Vasárnap este Felix elégedetten dőlt végig pihe-puha ágyán. Túl volt az első munkahetén, ami a vártnál sokkal jobban alakult. Azt hitte a két hét múlva esedékes szülinapjáig nem fog senkit találni, akivel együtt ünnepelhetne, de most egész jónak érezte az esélyeit. Az irodában mindenki aranyos volt vele és bízott benne, hogy idővel jó barátok lesznek.

Talán az egyikőjükkel kicsit több is...

Changbin szerdán, csütörtökön és pénteken is érte ment munka előtt, pénteken pedig korai vacsorára vitte a műszak végén. Fesztelenebb volt a hangulat, mint a hétfői kávézáson, aminek talán az is lehetett az oka, hogy napi több órát össze voltak zárva.

Valahogy sosem fogytak ki a témából, mindig tudtak egymásnak mit mondani. Tulajdonképpen éjjel-nappal beszéltek, ha nem személyesen, akkor üzenetben. Minden apróságot megosztottak egymással, szóba kerültek komolyabb témák is, de Felix még óvatos volt... Azóta sem sikerült megtudnia, hogy mi Changbin irányultsága és ha heteró, akkor hogyan viszonyul az LMBTQ+ emberekhez? Ez nagyon frusztrálta a kis szeplőst és magában sokat agyalt azon, hogy hogyan tudná ezt kideríteni.

Ha lettek volna gondolatolvasó képességei, akkor nem aggódott volna ennyit ezen a kérdésen...

Changbin unottan kapcsolgatta otthon a tv-t, valami értelmes műsor után kutatva, amikor hirtelen csipogott egyet a telefonja. Szíve azonnal hevesebben kezdett el dobogni és ajkai széles mosolyra húzódtak, mikor meglátta, hogy Felix írt neki. Csak egy képet küldött a ruhájáról "Matching?" üzenettel, mire Bin visszaküldött egy like jelet, ezzel beleegyezve abba, hogy másnap tudatosan öltözzenek össze.

Az idősebb fiú letörölhetetlen vigyorral az arcán hajtotta álomra a fejét. Igazán megkedvelte Felixet és az első kávézós "randijuk" óta, csak az járt a fejében, hogy hogyan kerülhetne közelebb hozzá.

Ha bele látott volna Felix fejébe, nem agyalt volna ennyit ezen a kérdésen...

Reggel Changbin szinte kiugrott az ágyból. Sosem volt az a korán kelős fajta, sőt... Így maga sem értette, hogy mi volt az a nagy lendület, mi volt az, ami ennyire felspanolta és adrenalinnal árasztotta el az egész testét. Bár ha őszintén magába nézett volna, megtalálta volna a választ.

-Mizu hugi? - vette fel a telefont Natalienak és rögtön aggódni kezdett. Ugyan miért hívná a lány munka előtt, ha nem valami baj lenne, futott át Bin agyán.
-Eltudsz értem jönni? - suttogta a telefonba Nati.
-Persze, de hová?
-Tudod te azt... - érkezett a válasz, mire Changbin hangosan felröhögött.
-Jól telt a hétvége drágám?
-Rohadj meg - sziszegte Natalie, majd bontotta a hívást.

Changbin az órájára nézett, még lett volna negyedórája indulásig, de ha legjobb barátját is összeakarta szedni, akkor indulnia kellett. Kapkodva írt egy üzenetet Felixnek, hogy hamarabb érkezik és ha tud, menjen le előbb a parkolóba, majd táskáját és kulcsait magához ragadva útnak indult.

Idegesen dobolt a kormányon, de ez csak addig tartott amíg be nem kanyarodott a kis utcába és meg nem látta Felixet futva közelíteni a parkolóba.
-Azért meg ne fulladj Yongbokie - kiabált ki a lehúzott ablakon a kis szeplősnek, aki először morcosan kereste a hang forrását, majd arca azonnal felragyogott mikor meglátta hyungját.

Felix őszintén gyűlölte mikor Yongboknak hívták, de amikor Changbin mondta ki a nevét, az valamiért pillangókat varázsolt a hasába.

-Jó reggel hyung - pattant be vidáman az anyósülésre és elégedetten mérte végig a mellette ülőt. Mindketten fekete pólóban és nadrágban voltak, valamint fekete-piros kockás ingben.
-Neked is Lixie - mosolyodott el Changbin ösztönösen. Felix közelébe képtelen volt nem vigyorogni, egyszerűen ilyen hatással volt rá az ausztrál fiú. - Bocsánat a program változásért, de össze kell szednünk Natit is. Remélem nem haragszol - szabadkozott hadarva Changbin, mire Felix finoman végig simított a sebváltón pihenő kezén.
-Semmi baj hyung! Köszönöm, hogy rám is szakítasz időt - mondta szelíden.

