Sziasztok! Úh, szóval nagyjából két hétig nem lesz rész, a kiváltó ok, pedig, hogy most 27-től 2-ig táborba és utána suli kezdés, a Kollégiumba pedig fogalmam sincs mikor lesz wifi, mert tavaly ilyenkor se volt legalább másfél hétig :c de, ami biztos, hogy Szeptember 7-dikén (yey, pont szülinapomkorXDD) lesz rész <3 Viszont a másik dolog, hogy mivel elkezdődik a suli, csak hétvégente lesz 2-3 rész. Ühm, szóval ennyit akartam közölni, szép vasárnap estét és jó olvasást a részhez! <3

-------------

"Lokival a hónapok szinte repültek. Vicc nélkül. Úgy elillant a fejünk felett egy fél év, hogy csak pislogtam mikor a naptárra néztem. Karácsony után jöttem vissza, tavasz elején nyílt az étterem és ahogy a naptárra néztem, ledöbbentem, hogy már nyár dereka van. Az étterem nyitó fantasztikusan sikerült, nem sokáig maradtunk Lokival mivel láttam rajta, hogy feszélyezi a helyzet így angolosan távoztunk. Viszont a Bosszúállóknak hazudtam, Loki kóstolta meg az első fogást az étlapról. Az értékelése pedig elég kézenfekvő volt, a kis pocakjáról és a heves habzsolásáról, legalábbis ezt vontam le. Az étterem, ha már itt tartok, Tony és Pepper által virágzik, örülök, hogy sok embernek tetszik, de néha eszembe jut, hogy mi lett volna ha ezt saját erőből építem fel? Őszintén, egyrészt szánalmasnak érzem, hogy Pepper nélkül semmire nem jutottam volna, de másrészről pedig boldog vagyok, hogy van egy hely ahova elmehetek, dolgozok és hiába vagyok fáradt esténként, attól még boldog vagyok, mert otthon is vár valaki akihez hozzá bújhatok. Khm, a kis csibész, borzasztóan megszerettem, minden este meglepett valami kis mágiához fűződő csínytevéssel, egész hamar eltanulta a földi dolgokat és néha már ő ment el vásárolni is. Persze nem főzött vagy takarított, állítása szerint az túl megalázó egy hercegi sarjhoz. Ilyenkor elővettem a morcos énemet és a fejéhez vágtam szegény Sleipnirt, amit megelégelt pár napja és addig csókolgatott, kínzott édesen míg... szóval lekönyörögte rólam a bugyit, ahogy a napok múlásával egyre többször. Először tényleg féltem, hogy fáj, mert a bizalmam Loki iránt nem ingott meg, de Loki édesen bánt velem így nem féltem, ha valamit elbénáztam csak lágyan megcsókolt. Ez persze az első alkalom volt, azóta megmutatta, hogy vadabban élvezi, ami legnagyobb megdöbbenésemre nekem is tetszett. Védekeztünk ahogy szükséges, de furcsán érzem magam az utóbbi napo..."

Hirtelen a szemem elől eltűnt a füzet amibe jegyzeteltem, rémülten fordultam meg a székkel. Loki olvasta a sorokat, gyorsan kikaptam a kezéből és vörös arccal dugtam a pólóm alá. Horkantott.

- Add vissza. Nem fejeztem be az olvasását! - tartotta ki elém a tenyerét várakozóan, hirtelen ötlettől fogva pedig bele nyaltam. Fintorogva törölte belém. 

- Nem adom, ez az enyém. - ingattam a fejemet határozottan, még mindig szorongatva a kis füzetecskét. Felvonta a szemöldökét.

- Mégis miért nem adod ide? Te hoztad a szabályt, hogy egymás előtt nincsenek titkaink. - fonta össze maga előtt a karjait bosszúsan. Elpirultam, szégyenkezve hajtottam le a fejemet, hisz igaza volt, tényleg én hoztam ezt a döntést, hogy ne legyenek titkaink, és utáltam azért, amiért a saját szavaim használja fel ellenem. 

- De ezt... nem akarom. Vagyis annyira nem lényeg, mert... - haraptam az alsó ajkamra - Olyan, mint ha egy barátnőnek mondanám el. Kiadom magamból és... szóval emberrel nem tudom ezt megtenni, mert Pepper nem igazán kedvel, a lányok a konyhán sincsenek túl jó véleménnyel rólad, ismerkedni meg nem szeretnék, mert nem lenne időm senkire és veled jobban szeretek lenni. - vallottam be mindent csendesen. Frusztrált sóhajt hallatott, majd leguggolt elém. Szemei komoran csillogtak.

