December 24.-én délután Felix kimerülten vetődött be az ágyba. Nem tervezett aludni, de már annyira fáradt volt, hogy muszáj volt picit lepihennie. Changbin az ajtófélfának támaszkodva aggódó  pillantásokkal  nézett végig párján. Nem rajongott az ötletért, hogy mindent a kis szeplős  süssön-főzzön meg a családi Karácsonyra, de Felix hajthatatlan volt... Bár az idősebb igyekezett mindenben a segítségére lenni, Lixie kihasználta azt, hogy a fiú  nem volt  korán kelő típus és már december 22-23-24 hajnali 5kor a konyhában ténykedett.

Bin hiába veszekedett vele és próbált rá hatni, mintha a falnak beszél volna, ezért inkább a házi munkából vette ki a részét, hogy annyival is kevesebb feladat háruljon a kedvesére. Felix makacs volt és tűzön-vízen keresztülvitte az akaratát...

De Changbin ezt is imádta benne.

-Pihenj egy picit Yongbok-ah - simított végig az ausztrál fiú  hátán szeretetteljesen.
-Mmm, nem vagyok fáradt - szusszant fel elégedetten Lixie és jólesően simult bele hyungja érintéseibe. Changbin megállás nélkül simogatta a kimerült szerelmét, akinek nem kellett sok, hogy édes álomba merüljön.

Az idősebb fiú betakargatta Felixet, majd a konyhába ment, hogy eltakarítsa a főzés romjait. Mindent lesúrolt, letörölt, felmosott, elmosott, majd vigyázva, hogy ne keltse fel a kis szeplőst bemászott mellé az ágyba. Óvatosan a mellkasára húzta az alvó fiút és hatalmas, csillogó szemekkel a gyönyörűséges szeplős pofiját bámulta. Egyik kezével kisöpörte Lixie arcába lógó tincseit és finoman a hajába túrt az ujjaival. Szabad tenyerét a fiú derekán pihentette és időnként apró kis köröket rajzolt a bőrére.

Képtelen volt még mindig elhinni, hogy az az angyali teremtmény csak az övé volt...

Másfél óra alvás utána az ausztrál fiú nagyot nyújtózva ébredezni kezdett. Pilláit lassan nyitogatta, laposakat pislogva felnézett hyungjára, majd óriásit ásított és kisfiúsan megdörgölte a szemeit. Changbin szíve őrült ritmusba kezdett a látványtól és mielőtt Felix veszekedhetni kezdhetett volna vele, hogy miért hagyta aludni, gyorsan az ajkaira tapadt.

-Jól aludtál csibike? -  kérdezte az idősebb, miközben lágyan Lixie puha arcára simított. A kis szeplős fejében rengeteg gondolat szaladt át, szemei izzottak a bennük kavargó érzelmektől, de végül csak édesen elmosolyodott és egy aprót bólintott.
-Köszönöm, hogy vigyázol rám hyung! - suttogta és orrát Changbinéhoz dörgölte. Pici kezeivel párja mellkasán támaszkodott meg és fölé tornyosulva lassan csókolni kezdte őt. Egy pillanatig volt csak bosszús, amiért Bin nem ébresztette fel... Utána csak végtelen szeretetet és hálát érzett, amiért a másik ennyire törődött vele.

Az idősebb fiú mindkét kezével Felix derekát simogatta, majd lassan felült, miközben szorosan  magához ölelte párja karcsú testét. Egy pillanatra sem szakította meg nyelveik szenvedélyes táncát, ám mikor  a kis szeplős kezdett hevesebb lenni, finoman leállította őt.

-Jöhet az ajándékod Yongbokie? - kérdezte vigyorogva, de torkában hatalmas gombócot érzett. Kissé tartott tőle, hogy mit fog majd szólni hozzá Lixie, nem-e ront el ezzel mindent? Próbálta borús gondolatait elhessegetni, hiszen látta ő is, hogy milyen szerelemtől csillogó szemekkel bámulta őt mindig Felix... De mivel fülig belezúgott az ausztrál fiúba, ezért  elmondhatatlanul rettegett attól, hogy egyszer elfogja veszíteni őt.

-Ajándék? - ráncolta a homlokát semmit sem értve Lix. - Dehát Karácsony csak holnap lesz!
-De ma már Szenteste van - vonta meg a vállát könnyedén Changbin, majd futólag szájon csókolta kedvesét. - Csukd be a szemed Bokie! - vigyorgott kissé feszülten, az alsó ajkát beharapva. Felix nevetve teljesítette hyungja kívánságát és még a kezeivel is eltakarta az arcát. Senkinek nem ismerte volna be, hogy mennyire izgatottan várta, hogy mivel lepi meg őt a szerelme és, hogy végre ő is átadhassa az ajándékot,  amivel Binnek készült. - Nyisd ki a szemed baba - suttogta az idősebb,  majd Felix nyakára  puszilt.

A levegő szabályosan a fiú tüdejébe rekedt, mikor megpillantotta  az aprócska dobozt és a benne szinte vakítóan csillogó ezüst gyűrűt. Tenyerét ösztönösen a szájára tapasztotta és könnybe lábadt tekintetét hyungjára emelte.

-E-ez még ne-nem az igazi - dadogta zavarában Changbin, majd kínosan elmosolyodva végig simított a tarkóján. Kivette a dobozból a szépséges ékszert és remegő  kezekkel,  kissé ügyetlenkedve felhúzta a gyűrűt Felix ujjára, majd szerelme tenyerébe csókolt. - Mivel még csak pár hónapja vagyunk együtt és itt amúgy sem engedélyezett az egynemű párok házassága, ezért ez csak egy "enyém vagy" gyűrű... - hadarta tovább, de mielőtt újra megszólalhatott volna Felix szabályosan rávetette magát  és birtokba vette az ajkait.

Csókjuk egyre tüzesebbé vált, szinte felfalták a másikat és a bennük túlcsorduló érzelmeknek hála, könnyeikkel fűszerezték meg a mézédes pillanatot. Changbin két keze közé vette Lixie arcát, miközben a kisebb a nyakát ölelte körbe, de szépen lassan hátrébb hajolt hyungjától.

-Nem számít, hogy bizsu, vagy arany, vagy eljegyzési, vagy ígéretgyűrű... - lihegte bele a csókba Felix, majd szelíden elmosolyodott. - Így is, úgy is a tiéd vagyok hyung! - mondta elkomolyodva és ajkaival végig cirógatta Changbin száját.
-Örökké Yongbokie? - kérdezte Bin csendesen, mire Felix  határozottan bólintott.
-Amíg a szívem meg nem szűnik dobogni!