https://youtu.be/PZdWykAuxPA

Legdrágább Hermione-m,

Mindenki azt mondta, hogy a tiltott gyümölcs a legédesebb. Sosem értettem ezt igazán, mielőtt még veled lettem volna. 

__________________

 A visszhangok alatt

Árnyékokba eltemetve

Ott voltál  *

"- Draco! Mit tettél?"

"- Herm... Hermione!" - látta. Látta a Jegyet. De senkinek nem mondta el. Pedig megtehette volna. Megvédett engem. Pedig rühellt. Gondolom, ezért volt mindig olyan számomra, mint egy szende szűz. Mint később kiderült, jó nagyot tévedtem. 

"- Draco! Segíts! Draco!" - de akkor nem mozdultam. Nem segítettem neki. De aztán, pár hónappal később, betámolygott a tárgyalásomra. És sírt az ítélet után. Nem tudtam, hogy mi történt vele. Csak annyit tudok, hogy az ő látványa tartott életben utána. De aztán... eltűntem az országból, mert nem voltam képes hallgatni a pletykákat róla. 

___________________

Szeretlek, Hermione Granger. Mindig is szerettelek. Mindig is foglak. Mindent szeretek benned - még amiket nem is kedvelek, szeretem. És magam mellett akarlak téged.  

Szörnyen fáj, ha valaki nem szeret viszont, tudom. De az még jobban fáj, amikor az a valaki nem tudja engedni magának, hogy viszont szeressen. 

___________________

 Bevontál a rejtélyedbe
Még csak akkor kezdtem
Látni a szellemedet
De tudnod kell, hogy..  *

2001 szeptembere volt, amikor... újra megláttam. Kerestük a szobánkat, meg akartam ütni Blaise-t, amikor lefagytam. Megláttam. Minden eszembe jutott róla az előző évekből. Minden. Csak bámultam rá, figyeltem, hogy megigazítja a melltartóját, hogy a szobatársával csipkelődik. Tudtam, hogy ő az esélyem. Az esélyem, hogy újrakezdjek mindent. Én voltam a méreg. És azt akartam, hogy ő legyen a gyógyír. 

"- Szőlőfa, sárkány szívizomhúrjával

- Honnan tudod? 

- Mert már a torkomnak szegezték. Nincs igazam, Granger? - ezek voltak az első szavak, amiket hozzá intéztem. "

____________________

Az akarom, a szívem legmélyén, hogy veled legyek holnap is, hogy nem fogsz elhagyni, még akkor is.... Azt akarom hogy szeress, végtelenül, még akkor is, ha itt van ez a rohadt jel a karomon... Talán végül kiderült, hogy az vagyok, akinek mindig is gondoltál. Egy féreg. De... én téged akarlak. Akarlak, minden egyes kibaszott nap, mosolyogva, nevetve, kiabálva, boldogan, vagy szomorúan, tök mindegy. 

_____________________

 Itt fogok várni,
Remélni, imádkozni azért
Hogy ez a fény majd hazavezet
Mikor az érzelmed elveszik, a napba rejtve hagyom a szerelmemet
Akkorra, mikor eljön a sötétség  *

Álmodtam róla. Rémálmot. A múlt kísértett engem. És őt is. 

Nem lepődött meg, amikor meglátott minket belépni az órára. Aznap legilimentáltam először. Én voltam az első ember aki belelátott a fejébe. A mai napig én vagyok az egyetlen. És természetesen, együtt is kellett dolgoznunk. Amikor Lord Byron egyik költeményét olvastuk... olyan érzelmeket láttam az arcán... olyan gyönyörű volt, hogy már fájt. 

Azt hiszem, akkor változott meg minden, amikor azon a lépcsőn egymás mellett ültünk. Nem hazudtunk egymásnak, nem szidtuk egymást. Megnyugtató volt a jelenléte. Megkóstoltatta velem a Nutellát, én pedig megitattam whisky-vel. Mindkettőnk számára fair üzlet volt. Belenéztem a szemébe, összeérintettük a homlokunkat. Akkor kezdtem el megváltozni. 

"-  Azt hittem, hogy még annyi év után sem bírok egy térben maradni veled meg a kedvességeddel. Hogy még van egy olyan részem, amelyik undorodik tőled és utál téged. De... ez a rész már nem létezik, Granger és nem tudom, hogy hogyan kéne éreznem ezzel kapcsolatban"

_________________________

ÉN egy roncs vagyok. Csak meg akartam neked adni amit érdemelsz, de nem vagyok képes rá, engem nem olyan fából faragtak. Még választásom sincs, hogy kivel törődjek, hogy kit szeressek. Azt már a fentiek eldöntötték nekem. 

