Hát ezt nehéz lesz megfogalmazni. Az elején imádtam ezt írni, a vége felé pedig rengetegszer szenvedtem írói válságban, amikor nem volt ötletem a következő részekhez, tehát leginkább ezért késtek. Mindig addig gondolkoztam (suliban általában az izgalmas nyelvtan és történelem órákon, alvás előtt, amikor hétvégén felkeltem és amúgy a világomról nem tudtam...stb) amíg össze nem raktam egy részt legalább a fejemben.

Sőt, hogy őszinte legyek, a legjobb ötletek írás közben özönlöttek el. Néha azért is késtek, mert nem volt lélekerőm a géphez ülni, vagy a telefonomon keresgetni a hosszú magánhangzókat.

Kicsit én is szerelmes vagyok Natanielbe, nem csak Sarah, de az a mázlista elvette tőlem szóval.. :c (sírok belül)

Komolyra fordítva a szót pedig visszagondolva élveztem írni ezt a sztorit és nem tudom utólag elképzelni az életemet írás nélkül. 

Ezentúl igyekszem igényesebb történeteket hozni, nem ilyen spontán összerakottakat. 

(Ma 15-kor jönnek az "izgalmas" tények)