HAERI TAYLOR POV:

Tagnap niki karjaiban hajtotam álomra a fejemet. Nem tudom kifejezni mennyire hálás vagyok azért hogy meg probálta elterelni a gondolataimat a kint tomboló viharól. Másoknak nevetséges hogy én pont a vihartól félek amikor ezernyi horrorisztikus dolog van a világon amitől félhetek de ha valaki át él egy komoly traumát az nem tud ellene tenni. A vihar folyton folyvást arra a napra emlékeztet, amikor őzönvíz volt és villám csapot bele a házakba. Kitörölhetetlen emlék marad az elmémben még ha már rég a múlt része akkor is.

Ezernyi gondolatal a fejemben kelltem fel amik a tegnap este körül lebegtek. Niki annyira gyengéd velem és a kisfiús zavara még angyalibbá varázsolja őt. Nem csoda hogy már most rengetegen oda vannak érte. Szememet le kelet hunynom egy pillanatra mert a nap irritáló fénye bántota a szememet, s amikor valamennyire megszokta a szemem a meleg reggeli napsugarat nyujtozkodni akartam csak hogy majd nem leütőtem az édesen szuszogó nikit. Észre sem vettem hogy egész végig a mellkasán aludtam még ő a derekamat öleli magához. Fejemet egy pillanatra fel emeltem majd álmos még komás fejel körbe néztem a szobájában s vissza tetem mellkasára, kezemet mellkasán pihentetem és muszáj volt sóhajtanom egyet annyira jó érzés volt mellete feküdni érezni mennyei illatát és kifujt levegőjét a nyakamon. Mindennap melette akarok ébredni.

Kar órámra pillantotam ami még csak reggel hét órát mutatót majd nagy nehezen ugyan de rá vettem magamat arra hogy ki keljek mellőle és le menjek a konyhájukba. Még ha vendég is vagyok nem akarok tiszteletlen lenni velük, hiszen megbiztak bennem és be engedtek az életükbe annyi a legkevesebb hogy csinálok nekik reggelit mire felébrednek.

Lassan lábujhegyen nyitotam ki niki szobájának az ajtaját és csoszogtam le az emeletről egészen a konyháig. Mosatlan edények minden üt, fagyis dobozok és édeség maradékok az asztalon. És a szemetest sem vitték ki. Visszavonom amit akkor mondtam mikor elsőnek beléptem ide. Még ha néha takaritanak is az is szerintem csak akkor amikor nagyon szükség van rá vagy éppen nincs más dolguk. Viszont ami a konyhába várt az nem semmi. Mindegy milyen alapon csendesen elmosogatam és a kaja maradékokat egy szemetes zsákba dobtam. Kivettem a szemetest majd bűszkén körbe nézve a mára már tiszta konyhán sóhajtotam egyet vigyorogva. A hütőhöz léptem majd lecsekoltam az alapanyagokat és fejben össze állitotam a reggelit amit biztosan szeretni fognak. És el is tudok késziteni. Igyekeztem nem nagy zajt csapni majd neki fogtam a finom reggelijüknek.

-Jó reggelt!- halodtam meg jake mély rekedtes hangját mire ilyedten fordultam hátra majd megkönnyebülten tetem a kezemet a szívemre.

-Ugye nem csaptam nagy zajt?-kérdeztem kétségbeeseten amire csak nevetve foglalt helyet az étkező asztalnál.

-Dehogy is! Layla keltet fel. Biztosan megérezte ezeket a mennyei illatokat-szagolt a levegőbe mosolyogva amire megnyugodva fordultam vissza a készülő reggelijük felé.

-Akkor jó, már megilyedtem hogy felkeltelek. Mert igyekeztem nem nagy zajt csapni

-Viccelsz? Olyan mélyen alszok hogy nem tudnál ennyivel fel kellteni-kuncogot fel aranyosan amég én a tányérra szedtem a palacsintákat és le foliáztam.-Niki milyen szerencsés hogy a barátnője nem csak vonzó hanem még főzni is tud-bókolt vigyorogva mikor felé fordultam a pultnak támasztva hátamat, bókja jól eset ezért szégyenlősen elmosolyodtam

-Nem vagyok valami nagy konyha tündér de probálkozok-rántotam válat egy tincset a fülem mögé türve zavaromban amikor nem zavartatva magát szemtelenül végig mért.

-Proba szerencse-mosolygot rám mire megláttam egy kocos fekete lomb koronát ami jayé volt. Szemeit dörzsölve elmotyogot egy halk jó reggelt majd a szekrényből lekapott egy poharat amit megtöltöt vízel és azt kezdte el inni.

-Laylanak köszönhetően tiszta szőr lett a tiszta friss ágyneműm-felelte morcosan jakere nézve aki csak nevetve vont vállat lazán.

-Ez van, nem ez az első eset. Kedvel téged bár nem tudom miért vagy hogyan nem horrorisztikus neki hogy nyitot szemel alszol-vágot vissza jake mire jay kitágult pupilákal és sértődöten nevetet fel hitetlenül, nyujtota ki rá a nyelvét viszont valami folytán mikor rám pillantot kiköpte a vízet egyenesen majd hogy nem rám.  Végig vezete rajtam a tekintetét csak ugy mint percekel ezelőtt jake is tette.-A maknae hamarabb vesztete el mint én? Na ne már. Ma készültem felvilágositani erre -csapta le a poharát nevetve mire probáltam közbe szólni csak hogy egy perverz mosolyra huzodtak ajkai-Jó volt?

-Tessék? Csak mert rám adta az ingét.... -kezdtem amibe jake azonnal közbe szólt

-Ami nagyon jól áll

-Azt hitted hogy...mi...mi-vőrösödtem -Ah szóval érted -sóhajtotam fel mire mindkettejükből kitört a nevetés.

-Csak huztam az agyadat kis csaj, ismerem nikit -nevetve foglalt helyet jake melett akivel lepacsizot mosolyogva. Lassan mindenki letolta a képét nikit kivéve ezért rám maradt a feladat hogy fel kelltsem ő méltóságát. Lassan nyitotam be a szobájába majd mentem volna oda nikihez csak hogy megakadt a tekintetem az egyik képen ami az éjjeli szekrényén volt. Niki önfeledeten mosolygot az anyja kezét fogva alig ha lehetett négy éves de mosolygásra készetett. A képen szerepelt az apja és még a nővére is. Annyira elmerengtem a képen hogy csak arra leszek figyelmes hogy valaki hátulról átölel és a vállamra teszi az állát.

-Ez a kép akkor készült amikor megnyertem életem legelső táncversenyét-duruzsolta fülembe reggeli mély rekedtes hangján ami miatt megborzongtam. Egy mosolyal ajkaimon néztem kicsit oldalra egyenesen szemeibe -Emlékszem mennyire boldog voltam és átjárta az egész testemet az adrelalin. -engedet el majd vette ki a kezemből a képet és egy szelid mosolyal ragta vissza eredeti helyére.-Nem is tudom mikor volt utoljára egy veszekedés mentes családi vacsoránk-huzta el a szájat fel sóhajtva

-Biztos kedves kép lehet a szívednek ha itt tartod-mondtam vigyorogva -Azért jöttem hogy felkeltselek csak megakadt a tekintetem ezen az aranyos családi képen-bicentetem a képre, beletúrt szőke hajába majd karjaiba vont egy apró puszit nyomva homlokomra

-Nekem meg rajtad-motyogot valamit az orra alatt amit nem értetem de mikor rá kérdeztem mit mondot nem mondot semmit.

-Csináltam reggelit,  gyere-fogtam meg kezét majd kezdtem huzni ki a szobájából csak hogy mikor majd nem lent voltunk megállitot amire csak felvont szemöldökel fordultam felé. Csak egy aranyos mosolyal nézet rám és a következő pillanatban már puha ajkait éreztem meg ajkaimon amik lágyan birtokolták sajátjaimat miközben a falnak tolt. Derekamra csúsztata kezeit közelebb vonva magához majd egyik kezét arcomra csúsztata. Gyengéd volt és aranyos. Édes csókja pedig el is felejtete velem hová is keszültem ráncigálni őt. Azt sem érdekelt hogy a többiek lent várnak ránk mert biztonsagban éreztem magamat vele és számomra ez minden aranyat megért a világon.

-Fuj már!-halodtuk meg sunoo visitó hangját amire niki elvált tőlem sunoora pillantva aki éppen ekkor jöt ki a mosdóból és kezeivel eltakarta a szemeit-Komolyan itt kell ezt? Még enni akartam de most szerintem elmegyek hányni egyet-imitált hányó hangokat kötözködve nikivel aki csak szúros pillantásokal bicentet hogy lépjen le. Sunoo szinte azonnal elhuzta a csíkot amire csak felnevetem nikire nézve aki bicentet hogy most már mehetünk.

-Itt van a gerle párocska-mondta sunghoon mikor megpillantot mindket -Jól áll az az ing haeri, de nem nikié?-vonta fel a szemöldökét végig mérve amire vőrös fejel bolintotam hogy igen.

-Szerintem nem akarom tudni hogy került rád az az ing-motyogta maga elé meredve a komás jungwon fejét jayén pihentetve.

-Hogy került volna? Rémlik hogy megáztunk tegnap hyung? -kérdezte niki elnyujtva a hyung szócskát amire a fekete hajú bolintot -Szuper ezen is túl lendültünk akkor most már reggelizünk -csapta össze tenyerét majd leült én meg elmentem és eléjük pakolgatam a palacsintákat amiket nagy szemekel néztek végig.

-Milyen aranyos vagy már-vigyorgot rám jungwon kipattant szemekel édes mosolyával amire összeborzolva a haját felnevetem. -Szóval ez volt az a mennyei illat. Annyira imádom a palacsintát-vidult fel

-Milyen hamar kivirultál hyung-pimaszkodot vele niki mirr csak mérgesen nézet a fiatalabbikra.

-Remélem ízleni fog nektek-mondtam majd leültem volna sunoo mellé ha niki nem huz maga mellé arébb lökve szegény sunoot aki csak megforgata szemeit

-Jungwon hyung nem is cuki, sokszor inkább az ellenkezője nem igaz?-szólalt meg niki fel sem nézve a palacsintájából egy ravasz mosolyal szája sarkában.

-Pont te beszélsz? -mondta jay védelmezve jungwont

-Ki más beszélne ha nem én hyung?-pimaszkodot mire jay idegesen nézet rá fenyegetően felé tartva a villáját.

-Egyél! És ne pimaszkodj -szólt rá.

Neki láttunk a reggelinek amit mindannyian hümmögve fogyasztotak el és nem győzték megköszöni. Miután végeztek egyből fel álltam hogy össze szedjem a koszos tányérokat sunghoonért inkább átnyúltam mintsem megkerüljem az asztalt igy csak arra leszek figyelmes hogy niki lejebb huza az ing alját majd szúrosan néz jakere. Értetlenül végig néztem mérges ábrázatán ahogy kikapja a kezeim közül a koszos tányérokat majd jake kezébe nyomja és lekapja magáról a pulcsiját majd rám parancsol hogy vegyem fel.