Lehet-e túl szeretni egy embert? Létezik-e olyan, hogy túl sok szeretetet adsz a másiknak és ő emiatt megijed tőled? Changbin ilyen és ehhez hasonló dolgokon gondolkozott, miközben Felix a hasán fekve helyezte magát kényelembe. Valami horror filmbe kezdtek bele, de az idősebb nem igazán tudott rá koncentrálni, mert a figyelmét sokkal jobban lekötötte az ölében fekvő szőkeség.

Gondolataiba merülve, elmélázva játszott Felix puha tincseivel és csak az járt a fejében, hogy milyen kibaszottul szerencsés. Van biztos lakhatása, stabil munkahelye, igaz barátai és végre rátalált a szerelem is. Mi másra vágyhatott volna még?

Erre hangosan korgó pocakja adta meg a választ.

-Éhes vagy hyung? - fordult felé vigyorogva az ausztrál, majd felült és a homlokát Changbinénak döntötte. - Csinálok valami reggelit - mondta és már állt volna fel, hogy a konyhába induljon, de Bin elkapta a karját és visszahúzta magához az ágyba.
-Én csak a puha ajkaidra éhezem Yongbokieee - cukiskodott az idősebb, mire Felix édesen elnevette magát. - Jó, ezt émelyítően nyálas volt - mondta vigyorogva Changbin.
-Aranyos vagy Changbinnie - mosolyodott el Felix és egy röpke csókot adott szerelme puha ajkaira. - Kérlek soha ne változz meg, én szeretem, hogy ilyen vagy!

A kis szeplős nagyot nyújtózott, amit Bin árgus szemekkel figyelt. Egyszerűen képtelen volt levenni a tekintetét arról a tökéletes testről és a hozzá tartozó gyönyörű pofiról. A feje búbjától egészen a lába ujjáig imádta Felixet, de a legeslegjobban a makulátlan lelkébe szeretett bele.

-Gyere hyung, csinálok valami reggelit - fordult felé Lixie, majd felé nyújtotta a kezét is. Changbin boldogan ragadta meg a picike praclit és szerelemtől elködösült tekintettel követte a másikat a konyhába. Könnyed mozdulattal felült a pultra és onnan nézte kedvese minden egyes mozdulatát. Szívet melengető és lelket nyugtató látvány volt, ahogy a fiú gondosan előkészített mindent, ami a melegszendvics elkészítéséhez szükséges volt.

És Changbin csak arra tudott gondolni, hogy attól a naptól kezdve minden reggel ezt szeretné látni.

-Egyébként mit szeretnél ma csinálni? - törte meg a csendet hirtelen Felix. - Tegnap mintha valami klubról beszéltél volna, ahová elszeretnél vinni - mondta, majd tekintetét Changbinra emelte. Az idősebb arcán széles mosoly terült el és lemászott a konyhapultról, majd Lixie mögé állt és hátulról átölelte karcsú derekát. Tenyerét a fiú pólója alá csúsztatta és lágy mozdulatokkal cirógatta a hasát, aminek hatására kellemes borzongás futott végig az ausztrál fiú gerince mentén.
-Tartozom neked egy vallomással Yongbokie - suttogta Felix fülébe, aki szinte ledermedt a mozdulat közben és lassan megfordulva hyungjára nézett.
-Hallgatlak - mondta, miközben kíváncsian felvonta az egyik szemöldökét.

Changbin óvatosan kivette a Felix kezében lévő tálcát és letette az asztalra. Mosolyogva vette két keze közé a kis szeplős pofiját és egy puszit adott mézédes párnácskáira.
-Már nem akarok elmenni veled abba a klubba... Vagyis ma nem - javította ki magát gyorsan. - Az egész a "hogyan csábítsuk el Felixet" hadművelet része volt és hát... - vonta meg a vállát elégedetten vigyorogva, mire Lixie hitetlenkedve megcsóválta a fejét.
-Hát a terved bevált - vallotta be nevetve, majd karjait Bin nyaka köré fonta. - De ez nem válasz a kérdésemre, hogy mit szeretnél ma csinálni?

Changbin egy könnyed mozdulattal megnyalta a száját, majd alsó ajkát beharapva közeledni kezdett a másikhoz. Kezei Felix arcáról a vállaira csúsztak, végig simítottak az oldalán, majd a derekán állapodtak meg. Finoman megmarkolta, majd egy heves mozdulattal közelebb húzta szerelmét. Úgy préselte magához a másik testét, mintha az életük múlott volna rajta.
-Megmutatom... - suttogta Lix ajkaira, majd lassan birtokba vette őket.

Felix vágyakozva felsóhajtott, amikor Changbin szája az övéhez ért. Állkapcsát leengedve adta mag a szabad utat és Bin nem volt rest rögtön elmélyíteni a csókjukat. Nyelvével lágyan simogatta a kis szeplős ajkait, aki ezen felbátorodva hyungja hajába túrt. Játékosan meghúzgálta Changbin tincseit, miközben torkából egyre mélyebb és kéjesebb nyögések törtek fel. Fogait az idősebb nyelvébe mélyesztette, amire válaszul egy érzéki morgás hagyta el Changbin száját. Az ausztrál fiú is egyre nehezebben türtőztette magát, a másik közelében szinte maguktól oldódtak fel a gátlásai.

Sokat cukkoltál azzal, hogy ő valójában egy angyal és most kezdte valóban elhinni ezt...

Ugyanis Changbinnak hála a Mennyországban érezte magát.

-Hyung... - lihegte Bin puha ajkaira. - Ha nem hagyod, hogy befejezzem a reggelit, akkor még sokáig fog korogni a pocakod - viccelődött jókedvűen, ezzel próbálva leplezni a saját zavarát. De Changbint nem érdekelték Felix "kifogásai...
-Nem érdekel... Mondtam már, hogy csak a finom szádra éhezem - és mielőtt a kis szeplős bármit is mondhatott volna, mohón csókolni kezdte őt.

Azon a reggelen valóban sok időbe telt, míg végre leültek enni, de valamiért ezt egyikük sem bánta igazán.