Reggel lassan nyitottam ki a szemeimet és boldogan vettem tudomásul, hogy végre sikerült aludnom. De még milyen jót. Mosolyogva fordultam Nataniel felé, aki még mélyen aludt. Eszembe jutott a tegnapi nap, mire sikerült elfojtanom egy izgatott sikítást. Visszaballagtam a szobámba. Benyitottam, majd megláttam Doriant és a lányokat.

-Hát ti? - néztem a fehér csipkés anyagra, amit a lányok türelmetlenül forgattak a kezükben.

-Végre! - kiáltott fel Donna - gyere, Dorian leméri a méreteidet - tolt a mérőszalagokkal teli fiúhoz, aki mellett Anna fegyelmezetten állt ceruzával és egy papírral.

Miután sikeresen lemértek, Nicol lépett mellém és nemes egyszerűséggel kilökött az ajtón.

-Meg kell csinálnunk a ruhád,addig menj le az aulába, ott majd táncórád lesz.

-Ő....oké - pislogtam, majd zavartan leballagtam az említett helységhez.

Miért csinálnak nekem a lányok hirtelen ilyen titokban ruhát, és miért kell táncra mennem? Miközben a dolgokat próbáltam fejben összerakni (természetesen sikertelenül), megérkeztem az aulába, ahol Nataniel ácsorgott és éppen egy nővel beszélgetett.

-Itt meg mi készül?

-Hát nem tudod? -szörnyedt el a nő, és mint ha kicsit meg is sértődött volna.

-Nem. Mi lesz itt? Úgy értem miért kell táncórát vennem, ráadásul még Nataniel is itt van? Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz itt!

-Nem tudsz a saját esküvődről? - kezdte Nataniel lenézően.

Jé! A régi életunt,lebecslő Nat visszatért.Hát hiányzott, már nagyon.

-Esküvő? Veled? Mármint mikor?

-Igen, ma - bólintott.

-De...de miért most kezdünk el táncórát venni? Ezt nem hetekig kéne gyakorolni?

-Figyelj drága - nézett rám a nő, és már biztos voltam benne, hogy valamivel megsértettem - se nekem, se neked nem volt erre időnk. De elég a fecsegésből. Egy, kettő! - tapsikolt.

Sajnos keringőt kellett tanulnunk. Egy az egyik legutáltabb táncfajtáim közül. Ugyan egymás lábára sosem léptünk rá, de eléggé élettelenül nézhettünk ki, hiszen mind a kettőnkből sütött, hogy azt az egészet a hátunk közepére sem kívánjuk. Természetesen Nat egész végig közel volt hozzám, arról nem is beszélve, hogy a derekamat, sőt a kezemet is fogta, de semmi energiám sem volt ezzel foglalatoskodni. Másfél órát ledaráltunk szünet nélkül, mire Dorian értünk jött.

-Mi az - mosolygott rám - sok volt mára a törpéből? - mutatott Natanielre.

-Ch..Szolga létedre mekkora a szád - nézett rá Nat villámló szemekkel.

-Gyere, elkísérlek a következő állomásra - karolt belém Dorian, majd elindultunk.

Utoljára visszanéztem Natanielre, aki épp akkor rúgott bele a falba, utána már csak a távolodó alakját láttam. Úgy voltam vele, hogy nem kérdezek semmit, ez maradjon az ő problémájuk.

+TimeJuuump+

-Kész a ruhád - hallottam a lányok hangját a szobámból, ugyan is Anna éppen a hajamat csinálta a fürdőszobában. Kifejezetten ügyesen bánik a hajammal. Én mondom, hihetetlen lett. Hálásan pillantottam rá, majd megöleltem, miközben megköszöntem a segítségét. Kibattyogtam, majd miután megláttam a ruhámat örömkönnyek lepték el a szemeim. Odafutottam Nicolhoz és Donnához, és szinte rájuk vetettem magam.

-Ez meseszép - ugráltam, majd magamhoz öleltem a darabot.

-Örülök, hogy tetszik - törölte meg Donna a homlokát, mire mindenki elmosolyodott, és közös ölelkezésbe kezdtünk.

-Megvagy már? - nyitott be Dorian - egy csomóan itt vannak, kb fél óra és az egész kezdődik.

-Mi? - pattantam fel az ágyamról, ahol a lányokkal éppen kártyapartit tartottunk.

-Te jó ég - kapott a fejéhez - 7-es kód! Anna,cipő, Donna, ruha, addig szólok Amandának, hogy a lánya az esküvője előtt úgy döntött, hogy kártya világbajnokságot tart.

-Mész árulkodni? - nyújtottam rá a nyelvemet, miközben Donna éppen ruhámat kötötte, rettenetesen szorosra - Ne! Megfulladok!

-Csak helyzetet jelentek - kacsintott, majd mielőtt megdobhattam volna a hozzám legközelebb lévő párnával, kiviharzott a szobából.