Nem tudok neked tündérmesét adni. Nem az a srác vagyok, aki a boldogan élünk, míg meg nem világába tud vinni téged. Én az a fajta srác vagyok, aki végigvisz a világon és szeretkezik veled milliónyi alkalommal. Én vagyok az a srác, aki majd mindenttudó gyerekeket fog neked adni. És az a srác is én vagyok, aki tudja, hogy túl jó vagy. De sosem fogom lenyelni. Aggódni fogok, de lenyelni sosem. 

_________________________

 Most az ajtó nyitva áll
A világ amit ismertem összetört
Visszafordíthatatlanul
Most a szívem nem fél
Csak tudom, hogy te ott vagy kint
Figyelsz engem
Így hiszem  *

Az öregdiák bál éjszakája tényleg mindent megváltoztatott. Az életem 180 fokos fordulatot tett. Megcsókoltam Hermione Granger-t. A Mardekárosok megvédték Hermione Granger-t Lavender Brown-tól. Jóban lettem George Weasley-vel. Mindannyiunk élete megváltozott. 

"-  Fontosabb vagy nekem, mint szeretném, hogy fontos legyél, Granger."

"- Miért hagytál ott?" "- Össze fogsz törni. Én sem vagyok hülye, tudod.Nem csak arról van szó, hogy meg fogsz bántani. Tisztában vagyok vele, hogy megfogsz. És nem csak a szívemet fogod összetörni, hanem mindenemet"

"- Mindig is jobbat érdemeltél, mint Ronald Weasley.

- És te lennél a jobb? 

- Nem, én a legrosszabb vagyok. "

_______________________

Szerelmesek lettünk, fittyet hányva a különbségeinkre. És amint megtörtént, valami ritkát és eszméletlenül gyönyörűt alkottunk. Nekem egy ilyenfajta szerelem csak egyszer történhetett meg, és ezért minden egyes percet amit együtt töltöttünk, elzártam az agyam mélyében. 

Sosem fogom elfelejteni, egyetlen percét sem, még akkor sem, ha te már megtetted. 

_______________________

  Itt fogok várni,
Remélni, imádkozni azért
Hogy ez a fény majd hazavezet
Mikor az érzelmed elveszik, a napba rejtve hagyom a szerelmemet
Akkorra, mikor eljön a sötétség  *

Azután... csak őt láttam. Csak ő létezett. És mint kiderült, ő is így gondolkodott rólam. Az én illatomat érezte az Amortentia-ban. Mindketten vállaltuk a kockázatot, még akkor is , amikor sejtettük, hogy semmi jó nem sülhet el abból, hogy mi ketten együtt vagyunk. Nem voltunk hülyék. Tudtuk, hogy nehéz lesz, méghozzá pokolian. Féltünk és bizonytalanok voltunk. De akartuk. Annyira akartuk, hogy már fájt. George Weasley, Ginny Weasley, Blaise Zambini, még Pansy Parkinson is... mind mellettünk álltak. Olyan dolgokat láttak rajtunk, amiket mi még csak később fedeztünk fel magunkban. Mintha a szerelmünk az égben köttetett volna. 

"- A szerelem erősebb a gyűlöletnél. Viszont az egyetlen dolog, ami hatalmasabb a szerelemnél, az a halál. De vannak olyan epikus szerelmi történetek, amik túlmutatnak az időn, a halálon és minden erőn, ami lehetséges. Átível időn és az összes kontinensen. Életeket rombol és vért ont. Ezek a legősibb történetek a világon, bármelyikről is legyen szó. Egy férfi és egy nő egymásba szeretnek. És több különböző esemény elválasztja őket. Háború. Politika. Az idő hátulütői. A nő nyomorúságba kerül, amibe a férfi küldte. Átível időn. És kontinenseken. Életeket rombol. És vért ont. Éveken keresztül sóvárognak a másik után. Időn és téren keresztül. Dimenziókon keresztül. De ezek nem szellemtörténetek. Hanem szerelmi történetek. Nehéz? Hát persze. Megéri? De mennyire. Példát állít, hogy mindegy milyen nehéz időket is él az ember, a szeretet mindig ott van, a legnehezebb időkben is. A szerelem különös és veszélyes dolgokra tudja sarkallni az embert. De ugyanúgy erőssé is tesz."

