Loki összepréselte az ajkait, lemondóan ingatta a fejét. Ellépett tőlem, a fejét elfordította, hogy ne lássam az arcát, de így is kitudtam venni a könnyeket amik lefolytak róla. A szívem darabjaira tört.

- Ennyi lenne az a nagy szerelem? - vágtam hozzá sértetten, a könnyeimet nyeldesve. Felém fordult, tekintete mély bánatról árulkodott.

- Nem mondtam semmit, Luanna. Nem hagylak el, melletted maradok minden pillanatban és támogatlak, de ha választani kell közted és a magzat között abban a pillanatban, habozás nélkül téged mentelek meg. - közölte idegesen, majd vissza lépett hozzám, egy mozdulattal a karjaiba kapott. Kissé megkönnyebbülten bújtam hozzá, halkan pityeregtem miközben mellkasába fúrtam az arcomat. Lassan elindult velem, vagyis velünk, fel, karjai szorosan fogtak közre. 

- Szeretlek, Loki. Nélküled borzasztó lenne végig csinálni. - vallottam be, szipogtam egy kicsit. Mereven nézett előre, de tudtam, hogy hallja amit mondok, a heves szívdobbanásai elárulták.

- Az a szerencséd, hogy én is szeretlek különben itt hagytalak volna. - dünnyögte halkan, ajkain apró kis mosoly kandikált, de hamar lelohadt. Sóhajtottam, mivel igaza volt, tudtam Lokiról, hogy bármikor ott hagyná azt az embert akit nem szeret. De itt van és én is itt vagyok. 

-----

Miután Loki felcipelt és lefürödtünk, kivételesen külön - külön, kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyon. Nem jött álom a szememre, gondoltam beszélgetek Lokival, hát ha oldom a beállt feszültséget közöttünk. Meg voltam bizonyosodva róla, hogy zavarja a döntésem és, hogy nem mondhat ez ellen semmit, mert nem akar elveszíteni. Viszont megakartam neki mutatni, hogy a baba nem akadály, hanem egy csodálatos jövő kezdete. 

- Loki... - emeltem fel a fejemet. Hümmögött lehunyt szemekkel, de mikor nem mondtam semmit, akkor sóhajtva kinyitotta őket.

- Mi az? - kérdezte morcosan amiért nem hagyom aludni. A karjaiba fészkelődtem, átkaroltam a mellkasánál, orrunk majdnem össze ért.

- Mesélj nekem. - kértem. Megforgatta a szemeit, láthatóan semmi kedve nem volt ehhez, de én szerettem volna hallani valami cukiságot tőle, egy kicsit beszélgetni, feloldani a beállt jeget. 

- Aludj inkább. - nyomott csókot a homlokomra és a nyakamba fúrta az arcát. Lebiggyesztettem az ajkaimat.

- Kérlek, Loki. Kíváncsi vagyok, hogy mit csináltál tavaly, mikor nem voltam itt. - óhajtottam ezt az egy dolgot, mivel én már rengeteg meséltem, hogy hol jártam, milyen embereket ismertem meg, néhánnyal pedig mai napig tartom a kapcsolatot, vagyis nagy ritkán, de nekik semmit nem mondok a magán életemről. 

- Lu, itt vagy, ez a lényeg. Nem kell felemlegetni a múltat. - dünnyögte a nyakamba, leheletétől kirázott a hideg. Nem hagytam annyiban, elkötelezett célom volt, hogy megtudjam, mégis mit csinált esetleg érzett akkor. Thor elmondta, a nagyját tudom, de én Lokitól szeretném hallani a történetet. 

- Kérleeeeek. - meresztettem rá kiskutya szemeket. Morogva fordította el az arcát, már újra kérni akartam mire befogta a számat.

- Mesélek, csak fogd be. - magyarázta döbbent tekintetem látva amiért bele is nyaltam morcosan a tenyerébe.

- Ki tudja hol járt a kezed. - fintorodtam el közben kényelmesen elfészkeltem magam.

- Benned, ahogy más is. - jegyezte meg. Mellkason csaptam, halkan nevetett az orra alatt, keze a derekamra siklott.

