Nos, mint látjátok ez a Novella első része, mivel kicsit késtem az idő határral amit nagyon sajnálok, és úgy gondoltam két részre szedem. Viszont, ami FONTOS, hogy nem fogom leírni, hogy Loki hogyan mentette ki Luannat, maradjon csak az ő kicsiny kis titkuk:333 . A második novella előre láthatólag nem tudom mikor fog érkezni, de igyekszem, addig is jó olvasást kívánok ehhez a fejezethez! Luv, babák!<33

-----‐------‐--------------------

Az asgardi élet nem egyszerű, főleg ha az ember leánya egy isten feleségeként van jelen. Luanna az elmúlt években sokféle megpróbáltatást viselt el a férje mellett, és talán ennek is volt köszönhető, hogy szerelmük az idő múltával egyre mélyebb, s erősebb lett. 

A szoba csendjébe halk szusszanások és apró nyögések vegyültek, végül elnémultak. A vörös hajú izzadtan és csapzottan bújt szerelméhez, apró csókokkal illette hófehér orcáját. Loki felé fordította az arcát, mai napig eltudott csodálkozni, hogy a nornák milyen kegyesek is voltak hozzá, de ezt soha nem kötötte volna kedvese orrára, még a végén eltelt volna. 

- Mit bámulsz? - kuncogott Luanna - Megint be akarsz szólni, hogy milyen nagy orrom van? - bökte meg férje oldalát, aki erre összerezzent. Utálta, hogy szerelme ilyen hamar kitapintotta, hogy egy bizonyos helyt igencsak csiklandós.

- Nem, ne kötekedj, mert nemes alfeledre teszek panaszt. - morogta durcásan az orra alatt, Luanna felkacagott erre.

- Hihetetlen vagy. Más még örülne, hogy asszonya ilyen jól néz ki két gyermek után, te meg hisztizel, hogy meghízott a fenekem. - nevetett hitetlenkedve. Loki fáradtan sóhajtott, majd belemarkolt az említett testrészbe és közelebb húzta magához.

- Jól figyelj, mert nem hallasz több ilyet, és ezt is csak a házassági évforduló miatt mondom el. - jegyezte meg Loki szárazon, de a szemein látszott, hogy jól szórakozik. Megköszörülte a torkát, közelebb húzta a forró testet és halkan, bársonyos hangon neki kezdett:

-  Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkisérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam." Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szivébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. - suttogta neki a férfi. Luanna meglepődött ezen, ismerte ezt a verset, magát a költőt nem szerette, de Loki hangján, mint ha nem is evilági költeményként hangzott volna. Sejtette, hogy honnan is tanulta meg Loki, még a tavalyi házassági évfordulójukra hozott a férfinak rengeteg földi irodalmat, köztük lírai műveket. Talán nem is jellemezhette volna a vers jobban a helyzetüket, a múltjukra gondolt, mikor először találkoztak, az átélt élményekre és megpróbáltatások vég elláthatatlan sorára. Luanna szemeibe könnyek szöktek, Loki hamar felmordult mikor ezt meglátta.

- El ne kezdj sírni, mert itt hagylak. - morogta, majd magához ölelte a szipogó kedvesét. A lány persze bújt hozzá, reszketegen sóhajtott.

- Ne haragudj, csak ez annyira szép volt. Nem is tudtam, hogy ilyen szépen hangzik tőled egy vers, többször kellene mondanod. - jegyezte meg, Loki csak megforgatta a szemeit rajta.

- Na nem, most se kellett volna mondanom, kis kényes feleségem - ciccegte, mire kapott a mellkasára egy ütést. Luanna duzzogva nézett fel rá, majd a hajába túrt.

- Kényes a jeges segged. - öltött rá nyelvet, Loki persze kapott az alkalmon és mélyen megcsókolta a kedvesét. Luanna megenyhült, mosolyogva csókolta vissza és lassan elszenderedtek egymás karjaiban.