Pontosan fél óra múlva már lent álltam, arra várva, hogy az a ... cuki esküvői zene elkezdődjön. Pár perc múlva fel is csendült az a jól ismert tipikus esküvői muzsika, mire Dorian karon ragadott, és szinte maga után húzva bevonultunk.Neki kellett engem bevezetni, mivel az apám nem tudom, hogy hol van, és ebben a pillanatban nem is nagyon érdekel. Természetesen eddig senki sem látta a ruhámat, ezért amikor megpillantották, mindenki felhangosodott, és megtapsoltak. Ezzel nem foglalkoztam, hanem az éppen engem néző Nataniel tekintetét fürkésztem, aki miután végig nézett rajtam, lesütötte a szemeit, miközben egyértelműen elpirult. Elmosolyodtam, és valószínű én is elpirultam, miután realizáltam magamban, hogy Natnak hihetetlenül elképesztően,fantasztikusan,totálisan tökéletesen áll az az istenverte öltöny.

Miután Dorianra váltott egy gyors "megöllek" arcot, újra rám nézett, majd szélesen elmosolyodott. A pap ledarálta a szokásos szöveget, amit persze utána kellett mondanunk, majd miután mindketten kimondtuk az igent, jöhetett, az a csók, amit nem csak én, hanem az egész minket "shippelő" királyság várt.

Nataniel, egyik kezével a derekamnál fogva közelebb húzott magához, másikkal pedig megérintette az arcomat, mire én automatikusan lehunytam a szemeimet, pár pillanat múlva pedig az ajkait éreztem az enyémeken. Nem volt időnk túl szenvedélyes, és hosszú csókra, de az egész testem beleremegett, az egészbe, főleg, mert most nem ért az egész olyan hirtelen, hanem fel tudtam rá készülni, és kellőképpen kiélvezni, minden egyes másodpercét.

Egy pillanatnak tűnt az egész, és már is vége lett az egésznek. Hatalmas éljenezés csapta meg a fülemet, mire Nat megfogta a kezemet és levonultunk az úgynevezett színpadról.

-Majd szeretnék veled beszélni - suttogta a fülembe.

-Mikor?

-Nem tudom - szorította meg a kezem - minél előbb.

Ezek után már csak a tömegben elvesző alakját láttam, nekem pedig még mindig égett a kezem, az érintésétől, nem beszélve a hevesen verő szívemről. Mivel egyedül maradtam, úgy döntöttem, hogy elmegyek egy kis levegőt szívni, hogy kitisztuljon a fejem, mert egyébként ebben az összezsúfolt teremben rengetegen voltak. Megcéloztam, azt a bizonyos eldugott kis erkélyféle helyet, ahol legelsőnek találkoztunk. Szerencsére csak én voltam ott, ezért a sötétben sokkal nyugodtabb voltam. Azt hiszem többet kéne a levegőre mennem. Azt hiszem körülbelül 20 percet lehettem kint.

-Kártyaparti, mi? - hallottam anyám szórakozott hangját

-Fontos volt - indokoltam.

-Az esküvőd is fontos, ami nem mellesleg nagyon jól sikerült -lökte meg a vállamat -az a csók nagyon aranyos volt, rengeteg kép, és videó készült róla, ráadásul mindenki erről beszél. Jaj, a kislányom, akiről azt sem tudtam, hogy még él-e olyan gyorsan felnőtt!

-Ez most dicséret lett volna?

-Hát... először annak indult - nevetett, mire megöleltem.

-Szeretlek anya -suttogtam - köszönöm, hogy vagy nekem, és, hogy egy ilyen esküvőt hoztál össze nekem, plusz azt, hogy mellettem állsz, tudod... idő közben beleszerettem Nora fiába. Hihetetlenül örülök, hogy mától kezdve házasok lettünk.

-Jahj, Sarah - sóhajtott az anyám - ne mondj ilyet, elkenődik a sminkem - nevetett, miközben láttam, hogy a szeme megcsillan a sötétben - én is imádlak, kicsim, és nagyon sajnálom, hogy nem lehettem ott neked mindig.

-Semmi baj - pusziltam meg.

+TimeJuuump+

-De ne már Dorian - nyaggattam a fiút - én miért nem ihatok soha sem alkoholt?

-Már háromszor mondtam - fenyített meg - te vagy a házigazda, neked nem szabad innod. Ráadásul kiskorú vagy.

-Szívtelen - durciztam be, mire Nataniel mellém lépett.

-Most jön a keringőnk -mondta kicsit feszengve.

-Pukkadj meg - nyújtottam Dorianra a nyelvemet, majd hagytam, hogy Nat elrángasson, a kuncogó fiútól.

Ebben a keringőben abszolút semmi érzelem nem volt. Csak lenyomtuk, mert kötelező volt. Remélem ezt a tanárunk nem látja, mert akkor nekünk annyi... Pont leléptünk a színpadról, amikor egy kisebb felnőtt csapat odajött hozzánk.

-Sarah hercegnő és Nataniel herceg! Fogadják szíves gratulációnkat - puszilgattak minket agyon, mire mi nem győztük köszöngetni - Elnézést a pofátlan kérdésünkért, de mikorra tervezik be a gyermeküket?

A levegő hirtelen lefagyott, a mosoly mindkettőnk arcáról pedig villám gyorsasággal tűnt el. Azt hiszem az volt az utolsó kérdés, amit hallani szerettünk volna.