Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

🎄Karácsonyi Különkiadás🎄

Úgy gondoltam ennyivel tartozom nektek.
Rengetegen olvastok (legalább is számomra ez rengetegnek számít) Nagyon sok vote-ot adtok és sorra jönnek a pozitív hozzászólások.
Nem tudom szavakba önteni ,hogy mennyire hálás vagyok ezért...
Köszönök mindent! __
----Karácsonyi Különkiadás----
Reggel magamtól keltem. A lányok már bent voltak ,és halkan cseverésztek a sarokban.

-Hát ti? - néztem meglepődve a rájuk. Dunsztom sincs miért vannak itt ,ha nem felébreszteni jöttek.

-Nézz ki az ablakon és megérted - mondta vigyorogva Anna.

Ledobtam magamról a takarót ,kikeltem az ágyból és elballagtam a függönyig. Elhúztam. Gyönyörű fehér kilátás terült elém ,mire visítottam egyet.

-Esik a hó!

-De még mennyi - mosolygott Donna.

-Hozzatok valami ruhát, légyszi - néztem rájuk kiskutya szemekkel - megyek hóembert építeni - mosolyogtam csillogó szemekkel. Az utóbbi 3 évben sosem esett 25-én hó.

-Egy pillanat ,el kell intéznem valamit.

Így történt meg ,hogy hálóingben ,félkócos hajjal megindultam a szobszédos szobába ,majd bevágtam az ajtót. Férjemet ez nem akadályozta meg az alvásban ,átfordult a másik oldalára.

-Kelj fel! - ordibáltam lelkesen.

Válaszul csak egy nyögést kaptam ,aztán Nat a fejére húzta a párnáját. Minden tiszteletem azoknak ,akik reggelente felébresztik őt!

-Te akartad... - suttogtam ,majd nekifutásból ráugrottam ,de sajnos lerántottam az ágyról ,vele együtt pedig én is leestem.

-Aucs - kaptam a fejemhez ,ami sikeresen találkozott a földdel.

-Lökött - szidott le Nataniel ,majd meglátta ,ahogyan fogom a fájó tagomat - jól vagy?

-Persze - legyintettem ,majd belehajoltam a személyes terébe - gyere hóembert építeni!

Eltolt magától ,majd a szemembe nézett. Kábé egy perc múlva lehajtotta a fejét ,és sóhajtott.

-Rendben...megyek!

-Jujj de jó - öleltem meg ,ami elég váratlanul érhette ,mivel összerezzent.

Mikor elhajoltam tőle vörösen pillantott rám ,nekem pedig akkor esett le ,hogy mit csináltam. Gyorsan felpattantam ,és elrohantam.
Huhh, ez kínos volt! Túl lelkes voltam ,és nem figyeltem arra ,hogy mit csinálok...Beértem a szobába ,amibe már ott voltak a téli cuccaim.(?)Legalább is remélem ,hogy az enyémek.

-Mit csináltál? - jött be Nicol,mögötte pedig Anna és Donna.

-Nicol miért kérdezed meg? Mind tudjuk ,hogy hova ment ,és hogy miért! - mondta mosolyogva Donna.

-Nem is! - temettem az arcom a tenyereimbe ,mire a lányok kiröhögtek. Tiszta szégyen!

Pár perc múlva már az erdő előtti részen voltunk. Egy kis rét ,középen egy fedett paddal. Nataniel már kint volt ,és szomorúan állapítottam meg ,hogy míg én a ruháktól egy töltött sonkának felelek meg ,addig ő ugyan olyan helyes ,mint akármikor...

-Itt vagyok - mosolyogtam.

-Akkor siessünk azzal a hóemberrel - mosolyodott el halványan - nagyon hideg van!

-Jó! Egyém a feje stipp-stopp!

-Akkor enyém a középső. Az alját akkor csináljuk meg ketten, az legyen a legnagyobb!

Bólintottam ,majd megnéztem ,hogy egyáltalán tapad-e a hó. Szerencsénkre összeállt ,úgyhogy Nat csinált egy hógolyót ,majd elkezdte gurítani. Amikor már valamivel nagyobb lett beálltam mellé ,és ketten próbáltunk vele valamit kezdeni ,az-az gurigatni ,hogy ráragadjon a hó.
Voltam olyan béna ,hogy kétszer is elestem. Ilyenkor megálltunk ,és kiröhögtük a saját bénaságomat ,majd Nataniel felémnyújtotta a kezét ,felhúzott ,és folytattuk az egészet.

