-Hát ez jó hosszú lett, ne haragudj - nevette el magát Felix. - De lényegében Chrisnek köszönhetően kerültem Dél-Koreába, na meg a céghez - fejezte be a mondandóját a kis szeplős. Changbin hatalmas szemekkel pislogott a vele szemben ülőre. Az agya teljesen kikapcsolt az elmúlt percekben és fogalma sem volt arról, hogy miről beszélt a másik.

-Chris? - kérdezte Bin falfehéren. Nem akarta megbántani a másikat, de arra sem vágyott, hogy Felix megtudja miért nem fogott fel semmit abból, amit mondott neki.
-Jaj persze - csapott a homlokára Lix. - Te biztos úgy ismered, hogy Bangchan. - Changbin ajkát egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el és lelkesen bólogatni kezdett.
-Igen, igen. Ő Natalie... - hadarta, majd rögtön elhallgatott, ahogy tudatosult benne, hogy majdnem elkottyantotta legjobb barátja féltett titkát. - Szóval, ismerik egymást és ezáltal én is Chant, bár nem beszélgettünk sokat.

Felix egy bólintással nyugtázta a hallottakat, majd lopva az órájára nézett. Arca elkomorodott, amikor realizálta, hogy igencsak elszaladt az idő és nem ártana lassan hazaindulnia. Jól érezte magát az idősebb fiú társaságában és tudta, hogy holnap a munkában úgyis találkoznak, de ez más volt. Itt csak kettesben voltak és semmire nem kellett figyelniük egymáson kívül.

Changbin figyelmét nem kerülte el az ausztrál fiú hirtelen hangulat változása és hatalmas bambi szemeivel aggódva fürkészte Lix álomszép arcát.
-Minden rendben? - kérdezte csendesen, mire Felix lágyan elmosolyodva rá emelte a tekintetét.
-Persze hyung, csak semmi kedvem haza  menni és a munkával foglalkozni - grimaszolt édesen és Changbin nem bírta ki nevetés nélkül.
-Gyere, haza viszlek - intett fejével a kijárat felé, majd felállt és táskáját a vállára kapva várta, hogy Felix is összeszedje a cuccait.

Felix még ültében lehajolt, hogy bekösse a cipőfűzőjét és felvegye a földről a táskáját. Rossz szokása volt oda rakni, amiért anyukája gyakran megszidta. Elmosolyodott az emlék hatására, mely keserédes volt számára, ugyanis borzasztóan hiányolta a családját.

Changbin képtelen volt levenni a szemét a másikról. Ahogy előrehajolva lágyan megfeszült testén az ing, az maga volt a tökéletesség. Felix nem volt kifejezetten izmos, de Bin ezt egy percig sem bánta, egyáltalán nem érdekelte ez. Tetszettek neki az ausztrál fiú karcsú idomai, de legjobban nem ezek fogták meg... Felix lágy mosolya, barátságos szemei, nyugodt hangja, pozitív kisugárzása és az arcát borító ezernyi szeplők voltak azok, amik igazából elcsavarták Changbin fejét és rabul ejtették őt.

-Mehetünk - lépett mosolyogva az alacsonyabb fiúhoz, aki ösztönösen maga elé engedte Felixet és még az ajtót is kinyitotta neki. Felix édes vigyorokkal jutalmazta az apró gesztusokat, imádta, hogy a másik ilyen előzékeny volt vele. Mikor helyet foglalt Changbin mellett az anyós ülésen, csak arra tudott gondolni, hogy milyen szexi volt a másik mikor becsatolta a biztonsági övet és a ruhája szinte már fájdalmasan feszült meg izmain.

-Közel laksz hozzám - csúszott ki Changbin száján, mikor Lix lediktálta neki a címét, hogy a másik bepötyöghesse a GPS-be.
-A végén még kiderül, hogy szomszédok vagyunk hyung - nevetett Felix, mire a másik is szégyenlősen elmosolyodott.
-Azok sajnos nem - csúszott ki Bin száján, majd megköszörülte a torkát. - De ha gondolod... Reggelente szívesen elviszlek munkába. - Kissé félve mondta ki a szavakat, nem akarta, hogy a másik tolakodónak tartsa. Nem akart a fiúra csimpaszkodni és maga sem értette, hogy volt bátorsága felajánlani ezt, de Felix ezer wattos vigyorát látva nem bánta meg merészségét.

-De csak akkor, ha neked ez nem gond - mondta szelíden az ausztrál, miközben szíve szerint úgy visítozott volna, mint a lányok amikor felteszik nekik a "nagy kérdést".
-Miért lenne gond? - ráncolta a homlokát Bin, majd lassan bekanyarodott a parkolóba és megállította az autót. - Ha az lenne, nem ajánlottam volna fel - vonta meg a vállát és próbált nagyon lazán viselkedni, hogy a másik ne vegye észre az izgatottságát.
-Ez esetben köszönöm hyung - mosolygott hálásan és ahogy csillogó tekintetét Changbinra emelte, az idősebb legszívesebben magához ölelte volna őt.

-Fél nyolcra érted jövök - mondta búcsúzóul Bin.
-Legyen hét, elakarok ugrani kávéért - nézett szinte könyörögve a másikra Felix és hyungja, ha akart volna sem lett volna képes nemet mondani neki.
-Akkor reggel hét - biccentett Changbin, majd miután Lix kiszállt az autóból integettek egymásnak és gyorsan haza felé indult.

Changbin valójában utált korán kelni... De tudta, hogy a reggeli együtt kocsikázásoknak hála hamar megszereti majd a hajnali ébredést.