Jisung sose gondolta volna, hogy egy nap arra fog kelni, hogy hat másik srác is körülötte fog ólálkodni, róla kérdezősködni, annyi időt se hagyva neki, hogy legalább a nevét elárulja. Minho bocsánatkérően nézi a szerencsétlent, ahogy barátai szinte szétszedik a kómás szőkeséget. Egyedül egy magas, szőke, göndör hajú fiú ül mosolyogva az idősebb ágyán, rendesen, a helyzethez illően viselkedve.

- Mi lenne, ha rendesen bemutatkoznátok? - szólal meg a szőke mosolyogva, és végre feláll, Jisung ágyához lépve. - Ne haragudj, előszeretettel felejtik el a korukat, és mielőtt azt hinnéd, Minho is köztük szokott lenni - bök ujjával a mögötte hemzsegő fiúcsapatra, majd ugyanazt a kezét kinyújtja a szőke felé.

- Chan vagyok, de hívhatsz Chrisnek is, tekintve, hogy az az eredeti nevem.

- Crispy! - mondja valaki a göndör mögül, mire ő csak nevetve megrázza a fejét.

- Jisung - rázza meg a másik kezét a szőkeség, és halványan elmosolyodik, amikor Chan kivillantja hófehér fogait.
Utána mindannyian sorban bemutatkoztak neki, a hangok alapján megtudta, hogy Chanbin mondta korábban a Crispy becenevet, és Hyunjin eltaknyolására ébredt meg, mert véletlenül Seungmin kigáncsolta. Jeongin hozta azt a tömör édességadagot az ágyban fekvő Minhonak, aki ha mind megeszi, Jisung biztos volt benne, hogy minimum egy cukorsokkot fog kapni a srác.

Jisung szinte már szédül, olyannyira kapkodja ide-oda a fejét, mert a fél csapat úgy döntött, hogy átül az ő ágyára, a másik fele meg maradt Minho ágyán, és csak úgy dobálóznak a témákkal, pörögnek, nevetnek, mint ahogy egy csapat tinikből álló fiú szokott az ő korukban. Időnként Jisung is elmosolyodik, vagy ő is beleszól a témába, és ha némán is, de úgy érzi, mintha Minho baráti társasága ilyen rövid időn belül befogadta volna őt is.

Éppen azt mesélték a szőkeségnek, hogy Hyunjin egyszer mennyire drámázott, mert leöntötte a felsőjét kávéval, amikor az ajtón kopogtatnak, és egy szeplős arc bukkan fel mögüle. Felix megszeppenve néz a társaságra, és hirtelen azt hiszi, hogy rossz szobába jött a tömeg miatt, de amikor meglátja egy másik szőke kobak mellett a mosolygó legjobb barátját, kissé tartva a távolságot a fiúktól, de egy illedelmes meghajlás után odasiet Jisung mellé. A többiek mosolyogva fordulnak felé, amitől kissé megijed, és inkább leül Jisung mellé, aki idő közben bemutatta nekik a barátját.

- Ő Felix - mutat a bociszemű barátjára, mire a többiek sorban bemutatkoznak neki is, majd továbbmesélik a drasztikus jelenetet, amit Hyunjin horrorként élt meg anno.

- Kik is ők pontosan? - kérdezi halkan az ausztrál Jisungtól inkább angolra váltva de mielőtt bármit is mondhatna az idősebb, egy harmadik hang csatlakozik be a beszélgetésükbe.

- Minho barátai - válaszol Chan angolul, Felixnek igen ismerős akcentussal. - Te se vagy ezek szerint vérbeli koreai.

Chan vigyorogva néz a kissé elpirult Felixre, a szeplős pedig hatalmas szemekkel, elképedve néz a másikra.
Amióta itt lakik koreában, egyetlen másik ausztrál származású emberrel se találkozott, aki itt élne, így hirtelen érte a tény, tekintve, hogy nem egy-két éve lakik az országban. Egy perc zavart szemezés után Felixnek megered a nyelve, mindent megkérdez az idősebbtől, ami csak érdekli, amin a másik csak elkezd nevetni, és mosolyogva válaszol, vagy kérdez ő is a szeplőstől, kellemesen elcseverészve. Jisung ebből mit sem vesz észre, mert jobban lefoglalja, hogy Minho és a többi fiú mesélését hallgassa, jobban elengedve magát, szabadabban nevetve, többet beszélve, mint talán eddig valaha.