KARÁCSONYI KÜLÖNKIADÁS

V I S S Z A E M L É K E Z ÉS

A Roxfort nagytermében egy másodperc erejéig néma csönd volt, még a szellemek is szótlanul nézték a jelenetet. Egy pillanat múlva újra elkezdődött a nyüzsgés az asztalok között, a Mardekár és a Griffendél házak legtöbb tagja szúrósan nézte a másikat, ezt legleplezetlenebbül Pansy Parkinson tette. 

Hermione Granger felállt, amikor megbizonyosodott arról hogy Harry és Ron egymással vannak elfoglalva, helyette. Kisunnyogott a hatalmas kétszárnyú ajtón a folyosóra. 

Az a pillantás amit Harry és Malfoy váltottak, megrémisztette Hermione-t. Az a semmitmondó, mégis mindent megmagyarázó pillantás. A lány tudta hogy Harry Potter azt állítja, Draco Malfoy követte az apját a Halálfalók sorában. Hermione volt az aki látta belépni Malfoyt a Borges & Burke-be, köztudott Halálfalók társaságában és Harry erre alapozta a gyanúját.

A lány minden alkalommal, amikor meggyanusították Malfoy-t, tiltakozott, bár nem annyira feltűnően. Ő nem hitt abban hogy Malfoy megkapta a Sötét Jegyet. 

Valamiért, maga sem tudta hogy miért, egyszerűen nem hitte el. Az előző hetekben elkezdte figyelni Draco-t és látta azt a bizonyos tekintetet, amit már év eleje óta látott. Mintha... Meghalt volna benne valami. 

Hermione felsprintelt a főlépcsőn és megpillantotta az éppen lassan becsukódó mosdó ajtaját. 

Habozás nélkül belépett Malfoy után. 

Rögtön behúzódott a fal mögé, és lassan elővette a pálcáját amikor meglátta hogy a szőke a tükör előtt áll. Kicsit azonban kidugta a fejét, eléggé kíváncsi volt ahhoz hogy a félelmén felülkerekedjen.

Hallotta a fiú ziháló lélegzetét, látta ahogyan a gondosan beállított, szőke haját összeborzolja, amint lehúzza magáról a Mardekáros pulóvert, majd maximálisan meglazítja a nyakkendőjét. Hermione torka összeszorult, amikor meghallotta és meglátta ahogyan a fiú, a Mardekár hercege, a Malfoy örökös, könnyeket kezd hullatni és még inkább zihálva lélegzett. 

A mosdó ajtaja viszont még egyszer becsapódott, mielőtt Hermione megindult volna. A Griffendéles lány még jobban az árnyékok közé húzódott, amikor a belépőben felismerte Harry-t. 

Kérlek, ne tégy semmi meggondolatlant! - Könyörgött Hermione neki, mindkettőnek a saját fejében.

Malfoy megpördült és védekezőn maga elé kapta a pálcáját. Mione sejtette hogy ez az egész az előbbi pillantás folytatása. Viszont az meglepte, hogy Harry támadott először, Malfoy csak védekezett. A tükrök törtek, a mosdó vizei kifolytak a padlóra. Hermione behúzta a nyakát a zajokra, bár látni, nem látott semmit. 

- Sectumsempra! - Kiáltott fel Harry. Hermione nem ismerte ezt a varázslatot, soha életében nem hallotta. Egy nehéz csapódást hallott, vízbe csapódást, majd Harry elrohant mellette és kirohant a folyosóra, vissza sem nézve. 

Hermione lassan kilépett a fal mögül, majd amikor meglátta hogy Draco Malfoy a vízben fekszik, odaszaladt a fiú mellé. Az ingét átitatta a nedvesség, a bőrén mintha ezernyi kést húztak volna végig és minden hosszú sebből erősen szivárgott a vér. A lány leguggolt a fiú mellé, észlelte hogy az alig van eszméleténél. Kétségbeesetten nyomta a két tenyerét egy-egy sebre, de nem ért el vele semmit. 

- Semmi baj! Minden rendben lesz! - Hermione félig magát, félig a földön nyöszörgő Draco-t nyugtatgatta. Ekkor pillantott meg valamit. A fiú bal alkarjára rátapadt a vizes ing, de jól láthatóan kirajzolódott alatta a fekete, tekergő kígyó. Hermione majdnem sírva fakadt. Harry-nek mégis igaza volt. Draco Malfoy tényleg Halálfaló lett.

- Ó, Draco! - Sóhajtott fel fájdalmasan a lány. - Mit tettél? 

- Herm....Hermione - nyögte a fiú, életében először a lány keresztnevét ejtve ki. 

A Granger lány nem tudta hogy percek vagy órák teltek el, ott ült összeszorult torokkal, könnyel a szemében, gombóccal az egész testében, mikor ismét csapódott az ajtó. Összerezzent, felkapta a fejét és meglátta a fekete köpenyes Piton professzort, akinek az arcán mintha aggodalmat fedezett volna fel, amikor megpillantotta a vonagló Draco-t. 

- Granger! - Dörrent a lányra a professzor. - Mi folyik itt?

- Nem... Nem tudom, Piton professzor. Hangokat hallottam és... Itt találtam, így - rögtönzött dadogva egy hazugságot és habozva felállt. - Azonnal hívom Madame Pomfrey-t!

- Eszébe se jusson! - Kiáltott fel Piton és lehajolt Malfoy-hoz. - A Madame erre nem tud ellenátkot. Csak én! 

- De... - Kezdett el ellenkezni a lány és a véres tenyerére nézett. Draco vére. Amit Harry ejtett rajta.

- Menjen innen, Granger! Azonnal! És ne szóljon erről senkinek!

Viszont Draco Malfoy nem volt annyira kiütve, mint azt gondolták.

Mindenre emlékezett.

És azon a bizonyos éjszakán, mikor Draco és Hermione 3 év után találkozott az egyetem folyosóján, Draco Malfoy álmaiban ez a nap jelent meg. Fájdalmasan emlékeztetve a múltra. Mert a múltat nem lehet csak így kitörölni. Akármennyire is akarjuk.

________

Hali mindenkinek!
Hoztam egy gyors kis karácsonyi speciális fejezetet, vagy inkább visszaemlékezést, ami ugye a hatodik könyvben nem így történt, de nálunk a történetben, igen.
Mindenkinek békés és boldog és családos karácsonyt kívánok, olvassatok sokat!!
Puszi mindenkinek és jó ünneplést :D <3
Ui.: a komikat még mindig nem vetjük meg, jó kis ajándékok az internetes fa alá :D