¸¸¸¸¸¸¸¸¸¸¸¸

Ha Luanna valaha is kételkedett volna abban, hogy Lokitól vannak a gyerekei, minden egyes reggel bebizonyosodott, hogy a szerelmére ütöttek. Úgy ordított a kicsi Amenda, mint akit nyúznak, Luanna fáradtan kelt ki az ágyból, majd ment be és etetni kezdte a pár hónapos kislányt. A tekintete a zárt erkély felé révedt, nem nyitották ki, félt, hogy a fiúk kiesett volna, amilyen kis csibész volt és el-el szökdécselt az édesanyjától is. A szeme felragyogott ahogy észre vette a lágy pelyhekben hulló hópelyheket, Asgardon tudta, hogy csak ritkán havazik és nem is sokáig, csak addig míg a föld megpihen. De nem is emiatt volt izgatott, még talán egy éve találta meg az iratok és családfa könyvek között azt, amikor Loki is született. A tél első hava, vigyorodott el, majd a karjaiban lévő tücsökre pillantott, aki készségesen ette a kebléből a fincsi ennivalót. 

- Ma meglepjük apádat, rendben? - vigyorgott, és csak remélni tudta, hogy Asmund nem fogja hátráltatni a kis csínytevéseivel. Amilyen kicsi, sokszor akkora vicceket is tud tenni. Nem egyszer talált már a cipőjében valami zöld trutymót, és hallotta fia pimasz kacagását.

Amint a kis Amenda jól lakott, Luanna elrendezte őt és a bátyát, majd a legnagyobb gyermekét kézen fogva indult ki a lakosztályból. Úgy gondolta elviszi először Asmundot az egyik tanítóhoz, épp elég gondja lesz a leánnyal is, de ahogy a könyvtár felé fordult, a kisfiú szó nélkül leblokkolt.

- Asmund... no, mi a baj? - lepődött meg édesanyja, és aggódva leguggolt elé. Asmund hevesen kezdte rázni a fejét, nem akart ma a kövér bácsihoz menni.

- Anya had menjek veled! - kérte a törpe gyermek, a szemeit kérlelően meresztette rá. Luanna sóhajtott, összepréselte az ajkait ahogy gondolkodóba esett. Muszáj lenne csak Amendaval mennie, de anyai szíve kezdett behódolni a fia kérése előtt. Megrázta a fejét, majd halvány mosolyt villantott.

- Rendben, de csak most az egyszer. És legyél ám jó kisfiú, különben elviszlek a tanítóhoz! - fenyegette vigyorogva.

Asmund nem igazán tőrödött a fenyegetéssel, örömittasan felkiáltott és Luanna nyomába eredt. A vörös hajú letekintett a fiára, el sem hitte, hogy az élete fény pontja a halálával kezdődött, aminek legalább 8 éve. Azóta a fia is megnőtt, bár úgy is Thornak a gyermekei is igencsak nagyok voltak. Luanna halála után pedig semmi sem volt a régi. De a változás most jó szelet kavart nekik.

A lépcső nem volt olyan mély, mint amekkorára Luanna számított, könnyen letudott menni a két csemetéjével, végig sétált velük a hosszú folyóson. Hangos zsivaj, tányér koccanás, fazekak csörömpölése hallatszott ki a konyhából. Asmund kissé félve bújt közelebb anyjához, a szoknyáját szorongatta ahogy beléptek. A levegő, mint ha megállt volna egy pillanatra, mindenki döbbenten nézett a hercegnőre, majd a fő szakács, aki irányította az egész bagázst, oda sietett.

- Hercegnő, minek köszönhetem Ön és gyermekei látogatását? - kérdezte, miközben derékból meghajolt a lány előtt. Luanna nehezen szokta ezt meg, hogy ő a hercegnő miután hozzá ment Lokihoz, sokszor le is intette azokat akik meghajoltak előtte, de jó párszor rá lett szólva gyengéden, hogy ne tegye. Legalábbis Loki utalt rá finoman, hogy ha elengedi ezt a szokást, előbb - utóbb semmibe fogják venni, amit senki nem akar.

- Férjemnek ma van a születésnapja, úgy gondoltam, hogy belsőségesebb legyen ez a nap, szeretném én elkészíteni a tortáját a tivornyához. - magyarázta el a szándékát. Mondandóját csend követte, ezelőtt egyetlen fentebb való se csinált ilyet, de Luanna nem tántorodott el, türelmesen várta a szakács válaszát, aki láthatóan nem is találta hirtelen a szavakat.

- De... hercegnő, erre vagyunk mi, hogy elkészítsük. Biztos nem gondolja meg magát? - kérdezett rá óvatosan, és kissé aggódva.

