Gyerekek én utálom magam. Negyed 12, igaz mivel beteg vagyok nem kelek korán, de akkor is! XDD No, mivel ez a rész kint lesz olyan hajnali 1 körül, vagy i don't know, de tuti kint lesz, mert nem bírok a picsámon ülni vagy feküdni és aludni. Legnagyobb szerencsétekre persze. Holnap este ilyenkor pedig elküld mindenki a halál faszára, mert befejeztem az I'm Heret XDD

De amúgy szeri van meg ilyenek.XD

----

A hetek gyorsan teltek, a hasam pedig egyre nagyobb lett, Loki félelme pedig egyre nagyobb, amit próbált nagyon sok esetben palástolni. Megkaptam tőle azt az örömöt amit vártam, sokszor tudtam rávenni olyan beszélgetésekre amitől féltem, és hiába mutatta, hogy unja már, a halvány mosoly az arca szélén másról tanúskodott. Sikerült a picur nevéről is dűlőre jutnunk, Asmund tetszett mind a kettőnknek, Lokinak meg szerintem azért, mert volt benne egy cseppnyi skandináv beütése is. Viszont Bruce még mindig nem rukkolt elő semmivel, Thorral se tudott beszélni, úgy felszívódott, mint szürke szamár a ködben. Loki nagyon megharagudott ezért rá, hogy amikor nem kellene mindenhol ott van és amikor kellene sehol semmi. 

- Luanna. - bújt hozzám az egyik nap Loki, ajkain lusta vigyor terült el. Egy könyvet olvastam, hümmögve biztosítottam, hogy hallom őt és mondhatja nyugodtan. Csókot nyomott a vállamra.

- Fürödj velem. - kérte halkan, vágyakozó hangon. Felvont szemöldökkel fordultam felé.

- Loki, jól tudod, hogy már nem szabad... - félbe szakított egy csókkal. Sunyi nézéssel távolodott el tőlem.

- Csak nézni akarlak, tudom, hogy már nem szabad. Hallod, prücsök? - hajolt a hasamhoz - Megfosztottál anyád legszebb testrészétől. Szabad ilyet? - háborodott fel játékosan. Felkacagtam ezen a jeleneten, szívet melengető volt ezt látni tőle. A könyvet félre tettem, majd felhúztam Lokit és csókot nyomtam a szájára.

- Na gyere, te nagy mamlasz, fürödjünk, már érzem a bűzödet. - kötekedtem vele. Összehúzta a szemöldökét.

- Szerintem te magadat érzed, csukd be a szád, Luanna. - mosolyodott el lesajnálóan. Nevetve bokszoltam a vállába.

- Persze. - kapott fel az ölébe. Még mindig megtudott lepni a benne lévő erő, hisz ugyancsak sokat felszedtem ezalatt a pár hét alatt. Bruce azt mondta, hogy még van két hetem mielőtt beindulna a szülés, megkért, hogy tényleg ne csináljak semmi megterhelőt, Lokira meg szinte ráparancsolt, hogy ne is engedjen sehova egyedül. Különös érzés volt, hogy nem csak Loki, de a doki is aggódik értem, főleg, hogy képesek összefogni ellenem, csak azért, hogy megmenthessenek. Jó, oké, Lokitól nem meglepő, Bruce meg felesküdött erre, de... mégis. Furcsa, hogy nekem, aki 3 évig a pokolban élt, most két év alatt teljesen megváltozott az élete. De csak örülni tudtam ennek. Loki mellkasának dőltem, apró puszikat nyomtam a nyakára miközben a fürdő felé cipelt ruganyos léptekkel. Váratlanul megállt, egész testében megmerevedett amit nem tudtam hova tenni.

- Odin szakállára! Luanna te várandós vagy?! - hallottam meg Thor elképedt hangját. Ó, most már értem miért cövekelt le Loki. Félve fordítottam a szőke istenség felé a fejemet, aki még mindig döbbenten pásztázott minket, a Mjölnir is kiesett a kezéből. 

- Ó, szervusz bátyám, öröm téged látni. - reagált hamar Loki, gúnyos hangjától a hideg futkosott a hátamon. Óvatosan letett a földre, egy pillanatra se engedte el a derekamat, mert tudta, hogy már nehezebb megtartanom magamat. Thor tekintete a hasamra siklott, majd újra rám. Megrázta a fejét.

- Ti mi a fenét műveltetek amíg harcoltam? - szegezte nekünk atyáskodóan a kérdést. Loki a fogait csikorgatta a hátam mögött, egy pillanatra se engedett el hiába éreztem, hogy legszívesebben felképelné Thort.

- Dinnyét evett, nem látod? - morogta undokan, de ezért én vágtam fejbe.

- Megbeszéltük, hogy ezzel nem kötekedsz. - jegyeztem meg sértetten. Sóhajtott, apró puszit nyomott a homlokomra.

- Kérlek, Luanna. Most ne, inkább bekísérlek. - terelt az ajtó felé. Thor utánunk lépkedett, de Loki egy mogorva pillantással megállította.

- Nem jössz. - kezdte ridegen - Ha felzaklatod megöllek. - mondta egyszerűen, majd felvett és sietve ment be velem a szobába még mielőtt Thor követett volna minket. Morogva tett le az ágyra.

- Ez is ilyenkor kell jöjjön, nem tudott volna megülni Asgardon, mi? - zsörtölődött. Kényelmesen dőltem hátra, a hasamra simítottam a kezemet. Loki oda kapta a tekintetét, egyből meglágyultak a vonásai.

- Figyelj, jobb, hogy most jött. - próbáltam nyugtatni - Segíthet Brucenak gondolkodni. - vetettem fel, de egy lesújtó pillantást kaptam érte.

- Thor? Ugyan. Több esze van egy tyúknak, mint annak az idiótának! - forgatta meg a szemeit, és nem tehettem róla, de kinevettem szegény Thort.

- Figyelj, próbáljátok meg. Nem tudod meg addig amíg fel nem veted neki az ötletet. - cirógattam meg az arcát. Sóhajtva bújt hozzám, átölelte a derekamat, mint egy félős kisfiú aki anyja támogatására szorul. A fejére hajtottam a fejemet, ujjainkat összekulcsoltam. Szerettem hozzá bújni, ilyenkor megszűnt a világ és csak ketten voltunk.

- Rendben, beszélek vele. - motyogta gyászos hangon a nyakamba. Győztes mosolyt villantottam, egy csókkal kárpótoltam érte. 

- Imádlak. - vigyorogtam rá, miközben feltápászkodott mellőlem. A válla felett vissza nézett rám, sejtelmes mosolyt küldött felém.

- Tudom, én is magam. - mondta nagyképűen amiért megjutalmaztam egy párnával. Nevetve ment ki, én pedig újra a könyvemnek szenteltem a figyelmemet. Lokinak nem említettem, hogy már reggel óta hasogat a derekam, nem szerettem volna ha aggódik értem, de most valahogy még fájdalmasabbnak tűnt. Muszáj volt félre tegyem a könyvet, elkezdtem finoman dörzsölni hátha megszűnik, de egy pillanatban nyilalló érzés szökött a hasamba. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, szinte a hasamra borultam mikor újabb váratlan fordulat következett. A lábam között víz folyt ki, mint ha csak bepisiltem volna, de ez annál sokkal másabb volt. A szívemet elfogta a rémület, azonnal kiabálni kezdtem:

- Loki! Loki, az ég szerelmére, jön a baba! - ordítottam teli torokból mire kicsapódott az ajtó.