Nem szeretem ha Tonyt és Lokit shippelik, de ez valami förtelmesen aranyos <333

-----------------

Hamar visszaértünk, nem is értem már mit akartam abban a hülye múzeumba. Bizonyítani Lokinak? Ugyan már! Ha a fejem tetejére se álltam volna, akkor sem győzöm meg, hogy hozzá illő vagyok. Tudtommal meg egy férfit se lehet így meggyőzni. Loki csak az ajtóig kísért, ott megállt, egy lépést sem jött bentebb. Érdeklődve néztem vissza rá.

- Mi az? Miért nem jössz be? - kérdeztem, visszacammogtam hozzá, de csak a fejét rázta.

- Ez a te házad. - mondta, tekintetét elkapta rólam. Szívem nagyot dobbant, hatalmas mosoly kúszott az ajkaimra. Tiszteletben tartja a kérésemet! 

- Fáradj be. Úgyis segítened kell nekem. - mondtam vidáman. Azon pillanat belépett, ahogy befejeztem a mondatot, mint ha erre várt volna. Nevetve vettem tudomásul, hogy kissé én vagyok előnyben, de persze nem akartam ezzel visszaélni. Még nem.

- Miben kell az isteni segítségem? - kérdezte ahogy felcaplattunk az emeletre. Megálltam a szobám előtt, majd felé fordultam. Arcomra komolyságot erőltettem, mélyen a szemébe néztem, megfogtam a két kezét.

- Lődd belém az isteni nedvedet és csináljunk gyereket! - jelentettem ki. Az arca a pillanat töredéke alatt öltött magára halványvörös színt, tekintetét kapkodta, mindenhova nézett csak rám nem. Mindent pénzt megért ez az arc.

- Én... én... - hebegte zavartan, mire felröhögtem és elengedtem a kezét.

- Nyugalom, nagyfiú. Nem kell gyerek, lehet négylábú kislány lenne. - kötekedtem vele felemlegetve Sleipnirt. Arca sokkal mélyebb színbe burkolózott, összehúzott szemekkel méregetett.

- Midgardi. Hagyd abba. - morogta, de csak nevetni tudtam rajta. Puszit nyomtam az arcára, majd még mindig a történteken nevetve mentem be a szobába. Utánam somfordált, halk morgást hallottam párszor tőle, de nem tudtam komolyan venni. Az íróasztalhoz siettem, lekaptam róla a laptopot, majd az ágyra vetettem magamat. Loki mellém ült, kényelmesen elhelyezkedett míg én arra vártam, hogy kapcsoljon be az a fránya gép. 

- Egész hamar berendezkedtél. - jegyezte meg csendesen. Rá kaptam a tekintetem, a gépet fürkészte fél oldalasan fekve. Hollófekete haja az arcába lógott, karizmatikus állát kiemelte a képernyő fénye. Elméláztam rajta, megbabonázott a látvány ami alig egy karnyújtásnyira volt tőlem. 

- Ühüm. - bólogattam úgy, mint aki tudja miről van szó. Felém fordult, összevonta a szemöldökét, majd megpöccintette az orromat. Megráztam a fejemet.

- Tessék? - tértem észhez. Megforgatta a szemeit, visszahelyezkedett az előbbi testtartásába.

- Ne bámulj! - szúrta oda. Sóhajtva néztem újra a fekete képernyőre, majd a Google-re kattintva a Gmail fiókomra mentem.

- Miben is kell segítsek? - kérdezte kíváncsian, közelebb húzódott hozzám. Rámentem a Peppertől kapott e-mailre. 

- Nevet kell adni az étteremnek amiben Pepper szponzorál. - mondtam kicsit csalódottan, mert semmilyen ötlet nem jutott az eszembe, ami olyan figyelemfelkeltő lehetne, hogy vonzza az embert. Név ötletek terén pocsék vagyok, ha valaha lesz gyerekem, tuti a férjem fogja adni neki a nevet, mivel ha én adok neki, szegény örökre átkozni fog.

- És miért hiszed azt, hogy ez nekem menne? - kérdezte a homlokát ráncolva. Megvontam a vállamat.

- Csak reménykedek, hogy neked jobb ötleted van, mint nekem. Szerinted a Luna? Vagy a Come Back? Esetleg Take Me Home? - soroltam azokat amik eszembe jutottak. Először pislogott, majd gúnyos nevetés szakadt ki belőle. 

- Ennél hülyébb nevek eszedbe se juthattak volna!  - túrt a hajába nevetve. Mérgesen összefontam magam előtt a karjaimat.

- Mint ha te jobbat tudnál. - mondtam sértetten. Abba hagyta a nevetést, pimasz mosoly terült el az ajkain.

- Sokkal jobbat tudok kitalálni, erre mérget vehetsz. - mondta fölényesen. Összehúztam a szememet.

- Fogadjunk, hogy nem. - nyújtottam ki a kezemet. Felvonta a szemöldökét, egy ideig méregette a kezemet, majd megfogta. 

- Rendben. Mit kapok ha mégis sikerül? - szemei huncut fényben csillogtak, biztos volt a sikerében, amiért kételkedni kezdtem, hogy megéri vele fogadni, de nem akartam félős kislánynak tűnni. 

- Egy szívességet, amit bármire felhasználhatsz. - adtam be a derekamat és vigyorogva megráztam a kezünket. Halkan felkacagott, majd lehunyta egy pillanatra a szemeit, kezeit a feje fölé emelte. Furcsán méregettem, nem tudtam eldönteni, hogy mégis mi a jó fenét csinált. 

- Laufey's. - mondta ki hirtelen, kezeit a tarkója alá csúsztatta.  Elképedten pislogtam, a tenyerembe temettem az arcomat. Vesztettem. El sem hiszem, ez a név... könnyen megjegyezhető és rettentő jó hangzása van.

- Utállak! - dőltem hátra, ő pedig csak nevetett a nyomoromon.

- Úgy látszik a szolgám leszel, midgardi. - közölte kárörvendően, mire hozzá vágtam a párnámat. Feldúltan felültem, majd begépeltem Peppernek a nevet és elküldtem. Összehúzott szemekkel tekintetem Lokira.

- Na, ki vele, mi kell neked? - tettem karba a kezeimet. Sunyi mosolyt villantott.

- Nekem semmi. Még. - rázta a fejét nevetve, fekete fürtjei ide - oda repkedtek. Elmosolyodtam halványan. Nos igen, ha meg behajtja akkor pofám le fog sülni.