- Nem, sajnálom, túl makacs vagyok hozzá. Nekem csak hozzá valók kellenek, semmi más, fent is eltudom készíteni a tortát. - vigyorodott el büszkén a lány. Asmund félve pislantott fel a nagydarab nőre, aki még mindig értetlenül ugyan, de bólintott.

- Természetesen. Mit óhajt a hercegnő elvinni? - érdeklődött segítőkészen. Hamar összeszedték a joghurt tortához szükséges alap anyagokat, egy szolga segített neki feltolni egy külön folyóson ami sokkal rövidebbnek bizonyult, mint a lépcső. Asmund most már jobb kedvűen lépkedett Luanna mellett, a tekintete vadul csillogott, Luanna úgy sejtette megint valami rosszaságon töri a fejét, de nem is akart bele gondolni mennyire is rossz és ki szívja meg. Remélte Loki, most rajta a sor.

Ahogy felértek a szobába, a kisleányt lefektette, majd megköszönte a szolgalónak, hogy segített és kiküldte. Kezet mosott, a fia ragaszkodott, hogy segíteni akar így az ő kezét is szépen megmosta.

- Na most! - csapta össze a tenyerét, majd felvette a kis srácot és mosolyogva adott neki egy puszit.

- Anya! - kacagott fel Asmund, majd játékosan ficánkolni kezdett a karjaiban, végül a két lábára állt.