-Nem gondoltam ,hogy ez ennyire nehéz - mérte fel a kész golyót a fiú - utoljára kiskoromban építettem...

-Akkor ez kellett már neked!

-Igen - bólintott - pihenhetnénk?

-Persze - indultam meg a pad felé ,ami felett fedő volt ,és szerencsére -attól eltekintve ,hogy nagyon hideg volt - nem láttunk rajta havat ,és vizes sem volt ,ezért helyet foglaltunk.

Közben Donna hozott nekünk meleg teát ,amit miután megköszöntünk elfogyasztottunk ,úgy döntöttünk ideje folytatni a hóemberünket.
Gyosan megcsináltam a fejét ,Nat pedig az ő részét ,és egymásra helyeztük.

-Ezek nem fognak kelleni? - húzott ki a kabátja kezéből egy répát ,és 6 fekete gombot.

-Te jó ég el is felejtettem! - kaptam a fejemhez ,ami a kesztyűmön lévő hótól természetesen havas lett.

Nataniel sóhajtott ,majd a kesztyűjét levéve meleg(!!) kezével leseperte rólam a havat. Még jó,hogy a hideg miatt kipirosodtam ,mert nem lehetett észrevenni ,hogy mennyire zavarban vagyok.

-Meg is lennénk - vette vissza ,majd elkezdte felrakni rá a gombokat. Kábulatomból magamhoz térve én is követtem a példáját. Az orrát együtt tettük fel.

-De nincs keze! - néztem végig.

-Kalapja sincs!

-Az nem kell - rivalltam rá.

-Bocs ,hogy élek! - tette a mellkasa elé védekezően a kezét ,majd elmosolyodott ,ezért én is kénytelen voltam.

Végül kerestünk neki karokat az erdőben ,rátettük ,én pedig büszkén tekintettem rá. Mármint a hóemberre...de aztán végül Natra is.

+TimeJuuump+ (20:45 <15 perc van még az ajándékozáshoz>)

-Nataniel! - rontottam be a szobájába.

-Igen? - jött ki a fürdőszobából.

-Emlékszel még... - kezdtem ,de muszàj voltam lenézni a földre ,mert az emlékek elöntöttek - az ajándékokra amit a többieknek vettünk?

-Igen - kezdte kicsit magas hangon. Gondolom ő is ugyan olyan zavarban lehetett ,mint én. Arról a csókról sosem merünk majd beszélni. - emlékszem.

-Még nem adtuk oda senkinek sem!

-Komolyan? - lepődött meg.

-Mit szólnál ,ha karácsonyi ajándékként tüntetnénk fel őket? - mosolyodtam el ördögien.

-Tetszik az ötlet - bólintott.

-Akkor öltözz fel ,megvárlak - ültem le neki háttal ,az ágyra ,mire ő bement a fürdőszobába. Én már készen álltam. Két perc múlva már készen is volt. Előhalászta az anyukájának vett gyertyákat ,én pedig a szobámból a többiekét.

Az ajándékozás előtt öt perccel estünk be ,mindenki ránk várt ,ajándékokkal a kezükben. Ott volt Nora,anyu,Dorian,Nicol,Donna és Anna. A kisebb családi kör. Miután odaadtuk egymásnak (megjegyzem ,mindenkinek tetszett az amit kapott.) Azon lett volna a sor ,hogy Nattal egymásnak adjunk ajándékot. A bökkenő csak az volt ,hogy mi erről teljesen megfeletkeztünk. Míg én agyaltam ,hogy mivel kerüljem ki a kínos pillanatot ,addig Nataniel elém állt ,és rámpillantott.

-Boldog Karácsonyt! - suttogta félmosollyal ,majd a derekamat megfogva közelebb húzott magához ,és mosolyogva megcsókolt.
----Karácsonyi Különkiadás----
Köszi ,ha elolvastad! 😊 A 20. rész Szilveszter környékén "jelenik meg."
Kellemes Karácsony és Boldog Új Évet!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro