Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Fájdalom


Itt ültem a szobámban. Teljesen meggyötörten. Megalázva. Undorodtam a testemtől és legfőképpen magamtól hogy megtetem. Kihyun durva és erőszakos volt nem nézte az én érdekeimet csak hogy neki jó legyen, ezért akarva sem tudtam volna élvezni a szex egyik percét sem. Miért nem vettem észre sosem kihyun valódi arcát? Ha tudtam volna hogy ilyen sosem szeretem volna bele. Könnyeim elfogytak, és csak meredtem magam elé mint egy élettelen bábú. Nem éreztem semmit. Még is valahol legmélyén a szívem újabb darabokra tört. Újra kihyun miatt. A nyakamat szívás nyomai leptek el, és  még ott viritot a kéz nyoma ugyan is neki az élvezenek számitot hogy a nyakamat szorithata. Így nem is kérdés hogy a nyoma meglátszik. Azt a sok szívás nyomot pedig az alapozó sem tudná elfedni így ha rá kérdeznének makognék össze vissza kínomban.

Olyan szinten durva volt velem hogy még a lábbra állás is nehéz feladatnak bizonyult. Ennek ellenére muszáj volt lemosnóm a mocskot magamról, a zuhanyzóban álltam teljesen megtörten ezek után képes lennék leugrani egy hegyről annyira utálom jelent pillanatban magam. Nyomtam a tenyerembe a kedvenc epres túsfürdömből majd erősen bele dörzsöltem a bőrőmbe hogy lemoshasam kihyun undoritó mocskát. Eközben engedtem hogy könnyeim elveszenek a az arcomra eső vízel és eltűnjenek a lefolyón. Arcomat a plafon felé forditotam és megprobáltam elfelejteni ami az elmúlt órában történt, de csak azt láttam magam előtt. Elzártam a vízet majd fehér törölközöt magam köré tekerve léptem ki onnan és álltam a nagy tükör elé. Semmivel sem lett jobb. Ugyanolyan mocskosnak éreztem a testemet. Mintha átment volna rajta egy autó. Könnyeim újra útnak eredtek és ma sokadjára törtem darabkákra. A szenyet nem tudtam le mosni magamról. Hazudtam a legjobb barátnőmnek, aki bízik bennem és sosem erőltet semmit de utálja ha hazudok neki.
Kihyun amég zuhanyzot kitöröltem a képet a telefonjából igy nem tud soha többet ezel zaklatni. Ennyi eszem volt de régebben annyi nem volt hogy jobban megválogasam a barátaimat.

Felöltöztem és nem érdekelve hogy a az újaim fel vannak szakadva az edző terem felé mentem. A box kiűzi majd a gondolatokat a fejemből. Majd a box zsákra kébzelem kihyun fejét. Most is felelőtlen módra nem érdekel ha fáj úgy püfölöm a zsákot mintha ő tehetne minden problémámról. Pedig egyetlen problémám okozója saját magam. Naiv vagyok. És legfőképpen gyáva. De kimerne szerelmes lenni egy idolba? IDOL! Én meg egy átlagos lány. Magamat ostorozom mert én közeledtem feléjük, én engedtem nekik. Simán mondhatam volna nemet. Akkor nem lennék velünk jóban. Hiszen elmennek. Pár nap és vissza mennek koreába. Csak egy koncert miatt vannak itt ezt ne felejtsd el haeri.!!

Kedvelem nikit de tényleg. Mindig ott volt ha segítségre lett volna szükségem. Megnevetetet. És most megsírat. Persze erről ő mit sem tudhat. Ő is kedvelne? Ah annyira idóta vagyok. Úgy volt kiszállok az életükből még sem ment. Azon a napon amikor Niki febukkant az exem zsarolása után a tengerparton nem vágytam másra csak egy ölelésre. Tudtam hogy az ő ölelése meg fog majd nyugtatni és biztonságban fogom érezni magamat a karjai között. És ez így is volt. Az illata. A teste melege és az a kellemes érzés amit árasztot hamar lenyugtatot. Aznap sokáig ültünk ott és beszélgetünk. Felviditot. És probált kedvesen tapogatózni hogy miért sírtam de mindig tereltem a témát. Így idővel feladta és másról keztünk el beszélgetni. A kabátja persze megint nálam maradt így már két kabátját csórtam el szegénytől. Még ha meg is tartanám emlékbe inkább vissza adom neki.

Mivel reggel van szerencsére nincsenek sokan az edző teremben. Csak két lány és egy kigyúrt fiú. Erősen püföltem a zsákot amennyire csak tudtam nem érdekelt hogy elkezd vérezni a kezem, és az sem hogy  izadok mint egy ló. Csak az hogy kiadják magamból mindent.
Mikor meg kiadtam lihegve rogytam a földre a vízes palackomat megragadva. A víz jól eset felhevült testemnek. Ezért nem kérdés hogy az üveg hamar kiürült. Meg fogtam ezután cucaimat majd indultam kifelé, az kezem persze vérzett de nem igazán érdekelt. Ez meg sem kottyant amellett amit kihyun hagyott bennem évekkel ezelőtt.