- Jól van, nyugi. Szóval, azt mondtad szeretnél segíteni úgy, hogy most itt az idő. Piskóta tésztát kell összenyomkodni, majd beletteni egy tálba. - vette elő a feldarabolt sima sütit, majd letérdelt Asmund mellé. Elkezdte bele nyomkodni a tálba, Asmund is követte a példáját, csak azért egy 8 évestől ne várjunk nagy csodát, nem a legszebb módon csinálta és a morzsák össze vissza repültek. Luanna inkább csak kacagott rajta, édesnek találta a kis krapekot, hogy ennyire tetszik neki a süti. Mikor ezzel megvoltak, a lány felnyúlt a többi hozzá valóért. A joghurtot összekeverte a gyümölcsökkel, majd ráöntötte a tésztára. Az aljára kekszeket rakott, sóhajtva tette fel a tálat. Nem is volt annyira nehéz, sőt leginkább ezt most találta ki, de remélte sikert arat vele kedves férjénél. Már csak meg kell fagyassza.

~~~~~

Estére Loki fáradtan lépdelt be, az orrába egyszerre kúszott isteni és valami förtelmesen büdös szag. Elfintorodott, egyből meg is állt, és a szemével megkereste a forrást.

- Hélre, mi van itt, Luanna? - lepődött meg a férfi, mikor kedvesét nyakig... szóval szarban találta, de úgy szó szerint. Az egész ruhája olyan volt, sőt az arcára és a hajába is került. Loki alig bírta visszatartani a röhögést, Asmund meztelenül és pucéran mászott ki az ágy alól, kacarászva szaladt Loki irányába, aki kinyújtotta a kezét és a fejénél visszatartotta a fiút.

- Engem nem kensz össze, mint anyádat. - jegyezte meg szórakozottan, mire kapott egy pár gyilkos pillantást.

- Hű, de jó a kedvűnk, jégcsapocskám. Szedd csak össze a fiadat és fürdesd meg. - horkantott ahogy elkezdett vetkőzni.

- Az rád is férne, kedvesem. - mondta pofátlan vigyorral, majd kézen fogta Asmundot és a fürdőbe vitte. Luanna egy díszpárnát hajított Loki után, morogva törölte meg óvatosan az arcát, majd utánuk ment és belemászott az azúrkék csempével kirakott medencébe.

- Mond csak, Lu, hogyan lettél ilyen... piszkos? - igyekezett szépen fogalmazni, már így is látta, hogy eléggé pipa kedvében van a szerelme. Luanna lemosta az arcáról és a hajáról fintorogva, majd finom illó olajokkal és egyéb kence ficékkel kezdte kenegetni magát, hogy ne legyen annyira büdös.

- A drágalátos fiacskád és lányod össze esküdtek. - horkantott ingerülten. - Kiakartam cserélni Amenda pelusát, mire Asmund fele néztem és annyit láttam, hogy meztelen. Egy pillanatra nem figyeltem Amendara, aki szépen csinált egy nagy folt barnaságot. Félre tettem, kicseréltem rajta, és bevittem. Lépnék ki az ajtón, erre a fejemre esik az ajtó tetejéről Amenda pelusa! - mordult fel haragosan az emlékre. - És utána jöttél be te, pedig robbani készültem.

Loki ereje eddig bírta, olyan hangos kacagás távozott a torkából, amilyen még soha. Alig bírta abba hagyni, Asmund is csatlakozott a nevetéshez, mulatatta, hogy az apja kikacagja az anyját.

- Ne nevess, te ökör! - rivállt rá Luanna duzzogva, de ez nem gátolta meg Lokit, hogy még tovább nevessen. Luanna összefonta maga előtt a karjait, kihívóan felvonta a szemöldökét.

- Rendben, akkor én eszem meg egyedül a sütit. - mondta hangosabban, hogy Loki is hallja.

- Milyen sütit? - hagyta abba Loki rögtön a nevetést, majd kivette a tiszta fiút a vízből és törölközőt tekert köré. Hiába, az ő fia, ez már biztos. Luanna lemosta magáról az olajokat, majd megszárította vízes testét és egy hálóinget öltött magára. Sunyin mosolygott az orra alatt.

- Amit ma csináltunk apa! Barna volt és túrkáltam benne! - jelentette ki büszkén Asmund. Loki újra nevetni kezdett, de ezúttal Luanna is csatlakozott a vígadalomhoz.

- Előbb le kell kicsit fagyaszd, utána ehető, különben szét esik. - szólalt meg végül Luanna kuncogva. Segített Asmundnak felvenni a pizsamáját, a kisfiú boldogan sietett is el, Luanna pedig aggódva utána.

- Leírás alapján olyan, mint ha rólad beszélnénk. - jegyezte meg Loki rezignáltan, miközben a kis családja után ment. Luanna bemutatott neki, majd végül az asztalhoz vezérelte őket. A süti még mindig ott állt, Loki rájött, hogy ezt az illatot érezte mikor belépett, hümmögve bökte meg, mire kapott a kezére.

- Ne bökdösd, nem egy darab hús! - szólt rá Luanna morcosan. Loki felvonta a szemöldökét.

- Már elnézést, de egy darab húshoz se így nyúlok, vagy talán a tegnap este nem szolgál a szavaim mellett? - kérdezte, az ajkaira pimasz mosoly ült ki. Luanna eltátotta a száját a beszólásra, morcosan csapott Loki vállára.

- De undorító tudsz lenni, ahh! Fagyaszd meg, utána kapcsold ki magad te léhütő! - korhollta le. Loki dünnyögve érintette meg újra a sütit, majd elhúzta a kezét. Senki nem mozdult, jó pár percig álltak és csak bámulták a sütit.

- Ennyi? Megfagyott? - szólalt meg végül Luanna, a hangján döbbenet érződött. Loki unottan tekintett rá.

