*Donna szemszöge*

Miután kiteregettük Sarah ruháit izgatottan csacsogva mentünk vissza a szobájába, hogy felmossunk.

-Nem nézzük meg őket? - vetette fel az ötletet Nicol.

-Nézzük, kérlek! - könyörgött Anna is - Legalább csak jó reggelt kívánni!

-A herceget sem láttuk, amióta tegnap hazakerült - fűzött tovább Nicol.

-Meg amúgy is, lehet, hogy épp valami közepébe csöppenünk - somolygott Anna, mire gyengéden tarkón vágtam. Egy ilyesfajta vicc annyira nem játék, ha bárki meghallotta volna, nem kis bajban lennénk.

-Na jó, de csak beköszönünk - sóhajtottam - De előtte bemegyünk szellőztetni.

-Jó - vidult fel Anna, majd sprintelni kezdett a szoba felé.

Miután bementünk egy papírt véltünk felfedezni:

Kedves Anna,Nicol és Donna!

Dorian elvesztette a gyűrűjét, amit a halott anyukájától kapott, ezért segíteni mentem neki azt keresni. Szóljatok kérlek Natanielnek, hogy tudja, nem kell értem aggódni.

Köszönettel:Sarah❤️

-Meghalt Dorian anyja? - ráncoltam a szemöldököm, valami nagyon nem stimmel itt.

-Szegény - szomorodott el Anna -, akkor siessünk és szóljunk Natanielnek.

-Gyerünk, gyerünk - hajtott minket Nicol, pedig ezt én szoktam csinálni.

-Hogy van a herceg? - nézett rá Anna.

-Megvagyok - rántott vállat. Hm, milyen beszédes.

-Jó reggelt kívánni jöttünk - vigyorgott Anna.

-És Sarah elvileg Doriannal van - mondtam, mert minél hamarabb el szerettem volna mondani.

-Hogy? - húzta fel a szemöldökét - A francba hogy feledkezhettem volna meg róla? - kelt fel az ágyból, de megrándult az arca.

-Tessék? - ráncoltam a homlokomat.

-Az a rohadék... egy kém!

-Micsoda!? - visítottunk fel mind a hárman.

-Nincs időm mesedélutánt tartani - lélegzett mélyeket. Szegénynek még vagy egy hónapig ki sem lenne szabad mozdulnia abból az ágyból - Anna és Nicol, hívjatok egy tucat őrt Dorian szobájába, de minél hamarabb! Nyomás! - kiáltott, mire a két megszeppent lány sarkon fordult és kimasírozott - Te pedig velem jössz, és megakadályozzuk, hogy megöljék a feleségemet!

-Hogy lehetsz ilyen nyugodt? - kérdeztem, miközben a leggyorsabb tempóban közeledtünk a szoba felé, amit Nataniel bírt.

-Szerinted az vagyok? - mosolyodott el hitetlenül - Pánikkal nem haladnék előrébb.

-Egyébként honnan tudtad, hogy kém?

-Az anyja lőtt le engem, és... mondott pár dolgot.

*Sarah szemszöge [mindezek közben]*

-És most mit akarsz tőlem? - sütöttem le a szemeimet. Nem tudtam mit reagálni.

-Hát - váltott gondolkodó pózba - eredetileg megölni szerettelek volna, de mivel az ajtó zárva van, ezért akármit csinálhatunk, mi ketten - vigyorgott, mire kirázott a hideg - legalább azért, hogy Nataniel megpukkadjon mérgében, hogy velem hamarabb csináltál bizonyos dolgokat mint vele.

-Na azt lesheted - gurultam méregbe, mire Dorian megindult felém - Ne közelíts felém!

-Mit tudsz te csinálni ellenem? - húzta fel szórakozottan a szemöldökét, majd letaszított az ágyra.

-Épp ez az - halkult el egyre jobban a hangom - semmit, és ez nem fair.