  "A szerelem... az, hogy tudod, hogy porig fog égetni, mégis belemész, pedig már éppen elég szarságot éltél át az életedben. De nem érdekel, mert amikor ránézel... mindent elfelejtesz. Az idő megáll egy pillanatig, míg a szemeitek találkoznak. Néha... amikor ránézel és ő rád, látsz valamit. Egy aprócska esélyt. Érzed, látod, de nem mondod ki hangosan. Nincs rá igazán szükség. Mintha rögtön összekapcsolódnánk. És tudod, hogy senki más nem látja, csak te meg ő, de te pontosan így szereted. Mintha a ti kis titkotok lenne. Mintha ezzel létrehoznátok egy helyet, ahol elbújhattok mikor kint örültek háza van. Istenem, a szemei milyen gyönyörűek. Vannak percek, amikor nem akarsz máshova nézni csak a szemébe, mert amikor így csendben egymás szemébe nézünk, akkor mondjuk a legtöbbet. " - ezt mondtam én. És a mai napig nem változott meg a véleményem. 

________________________

Néha a rossz döntéseket kell meghoznunk. Sajnálom, Hermione, de nem lehetsz az enyém. Ebben az életben legalábbis nem. Nem működne. 

Vannak emberek akiknek egymásba kell szeretniük. Aztán el kell hagyniuk egymást, hogy aztán újra egymásba szeressenek. Mindig azt gondoltam, hogy az egész „engedd el, és ha igazán szeret" dolog baromság, de most, miattad, ebben kell reménykednem hogy önmagam maradjak és nem őrüljek meg.

_____________________

  Itt fogok várni,
Remélni, imádkozni azért
Hogy ez a fény majd hazavezet
Mikor az érzelmed elveszik, a napba rejtve hagyom a szerelmemet
Akkorra, mikor eljön a sötétség*

Több nem túl kellemes párhuzamot is végig kellett hallgatnunk. Például Hádész és Perszephoné szerelmi történetét. Hermione bizonytalan lett a jelenlétemben. Erőtlen, határozatlan. Kissé még félt is. Kiesett a kezéből az irányítás. Igazából, az enyémből is. Nem érdekelt, hogy az anyám mit mond, hogy a világ mit mond. Csak őt akartam. Magától értetődőnek tűnt, hogy szerelmesek voltunk egymásba, mintha azelőtt nem létezett volna semmi. Sosem akartam szerelmes lenni. És jött ő. És felforgatott mindent. És mással nem is tudtam elképzelni semmit.  

______________________  

Ha a szerelmünk tragédia, miért vagy te az orvosságom?

Ha a szerelmünk őrület, miért vagy te a világosságom?

Basszus, mint egy kibaszott tragédia. De ezt a tragédiát én alkottam magunknak.

_____________________

  Itt fogok várni,
Remélni, imádkozni azért
Hogy ez a fény majd hazavezet
Mikor az érzelmed elveszik, a napba rejtve hagyom a szerelmemet
Akkorra, mikor eljön a sötétség*

Amikor először voltunk együtt, úgy együtt, abban a mosdóban... nem volt furcsa. Tökéletes volt. Sosem éreztem még úgy, mint akkor. Természetesnek tűnt. És elfelejtettem minden lányt, akivel azelőtt együtt voltam. Csak ő létezett. Senki más. Még minden csak ő létezik. Nem bántam meg semmit. Semmit. Nem bántam meg, hogy aznap nem csókoltam meg Astoria Greengrass-t, nem bántam meg, hogy az egész varázslóvilágnak bevallottam, szeretem Hermione-t. Megígértem, hogy jobb ember leszek mellette és ezt is próbáltam meg tenni.

_____________________  

Az ereimben vagy, és ha akarnálak sem tudnálak onnan kilökni téged. Mert a részemmé váltál.

Minden rohadt alkalommal téged választalak. Nem is törődve a következményekkel.

És fáj, hogy sosem fogsz többé ugyanúgy rám nézni, ahogyan én nézek rád.

De,  ameddig van mit vesztened, addig van miért harcolod.

______________________

"- Olyanok vagyunk, mint a Nap és a Hold. Kiegészítjük egymást. Megvilágítjuk, de ugyanakkor elrejtjük egymástOlyanok vagyunk, mint Rómeó és Júlia. Imádták egymást, de a szüleik nem engedték őket egymáshoz. A szerelmük ölte meg őket. És...

- Azt akarod mondani, hogy ez a szerelem öl meg minket is?" - nem tudta, mégis igaza volt. A szerelem a mi elpusztítónk. 