- Elvettem a szabadságodat. - mondta halkan, de hevesen megráztam a fejemet. Ez hülyeség! Nem vette el, hát nem látja rajtam, hogy épp ellenkezőleg? Szárnyakat adott, fényt hozott az életembe! 

- Erről szó sincs! Mondom szeretek veled lenni, egy barátnőre se cserélnélek le! - bizonygattam komolyan, de csak ingatta a fejét. Sóhajtott és fel kelt, de utána kaptam. A szemeimbe nézett, zöld íriszei lemondóan meredtek rám. A szívem belesajdult, sóhajtva tettem le a füzetet és hozzá bújtam. Lassan csúsztatta a derekamra a karjait.

- Az van a füzetbe ami ebben a fél évben történt, hogy veled vesztettem el a szüzességemet és ezzel megkaptam életem legszebb éjszakáját. Tényleg, csodálatos volt, ahogy csókolgattál, becézgettél, egy pillanatra se engedted, hogy mással törődjek. - vörösödtem el. Loki arcára pimaszság költözött, huncutan markolt a fenekembe és közelebb húzott magához.

- Igazán tetszetős dolgokat rejtegetsz a ruha alatt, még szép, hogy megízleltem. - duruzsolta az ajkaimra, de nem hagytam, hogy megcsókoljon, elfordítottam a fejemet. A mellkasára fektettem, éreztem a testén, hogy nem érti miért fordultam el.

- Viszont azóta furcsán érzem magam, mint ha... nem tudom, zavarban vagyok melletted, étvágyam sincs és a munkahelyemen is csak vigyorgok ha rád gondolok. - motyogtam csendesen, hitetlenkedve eltolt magától, tekintete végig fürkészte az arcomat, majd felnevetett. Csak pislogtam rá, le se esett, hogy rajtam nevetett. 

- Loki! - akadtam ki, mikor realizáltam, hogy tényleg kinevetett mikor szinte szerelmet vallottam neki. Sértődötten löktem arrébb és kitrappoltam a szobából, le a lépcsőn. A kacagó isten követett, de mikor a dzsekimet kaptam fel, akkor már nem vihorászott, elkapta a karomat.

- Hova mész? - kérdezte számon kérően, de elrántottam tőle a kezemet.

- Sétálni. - morogtam lehajtott fejjel. Tényleg rosszul esett, hogy kinevetett, miközben egy icipici cuki dolgot mondtam neki. Loki morogva emelte fel az államat.

- Szeretlek! - vágta a szemembe komolyan - Azért nevettelek ki, mert aranyos voltál, mint egy kis hörcsög. De te félre értettél! 

Felment bennem a pumpa, összehúztam a szemeimet.

- Naná, hogy félre értettem, semmit nem mondtál ami nem arra utalt volna! - kértem ki magamnak indulatosan. Megforgatta gúnyosan a szemeit.

- Talán nem kellett volna elrohanj. - szúrta oda sértetten. Összeszorítottam a fogaimat, még ő van felháborodva?! Mindjárt pofán baszom egy székkel a rohadékot! 

- Talán nem kellett volna elmondjak semmit, mert te nem értékelsz semmit amit mondok! Mert egy ember vagyok, midgardi, mi? Aki nem ér fel az isteni szintedre, igazam van?! - fröcsögtem az arcába. Alsó ajka megrebbent, összehúzta a szemeit.

- Mégis miről beszélsz? - kérdezte hülyének tettetve magát. Itt durrant el az agyam, akkora pofont kevertem le neki, hogy még az én tenyerem kezdett el sajogni. Könny szökött a szemembe, kétségbeesetten és mérgesen néztem rá. 

- Hát nem látod?! Szeretlek! Megszerettelek Loki, fényt hoztál nekem, lelket leheltél belém. - folyt le egy könnycsepp az arcomon - Nem akarlak elveszíteni, annyira félek, hogy elhagysz azért aki vagyok. Amiért nem élek addig ameddig te. 

Loki lassan és vészjóslóan fordította felém a fejét, az arca kipirosodott ott ahol megütöttem. Megbántam, a lelkiismeret furdalni kezdett érte, amiért bántottam.

- Ide figyelj, te eszetlen idióta! - kezdte higgadtan, de a szavai olyanok voltak akár a metsző olló. Nagyot nyeltem, félve vártam, hogy mit is fog reagálni.