-Rendben - tapsolt kettőt Dorian - Sarah hercegnő a kiképzését megkezdem.

-De király! - forgattam a szemeimet. Kicsit... szokatlan a helyzet. Egy órája még dolgozatot írtam.

-Első szabály, nincs szemforgatás - mosolygott - De mindezek előtt megmutatom a szobáját.

Kinyújtotta illedelmesen a, kezét, amit megfogtam és elkezdett lassan vezetni. Nekem ez túl puccos... Beszálltunk egy liftbe, ami szépen lassan felvezetett minket.

-Kérlek azért ne készülj ki, amikor meglátod a szobát, elkeserítenéd a szobalányokat - vigyorgott.

-Ha ezt előre ki kell jelenteni, akkor már előre félek - néztem a lábamat.

A lift megállt, az ajtaja kinyílt, mi pedig már csak egymás mellett sétáltunk csendben, a hosszú folyosón amin szerencsére senki sem volt.

-Ez, az anyukád szobája - mondta egy alapos körülnézés után Dorian - és ez mellette pedig a tiéd.

Időt sem hagyott, arra, hogy felkészüljek, máris kinyitotta az ajtót. Az első reakcióm furcsa volt.

-Szent tehén! - kiáltottam elképedve.

-Akkor tetszik? - ugrált aranyosan egy egész kicsinek kinéző szobalány. Talán 12?

-Igen - erőltettem magamra egy mosolyt.

-Jujj, de jó - ugrándozott.

-Anna, ne ugrálj már, illetlenség - fegyelmezte egy első ránézésre velem egykorú lány - elnézést kérünk a kellemetlenségért.

-Második szabály - vágott gyengén tarkón Dorián - a hercegnők nem kiabálnak.

-De izé vagy!

-Harmadik szabály: A hercegnők nem használják az izé szót, hanem helyettesítik valamilyen szóval.

-Már is nem tetszik ez a hercegnősödi - húztam el a számat - nem mint ha eddig tetszett volna.

-Negyedik szabály: Nem húzogatják a szájukat.

-Oké, felfogtam - löktem meg poénból.

-Hogy-hogy tegezik egymást? - szólalt meg egy 20-25 éves nő, kicsit, mint ha fel lett volna háborodva.

-Én engedtem meg neki - mutattam Doriánra.

-Ötödik szabály: Nem mutogatnak.

-Köszönöm az eligazítást, de azt hiszem fáj a fejem - toltam ki az ajtón, amit utána bezártam.

Még hallottam a nevetését, majd az egyre távolodó lépteit.

-Bocsi a műsorért - vakartam meg a tarkómat zavaromban.

-Összeilletek, olyan cukik vagytok! - mosolygott a kicsi lány, Anna.

-Remélem Nicol nem lesz féltékeny - bökdöste a középső lányt a legnagyobb, aki vörösen lehajtotta a fejét.

-Kérem ne hallgasson rájuk - motyogta a lány zavartan.

-Először is, kérlek tegezzetek - mosolyogtam - másodszor, pedig megtudhatom a neveiteket és a korotokat? Kezdem én Sarah White vagyok, 17 éves és elvileg valami hercegnő is, amit alig 3 órája tudtam meg.

-Anna Turner vagyok, 13 éves - vigyorgott miközben pukedlizett, vagy mit csinált.

-Nicol Turner a nevem, szintúgy 17 éves vagyok és ahogyan a neveinkből lehet tudni, Anna nővére - pukedlizett ő is.

-Donna Wish vagyok, 22 éves - csinálta ugyan azt a mozdulatot.

-Nem vagy te még fiatal, ahhoz, hogy szobalány legyél? - néztem Annára, miközben lerogytam a bal oldalon lévő ágyra.

-Hát sokat melóztam, hogy az legyen - simogatta meg Nicol a fejét - de sikerült

-Ha már Nicol - vigyorogtam rá - Bejön neked Dorian?

-I-Igen - dadogta paradicsom vörösen.

-Ha látnád mennyit bámulja Doriant- könyökölte oldalba Donna.

-Te jó ég! - próbálta terelni a témát Nicol - Elő kell téged készíteni a táncórádra.

-Tényleg! Mennyi időnk van? - kérdezte Anna.

-Már csak fél óra - hüledezett az említett személy.

A jobb oldali üvegszekrényből előhalásztak egy ruhát.

-Jajj ne! Ruha! - kaptam a számhoz.

-Ne mondd már, hogy nem szereted a őket ! - hüledezett Nicol - Cseréljünk helyet - nevetett.

-Hidd el sokkal boldogabb lennék én cselédlányként.

15 perc szenvedés és nyöszörgés után sikerült rám rángatniuk a ruhát.

-Már csak 15 percünk van, lányok. Anna, mivel te vagy a legkisebb, keress egy hozzáillő cipőt és húzd fel a lábára! Nicol, te sminkeld ki, én pedig megcsinálom a haját.

Szerencsére nem magassarkút, hanem egy olyan belebújós cipőt kaptam, aminek nincsen sarka. Azt hiszem balerinacipőnek nevezik. Hálásan pillantottam volna Annára, de nem tudtam, mert Nicol állandóan rám szólt, hogy ne arra, hanem erre nézzek, meg, hogy legyen már valami élet az arcomban, mert csak akkor áll jól, ha jól is érzem magam benne, ami sajnos soha sem lesz. Donna egy egyszerű, erős fánkalakú kontyot csinált nekem, majd rengeteg unszolás után a tükör elé vonszoltak.

-Te - Jó - Ég ! - néztem magamra - Ez nagyon nem én vagyok!

-De azért tetszik? - pillantott fel Anna.

-Soha sem fogom megszokni, de el kell ismernem, jól nézek ki, persze nem egóból, mert szerintem, egy félig megcsócsált krumplira hasonlítok am...

-Önbizalom növelés kell a csajnak - vágott a szavamba Donna, mire mindenki felnevetett.

Kinyitottam az ajtót, ami előtt Dorian állt.

-Hú - nézett végig elégedetten - ügyesek voltatok - mosolygott Nicolra, aki halványan elpirult.