Fél évvel  később...

A tengerparti homok kellemesen melengette a talpukat, ahogy egymásba karolva, vidáman beszélgetve sétáltak. A lemenő nap sugarai a piros, a narancs és a sárga különböző árnyalataiban játszottak a vízfelszínén. Szemet gyönyörködtető látvány volt, de a nyomába sem ért Lee Yongbok szépségének.

Changbin lopva szerelmére nézett, aki boldogan nevetve, hevesen gesztikulálva mesélt egy újabb történetet a gyerekkorából. A fiatalabb nem is sejtette, hogy milyen meglepetéssel készült neki a szerelme...

Ahogy  közeledtek a kiválasztott hely felé, úgy lett az idősebb fiú is egyre idegesebb, ami már nem kerülte el a kis szeplős figyelmét.
-Minden rendben Binnie? - kérdezte és kissé aggódó tekintettel fürkészte szerelme arcát. Bin halványan elmosolyodott és egy aprót bólintott, majd megszorította Felix kezét.
-Menjünk baba, mindjárt odaérünk!

-Tulajdonképpen hová is megyünk? - kíváncsiskodott az ausztrál fiú.
-Hamar megöregszel és amúgy is mindjárt megtudod - vigyorgott szemtelenül Changbin, mire Lixie gyermetegen nyelvet öltött rá.
-Legalább valami támpontot adj - ugrándozott a párja mellett.
-Nézd csak - mutatott a távolba Bin. - Ott van az étterem!
-Uuu. Romantikus vacsira viszel? - csillantak fel rögtön Felix szemei.
-Aha... Valami olyasmi - somolygott titokzatosan az idősebb fiú.

Felixre is kezdett átragadni párja izgatottsága. Tenyere izzadt, szíve egyre hevesebben dobogott, pedig halvány fogalma sem volt a másik tervéről, de érezte, hogy Changbin valami nagy durranásra készült. Mi másért lett volna ennyire frusztrált...?

Az étteremhez közeledve a kis szeplős kiszúrta, hogy senki nem ücsörgött a teraszon, ellenben gyönyörűen fel volt díszítve minden. Összeszűkült tekintettel a párjára nézett, aki rezzenéstelen arccal meredt a távolba, kerülve Felix pillantását. Bin automatikusan gyorsabban kezdett el sétálni és fel sem tűnt neki, hogy milyen erősen szorongatta  a kisebb kezét.

-Összeroppantod az ujjaimat - lökte meg a vállával játékosan Lixie, mire Changin rögtön elengedte az aprócska praclit.
-Ne haragudj Yongbokie! - nézett végre a párjára, aki nevetve megcsóválta a fejét.
-Semmi gond hyung, de igazán elmondhatnád, hogy miért viselkedsz úgy, mint akinek zabszem van a popsijában - mosolygott édesen Felix, mire Bin megköszörülte a torkát.
-Emlékszel, hogy mit adtam neked Szenteste?
-Egy ígéretgyűrűt - felelte semmit sem sejtve az ausztrál fiút.

Az alacsonyabb fiú elengedte szerelme kezét, hátrébb lépett tőle, majd elővett a nadrágja zsebéből egy gyűrűdobozt és lassan féltérdre ereszkedett.
-Mit szólnál hozzá... Ha kicserélnénk egy igazira? -  tette fel reménykedve a nagy kérdést.

Felix szinte sokkot kapott. A torka hirtelen kiszáradt és az egész világ forogni kezdett vele. Ahogy Changbin gyönyörű arcát, csillogó szemeit, lágy mosolyra húzódó ajkait és a kezében lévő  gyűrűt nézte, a kis szeplős minden kétsége szertefoszlott. Bár soha nem voltak fenntartásai a szerelmével kapcsolatban, de akkor  és ott  döbbent rá igazán, hogy mit is jelent számára a másik. Annyira szerette, hogy úgy gondolta azt már képtelenség lenne fokozni...

De valójában napról-napra egyre jobban beleszerettek a másikba.

Egy heves bólogatás. Ennyi reakcióra volt képes Lixie, miközben kis kezeivel megpróbálta kapkodva letörölni az örömtől kibuggyant sós cseppeket. Changbin felállt, szorosan a karjaiba zárta síró szerelmét és addig a pillanatig bírta ki ő  is könnyek nélkül.

-Azt hittem felhúzod az ujjamra a gyűrűt - nevette  el magát Felix, majd kibontakozott hyungja öleléséből, hogy újra megtörölje a szemeit. Bin lágyan végig simított az arcán és fejével az étterem irányába intett.
-Egy kicsit később... - mondta vigyorogva,  majd abban a pillanatban az ajtón kiléptek Felix szülei, testvérei, nagyszülei, gyerekkori barátai. Őket követte Changbin rokonsága, majd Sujin, Natalie, Bangchan és  végül egy Lixie számára  idegen nő.

-E-ez...  - nyelt egy nagyot a fiatalabb, majd még jobban sírni kezdett. - Ez az, amire gondolok? Changbin te komolyan képes voltál elcsábítani nyaralni és...? - hadarta, de a hangja elcsuklott a végére. Az idősebb óvatosan két  keze közé vette Felix arcát és az ajkaira puszilt.
-Igen Yongbok -  mosolygott könny fátyolos tekintettel a kedvesére. - És  a hátad mögött megszerveztem az esküvőnket.

-Kezdhetjük? - lépett oda hozzájuk az ismeretlen nő, aki házasságkötő volt. A két fiú sírva-mosolyogva egymásra nézett, majd határozottan bólintottak egyet. Egy hang sem jött ki a torkukon, de nem is volt szükségük a beszédre. A szertartás  alatt végig egymással  szemben állva, a másik kezét szorongatva  nézték azt, ami nélkül nem tudtak volna élni.

Egymást.

Valami kellemes dallam  szólt, mialatt a nő beszélt és felolvasta a fogadalmat, de a  két fiú alig bírt oda figyelni rá. A filmekből már tudták, hogy mi következik és amikor a házasságkötő a szövege végére ért, csak két szó hagyta el mindkettejük száját...

"Igen, fogadom!"

Sziasztok babák! 💕

El se hiszem, hogy vége van... 🥹 Alig 4,5 hónap alatt lezárult Changbin és Felix története.

Szerettem volna nektek megköszönni, hogy 32 részen keresztül figyelemmel kísértétek a két fiú szerelmének az alakulását és a könyvet végül 2.1K megtekintéssel és 569 voteval fejeztem be. 🥰 Elmondani nem tudom, hogy mennyire hálás vagyok minden egyes megtekintésért, csillagért, kommentért. Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm!🥺

Valamint külön köszönetet szeretnék mondani Juditnak, akinek a hülyeségei nélkül létre sem jött volna a könyv. 💕😁😁

Továbbá MinSugaHUN -nak, DottieX -nek és AngelChanLover -nek, hogy publikálás előtt átolvasták a részeket és Aq0a333 -nak, aki nem hivatalosan megnyerte a "legtöbbet kommentelő  olvasó" címet. 💕💕💕💕

Végezetül pedig szeretnék nektek feltenni pár  kérdést, nagyon hálás lennék érte, ha megválaszolnátok! 🥰

1. Ki volt a kedvenc szereplőd és miért?

2. Melyik volt a kedvenc részed és miért?

3. Melyik rész tetszett a legkevésbé és miért?

4. Összességében mi a véleményed a ficiről?

Remélem a következő könyvemben is találkozunk. ^^

Szeretettel: Raven. 💜