Megdöbbentem Loki tettén, de valahogy azonnal elszállt minden haragom. Visszacsókoltam, kezemet a hajába fúrtam és hozzá préselődtem. Mámorító volt, ajkai éhesen kutatták az enyéim, majd elmélyítette amibe a térdem is beleremegett. Őszintén mondom, ha nem tartott volna, menten összeestem volna előtte magamat megszégyenítve. De nem hagyott, szorosan tartott, mint ha az élete múlna rajta, mint ha az élete múlna ezen a csókon. Loki keze a derekamról a fenekemre vándorolt, bele markolt mire a csókba nyögtem. Elpirultam ettől, de tőle csak a megszokott sunyiságot éreztem. Viszont az agyamba a vészcsengők harangoztak, rémülten löktem el magamtól Lokit, felszisszentem, a bügykeim lüktetni kezdtek a fájdalomtól. Kezdett leesni mi is történt. Remegő lábakkal, ijedt őzike szemekkel pislogtam Lokita aki csak öntelten mosolygott.

- Elrontottad - közölte szórakozottan, de mikor meglátta, hogy a kezemet szorongatom tekintete azonnal megváltozott. Jesszusom, de ingázik a hangulata ennek a pasinak.

- Mit csináltál, bolond midgardi? - lépkedett elém és megfogta a kezemet. Az érintése újra magamhoz térített, elrántottam tőle a kezemet és mérgesen néztem rá.

- Ezt pont te kérdezed?! Alig 10 perce azt mondtad, hogy undorodsz tőlem most meg megcsókoltál! - kiáltottam rá hitetlenkedve. Megforgatta a szemeit.

- A hazugságok istene vagyok, nem mondtam már? - villantott csínytalan vigyort. Bemutattam neki, de felszisszentem. Újra komoly tekintete lett, óvatos léptekkel megközelített, finoman elhúzta a kacsómat.

- Buta midgardi. Ez felfog dagadni. - tette rá a tenyerét. Összerezzentem, sokkal hidegebb volt, mint eleve.

- Mi a fene bajod van, Loki? - kérdeztem halkan. Nem válaszolt, ami kezdett felidegesíteni.

- Loki, bökd már ki, ho-

- Megakartalak csókolni! - jeletette ki egyszerűen, félbeszakítva a mondatom közepén. Dőbbenten meredtem rá.

- Ennyi? - szólaltam meg végre a kisebb sokk után. Felvonta a szemöldökét.

- Kell ennél több? Itt állsz fehérneműben, megvan minden adottságod én meg férfiból vagyok és nem buzi. Szerintem még az a mamlasz Thor is megcsókolt volna. - forgatta meg a szemeit. Ez rosszul esett, elhúztam tőle a kezemet.

- Köszönöm, sokkal jobb. Ha megbocsátasz akkor feltakarítok. - fordultam neki háttal sértetten. Gyerekesen viselkedtem, tudom, de egy ilyen helyzetben nem tudtam mást reagálni. Loki frusztráltan sóhajtott.

- Jó. Jó éjt, Luanna. - morogta, majd kiviharzott az ajtómon. Összerezzentem arra, hogy a nevemet mondta, sok esetbe midgardinak hívott, ami nem zavart az utóbbi időben, de ha a nevemet használta akkor igenis komoly dologról volt szó. Sóhajtottam, folytattam a rendrakást egészen addig míg szép rend nem lett. Átöltöztem pizsibe, az ágyra feküdtem, de hiába csuktam le a szememet, az álom nem jött, nem tudtam aludni. Mióta is vagyok itt? Egy hónapja? Egy hónapja és Loki egyre jobban bejön. Bevallom, tényleg bejön az a gazfickó, de nincs kedvem újra megalázkodni. Elég volt egyszer elviselni a szégyent. Úgy döntöttem egy hétig békén is hagyom. Ettől az ötlettől elmosolyodtam, kényelmesen elhelyezkedtem és álomba ringattam magam.

-----------

Az egy hétből végül egy hónap lett, Loki került, mint a pestisest, egy - egy éjszaka hallottam pár elfolytott kiáltást, de betudtam képzeletnek. Thor ahogy ígérte, meghozta nekem a laptopot ahol neki is kezdtem a kurzusnak, ő pedig szívesen kostólta meg minden új főztömet. Örültem, hogy valakinek ízlik, bár szomorúsággal töltött el, hogy Lokival már olyan régen nem beszélgettem.

- Tudja Luanna... - kezdte Thor az egyik este, mikor a sütimet tömte két pofára a szájába - Összevesztünk Janeel és egy hete nem is beszéltünk.