-Ebben a világban semmi sem az - fogta meg a csuklómat, hogy tényleg semmi esélyem se legyen ellene - Mondjuk kinek is beszélek? Nem akarlak ilyen dolgokkal terhelni, biztos sok gondod lehet hercegnőként. Az a sok ingyen kaja, szolgák, tudatlanság a világ nyomoráról, miközben itt utazgatsz a "férjeddel" össze-vissza - szorította egyre jobban a csuklómat - biztos nehéz lehet.

Csönd lett, csak bámultuk egymást. Én azért mert szemmel megpróbáltam megölni, ő pedig azért, hogy elgondolkozzon, mihez is van kedve. Aztán megtette az egyik legrosszabb lépést, a szája elkezdett közeledni az enyém felé. Meguntam a tehetetlenségemet, és ösztönösen cselekedtem...megfejeltem. Lehet, hogy nekem még jobban fájt, mint neki, de elengedett. Kihasználtam az alkalmat és kinyitottam az ajtót, mire a derekamnál fogva hátrarántott, és a lehető legerősebben a földre lökött, mire fájdalmasan nyekkentem egyet.

-Tudod mit? - nevetett fel, de ez már tuti nem az épeszű nevetések közé tartozott - rendezzük le ezt az egészet egyszerűen.

Előhúzta a kést az ágya alól, és komolyan mondom úgy nézett rá, mint ahogy én szoktam a csokitortára.

-Utolsó szavak? - érintette az arcomhoz a kést, egy kisebb sebet hagyva.

-Sarah élsz még? - hallottam meg Nataniel hangját, mire kinyitották az ajtót, és egy tucat őr özönlött be rajta. Az egyik lerúgta rólam Doriant, a másik kicsavarta a kést a kezéből, és lekötözte.

-Sarah, a frászt hoztad rám - csapódott nekem Nat, majd agyon puszilta az arcomat, és még két csókot is kaptam.

-Natty - öleltem magamhoz szorosan.

Igazából nem is fogtam fel, hogy mi történt velem. Az agyam annyira leblokkolt, hogy nem érzékeltem a történéseket, és nem tudtam mit reagálni. Talán ezért nem kezdtem el sírni, kiabálni vagy könyörögni.

-Soha se kövess másokat mégegyszer - oktatott ki, majd megsimította a sebemet. Ahogy a keze érintkezett vele felszisszentem.

Még utoljára megnézte a sebet, majd a Doriant fogó őrökre nézett.

-Szabad? - kérdezte, mire az őrök bólintottak. Hát ez meg mire készül?

Odalépett fiú elé, és gyilkos szemekkel kezdte vizslatni őt, majd a legváratlanabb pillanatban egy hatalmasat behúzott neki. A srác összecsuklott, de az őrök visszaállították.

-Most még gyenge voltam, de legközelebb megöllek - fenyegette meg.

Az őrök kivezették Doriant én pedig pár perc múlva összeszedtem magam és visszavonultam Natanielhez, mellette.

-Ugye tudod, hogy szeretlek - fordult felém éjszaka, amikor már rég aludnunk kellett volna - bármi történjék is?

-Most már igen - mosolyodtam el - én is szeretlek, és köszönöm, hogy inézkedtél értem ma.

-De nem kaptam érte jutalmat - biggyesztette le az ajkait - de egy valami betöltené ezt az űrt - mászott közelebb hozzám.

-Még is mi? - csúsztam hozzá még közelebb, de annyira, hogy az ajkaink között 1 milliméter volt, lehelletét pedig az arcomon éreztem.

-Egy gyerek - húzta csibészes félmosolyra száját.

Akkor vette kezdetét egy nagyon hosszú éjszaka.

2017. 05. 31.

-------------------------------

És ennyi! Nem szeretnék semmit mondani egyenlőre :D

Ami várható

-"Írói" utószó, azaz érzelmeim a történettel kapcsolatban

-Érdekességek szintén a történettel kapcsolatban

-Külön köszönetnyilvánítás

- Új "könyv" bemutatása+előzetese