Azt hiszem elszunyókáltam, mert már nappal volt, amikor emberek hangját hallottam. Pontosabban őrökét. Valamit nagyon kerestek mert rengetegen haladtak el a fám alatt. Elég valószínű, hogy engem. Nem csináltam semmit. Had keressenek csak. A hasam halkan korgott, jelezve, hogy tegnap ebéd óta nem került bele semmi, de nem nagyon figyeltem rá.

Harminc percig volt itt nagy a nyüzsgés, utána gondolom továbbálltak. Megint egyedül maradtam. Sóhajtottam egyet, de mire lenéztem Natanielt pillantottam meg, ahogy döbbenten néz fel rám. Fenébe, meghallotta a sóhajtásomat. Amint ránéztem, olyan érzés kerített hatalmába, mint ha valaki szorosan megmarkolná a szívemet és gombócok lennének a torkomban.

- I. Sarah White, azonnal gyere le a fáról, te idióta! - hadonászott Nataniel.

-Ezek után neked még van pofád idejönni? - kérdeztem felháborodottan, a könnyeim -amikről azt hittem, hogy már nincsenek- újból elkezdtek folyni.

Nataniel leszállt a lóról, majd eltűnt a látószögemből.

-Francba! Francba! Francba! - suttogtam és a fejemet a kezemmel kezdtem ütögetni.

Hirtelen valaki megragadta a kezem és hozzácsatolt egy ... bilincset!?! Natanielt találtam magam mellett, a fán.

-Így ni, most már nem tudlak elhagyni - villantott egy félmosolyt, mire, azt hiszem elvörösödtem, majd elkaptam a fejem.

-Honnan van a bilincs? - szuggeráltam a lovát, aki hűségesen, kikötetlenül legelte a maradék füvet.

-Amanda adta. Ez a párterápiánkhoz kell - sóhajtott - Megzsaroltak, hogy tegyem fel.

-Mivel ? - néztem a szemébe.

-Egy titkommal, amit csak mi hárman tudunk.

-Akkor gondolom nem fogom megtudni.

-Esetleg majd egyszer.

Elmosolyodtam. Nataniel is, valamilyen szinten. Aztán lassan elkezdett a fejével közelebb araszolni.

Már majdnem összeért a szánk, amikor reccsenést hallottunk, mire visszahúzódott. Az után szakadt le az ág, mi pedig lezuhantunk.

-Aucs - nyögtem fel fájdalmasan.

Hirtelen mind a kettőnkből egyszerre tört fel a nevetés. Először hallottam nevetni. Olyan gyönyörű volt!

+TimeJuuump+

Miután sikerült felkelnünk és leporolnunk magunkat, nagy nehezen felültünk a lovára. A bilincs miatt, hogy tudja fogni a kantárt, át kellett őt ölelnem, amit egyáltalán nem bántam. Sőt, sikerült elaludnom, a hátának dőlve.

Nataniel felébresztett és megfogta a kezemet, úgy indultunk be a palotába. Ezek után már egyáltalán nem voltam álmos, sőt élénk lettem és boldog voltam.

Felsétáltunk a szobámig, majd benyitottunk.

-Te jó ég - kapott Donna a fejéhez - Te lány...akarom mondani Sarah hercegnő maga meg hol volt?

-Annyira aggódtunk - vágott a szavába Nicole.

-Már Anna megengedte a fürdővizet - nézett rám Donna amolyan "most visszakapod te lány".

-De-de de hát a bilincs - néztem hitetlenkedve és hatásképpen felemeltem a kezünket, amit amúgy Nataniel már sajnos nem fogott. Mondjuk mire is számítottam?

-Addig amíg levetkőzöl és felöltözöl elengedünk - emelte fel perverz fejjel ezek szerint a bilincs kulcsát.

-Miért érzem azt, hogy itt mindenki minden áron összeakar minket hozni? -kérdezte Nataniel most már azzal az életunt arcával és hangnemével.

-Én semmi ilyenről nem tudok - mondta komoly fejjel Nicole, de látszott rajta, hogy mindjárt elneveti magát.

+TimeJuuump+

Már bent ültem egyedül a kádban, a kád mellett pedig Nataniel hajtotta le s fejét éppen.

-Fáradt vagy? - érdeklődtem.

-Igen - bólintott - nem aludtam az éjjel.

-Egész végig téged keresett - hallottam Donna hangját az ajtón keresztül, mire halványan elvörösödtem.

-Ne hallgatózzatok már!

-A szobalányaid igen szemtelenek -jegyezte meg Nataniel.

-Nem, csak jót akarnak nekem.

-És az a "jó" akkor ezek szerint én vagyok - nézett a szemembe.

-Izé...ők úgy hiszik.

-Csak ők?

-Talán én is.

-Az jó - mosolyodott el egy pillanatra, mire én is - mert más választásunk úgy sem lesz - hajtotta vissza a fejét, mire a mosoly az arcomról azonnal lehervadt.

+RövidTimeJuuump+

Miután végül mindketten megfürödtünk és felöltöztünk visszakerült a bilincs. Nataniel átvezetett a szobájába, mert a amiatt nem tudunk külön aludni. Lefeküdtünk az ágyba. Már félig elaludtam, amikor hirtelen azt éreztem, hogy hátulról át karol és megfogja a kezem.

-Nataniel? - suttogtam, de választ nem kaptam.