Tudtam ki az a Jane, Thor barátnője, a hallottakból ítélve pedig egy okos, kedves nőnek tudtam be. Meglepődtem mikor Thor azt mondta összevesztek, érdeklődve fordultam felé, abba hagyva a pötyögést.

- Mégis min? Hisz olyan jól megvannak. - ráncoltam a homlokomat. Lenyelte a falatot, majd rám emelte tenger kék íriszeit.

- Megbántottam, amiért megharagudott rám. Hagyni akartam neki egy kis időt, persze távolról figyeltem, de rossz volt. Hiányzott, hogy magamhoz öleljem, - vonta meg a vállát - így hát tettem ez ellen. Beállítottam ma hozzá és beszéltünk. Kiderült, hogy nem is annyira nagy dolog, csak én fújtam fel a büszkeségem miatt.

Egy pillanatra elfehéredtem. Thor szavai a szívemig hatoltak, akaratlanul is a lépcső irányába néztem. Ez eszembe se jutott. Tényleg ennyi az egész? Félre tenni a büszkeségünket és beszélni?

- Köszönöm a finom sütiket. - kelt fel Thor az asztaltól. - Jó úton halad, hogy elcsábítson. - viccelődött amin felnevettem.

- Ennek örülök. - kuncogtam szórakozottan. Lágy mosolyt villantott, biccentett köszönésképp, majd elhagyta a házat. Még pár percig álltam ott, emésztgettem a hallottakat, végül rászántam magam a pakolásra ami egy tíz perc alatt meg is volt. Megejtettem a fürdést, az ott hagyomat pizsamamát magamra vettem. A szobám felé vettem az irányt, de megállított valami. Loki szobájából hangok szürődtek ki, elfojtott zihálás és nyögdécselés, de nem épp a jó fajtából. Az ajtóra tapasztottam a fülemet, hogy jobban halljam, de ezzel nem értem el semmit. Vacilláltam, hogy nyissam ki az ajtót vagy ne, végül a kíváncsibb énem győzött. A szobában félhomály uralkodott, az ágyon egy sötét alak forgolódott, időnként a felsőteste felemelkedett, majd visszasüllyedt. A testem hamarabb reagált, mint az agyam, egyből tudta, hogy Lokinak rémálma van, és muszáj felkelteni. Az ágyhoz szegeztem, hogy ne forgolódjon, de ahogy ezt a cselekedetet megejtettem egyből az ágyra rántott és maga alá gyűrt. Szemei csukva voltak, fél keze a torkomra fonódott. Fel kell keltenem! Sipákoltam magamba, mikor ujjai egyre erősebben kezdtek szorongatni.

- Loki! Loki ébredj, én vagyok az Luanna! Loki! - krákogtam neki, az utolsó pillanatban szemei kipattantak, rémülten nézett rám. Tekintete a nyakamra tévedt, azonnal elhúzodott tőlem az ágy másik végébe. Köhögve ültem fel, ittam magamba az éltető oxigént. Borzasztóan jól esett végre levegőhöz jutni.

- Sajnálom - motyogta Loki. Ránéztem, testtartásán látszott, hogy nem igazán önmaga. Egy pillanatra egy ijedt kisfiú képe rémlett fel előttem.

- Semmi... Semmi baj. - szuszogtam. Megértem, hisz nem volt úra a testének és kitudja mit álmodott.

- Miért vagy bent? - kérdezte Loki csendesen, csapzott hajána túrt, hogy a szemei elől eltűntesse a tincseket. Bizsergett az ujjam, hogy én is megtegyem.

- Hallottam, hogy vergődsz, úgy gondoltam felébresztelek, mert sejtem milyen rossz lehet egy rémálom. - magyaráztam meg ittlétem okát amit egy bólintással vett tudomásul.

- Rendben, most mehetsz. - feküdt el az ágyon. Összevontam a szemöldökömet, eszem ágában sem volt elmenni innen.

- Dehogy megyek. Itt maradok és beszélgetünk. Végtére is eleve azt akartam veled. - döntöttem oldalra a fejemet. Megrázta a mutató ujját.

- Ma nem. Este van és aludni szeretnék. - motyogta a plafont kémlelve. Ahogy egyre jobban hozzászokott a szemem a sötétséghez, úgy könnyebb volt kivenni Loki alakját. Furcsa volt, mint ha nem önmaga lenne.

- Akkor csak fekszem melletted. - vontam meg a vállamat és elfeküdtem mellette. Fáradt sóhajt hallatott.

- Bolond midgardi. - dörmögte, de mikor ránéztem, halvány mosolyt véltem felfedezni az arcán.