-Mindig is kíváncsi voltam Párizsra - ecseteltem izgatottan Natanielnek, aki a megszokott életunt arcával sétált mellettem - Ott van az Eiffel-torony, ugye?

-Igen - sóhajtott fáradtan.

-Akkor jól tudom - bólintottam.

Megérkeztünk a repülőnkhöz, ami ugye természetesen magángép, mert persze minden gazdagnak van egy, tök mindegy ,hogy használni fogja-e vagy sem.

-Életemben először látok repülőt - csodálkoztam ,majd alaposan végigmértem minden egyes nanométerét - mármint olyat ,ami nem a tévébe van.

-Pedig jó vele repülni - jegyezte meg Nat mosolyogva ,miközben figyelte ,ahogyan szemügyre veszem a közlekedési eszközt.

Miután felmentünk rá el is indultunk. Csak mi voltunk ,a két pilóta ,és egy fura ,öreg férfi. Leült az asztal egyik oldalára ,mi pedig a másikra ,egymás mellé. Miután a fazon elmondta ,hogy mi~hogy lesz ,vártunk. Még elvileg volt egy óránk. Nem tudtam mit csinálni ,ezért -mivel az ablak mellett ültem- az eget kémleltem. Milyen szépek a felhők! Akár a vattacukor... Sok-sok bolyhos vattacukor...Ezen agyaltam.

Natanielre szerettem volna tekinteni ,de ő abban a pillanatban hajtotta a fejét a vállamra. Megilletődve pillantottam rá ,de szemei csukva voltak. Szóval alszik. Ez az első alkalmam ,hogy alaposan szemügyre vehessem. Az arca minden egyes miliméterét.

Barna haja enyhén az arcába omlott. Hosszú szempilláit akármelyik lány megirigyelhetné. Az arcán elvétve szeplők helyezkednek el. Az ajkai pedig... Azt a... Inkább elfordítottam a fejem ,mielőtt még elpirultam volna. Kis idő múlva visszafordultam ,és néztem. Közbe szépen lassan kinyitotta a szemeit. Az enyémeket kezdte nézni. Olyan nyugodt volt minden. Teljesen elmélyedtem a gyönyörű szempárjában. Olyan kék ,mint az óceán. Egy halvány mosoly kúszott fel az arcomra. Nat meglátva ,ő is elmosolyodott ,majd leemelte a fejét a vállamról ,és egy puszit nyomott az arcomra. Elkerekedett szemekkel néztem rá ,de azután vörös arccal fordultam az ablak felé. Az út tovább részén már nem mertem odanézni. Túlságosan zavarban voltam. Még meg kell szoknom ezeket a gesztusokat Natanieltől.

Miután megérkeztünk egy lány fogadott minket,mellette pedig egy 50-es éveiben férfi volt ,feltehetőleg az apja ,meg néhány őr. Kiderült ,hogy miért volt velünk az a furcsa fazon. Ő fordított nekünk.

Miután kedvesen üdvözöltük egymást, megindultunk be,a kastélyba. Hogy őszinte legyek ,a miénk sokkal szebb, és nagyobb ,de azért ez sem volt semmi. Először megmutatták a közös szobánkat ,ahol aludnunk kell majd (mert ugye a házasok -elvileg- együtt alszanak) aztán egy nagy étkezőbe vezettek minket ,amiben egy kicsike, négy személyes asztal állt ,szép fekete-fehér székekkel. Az asztal sem volt semmi ,üvegből készült, különleges lábai voltak. Kicsit mesebeli volt a hely. Helyet foglaltunk. Én Nataniel mellett ültem a lány pedig az apja mellett.A fordítónk mellettünk állt és az egész beszélgetésünket fordította ,míg mi ettünk.

-Ő itt a lányom, Kessy - szólalt meg a férfi ,mire a lány felállt és pukedlizett - én pedig Ivan vagyok.

-Sarah vagyok - pukedliztam én is, pedig igazából nem terveztem - ő pedig Nataniel, a férjem.

-Már régen meg szerettük volna ismerni önöket ,többet hallottunk magukról ,mint a saját országunkról!

-Ezt örömmel halljuk - kapcsolódott be Nat a beszélgetésbe.

-Mióta ismeritek egymást? - szólalt meg a lány is. Egyébként neki hosszú, derékig érő, fekete haja volt. A jobb oldalán egy fonat húzódott. A ruhája piros volt,de nem az a feltűnő fajta. Még Natanielnél is kisebbnek tűnt. Nem nagyon volt szimpatikus ,de lehet ,hogy csak a visszahúzódó természete miatt.

-Amióta hercegnő lett - válaszolt Nat.

Ezek után nem nagyon beszélgettünk ,csak ebédeltünk. A vége fele kezdtünk újra beszélgetni.

-Van egy nagy benti medencénk - szólalt meg Ivan - legalább is valami hasonló. Nyugodtan használhatjátok ,akármikor. Itt van rögtön az étkező mellett, kettővel jobbra.

-Rendben - mosolyogtam - köszönjük!

Ezek után felmentünk a szobánkba ,hogy pihenjünk egy órát. Befeküdtem az ágy bal oldalára, Nataniel pedig a másikra. Én a plafont néztem ,Nat pedig vagy engem ,vagy a szobát ,de nem tudtam eldönteni.

