-Szódolgozat - csapta be az ajtót a német tanárunk. Nem csodálom. Az egész osztály olyan hangos volt, mint ha valami koncerten lettünk volna és túl kéne ordibálni a hangos zenét. Csak hát itt nem volt zene...

Álmosan túrtam elő a táskámból a tolltartómat, abból pedig egy tollamat és átkoztam a koncerteket, de legfőképpen az osztályomat.Túlságosan is hangosak.

Lia segélykérően nézett rám, ahogyan a többiek is. Megint írhatok 18 szódogát. Igen, én vagyok az osztály esze, a stréber, akiről a házit másolják és aki megírja mindenki helyett a dogákat.

Eszeveszettül kezdtem el körmölni, majd egy cetlit tele válaszokkal előrecsúsztattam és villámsebességgel fejeztem be az enyémet.

Hirtelen az ajtó kivágódott és egy jól-öltözött 40-es éveiben járó férfi lépett be rajta őrökkel, akik mellette két sorban helyezkedtek el.

-Sarah White kisasszonyt keressük, ide jár? - fordult a teljesen ledöbbent német tanár felé.

Jé! De hát az én vagyok. Várjunk csak...

-Esküszöm, csak azért mondtam a kasszánál ,hogy négy kifli van a zacskóban az öt helyett, mert figyelmetlen voltam - álltam fel ijedten az asztalomról, mire a férfi rám emelte értetlen tekintetét.

-Sarah kisasszony?

-Igen, miben segíthetek?

-Már mindenhol kerestük. Végre megtaláltuk Anglia hercegnőjét!

I. Sarah hercegnő nemsokára az anyja nyomdokaiba léphet - örvendezett.

-Várjanak, le kell ülnöm - rogytam a székemre - Feltételezzük, hogy ez most nem egy kandi-kamerás műsor és tegyük fel a kérdést. Maga meg mi a fészkes fenéről beszél?

-Arról, hogy megtaláltuk az anyját, és ettől kezdve az anyja is megtalálta a lányát, egyértelműen.

De hiszen az nem lehet! Az anyám minden bizonnyal halott!

-Rendben. Akkor most lennének szívesek kifáradni, éppen dolgozatot írunk? - mutattam a nyitott szájú osztályomra és a falfehér német tanáromra.

-Hadd fogalmazzak érthetőbben. Sarah hercegnő, maga most velünk jön és hercegnőként éli tovább az életét, az anyja mellett a palotában.

-Micsoda? Így hirtelen? Semmi előzmény? Semmi pakolj össze? Esetleg kérhetnék valami magyarázatot?

-Rendben, kísérjétek a limuzinba, én addig elbeszélgetek a hölggyel - mutatott a tanárra, aki éppen kezdett magához térni.

Az arcom meglepettséget tükrözött, a tekintetem ködös volt, és fogalmam sem volt mi zajlik körülöttem.

-Hé, ez felér egy elrablással! Várjanak már! De én nem akarok hercegnő lenni... - suttogtam az engem kitaszigáló őröknek, akik semmire sem válaszoltak.

Éljen az együttérzés!

Elhatároztam, hogy írok egy ilyesfajta blogot, hogy mi sül ki belőle, az majd kiderül 😁