Hevesen dobogó szívvel álltam a konyhában, Thor léptei egyre közelebbről hallottam. Teljes sokkban voltam, Loki persze eltűnt, mint egy kisangyal.

- Lu? - lépett mellém Thor. Megráztam a fejemet és mosolyt erőltettem a számra.

- Oh, szia Thor! Boldog karácsonyt neked! - ugrottam a nyakába amin megmerevedett.

- Minden rendben? - tolt el magától felvont szemöldökkel - Furcsa ma, nem magáz hanem tegez és az arca teljesen ki van pirulva. - mondta kissé aggódva. Az alsó ajkamra haraptam. El is felejtkeztem ezekről, Lokival sose beszéltünk illendően egymással ami miatt automatikusan ez ragadt meg bennem.

- Bocsánat csak... Teljesen össze vagyok zavarodva. Tegnap találkoztam a szüleimmel és... És... - hebegtem. Reméltem ezzel eltudom terelni a figyelmét. Őszintén, most nagyon nem voltam kíváncsi Thorra, de valahogy hálás is voltam neki, mert ha nem avatkozik közbe akkor lehet megcsókoljuk egymást Lokival, én beleszeretek, ő közli velem, hogy nem gondolta komolyan, én bőgök és szenvedek. Kétségtelenül én jövök ki ebből rosszabbul, amit nem szeretnék. Thor persze kedvesen invitált, hogy meséljem el, mire én a lelkemet is kibeszéltem. Igaz, ledöbbent sokszor mikor említettem mit csináltunk Lokival, de nem mondott rá semmit.

- Na jó, elég belőlem, most maga jön. Hol volt ezen a héten? - mosolyodtam el.

- Oh, hát semmi érdekeset nem csináltam, megbíztak valamivel amit végre kellett hajtanom és puff, sikerült! - csapta össze vidáman a tenyerét. Halkan felkacagtam, majd kicsit elszomorodtam.

- Ez se mondhatja el, igaz? - ingattam a fejem.

- Dehát én... Oh. - esett le neki és bólintott - A maga és Loki érdekében nem. Sajnálom.

Megvontam a vállamat, úgy se tudtam mit tenni. Érdekelt a dolog, majd megölt a kíváncsiság, de féltem. Féltem ha megtudom akkor el kell mennem, újra a koszban élni, mint egy hónapja. Kirázott a hideg erre a gondolatra.

- Amúgy... - kezdte Thor mosolyogva - Ha akarja, végezhet egy internetes kurzust, azt hiszem főzés tanfolyamban? Nem is tudom. - dörzsölte az állát. Szemeim tányérméretűre tágultak, hangosan felsikítottam és Thor nyakába ugrottam.

- Úristen, köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! A hálám üldözze, el se hiszi mennyire szeretném megcsinálni! - öleltem szorosan, mire mély, dörmögös kacagással visszaölelt.

- Ez a legkevesebb. - simította meg a hajamat, majd letett a földre. Vadul csillogó szemekkel meredtem rá, a boldogság újra átjárt. Ha megcsinálom a kurzust, akkor lesz munkám, ha lesz munkám akkor képes leszek ellátni magamat és nem kell az utcán éljek. Visszatudom Lokinak fizetni mindent, amit rám költött. A zöldszemű gondolatára vegyes érzések öntöttek el. Vajon, hogy fog reagálni? Beszéljek vele? Vagy hagyjam inkább, mint ha meg sem történt volna? Az nem jó, nem szeretnék úgy járni, hogy kétes dolgokkal járkálunk egymás mellett és minden percünk full kínos. Thor láthatta rajtam, hogy nagyon elkalandoztam, így csak biztatólag megszorította a vállamat.

- Holnap jövök és hozok önnek egy laptopot amin elvégezheti a kurzust. - mondta kedvesen. Megráztam a fejemet, hálás pillantásokkal illettem.

- Nagyon szépen köszönöm. - hatódtam meg egy kicsit. Jól esett, hogy Thor segít, látszott rajta, hogy szívesen teszi ami borzasztóan jól esett.

- Ugyan. Viszlát, Luanna! - borzolta meg kicsit a hajamat, mint egy bátyó a hugicájának, majd biccentett és elment. Csend telepedett az alsó szintre, megdörzsöltem az arcomat, hogy összeszedjem magam és beszélni tudjak Lokival, mert azt akartam, nem hagyni az egészet. Bűntudatom lett volna, ami sokkal rosszabb.