-Egész furcsa ez a hely - állapítottam meg -de jó értelemben.

-Én is így gondolom - biccentett.

-Egyébként - néztem felé - mikor megyünk a medencébe?

-Este ,olyan 9-10 körül - pislogott rám.

-Miért ,most mennyi az idő?

-Fél 6 lehet.

-Még csak? -biggyesztettem le az ajkaimat - csináljunk valamit ,légyszi!

-Már csinálunk - pillantott az ágyra ,majd rám - fekszünk.

-De ez uncsi.

-Per pillanat nem tudok neked érdekesebbet mondani.

-Menthetetlen vagy - sóhajtottam - akkor aludjunk.

-Hah ,életed legjobb ötlete...

-Hé! Legalább lehetnél hozzám valamivel kedvesebb is... - jelentettem ki felháborodottan.

-Mert hercegnő vagy? - kérdezte flegmán.

-Nem ,mert elvileg - hangsúlyoztam ki az "elvileg" szót - te vagy a hercegem.

Hitetlenül elmosolyodott ,majd közelebb húzódott hozzám. Egy puszit lehelt az ajkaimra ,és a derekamra rakva a kezét még mindig felém fordulva elaludt. Én vörös fejjel néztem magam elé ,miközben visszajátszottam az agyamban az előbb megtörtént beszélgetést ,és történést. Nagyon kínos helyzet volt számomra az akkori. Éreztem a leheletét az arcomon, ami furcsa érzés volt. Szerintem két óráig voltunk így ,és én egész végig őt néztem.

Hirtelen becsapódott az ajtó ,mire én ijedtemben lezúgtam az ágyról ,ezzel felkeltve Natanielt ,aki sajnos későn kapott utánam. Kipirosodott arccal nevettem el magam ,majd az ugyancsak zavarban lévő lányra ,és a mögötte álló fordítónkra kaptam a fejem. Természetesen rajta a meglepődés leghalványabb jeleit sem lehetett látni.

-Megzavartam valami fontosat? - pásztázta a padlót Kessy.

-Nem, dehogy - legyintettem mosolyogva - mit szerettél volna.

-Csak azt ,hogy fél óra múlva kezdődik a vacsora.

-Köszönjük - bólintott Nat ,mire a lány egy pukedlizés után kiment.

Nagy nehezen visszaküzdöttem magamat az ágyra ,majd a bőröndömből kihalásztam egy fekete ruhát, Nat pedig egy sötétkék ingszerű ruhát magának. 20 perc múlva már az asztalnál ültünk ,és valami francia kaját ettünk. Közben beszélgettünk. Kiderült ,hogy például Kessy még csak 14 éves ,vagy ,hogy Ivan özvegy.Mi is mondtunk egy-két dolgot magunkról. Ezek után felmentünk a szobánkba ,és egy óra pihenés után a fürdőszobában magamra erőszakoltam a bikinit ,amit a lányok tettek el nekem ,hiába mondtam ,hogy egy egyrészes fürdőruhával is megelégednék. Mikor készen lettem ,magamra vettem egy köntöst ,és Nattal az oldalamon elmentem ahhoz a bizonyos medencéhez.

Gyönyörű volt! Csak mi voltunk. Gyorsan felkötöttem a hajamat kontyba ,majd a köntösömet az egyik napozóágyféleségre dobva beleszaltóztam a medencébe. Kellemes volt a vize, a langyostól egy kicsivel melegebb. Nataniel megismételte a mozdulatsoromat. Miután feljött a víz alól teljesen rácsodálkoztam gyakorlatilag mindenére.

-Neked mióta kockás a hasad? - ráncoltam össze a

-Ha most nem is, de régen muszáj voltam gyúrni, elengedhetetlen volt, mint most neked a lovaglás - mosolygott - végül is ,én tudom a legjobban megvédeni magam.

Én is elmosolyodtam ,és közelebb léptem -vagy is úsztam- hozzá. Picit megemeltem az állát ,hiszen még mindig én vagyok a magasabb, és kivételesen én csókoltam meg. Igazából én is meglepődtem a saját tettemen, és Nat is. Azért még egy csók belefért ,utána mosolyogva másztam ki ,és ugrottam egy hasast.

-Egyébként mi lesz ez után? - kérdeztem elmerengve.

-Mármint mi után? - vágott értelmetlen fejet.

-Össze-vissza utazgatunk ezen a héten - ecseteltem - de mi lesz az után, miután visszaérünk?

-Fogalmam sincs - rázta meg a fejét Nat - de szerintem ne ezen tépd magad ,hanem inkább fuss!

-Mi? Miért?

Abban a pillanatban ,amikor a ölbekapott már meg is értettem ,hogy miért.

-Ne! - visítottam ,mint egy kismalac - Tegyél le!

-Nagy levegő! - mosolygott Nataniel.

Miután nagy levegőt vettem,bedobott a vízbe ,de én előtte még belekapaszkodtam az egyik karjába ,és magammal rántottam a vízbe.

-Fú! Ezért most megfizetsz!

Nos, egy húszperces fröcskölőparti után visszaindultunk a szobánkba ,és a szükséges tevékenységek után bezuhantunk az ágyunkba. Holnap irány Barcelona!

2017. 01. 08.