Persze nikinek pont a legjobbkor kellett felbukania heeseungal és jayal. Pont akkor léptem ki az edző teremből mikor ők beakartak menni. A cucaim a földre estek én meg megszeppenve néztem a három fiúra. Nem lehetem valami szép látvány a nyakamal a felszakadt újaimal és a jobb arcomal amin ott viritot kihyun kéz nyoma. Sokoltam őket de nem érdekelt. Fel kaptam a cucaimat és mentem is ott hagyva őket. Mikor meg bezárult a lift ajtaja könnyeim ismét elkezdtek folyni és felsziszenve néztem újaimra amik csúnyábbak voltak mint gondoltam. Sajogtak és fájtak viszont épp ezt akartam. Hogy fájon. Sírva fogtam meg a korlátot amég a lift meg nem állt. Majd csoszogva mentem a szobámig aminek ajtaját kulcsra zártam hogy ne legyen vendégem mert nem vágytam senkire csak a magányra. És az ágyamra.

Vérző kezemet lekezeltem és bekentem egy kis kenőcsel ami miatt kicsit csipet de később jobb lett.
Levedletem ruháimat majd egy zúhany után az egyik fehér ingemet magamra kapva mentem a konyhába majd csináltam magamnak egy erős kávét hogy kibirjam a mai napot. Viszont a teraszra menet megpillantotam a székemen heverő kabátokat ami nikié. Eszembe jutott minden vele kapcsolatban és a szívem szorult össze hogy hamarosan el kell mennie úgy hogy nem tudja meg hogy kedvelem. Szipogva mentem a teraszomra lehuppanva a kis székre közben mélyeket lélegeznek a friss meleg levegőből.

Telefonom rezegni kezdet a kisasztalon ahová alig pár perce ragtam le majd Niki neve viritot a kijelzőn. Kétszer nyomtam ki a telefont de csak nem akarta abba hagyni ezért kikapcsoltam a telefont majd kortyoltam egyet a kávémból össze szoritva szemeimet. A könnyeim elkezdtek lefolyni arcomról akármennyire is akarok erős maradni nem tudok.
Habozba kapcsoltam vissza a telefonomat amin majd nem húsz nem fogadot hívás fogadot nikitől. Eredeti ötletem szerint is tárcsáztam jack számát aki két csőrgés után felvete nekem.

-Mizu haerie?-becézet

Eltartva a telefont arcomtól szipogtam egyet majd megtalálva a hangomat szólaltam meg kezemel az inget piszkálva.

-Jack-szólitotam meg mire hümmögöt egyet a telefomba igy folytatam-Meddig lesznek még itt?-remeget meg a hangom kicsit ezért vettem egy mély levegőt.

Kik? Enhypen? Történt valami?

-Nem-túrtam hajamba -Csak gondoltam megkérdezem tőled-mosolyogtam el erőlteteten hiába nem láthata

Három nap? Kettő? Még én sem tudom pontosan miért nem őket kérdezed meg? Azt halodtam elégé jobba lettél velük a napokban

-Rosszul halodtad-feleltem egyszerűen majd nem várva a válaszára rá csaptam a telefont. Három vagy két nap. Ha ezekben a napokban ridegen bánok velük akkor könnyebb lesz a bucsú. 

Kicsit rendbe szedtem magamat. Magamra kaptam egy olyan pulcsit aminek a nyaka hosszitot igy sltakarja majd a nyakamat a kiváncsi szemek elől és a kezemet bekentem egy kicsi kenőcsel. Késznek nyilvánitva magamat indultam el lefelé a kis boltba hogy vegyek egy kis édeséget magamnak mert jelenleg csak a kedvenc édesegem képes lenyugtatni.

Bezártam a szobám ajtaját majd lehajtot fejel álltam be a liftbe és nyomtam meg a gombot majd mikor nyílt az ajtó kiléptem rajta majd felemeltem lehajtot fejemet. Niki állt előttem mire kikerekedtek szemeim majd megemberelve magamat készültem el menni melette csak hogy ő ezt nem igy gondolta és csuklomtól fogva huzot be az egyik szertárba akinek az ajtaját be csuktam maga után.

-Miért nem válaszolsz a hivásaimra?-lépet közelebb mire összebb huztam magamat majd elnéztem róla-Válaszolj a kérdésre haeri-állt meg előttem majd álamtól fogva forditot maga felé. Lehámozva kezét tértem ki előle majd minden válasz nélkül akartam ki menni csak hogy mielőtt kinyithatam volna az ajtót niki rá tete a kezét én meg megfordutlam hogy kérdőre vonjam csak hogy ekkor nem számitotam arra hogy nagyon közel kerülők hozzá.

-Mi történt? Valahogy annyira más vagy-vonta össze a szemöldökét egy lépést hátra lépve

-Csak te gondolod igy-néztem a földre-Csak hagy békén

-És ha nem akarlak?-kérdezet vissza ami miatt még a szemeim is kikerekedtek egy percre.

-Ugy lesz a legjobb mindkettőnknek. Kerülj és hagy békén-ezel fogtam magamat és kimentem a szertárból majd a bolt helyet inkább szobám felé sietem. Miért fáj?


Áááá mi ez a kép? Kinyírnak vele~~ Még ha tudom hogy nem valódi akkor is

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro