Nem értettem ezt a hirtelen jött aggodást. Amiotta rá csaptam a telefont folyton űzenetekel bombázott. Még ide is eljött és azt hittem rám töri a szobám ajtaját. Hívogatot. Ennyire aggódna értem? Vagy.... Csak sajnálna? Mert utálom ha az emberek sajnálkoznak felettem. A lenéző tekintetek amikel néznek rám. Nem kell a sajnálata. Megérdemeltem. Mert beleszerettem akibe nem kellett volna és ez alatt nem csak kihyunra gondolok hanem nikire is.

Arra kértem hogy kerüljen ehelyet mindenhol felbukan ahol csak ott vagyok és mindig probál kapcsolatba lépni velem. Nem voltam vilagos? Azt akarom hogy rám se nézen és hagyon figyelmen kivül. Nem azt hogy hívogason és az ajtómon kopogtason minden reggel és este söt még talán délben is. Mindig küld űzenetet és ha nem niki akkor valamelyik banda tag keres fel hogy csináljak valamit mert megörülnek a folytonos kiakadásai miatt. 

-Nyitsd ki az ajtót haeri! -halodtam kintről egy hangot amire össze szoritot szemekel álltam egy helyben. Nagy erőfeszitésbe kerül nem kinyitni az ajtót és karjaiba vetni magamat. Dd ha a megtenném akkor azal megneheziteném a dolgokat és még bonyolultabbá tenném.

-Kérlek! Aggódok érted. -folytata kicsit feljebb emelve hangját amire ajkaimba haraptam. -Látam azokat a foltokat a nyakadon és a kezeden is. Nem akarlak kerülni

-Nem akarok veled találkozni ezért menj el! -orditotam ki végül sírva

-Miből gondolod hogy el is megyek? Ugyan haeri. Csak aggódok érted. Mond el ki tete ezt veled?

-Jobb ha elmész-mondtam de ő nem tágitot.

-Kihyun volt? -a szó is bennem rekedt, hogy egyből levágta ki volt. Mondjuk nem volt nehéz, hiszen ő az egyetlen ember aki ennyire állat modjára intézi el a dolgokat. -Ha nem válaszolsz igenek veszem-folytata dühösen dörömbölve.

-Niki ez tényleg nem tartozik rád. Menj el. Úgy is el fogsz menni-bukott ki belőlem amit egy hatalmas csend fogadott majd a zár kattanása. Az ajtó hirtelen kinyílt és szembe találtam magamat nikivel heeseungal és jayal. Jay kezében ott lógott a pót kulcs ami tudtomal csak jacknek van a szobákhoz. Jacket ki fogom nyírni!! Támogatnia kellene.

-Ez csúnyább mint amilyenek láttam-sétált elém heeseung szájához kapva a kezét. 

-Na jó aki ezt tette az nem éli túl-fenyegetőzöt jay dühösen ami ha más helyzetben lennénk még meg is mosolyogtatot volna. Niki csak várakozoan nézet hyungaira akik csak véve a lapott mentek ki az ajtót bezárva maguk után. Amint ez megtörtént azonal felém fordult és aggódoan megfogta a kezemet.

-Ki tete? -tete fel a kérdést újra most sokal feszültebbnek tűnt. Még mindig kezemet fogta felvont szemökdökel bámulva engem. Miért érdeklődik? Miért nem tud ugy kezelni mint egy egyszerű lányt?

-Már mondtam, hogy nem a te dolgod niki-néztem el róla kezeimet kirántva kezéből.

-Nem az én dolgom. De érdekel, és addig nem mozdulok el innen amég nem mondod el ki tete ezt veled -mondta komolyan és elszánttan.

-Érdekel? -emeltem kicsit feljebb a hangomat-Minek mondjam el? Hogy megverd? Semmit sem segítene az erőszak ezen. -fakadtam ki -Erőszakal megoldanál mindent?

-Akkor kérlek had legyek melletted-fogta meg újra kezeimet amikre lepillantva el képedt csak zavartan dúgtam a hátam mögé majd forditotam neki hátat és mentem a teraszomra annak a reményében hogy elmegy. Csak hogy utánam jött.

-És a kezed? -folytatta fagatásomat komolyan ugy éreztem mintha kihallgatáson lennék.

-Ki vagy te hogy kérdőre vonj?-elégeltem meg fagatását.

-A kérdés inkább az hogy neked ki vagyok-mondta amire döbbenten kaptam rá a tekintetemet. -Ki vagyok neked haeri?-bámult mélyre hatoló iriszeivel.

-Egy fiú akit a napokban túl közel engedtem magamhoz-forditotam a tekintetemet a tájra a korlátot markolgatva. -Nem kellett volna. Szeretném ha tiszteletben tartanád azt a kérésemet hogy bekén hagyj.

-Miért? -kérdezett rá azonnal, mire nyelnem kellett egyet majd rá vezetem tekintetemet s megprobáltam semleges maradni. -Mert félsz?

-Mitől félnék? -kérdeztem felvont szemöldökel és hevesen dobogó szível

-Hogy elmegyek, és utána nem találkozunk-köpni nyelni nem tudtam hirtelenjében. Szemeim kikerekedtek és muszáj volt elkapnom róla a tekintetemet.

-És.... -nyeltem egyet mielőtt feltetem volna neki a kérdést-Én.... Én ki vagyok neked? -kérdeztem meg halkan de annál magabiztosabban. Szemkontaktust probáltam felvenni vele de ő inkább a lábbait nézte. Eddig milyen bátor volt. Mi lett hirtelen? -Erre persze nem válaszolsz, de én válaszoljak nem igaz? -kérdeztem idegesen rá förmedve, fogtam volna magam és elmentem volna ha nem kap gyengéden kezem után. Rá kaptam tekintetemet kérdően amire megköszörülte torkát egy pillanatra elnézve rólam, mintha azon gondolkodna elmondja vagy ne.

-Nem így akartam elmondani neked haeri-pillantot rám elengedve kezemet. -Aggódtam érted, mert...... mert kedvelek-adta ki magából és  miután kimondta félve nézett rám. Sokkoltan néztem arra várva nevesen ki és fusson el. De nem történt meg. Kedvel? De hiszen ez még nem jelenti azt hogy úgy kedvel mint én. Még is.... Olyan jó volt tőle hallani.

-Csak azért mondod hogy felvidits? -mondtam dadogva az első dolgot ami az eszembe jutott jelenleg.

-Nem!-rázta meg a fejét azonnal. -Én tényleg kedvelek haeri.  Lehet neked nem tetszek mert én nem vagyok annyira férfias mint a női átlag ideáljainak a kilencven kilenc százaléka. Bizonyára számtalan fiú van aki jobb lenne erre a posztra de úgy éreztem ki kell mondanom-hadarta rám sem nézve, mosolyognom kellet mert irtó aranyos volt ahogy hadart és össze vissza hadonászot.

-Ugyan niki-szólaltam meg ezel magamra vonva figyelmét-Nálad jobb jelölt nem hiszem hogy lenne-kuncogtam fel halkan-Viszont gondolod ez menne? Idol vagy és pár nap és elmész-bizonytalanodtam el sóhajtva mire szégyenlősen elmosolyodva fogta meg gyengéden kezemet-Érdemes lenne párnapra?

-Ezek szerint hiányoznék? -jelent meg pimasz mosolya arcán

-Igen-hajtotam le a fejemet -Szóval mielőtt jobban belefolynák az életedbe-léptem hátrébb majd néztem rá egy kosza könnycseppet letörölve az arcomról.-Inkább vesünk véget mindenek, talán jobb ha elutazok így nagyobb lesz a távolság -ecseteltem össze szorult szível

-Már az életem része vagy haeri-csóválta meg a fejét-Az előbb valóttam be hogy kedvelek. Szerinted ezt a távolság elfelejtetné?

-Lehet csak egy fellángolás-érveltem tovább kifogásaimal de ő csak közelebb lépet majd letörölte a könnycseppet mosolyogva.

-De nem az. Szóval meg se probáj eltaszitani -fenyegetett meg elmosolyodva, reagálni sem volt időm de már karjaiban találtam magamat. Arcát nyakamba temete kezeivel szorosan ölelve magához még én sokkolva álltam egyhelyben mint egy szobor, a kezeim lógtak és a levegőt gyorsabban kapkodtam.

-Szóval... Te ..... Most...... Tényleg... -dadogtam mikor elengedett amin ő csak hevesen bologatva mosolygot.

-Igen, úgy érzem szerelmes vagyok haeri-vallota be ma sokadjára ledöbbentve-Ma... A hyungaim alaposan rá vezetek az igazságra amit probáltam tagadni de nem ment. -vigyorgot.

-Akkor úgy érzem meg kell köszönöm nekik-mosolyogtam rá majd újra karjaiba bújtam, csak nevetve ölelt ő is vissza, az állát a fejemen pihentete karjait derekamon pihentetve.  Beszívtam illatát ami mindig megnyugtatót ahogy most is. Szeretem Niki illatát.

-Mint egy kdrámában nem igaz heeseung? -ilyedten ugrottunk szét majd kaptunk tekintetünket jayre és heeseungra akik a teraszomon lévő asztalnál ültek állukat megtámasztva a kezükel.

-Ti.... Mikor.... -dadogot niki össze vissza pirulva

-Azért sokal tartozol niki-mondta heeseung mosolyogva-Hála nekem meg jaynek végre de tényleg végre sikerült bevallanod neki a nyilvánvalót-csak felnevetem hyungain és niki megszeppent valóján.-De kis cuki paradicsom-cukolta nikit

-Viszont a maknaet felkéne világositanunk mindenről-világosodott meg jay mire niki arca még vörösebb lett.

-Kifelé! Most! -sziszegte niki idegesen

-Várjunk! Hiszen ez az én lakosztályom-horkantotam fel mosolyogva.

-De már nikivel fogod megosztani-huzogata a szemöldökét heeseung amire éreztem hogy az arcom lángba borult.

-Legalább a falak hangszigeteltek nem igaz? -nézet jay heeseungra aki csak megvonta a vállait, nikivel mind kettőnk arca olyan volt mint egy éret paradicsomé. -Most már két érett paradicsomunk van -cukolt mindket jay mire megelégelve viselkedésüket kezdtem el ki hesegetni őket a szobámból de mielőtt rájuk csaptam volna az ajtót még benyögte heeseung hogy ma este menjünk le a tengerpartra együtt de válasz nélkül rá csaptam az ajtót.

-Megejtsük ma az első randinkat? -halodtam meg niki hangját magam mögül és érezni lehetett hangján hogy mosolyog.

Gáz story? Ugye nem csak én érzem gáznak az első randikat? Kínos csend nem tudok mit kérdezni stb... meséljetek gáz storyikat

Mondjon bárki bármit imádom rodrigo dalait. Kivált ezt