  "- Mi nem rossz csillagzat alatt született szerelmesek vagyunk. Hanem univerzumok. Amik összeütköznek. Mindent felemésztenek és pusztítanak. És ezt nem azért csinálják, mert eddig még sosem találkoztak. Hanem azért, mert az egyik körül kering az egész világ, a másik, pedig nem tudja, hogy hogyan érhetne fel hozzá. " 

Egyszer már majdnem elrontottam mindent. Amikor hallgattam a halott Lucius Malfoy szavára. Akkor azt hittem, hogy együtt megoldhatunk mindent. Egyszer már végignéztem, ahogyan szép lassan mindketten elsorvadunk. Kiabáltam vele. Elhitettem volna, hogy nekem nem számít semmit. És el is hitte. Mert sosem akarta teljesen elhinni, hogy mi igazán együtt lehetünk. Könyörgött nekem. Gyűlölt engem egy kis ideig. 

De én mindig tudtam, hogy lelkitársak vagyunk. 

_______________________

Te elfelejtettél. De mi van, ha én sosem foglak? Mi lesz, ha egész életemben szerelmes leszek beléd, és nem fogok tudni senki másra ránézni, mert ők nem te vagy? És erre elég nagy esélyt látok. Mert csak egy igaz szerelem van az ember életében és az az egy örökké tart. Még akkor is, ha a szerelmünk tárgya nincs többé az életünkben. És hogy felejthetnék egy olyan embert, aki ennyit adott nekem?

______________________

Mi a hurrikán, a vulkánkitörés és az atomrobbanás együttes ereje voltunk. Minden úgy volt kerek, hogy mi ketten együtt voltunk. Megtaláltuk egymásban a másik felünket. Annyira szeretjük egymást, hogy egy új módon kellett kimutatnunk mert egy egyszerű szeretlek nem volt elég. Megnyíltam neki. A mindenem volt. 

Aztán... úgy látszott hogy minden elveszni látszik, hogy a világ tényleg ellenünk dolgozik. Ha bármi bizonyítékot is találnak, le fognak csukni. És nem engedhetem hogy Hermione végignézze. Vagy ne adj Merlin, vele is történjen valami. Mindenki tudja, hogy milyen viszonyban vagyunk. Ezért meg kell védenem. 

Az egyetlen módon amit ismerek. 

Igazam volt, minden Mardekáros elcseszett. És én vagyok a legelcseszettebb. 

______________________

Szükségem van a megváltásodra. A kedvességre. A megbocsátásodra. A mosolyaidra. Az emberségedre. A tudatlanságodra. Az ártatlanságodra. Szükségem van rád, férfiként. 

 Tudom, hogy néhány dolog a világon megkérdőjelezhetetlen. A Nap felkel. A Hold a Föld körül kering. Téged nekem teremtettek. Engem pedig neked. 

Tudnom kellett volna, abban a szent pillanatban, amikor találkoztam veled, hogy ebből nincs visszaút. Hogy nem leszek többé ugyanolyan. Most már tudom, hogy belőled nem fogod soha felgyógyulni, Hermione Granger. 

________________________

 Itt fogok várni,
Remélni, imádkozni azért
Hogy ez a fény majd hazavezet
Mikor az érzelmed elveszik, a napba rejtve hagyom a szerelmemet
Akkorra, mikor eljön a sötétség

A napba elrejtve
Akkorra, mikor eljön a sötétség   *

De semmit nem bánok. Semmit sem sajnálok. Nem sajnálom, hogy ismét találkoztam vele. Mindent megkérdőjelezett. És ez így jó volt. Miatta érzem azt hogy még élek. Szörnyű ember vagyok, hát persze. De az nem tartozik a rossz döntéseim közé, hogy szerelmes vagyok belé. Ő az életem. És szükségem van rá, hogy legalább ő éljen. Ha kell akkor teljes tudatlanságban. 

Mindig őt fogom választani. Még a saját életemmel szemben is.

________________________

A pillanattól, hogy megláttalak, meg akartalak ismerni. Amikor megismertelek, szerelmes voltam beléd. Attól a pillanattól, eddig a pillanatig, és minden pillanatig, ami még jönni fog, szeretni foglak teljes szívemből. 

Ameddig az univerzum össze nem omlik. 

 
* Colbie Caillat - When The Darkness Comes - nem tükörfordítás, nem saját

Sziasztok!!!!

Gyorsan itt is vagyok, egy szívet összetörő epilógussal! Hamarosan jövök a következő fejezettel. De először is, szeretnék egy lejátszási listát ide létrehozni!Kíváncsiak lennétek rá???