- Mert, mit vártál? Fél lábon elkezdek táncolni, hogy megfagyjon? - érdeklődött cinikusan, de a lány csak bemutatott neki, majd megfordította a süteményt, az edény tetejét megütögette, mire a süti a tányérra esett. Fogott egy kést, majd felvágta, fogott egy másik tányért és szépen rápakolt. Loki felé tartotta, hogy kostólja csak meg. Az említett vonakodva ugyan, de elfogadta. Eljátszotta kétszer a hattyú halálát mire beleharapott, de utána csendbe maradt és úgy kezdte el tömni magába, mint aki eddig sose evett. Lu kuncogva látta ezt, Asmundnak is pakolt ki, majd hagyta, hogy egyen. A férje felé fordult, átölelte a csípőjét és megpuszilta az arcát.

- Boldog születésnapot, szerelmem! Énekeljek neked? - kérdezte derűs mosollyal. Loki felnyögött fájdalmasan.

- Ne, kérlek, a nap így is elég szörnyű, legalább a hallásom had maradjon meg. - tette le az üres tányért, majd magához ölelte a nőt. A nyakába furta az arcát, Luanna figyelmen kívűl hagyta a beszólását, összevont szemöldökkel gondolkodott. Nem értette.

- Miért szörnyű ez a nap? Hisz Thorral lovagoltál ki, nemrég pedig jót szórakoztál és sütit is kaptál. - túrt a fekete tincsek közé, Loki homlokára apró puszit adott. Az említett megnyalta a felesége nyakát, érezte az édes vanilía és fahéj gyengéd aromáját.

- Mi lenne ha inkább befejeznénk a beszédet és valami sokkal értelmesebbel töltenénk az időnket? - kérdezte huncutan, az ajkai egyre lentebb haladtak, de Luanna megálljt parancsolt nekik azzal, hogy eltolta.

- Nem. Egy az, hogy itt a fiúnk, kettő, pedig, hogy nem fogsz most terelni. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, megint csőbe akarsz húzni! - bökte meg a mellkasát vádlón. Loki sunyin megadásra emelte a kezeit.

- Elnézést kisasszony, nem tudtam, hogy ilyen tüzes kedvében van. - somolygott az orra alatt. Luanna felsóhajtott unottan, hagyta őt, és bekísérte inkább Asmundot a szobába, addig maradt bent vele, míg el nem aludt. Utána csendben kislattyogott az ágyban fekvő Lokihoz. Bebújt mellé, megpuszilta az arcát, a karját átvetette a mellkasán. Loki visszaölelte, a kezét a derekán pihentette meg.

- Szörnyűnek tartod, hogy megszülettél? - érdeklődött Luanna csendesen. Loki szeme se rebbent a kérdésre, az ajkait apró sóhaj hagyta el, a szerelmére tekintett.

- Miért fontos ez? Csak egy szófordulat volt. - nyafogott a szülinapos. Luanna megrázta a fejét, tudta, hogy nem csupán szófordulat. Ismerte már annyira Lokit, hogy tudja, mit gondol komolyan, és mit nem.

- Szóval igen. Nos... - ült hirtelen a csípőjére, lehajolt hozzá és gyengéd puszit adott az arcára. - Nekem tökéletes vagy, és nem szörnyű. Hatalmas szíved van, vicces vagy, és akiket megszeretsz egykönnyen nem engeded el őket. Anno talán ebbe szerettem bele, vagy csak észre vettem a faladon húzodó repedéseket és le akartam vetkőztetni ezt rólad. De valahol... az út során megszerettelek. Sosem beszéltem erről neked, de fájó pontot hagyott bennem. Mikor 3 napig aludtam, még jobban beléd szerettem. Emlékszem a fájdalomra is... mikor próbáltalak meggyőzni. - kapott akaratlanul is a vállához. Loki az elején még önelégülten hallgatta, de így a vége felé egyre jobban lohadt le a kedve. Összepréselte az ajkait, már szólt volna, de Lu a szájára tapasztotta a kezét.

- Nem fejeztem be. - jelentette ki egyszerűen, majd mikor úgy látta Loki csendbe marad, elhúzta a kezét. - Szóval... fájt. Nem az, hogy leszúrtál, persze az se volt kellemes, de... maga a szemed fájt. Annyi fájdalom rejtőzött benne, a félelem és a harag mellett. Szentimentális embernek vallom magamat és naivnak. De legfőképpen hűséges vagyok, és úgy láttam te is. Mikor vártál rám, ahogy lefelé botladoztál a lépcsőn... haragudtam rád amiért majdnem elveszett a karom, de láttam, hogy megkaptad a saját jussodat. És nem tudtam haragudni, túlságosan égett bennem a szerelem ahhoz. Amit ki akarok ebből hozni, hogy legyél bármilyen, jégóriás, asgardi, felőlem leveli béka is, én akkor is szeretni foglak, mert tökéletes vagy. - zárta le végül a monológot, majd lágy csókban részesítette Lokit. A férfi meglepetten pislogott, az ajkakba sóhajtott és viszonozta a csókot.

- Most, hogy mondod, én is szeretem a tökéletes magamat. - ütött meg pimasz hangot, de Luanna csitítólag simult hozzá.

- Látom a lényeget te is felfogtad. - horkantott nevetve, majd elhúzodott, de Loki elkapta és visszahúzta. Megpuszilta a szemeit, gyengéden és oda adóan. Luanna meglepődött ezen, a szíve hevesen kezdett dobogni erre a mozdulatra.

- Nehéz vagy, Lu. - súgta Loki lágy hangon. Luanna szeme kipattant, mérgesen csapott Loki fejére.

- Akkora egy paraszt vagy! - szólt rá haragosan, de Loki csak nevetett rajta.