Bin szíve majd' kiugrott a helyéről, ahogy Felix hozzáért és zavarát azzal próbálta meg leplezni, hogy mindenféle semmiségről kezdett el beszélgetni. Végig nevették és dumálták az utat, annyira belemerülve egymásba, hogy fel sem tűnt nekik, hogy Lix keze azóta is a másikén pihent...

-Jó reggelt gyönyörűm - fordult Changbin a hátsó ülésre behuppanó Nati felé. - De szarul nézel ki - bukott ki belőle, mire a lány elfintorodva magára húzta a kapucniját.
-Csak vegyünk egy kibaszott kávét és éljük túl a kurva napot - morogta Natalie.
-Rossz napod van noona? - érdeklődött kedvesen Felix, mire a lány vonásai azonnal megszelídültek. Hát ki tudna morcosan nézni arra a kis szeplős angyalkára?
-Nem akarok róla beszélni - sóhajtott fáradtan Nati és az ausztrál fiú ezt tiszteletben tartva nem faggatta tovább.

-Na hát - nézett ki az ablakon csodálkozva Felix. - Te is ott laksz ahol Chan hyung? - kérdezte ártatlanul, mire Changbinból kitört a röhögés.
-Áhh, itt csak néha megpihen pár... Kellemes éjszakára - válaszolt szemtelenül vigyorogva, amit Nati egy tockossal jutalmazott.
-Barom - kiabált rá a lány, majd dühösen fújtatva hátra dőlt. - Ezért egész héten te veszed a kávémat seggfej.

Felix tányér méretű szemekkel meredt maga elé. Nem kicsit lepte meg, hogy ilyen mogorvának látta a mindig mosolygós és jó kedélyű lányt. Kicsit tartott attól, hogy milyen lesz vele a munka aznap, de Nati nem okozott neki csalódást. Bár a kedve nem javult, de Felixel ugyan olyan kedves volt, mint máskor.

Miután megvették a szokásos kávéjukat még volt pár percük a munkakezdésig, így azt kihasználva elugrottak a lány kedvenc helyére is reggelit venni. Mire az irodába értek már mindenki kellőképpen jól volt lakva és feltöltődött koffeinnel, ami kicsit javított a kedélyállapotukon.

Sujintól megkapták a szokásos reggeli eligazítást, tartottak egy mini meetinget, majd mindenki neki látott a dolgának. Néha kérdeztek a másiktól egy-két munkával kapcsolatos dolgot, de ezt leszámítva szokatlanul csendben voltak mind a hárman.

-Natalie - fordult hirtelen a lány felé Felix. - Tudom semmi közöm hozzá, de kérdezhetek valami személyeset?
-Persze, maximum nem válaszolok - vigyorgott Nati, mire Lix ajkai is mosolyra húzódtak.
-Mi van köztetek Chan hyunggal? - bukott ki a fiúból, de Natalie arcát látva azonnal megbánta, hogy kérdezősködni kezdett. A lány vett egy mély levegőt és fájdalmasan mosolyogva megrázta a fejét.
-Semmi Felix... Vagyis nem az, amit én szeretnék.

Lix egy hümmögéssel vette tudomásul a hallottakat és kedveskedve megsimogatta a lány hátát. Egy darabig ismét nem szóltak egymáshoz, csak a munkájukra koncentráltak, majd mikor Changbin felállt az asztalától, hogy az italautomatához menjen, Natalie úgy érezte itt a soha vissza nem térő alkalom...

-Hé, Lixie - bökte meg Nati a kis szeplőst. - Kérdezhetnék én is valami személyeset?
-Persze - pislogott hatalmas szemekkel a lányra. Ötlete sem volt arról, hogy milyen privát dolgot tudna kérdezni tőle a másik.
-Melyik nemhez vonzódsz? - mondta ki oly' könnyedén, mintha csak a munkáról beszélgettek volna továbbra is.
-Öhm - köszörülte meg a torkát az ausztrál fiú. - Hát... Mindegyikhez - mondta ki végül és rettegve várta Natalie reakcióját, de olyan választ kapott, amire a legkevésbé sem számított.
-Pacsi - emelte fel a kezét Nati. - Én is - tette hozzá vigyorogva Felix döbbent arcát látva.

Onnantól kezdve a lány csak arra tudott gondolni, hogy mennyire fog örülni Changbin Lix "kis titkának". Ám a dolgok nem várt fordulatot vettek...