-Nagyon feszültnek tűnsz Lixie - bökte meg finoman a fiú vállát Natalie, mire a kis szeplős riadtan rezzent össze. Nagyot sóhajtva kiengedte a tüdejében rekedt oxigént, majd mélybarna szemeivel elveszetten pislogott körbe. Egyszerűen csak kiakart bújni a válaszadás alól.
-Én... Uhm... - kezdett bele, aminek egy szerencsétlen dadogás lett a vége. A lány bátorítólag a fiúra mosolygott, majd megsimította a karját.
-Nem kell róla beszélni, ha nem szeretnél.
-Szeretnék - nézett rá komolyan Felix. - Csak nem  merek...

A lány megértően bólintott egyet. Nem kezdte el Felixet a jól ismert "jaj bennem megbízhatsz" klisékkel bombázni. Tiszteletben tartotta a fiú érzéseit és úgy gondolta, hogy ha majd készen áll rá, akkor beszélni fog. Natalie a szíve mélyén reménykedett benne, hogy az első ember akinek az ausztrál fiú megnyílik majd, az Changbin lesz.

-Hé! Nem kérünk ki egy kört, amíg Binnie ideér? - dobta be az ötletet Felix.
-Oké, de el ne kezdjünk inni nélküle, mert seggbe leszünk rúgva -  nevette el magát Natalie, majd épp a bejárat felé fordultak, mikor valaki hátulról hirtelen átkarolta őket.
-Ki fog titeket seggbe rúgni? - kérdezte Changbin és hangosan nevetni kezdett Lix és Nati reakcióján. - Nem tudom eldönteni melyikőtök visított hangosabban - röhögött a fiú,  mire legjobb barátja dühösen megcsapta a mellkasát.
-Idióta vagy - mérgelődött a lány, majd ott hagyva a két fiút beviharzott a bárba. Valójában nem sértődött meg ennyire Changbinre, de ez remek ürügy volt arra, hogy kettesben hagyja őket.

És ennél jobb ötlete nem is támadhatott volna a lánynak...

Felix szégyenlősen mosolyogva fordult a fiú felé, majd játékosan meglökte a vállát.
-Gonosz vagy hyung - mondta drámaian, de még mindig vigyorogva. - Mi  lett volna, ha a nagy ijedtségtől leáll a szívem? - sóhajtott színpadiasan és pici kezét a mellkasára rakta. Changbin egyik szemöldökét kacéran felhúzva tetőtől talpig végig mérte Felixet és alsó ajkát ösztönösen megnyalta a látvány hatására. Egyik kezével elkapta a kis szeplős derekát és a füléhez hajolva suttogni  kezdett.

-Akkor újraélesztettelek volna... - morogta a kővé dermedt fiú hallójáratába, majd tenyerét továbbra is a másik derekán tartva óvatosan tolni kezdte a bejárat felé. Udvariasan kinyitotta az ajtót Lix előtt, aki csak lehajtott fejjel elmotyogott egy "köszönöm hyung"-ot és úgy iszkolt Natalie irányába, mintha Changbin maga lett volna a mumus.

Az idősebb fiú szerette az ilyen adok-kapok vérszívásokat, egészen addig amíg ő volt az, aki zavarba hozta a másikat. De pechjére Felix is nagy játékos volt, aki az angyali külseje ellenére közel sem volt annyira ártalmatlan, mint amilyennek tűnt...

-Mit művelt az a fél nótás? - kérdezte nevetve Nati, amikor a fülig vörösödött ausztrál felült mellé az egyik bárszékre. Felix épp szóra nyitotta volna a száját, mikor Changbin hozzájuk csapódott, arcán olyan elégedett vigyorral, hogy Natalie szavak nélkül is jól sejtette, hogy mi történhetett köztük odakint. - Tessék, ezt nektek rendeltem - adott át egy-egy sojus üveget a fiúknak majd a sajátját a megragadva az egyik kiürült box felé indult.
-Köszönöm noona - emelte fel az italát Felix.
-Köszi Nati, a következő kört én állom - biccentett Changbin.

-Nem bírom valami jól a piát - vallotta be Felix zavarában nevetgélve. - Hány kört terveztek?
-Nem tud... - kezdett bele Natalie, de legjobb barátja közbe vágott és vérpezsdítően szemtelen vigyorral bámult a mellette ülő fiúra. Onnantól kezdve Nati felesleges gyertyatartónak érezte magát és azon kezdett el gondolkozni, hogy milyen kifogással oldjon kereket minél hamarabb, hogy feltűnés mentesen kettesben hagyhassa a srácokat.

-Én több kört is bírok egymás után - dobta fel a kétértelmű magas labdát Bin, végig Lix szemébe nézve, amit a másik rögtön lecsapott. A kis szeplős nagyot kortyolt a sojujából, hogy egy kis bátorságot merítsen belőle és kacéran mosolyogva végig mérte Changbint.
-Próbáljuk ki hyung... Szerintem csak nagy a szád.

És a két fiú közt kezdetét vette egy egész estén át tartó macska-egér játék...