreztem, hogy arrébb vetődnek velem és egy nagy csörömpölést nem messze. Hevesen dobogó szívvel pillantottam oldalra, ahol Loki volt, majd magam elé ahol a borsókonzervek a bevásárló kocsiba borultak és ahol nemrég én is álltam. Görcsösen szorongattam a háztartási kekszet, miközben a bemondóba mondták, hogy a negyedik soron ledőlt egy csomó konzerv és nem tudom kit küldjék oda.

- Jól vagy? – állított fel Loki a karomnál fogva. Még mindig remegve emeltem rá a tekintetem.

- Meg... megmentettél. – motyogtam döbbenten mégis hálásan. Zavartan elkapta a fejét, de nem szólt be a nyilvánvaló kijelentésemre.