- Kezdjed inkább. - morogtam az orrom alatt durcásan, de belül élveztem, hogy képes magyarázkodás nélkül hagyni a dolgokat és tudja, hogy nem lőtt túl a célon hiába is mutatom a hisztis picsát. Loki maga elé meredt, szinte hallottam a fogaskerekek mozgását ahogy gondolkodott.

- Semmit nem csináltam. - dünnyögte végül. Vártam, hogy folytassa, tényleg türelmes voltam, de még se tette. Beszarok, gondoltam feldúltan, majd megpöcköltem az oldalát.

- Ennyi? Semmit? Ne már, Loki! - háborodtam fel - Most az egyszer legyél bőbeszédű és mond el kérlek, hogy mi a fenét tudtál csinálni 1 egész év alatt! - förmedtem rá, sokkal élesebb hangnemben, mint ahogy azt terveztem. Egyből meg is bántam.

- Szenvedtem, oké? - csattant fel. Félig felkönyökölt, vádló szemekkel nézett rám - Szenvedtem, mert meghalt az anyám akihez a legközelebb álltam a világon. Szenvedtem a gondolatoktól amik körülötted forogtak. Szenvedtem a hiányodtól, az álmatlanságtól, a gyásztól! - emelte fel jobban a hangját - Már az ölést se élveztem, a csínyeket, a sunyi tréfákat. Megakartalak keresni, de nagyobb volt a büszkeségem annál, így elszöktem Midgardra és ebben a házban kuksoltam! Thorhoz se szóltam, naphosszat itt ültem. Te felfogod mennyire örültem mikor visszajöttél? - sziszegte az arcomba. Döbbenten hallgattam végig Lokit, nem gondoltam volna, hogy ennyire kiakad és szinte kiabálva mondja el mi is volt vele. De a célomat elértem, örültem is ennek meg nem is.

- Szerintem fel tudom. - feleltem a kérdésére, de gúnyosan és lemondóan nevetni kezdett.

- Dehogy tudod! Luanna, a világot jelentetted aznap számomra, a mai napig azt jelented. Erre te elakarod dobni azokat az éveket amiket még együtt tölthetnénk, holmi gyerek miatt? - kérdezte keserűen. Nem számítottam erre a fordulatra, rossz ötlet volt felvetni, hogy Loki meséljen. De ha később mondta volna ki, akkor rosszabb lett volna, szóval örülök, hogy most tette. Összepréseltem az ajkaimat, a gyomrom görcsbe rándult. Nem bírtam állni Loki tekintetét, elfordítottam a fejemet.

- Ne haragudj rám, Loki. Én... én tényleg szeretnék tőled babát és annyira jól esne ha támogatnál. Nem fogna el a félelem, hogy a szavaid megvalósulnak, mert melletted.... legyőzhetetlennek érzem magam. - néztem a szemeibe - Fáj, hogy így beszélsz a babánkról. Tudom, hogy nem fogadod el, de kérlek... ha szeretsz akkor ne közöld ilyen kíméletlen módon az ellenkezésed. - kértem tőle csendesen. Felült az ágyban és a hajába túrt. Fáradt sóhaj hagyta el az ajkait.

- Luanna féltelek. - mondta halkan. A hold gyér fénye bevilágított az ablakon ezzel keretbe vonva Loki testét. A könyvekben olvasott bukott angyalok jutottak eszembe, akiket a földre taszítottak, mert mások voltak. Loki is más volt, mint kinézetileg és gondolkodásilag. Én is felültem, közelebb bújtam hozzá és puszit nyomtam az arcára.

- Loki, itt vagyok. Semmi baj nem történhet, amíg mi együtt vagyunk. Csak tarts ki mellettem és én is kitartok melletted. Rendben? - kezdtem el a nyakát puszilgatni. Némán bólintott, az ölébe húzott és szorosan átkarolt. A nyakába fúrtam az arcomat, nyugtatólag simogattam a hátát. Egyet biztosra tudtam, ha Loki mellettem marad akkor kibírok bármilyen csatát. Remélem...