-Oh, felébredtél - mosolyodtam el halványan - most már végre elmondhatom, hogy nagyon sajnálom, amit mondtam - néztem zavartan a takaróra, ami abban a pillanatban nagyon érdekesnek bizonyult. Szép szürke... - Csak megijedtem, hogy lelő téged és akkor elveszítelek.

Hú, elég nehezemre esett ezt kinyögni. Igyekeztem minél jobban összehúzni magamat, eltakarva a kezemmel a vörös arcomat.

Hirtelen nevetést hallottam... a világ legszebb nevetését.

-Azért kicsit átgondolhattad volna, hogy mit mondasz - dorgált meg aranyosan.

-Tudod... az ember ilyenkor nem igazán gondolkozik - fontam keresztbe a karjaimat durcásan.

-Na gyere ide! - mosolyodott el.

-Miért? - csodálkoztam.

-Meg akartalak csókolni, de a kíváncsiskodásoddal elrondottad a pillanatot - húzta el a száját.

Közelebb hajoltam hozzá, mire nevetve eltolt magától, de én nem adtam fel. A csatából én jöttem ki győztesen, mivel sikerült egy puszit adnom a szájára, mire ő aranyosan elmosolyodott.

-Egyébként - komolyodtam el pár perc után - hogy lőttek meg?

-Nem akarlak ezzel terhelni - vakarta meg zavartan a tarkóját - az a lényeg, hogy élek és virulok.

-Hát azt látom - húztam el a számat - most viszont hagylak még pihenni.

-Már el is mész? Nagyon érdekelhetett az állapotom - húzta el márgesen a száját, de látszott, hogy mindjárt elneveti magát.

-Vicces vagy Natty! Akkor itt maradok, de ha zavar az ittlétem ne panaoszkodj!

-Sosem zavarsz - mosolyodott el - Várj, Natty? Miféle bugyuta becenév ez? Na várj csak, majd én is kitalálok valamit, habár nehéz lesz, mert a Saraht nem lehet becézni. Esetleg Sahara sivatag, de az még hosszabb, mint a neved - nyújtotta ki a nyelvét - Menj, kisasszony és pakolj át, mert hosszú lesz az éjszaka!

A kijelentése miatt, meg a kaján mosolya hatására elvörösödtem.

-Még a fejed is megütötted?

-Szóval meg kell ütnöm a fejem ahhoz, hogy ilyeneket mondjak? - húzta fel a szemöldökét.

Inkább nem válaszoltam, mert csak beégettem volna magamat, ezért fogtam magam és átmentem a Nat mellett lévő szobába, az enyémbe.

-Na, jobban vagy már te lány? - nézett fel rám Donna, aki éppen a ruháimat hajtogatta.

-Igen, köszi - vigyorodtam el, mert jól esett az érdeklődés.

-Nataniel hogy van? - kukucskált ki a fürdőszobából Nicol.

-Ahhoz képest, hogy meglőtték, elég zavarbaejtő dolgokat mondott, szóval jobban.

-Milyen furcsa dolgok történtek itt ebben az elmúlt egy hétben - jegyezte meg Anna, aki a padlót súrolta.

-Ne is mondd - sóhajtottam, majd nekiláttam eltenni a számomra fontos cuccokat.

-Kopp-kopp - nyitott be a szobába Dorian, mire egyből rossz érzésem lett, de fogalmam sem volt, hogy mitől - Sarah, de régen láttalak - mosolyodott el.

-Én is téged - erőltettem magamra egy mosolyt.

-Hogy érzed magad? Tegnap elájultál - szomorodott el - Aggódtam.

-Hu, igen, jól vagyok - kezdett melegem lenni.

-És most mi a bajod? Vagy csak a tegnapi miatt vagy ilyen?

-Ez még a tegnapi - bólintottam.

Olyan szinten kapott el a rossz érzés, hogy megszédültem, de akkor éreztem magam a legrosszabbul, amikor Dorian elmosolyodott. Nem az a mosoly volt, mint amikor hercegnő lettem, annál sokkal másabb. Arra rájöttem, hogy történt valami, de fogalmam sem volt arról, hogy mi. Egy biztos, nem szabad kettesben maradnom vele, mert ahogy a mondás tartja, már a szeme sem áll jól.

