Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Ötvenkilencedik

Úristen gyerekek, ez a nap nagyon hosszúúúúú volt, de végre leültem három negyed 11kor írni a részt és gyááá igyekszem, mert fáradt vagyok nagyon XDD szóóóóval, mint említettem szülinapom van vagy volt, mindegy, a lényeg az, hogy tudjátok mit kaptam?*-* Végtelen Háborús könyvtartót, kis jegyzetfüzetet na meg Avengers Assamble energiaitalt, persze Thorral rajta és Tutti Frutti ízzel*-* Hú, nagyon nagyon boldog voltam, ha szeretnének holnap a rész végén megmutathatom őket XD <3 Addig is itt a rész, igyekszem/igyekeztem cukira írni. Ja és még egy megjegyzés, a történet ami benne van egy könyvből szedtem, ha valaki felismeri örülök, aki nem, majd leírom a végén <3 


----------


- Volt egyszer egy király, annak volt három fia és egy felesége. - kezdte mesélős hangon amiről eszembe jutott egy olyan történet amiben a nagypapa az unokáival leül a fotelbe és mesét mond nekik. Bárgyú vigyor költözött a számra.

- Viszont ezek a fiúk meghaltak a háborúban amit a király vívott ki magának, hisz áldozatok mindig vannak. Az egyiket megölték az óriások, a másikat a sárkányok, a harmadikat meg a nagy varázslók által vezetett lények serege. Rémes volt, a királynő nem bírta tovább és váratlanul meghalt. A király egyedül maradt az elárvult unokájával. A felcseperedő herceg a bátorságával kivívta a nép tiszteletét. Az emberek szerették őt. - csengett kissé szomorúan a hangja - Már majdnem felnőtt korba lépett, mikor a nagyapja újra nősült. A király megbetegedett egy idő után, a királynőről pedig az a hír járta, hogy gonosz boszorkány volt és saját magának akarta megszerezni a trónt a király megmérgezésével. Pár héttel később, a király meghalt. A herceg túl fiatal volt, hogy a helyére lépjen, így a jog szerint a királynő uralkodhatott még egy évig. A jövő bizonytalanná vált... - motyogta csendesen. Nagy szemekkel pislogtam rá, a szívem hevesen dobogott az izgalomtól, ilyen történetet lehet, hogy hallottam már, híres tündérmesék meg a többi, de Loki szájából minden egyes szó új értelmet nyert. Nagyot nyeltem, megkerestem az ujjait és finoman megszorítottam. Fél szemmel rám sandított, biztató mosolyt küldött és folytatta:

- A hercegnek eközben rabul ejtették a szívét, egy gyönyörű, okos lány és noha csak egy parasztlány volt, a birodalom örült az ifjú párnak. A királynő azonban túlzottan is élvezte az uralkodást és azért, hogy a trónon maradhasson kitalálta, hogy ő lép friggyre a herceggel. - cirógatta a tenyeremet, de erre már felkaptam a fejemet.

- Mi van? Ez bolond? Komolyan egy kis pisist akar férjének csak azért, hogy trónon maradhasson? Komolyan már! Beyoncé is jobb pasit talált volna! - háborogtam, de Loki nevetve leintett.

- Várd ki a végét. - csikizett meg. Megugrottam és mérgesen csaptam a mellkasára.

- Jó, a te kedvedért. - bújtam vissza a karjaiba, éreztem, hogy még mindig szemtelenül vigyorog.

- Utállak, midgardi. - harapott a fülemre gyengéden, majd sóhajtott és folytatta a mesélést: 

- Ahogy a herceg fülébe jutott a hír, mérges lett, mivel nem tetszett neki a dolog. Fogta szíve választottját és elvágtattak a sötétben. Jó idő után lepihentek, egy Tisza fa lombjai alatt töltötték az éjszakát. Másnap reggel, felébredt a herceg. "Ébredj, kedvesem!" mondta, de a földműves lánya nem mozdult. A herceg ekkor vette észre, hogy véres. Az éj leple alatt valaki megölte a szerelmét. - simított végig a derekamon amitől egyszerre borzongtam meg és kapott el a verekedhetnék.

- A fene egye meg! A királynőbe rúgok, tuti ő volt! Miért nem bí... - akadtam el. Loki egy csókkal belém fojtotta a szót, viszont csak annyi ideig tartott, hogy befogjam. Nagy szemeket meresztettem rá.

- Várd ki a végét. - ismételte meg komoly szemekkel. Bólintottam, igyekeztem befogni a számat. 

- " A királyné!" kiáltotta "A királyné megölte a kedvesemet!" A parasztok dühödt tömege kelt fel, hogy bosszút álljon a királynén és ekkor történt, hogy a Tisza fa, megindult. Elragadta a királynőt és többé soha nem látták. - motyogta lehunyt szemekkel. 

- Helyes! Megérdemelte! - morogtam a sötétségbe. Halkan elkuncogta magát.

- Midgardi, még nem fejeztem be. - suttogta, engedelmesen el is hallgattam.

- Fogta a királynőt és olyan messzire vitte őt, hogy a parasztok soha ne találhassanak rá. Egy tengerparti faluba ahol új életet kezdhet. - mondta egyszerűen. Tikkelni kezdett a szemem, nem bírtam magamba fojtani a szavakat.