- Úgy állsz ott, mint aki halni megy - csapta meg a fülemet egy gúnyos hang. Megmerevedtem, a férfi felé fordultam kérdőn.

- Annyira azért nem drasztikus a dolog - mosolyodtam el gyatrán. Fintorgott, méltóságteljes léptekkel elém állt, csontos ujjait az államra csúsztatta és megszorította kicsit. Meglepően hideg volt, libabőrös lett tőle a karom, pedig csak a keze ért hozzám. Jobbra - balra mozgatta, nézte az arcomat, én pedig értetlenül és lefagyva vártam, hogy mit fog tenni.

- Miért akartál megcsókolni, midgardi? - engedett el hirtelen. Megdörzsöltem az államat, még mindig éreztem lehűlt ujjainak nyomát. Különös.

- Nem akartalak megcsókolni, te akartál megcsókolni! - vágtam vissza morcosan, karjaimat össze fontam a mellem alatt. Felszaladt a szemöldöke.

- Hogy én? Te toltad nekem a kebleidet! - mutatott az említett testrészemre. Paprika piros arccal fedtem el őket.

- De te se ellenkeztél, láttam a vágyat a szemedben! - állítottam a magamét.

- Hazudsz. - vigyorodott el gúnyosan - Mindenre vágyok csak hozzád érni nem. Az lenne az utolsó amit csinálnék életembe. - fintorodott el. Szívem fájdalmasan dobbant, szinte éreztem, hogy rohamosan küldi fel az agyamba az érzést, hogy Loki megbántott.

- Fulladj meg, Loki! - förmedtem rá, majd felszegett állal távoztam, de a lépcsőről még visszaszóltam. - És csak, hogy tudd, Thor ezerszer jobban csókol és nem szégyelli bevallani! - kiáltottam, majd bementem a szobámba. A hajamba túrtam idegesen, éreztem, hogy a könnyeim utat törnek maguknak. Mély levegőt vettem, többször is, nem akartam sírni. Loki bántásával az az egy probléma volt, hogy ezermilliót idézett fel bennem. Utáltam ezért magam, ha megbántottak képes voltam annyira kiakadni, hogy a régi sérelmeket is újra magamhoz vágtam. Viszont most megmakacsoltam magamat, emlékeztettem a szívemet, hogy ennél már rosszabbat is átélt. A haragot kezdtem táplálni, sokkal jobb érzés volt. Kulcsra zártam az ajtót, szerencsére a minap elsunnyogtam Lokitól a kulcsot így képes voltam ezt megtenni. Volt egy telefon, amihez érkezésem óta nem nyúltam, de most alkalmat láttam használatba venni. Csatlakoztam a ház wifijére, valami Tarzan név volt, majd Youtubera felléptem és elindítottam az Avenged Sevenfold albumát. A zene ritmusa átjárt, a kezem magától mozdult. A falat ütni kezdtem, kezem fájdalmasan reccsent minden egyes ütésn, de jó érzéssel töltött el. Abba hagytam, a ruhás szekrényhez mentem és kihajigáltam a cuccokat. Rombolni akartam, nem szerettem volna ha Loki előtt elbőgöm magam így ezt választottam. A ruhák szana szér hevertek, magamról is leszedtem mindent ami felesleges, kivéve a fehérneműket. A hajamat összekocóltam, táncolni kezdtem a zenére. Ez kell nekem, mindig is ez kellett volna. Az Avenged Sevenfold helyett, most egy Skillet szám következett. Ugrálni kezdtem, lelki szemeim előtt egy rock koncerten voltam. Felüdülés volt, teljesen kikapcsolta az agyamat. Vártam, hogy következzen a másik szám, viszont kopogás ütötte meg a fülemet. Fújtattam miközben a kulcsot kezdtem el keresni a kupiban, de aztán eszembe jutott, hogy biztos Loki az, így nem nyitottam ki. Tovább táncoltam, de az ajtó hirtelen kinyílt, amögött pedig egy döbbent Loki ácsorgott. Megálltam a táncolásba, meredten néztük egymást míg ő hirtelen meg nem indult felém. Ijedten hátráltam egy lépést, de mire felfoghattam volna mi történik, Loki kezei a derekam köré kulcsolódtak, ajkait pedig a sajátomra nyomta.