-Akkor viszont békén hagylak - fordult meg, majd intett - még találkozunk!

-Mi volt ez az ijesztő légkör? - rázkódott meg Anna.

-Fogalmam sincs - rántottam a vállamat - inkább átcuccolok Natanielhez.

-Segítek - jött oda hozzám Donna.

+TimeJuuump+

-Fázok - duzzogtam.

Már este volt, és elvileg aludnunk kellett volna. De csak volna, mert én az ágy egyik végében voltam, Nat pedig a másikon, és az egész takaró rajta volt.

-Adj már abból a takaróból - puffogtam.

-Nem hallom, mert alszok - motyogta.

-Hazudsz - rúgtam meg a combját, amit a takaró felfogott és gyakorlatilag alig érzékelt belőle valamit. Pedig én mindenemet beleadtam...

-De komolyan fázok, Natty - morogtam - azt akarod, hogy reggel megfagyva találjanak rám?

Ezt nem értem, pedig csak egy haspóló van rajtam, meg egy rövid gatya, ő meg nem ad a takaróból. Mondjuk rajta megy csak egy nadrág van, de akkor miért nem öltözött át? Oké, meleg van éjszaka, de ez Donna hibája, mert végül megint csak ő pakolt be mindent. Át is mehetnék a szobámba, de vaksötét van, én meg védtelen és gyenge, nem beszélve, hogy félek egyedül a sötétben, és már csak akár egy őr árnyékától szívrohamot kapok.

Akkor, ha így nem megy, váltok a taktikámon.

Közelebb kúsztam a férjemhez és beletúrtam a hajába, és azt kezdem el piszkálni. Nem reagált. Akkor majd valami romantikusat súgok a fülébe és zavarba hozom...

-Ha nem adsz takarót, lerúglak az ágyról - hú, ez minden volt ,csak romantika nem, eleve a mondat nem így állt össze a fejemben.

-Nem mersz - fordult felém, arcán önelégült vigyor volt.

-Pukkadj meg - fordultam el.

-Mennyi mindent összehisztizel egy nyomorult takaróért - nevetett fel zavartan, majd rám dobta a takarót.

-Szebben is odaadhattad volna - ciccegtem.

-Aludj már - adott puszit a számra, majd elfordult tőlem.

Másnap a földön keltem. Hogy az a...

-Elnézést - kopogtatott be a nővérke, mire Nat lassan felnyitotta a szemeit, én pedig feltápászkodtam a földről - muszáj lecserélnem a herceg kötését - hajolt meg.

-Csak nyugodtan - mosolyodtam el, majd úgy, ahogy voltam átballagtam a szobámba.

-Sarah - hallottam Dorian hangját - bocsáss meg, hogy zavarlak, de a segítségedre lenne szükségem.

-Miben kéne? - húztam fel a szemöldökömet, gyanús volt nekem, de végül is csak segítséget kért.

-Elhagytam a gyűrűt, amit még anyukámtól kaptam - szomorodott el - anyukám meghalt, és ez az egyetlen emlékem róla. Segítenél keresni?

-Persze, egy pillanat, csak leteszem a cuccaimat - mosolyogtam, mert megesett rajta a szívem, majd otthagytam és bementem a szobámba, de a lányok sehol.

Írtam egy kis tájékoztatást, hogy megyek segíteni Doriannak, aztán azért gyorsan átöltöztem.

-Itt vagyok, mehetünk - léptem Dorian mellé, majd követtem.

Elmentünk a szobááig, ahol illedelmesen előreengedett, én pedig leültem az ágyhoz. Kis idő múlva a zár kattanását hallottam, mire odakaptam a fejem.

-Miért zártad be?

-Mert nem gyűrűt keresni jöttünk - vigyorodott el.

A szívem zakatolni kezdett és az ereimben megfagyott a vér.

Elérkeztünk az utolsó előtti részhez :D Nem tudom pontosan mikor hozom az utolsót, de igyekszem megfelelően lezárni. Vigyázzatok magatokra, és sok sikert a szerdán kompetenciát íróknak! 

2017. 05. 21.