- Mégis miért? Megölte a herceg szerelmét! Hogy menthetett meg egy gyilkost? Az a fa tényleg egy szörnyeteg lehetett. - háborogtam. Sóhajtott, gondolom megunta, hogy folyton rám kelljen szólnia. 

- Nem mondtam, hogy ő ölte meg azt a parasztlányt. Csak annyit mondtam, hogy a herceg ezt állította.  - mondta csendesen, kissé sunyi hangon amitől a hideg kirázott - A herceg nem aludt el aznap éjjel, ehelyett megvárta míg a parasztlány mély álomba merül. Ekkor véghezvitte titkos tervét. Megölte a lányt. - vallotta be. Döbbenten néztem le rá.

- Mi?! - kérdeztem vissza szinte hisztérikusan, de szóra se méltatott, folytatta tovább.

- Tudta, hogy a lány halála olyan bosszút szít majd amely elüldözi a királynőt. - dünnyögte az orra alatt. Egy percig fel sem fogtam, ez nem az a tipikus tündérmese volt amit megszoktam, sokkal... valóságosabbnak, taszítóbbnak tűnt.

- Ez nem jó történet! - jelentettem ki habozva, Lokira kukkantottam aki a fejét ingatta rajtam. 

- Ez egy igaz történet volt, a Tisza fa mesélte nekem régen. Az igazság néha átverésnek érződik, a királyság méltó utódot kap, parasztlányok halnak meg értelmetlenül és van úgy, hogy egy boszorkányt kell megmenteni. Meglepődnél milyen gyakran. - mászott fentebb rajtam, a tagjaim kissé zsibbadtak már alatt, de nem szóltam érte, elviseltem bármeddig csak halljam a hangját. 

- Szóval akkor a királynő nem is volt boszorkány? - vontam fel a szemöldökömet. Megrázta a fejét.

- De, a királynő gonosz boszorkány volt és meglehet, hogy borzasztó aljasságra készült, nem tudhatjuk. - mosolyodott el sejtelmesen. Mérgesen néztem rá, el sem hittem, hogy pont most kezd el titokzatoskodni. 

- Jó. De akkor miért mentette meg a Tisza fa ha mégis gonosz volt? - értetlenkedtem. Megforgatta a szemeit, de folytatta:

- Azért, mert egy valami nem volt, szívtelen gyilkos. Nem mérgezte meg a királyt, az öregségbe halt bele. A királynő nagyon szomorú volt. - biggyesztette le az ajkait, de játékosan meglegyintettem.

- Ezt értem. A herceggel mi lett? Elkapták? - tudakoltam akárcsak egy öt éves kisgyerek.

- Nem. Hőn szeretett király vált belőle. - fintorodott el egy pillanatra - Hosszú élete végéig pedig boldogan uralkodott. - mosolyodott el nyájasan. Ingatni kezdtem a fejemet.

- És itt ki a jó? Mert... nem igazán tudom ezt eldönteni. - latolgattam az esélyeket viszont egyiknek se tudtam volna azt mondani, hogy nagyon jó. Hirtelen Lokira néztem, a szemei huncutan és várakozóan csillogtak, mint ha sejtené, hogy rájövök saját magam is a válaszra. Ez egyfelől tetszett, hisz azt bizonyítja, hogy hisz bennem, ez pedig büszkeséggel töltött el.

- Szerintem... itt nincs se jó, se rossz. Először úgy tűnik, mint ha lenne, de csupán azért, mert ilyen meséken lehet felnőni. Viszont ahogy rád nézek, értelmet nyer, hogy a valóság nem ilyen. - simítottam a kezemet az arcára. Alig láthatóan meglepődött, összeráncolta a homlokát.

- Ezt mire érted? - érdeklődött. Lehet tudta, hogy mire értem, lehet nem, de szerettem volna elmondani neki, hogy tudja és soha, de tényleg soha ne felejtse el.

- Te egyszerre vagy jó és rossz. Ahogy én is, de most rólad beszélünk. Követtél el dolgokat, például itt vagy Asgardban, de... egy idő után kezdtél megváltozni, nem bántottál senkit, igaz a csípős nyelved megmaradt, de sebaj. A változás látszik rajtad, nem vagy tökéletes, ahogy senki sem, ez tesz téged... igazivá. - pirultam el halványan, egy másodpercre pedig olyat láttam Loki szemeiben amit eddig soha. Hálát? Szerelmet? Csodálatot? Nem igazán tudtam behatárolni.


-------

Szóval a történet az a Patrick Ness és Siobhan Dowd - Szólít a szörny című történet filmes változatából szedtem, mivel alig fél éve láttam a tévében és úristen, annyira megtetszett maga a sztori meg úgy az egész <3 Érdekesség, hogy azért van két író mivel az egyik meghalt és csak egy idő után folytatta a másik, viszont az aki meghalt, hogy milyen tervei lettek volna a végére, az sosem derül ki, viszont így tökéletes a történet szerintem! <3 Aki megtudja szerezni nekem 2000ért az szóljon plsXDD <3 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro