A reggel délutánba, majd végül estébe fordult.

Hermione a Ginny-vel való - fárasztó - találkozója után, beült az óráira és teljesen kikapcsolt. És ezzel szerencsére nem volt ideje stresszelni a hétvégi Roxfortos öregdiák találkozón. Fogalma sem volt róla, hogy Ginny ezt szervezi, talán mert éppen az új életével volt elfoglalva.

De most! Egyszerre, az egész régi élete újra az ölébe hullott és ezt tetézte, hogy Draco Malfoy több órára is együtt járt vele. A fiú úgy felforgatta az életét, mintha belekerült volna egy hurrikánba, ami hirtelen kidobná magából a betonra, sokszor egymás után. Életének legtöbb fájdalmas momemtumaiban, Draco is részt vállalt és ezzel mindent újra és újra átélt.

És ezeket annyira nem akarta!

Minden mocskos, barom, ellenszenves tettét elfelejtette a fiúnak, ha ránézett erre az új Malfoyra.

Ha belenézett azokba a szemembe... Az élet összes valóságdarabja eltűnt, nem emlékezett rájuk. Csak ők ketten voltak.

Laurel lelépett Blaise-zel találkozni, mint ahogyan minden egyes órák közti szünetben. Így, Hermione pizsamában járkált a szobájában, újra és újra rótta ugyanazokat a köröket, harapdálta az ajkát és folyamatosan gondolkodott. Egyazon dolgon. Mégpedig Draco Malfoy-on.

A tekintete újra visszatért az éjjeliszekrényen lévő Nutellára, amit végső elkeseredésében a közeli éjjel-nappaliban vett, de még nem bontotta fel. Várt arra, hogy az ideg-összeroppanás végleg kikészítse, hogy legyen valami haszna is.  

Végül, amikor már Hermione úgy érezte, hogy teljesen elege van, belebújt a köntösébe, összehúzta magán, felkapta a Nutellás üveget és egy kanalat, majd elhagyta a szobát. A folyosó komplett üres volt, így senki sem láthatta a lány fáradt, kissé üres és elkeseredett arcát. Percek múlva, elhagyta a kollégium lakott részét, és egy olyan folyosóra ért, ahol tényleg nyoma sem volt egy embernek sem. 

Hermione felhorkant, amikor meglátta, hogy mi és ki van a folyosó végén. És már tényleg nem lepődött meg. 

- Ez már zaklatásnak számít, ugye tudod? - Hermione nekitámaszkodott a folyosó végén álló lépcső korlátjába és átdugta felette a fejét, hogy közelebb legyen az arca az illetőhöz, aki a lépcsőfokon ült és ezzel zavarba ejtse. 

Draco Malfoy felemelte a fejét és a lányra nézett. Látszólag Ő sem lepődött meg, hogy ott látja mellette Hermione-t. A boszorkány elmosolyodott, az előző napi harag teljesen eltűnt az arcáról, majd meglendült és letelepedett a varázsló mellé, tökéletes magabiztossággal. 

- Ezt én is mondhatnám, nem? - Draco elkezdte piszkálni a kezében lévő üveget. Mindketten megvizsgálták a másik kezében lévő üveget, melynek tartalma merőben különbözött egymástól és a másik számára teljesen idegen volt. Draco-nál egy üveg Lángnyelv Whisky volt, egyenesen az Abszol Útról, Hermione-nál, pedig az előbb említett bontatlan üveg Nutella. - Kemény éjszaka?

- Inkább kemény nap - horkant fel a lány és zavartan elkezdte belemártani a kanalát az édességbe. A Ginny-vel való találka kiszipolyozta az összes energiát belőle, de azt nem tudta, hogy a fiú is pont amiatt a vörös miatt van olyan passzban, amilyenben. Kétség sem férhetett hozzá, hogy Ginny Weasley-Potter mindenki életét fel tudta forgatni egy pillanat alatt. 

- Mi az a dolog a kezedben? - kérdezett rá a kíváncsiságát nem leplezve Draco és a Nutellára mutatott. 

- Megígértem, hogy megkóstoltatom veled a Nutellát - vágta rá mosolyogva a Granger lány. 

- És ez lenne az? - Malfoy arca mutatott túl sok bizalmat a mogyoróvaj felé, ahogy Hermione-é sem a whisky felé. Ezt pedig Malfoy előtt nem maradhatott rejtve. Így a lány felé nyújtotta az alkoholos üveget. 

- Tegnap úgy láttam, hogy szükséged lenne rá - magyarázta a fiú az ajánlatát, még mindig a levegőben tartva az üveget.

- Nem is tudom. Én... nem tudom, hogy mikor ittam utoljára pezsgőnél erősebbet, vagy hogy valaha ittam-e már. Talán Harry és Ginny esküvője... - felelte habozva a lány. Na igen, az az esküvő sok szempontból is változást hozott az életében. Próbálta elfelejteni, hogy annyira berúgott, hogy George vállára dőlve kezdett el bőgni és magyarázni a vörös fiúnak az elcseszett életéről. 

- Szóval ez azt jelenti, hogy éppen ideje - vágta rá határozottan Malfoy és ugyanilyen határozottsággal adta a lány kezébe az üveget. Ugyanezzel a lendülettel vette a saját markába a mogyoróvajas üveget és folytatta a Granger által elkezdett kanál belemártogatást. Hermione viszont még mindig bizonytalan volt. 

- Na jó, figyelj! Ha én beleiszok ebbe, te pedig eszel egy kanállal abból... - nagy sóhajtás - akkor kulturált emberek módjára fogunk beszélni egymással! Nincsenek tabuk. Áll az alku?

- Nincsenek tabuk - egyezett bele az alkuba Malfoy és nekikoccantotta a Nutellás üveget a whiskysnek. Érezte, hogy ebből a beszélgetésből nem kerülhet ki jól. De egyáltalán hogyan is akart kikerülni? Mint a régi, barom Malfoy, vagy mint a megújult Draco? Melyik lett volna a legjobb Granger-nek? Melyik lett volna jobb kettejüknek? 

Hermione sem volt biztos benne hogy mit akart hallani. Bocsánatkérést, magyarázatot, panaszáratadot, sértegetést...? Nem tudta, hogy mit képzeljen, de valahogyan neki kellett állni. Még akkor is, ha ez a tiszta gondolkodásába fog kerülni.

Mindketten sóhajtottak egyet, majd megtették az első lépést. A boszorkány jó nagyot húzott a piából, ami rögtön marni kezdte a torkát és csak a Mardekáros közelsége miatt nem köpte ki, hanem legyűrte. A második percben már valamiféle bátorságot is adott neki az ital, amiről tudta, hogy teljes mértékben az alkohol hatása. Nem akart gyengének látszani Malfoy előtt.

Ahogyan Draco sem akart előtte, így jó nagyot kanalazott fel a Nutellából és rosszra számítva, legyűrte. Viszont, mikor megérezte az ízét, már megértette hogy Granger miért imádja ennyire. Egyszeriben, csodálkozott hogy a varázsvilágban ilyen miért nincs.

Szóval a csere mindkettőjük számára hatásos volt.

- Ginny Weasley járt ma nálam - jelentette ki Draco hirtelen, elkezdve a teljes őszinteséget, amiről beszéltek. Granger szeme tágra nyílt és kis híján kiesett a kezéből az üveg.

- Ginny? Nálad? Miért? - Vonta fel a szemöldökét a lány. Malfoy rühellte a Weasley-ket - legutolsó tudomása szerint - és ez fordítva sem volt másképp. Miről beszélhettek vajon? Jaj, Hermione, ne is gondolj csacsiságra!

- Gondolom, meg akarta nézni, hogy ki borzolja a legjobb barátnője idegeit - vetette fel Malfoy, és tulajdonképpen ez is benne volt a vörös látogatásában. Hermione meglepetten elnevette magát. Tényleg panaszkodott a barátnőjének, de nem gondolta volna, hogy az bármit is tesz az ügy ellen. Elmondta neki, hogy Malfoy ismét felidegesítette, de Ginny semelyik másik ügyükről nem tudott. Sem a Wizengamotról, sem a Malfoy birtokról, sem a hatodévről. 

- Nem tud semmiről - suttogta maga elé Hermione, és hátrahajtotta a fejét, lehunyva a szemét. 

- Tudom - biccentett egyet Draco. Vett egy nagy levegőt, majd bevallotta. - Elmondtam neki. 

Hermione szeme felpattant, halkan felsikkantott és ölni tudó szemmel nézett a szőkére. 

- Pontosan mit is mondtál el neki? - kérdezett rá a lány. Nem bírta elképzelni, hogy a legjobb barátnője, vagy ami még rosszabb, annak férje, mit fog gondolni a tetteiről. Hogy miért szökött el a kastélyból, hogy miért ülte végig a tárgyalását. Hiszen Hermione utálta őt. Hiszen Hermione volt A Jó. Draco Malfoy, pedig A Rossz. Legalábbis az Ő szemléletük szerint. 

- A birtokon történteket. Ami Bellatrix tett veled... - a fiú habozva felelt, de megtartva azt a tipikus Malfoy-os hangsúlyt, hogy a lány ne jöjjön rá, mélyen érinti a téma. Hermione védekezően az alkarjához kapta a kezét, amin még mindig ott éktelenkedett a seb és a szó. Draco nem hagyta figyelmen kívül ezt a mozdulatot.

- Te jó isten! - sóhajtott fel a boszorkány és húzott még egyet a whiskyből, arra gondolva, hogy azzal majd jobban el tudja viselni a további mondandókat. - És mit szólt hozzá?

- Gondolom, elég rosszul esett neki, hogy eddig még nem mondtátok el neki, én, pedig azt hittem, hogy már tud róla... - magyarázta Malfoy, mire Hermione jajgatva beleejtette a tenyerébe az állát. Sejtette, hogy Ginny ezért még számolni fog vele. 3 éve volt, hogy beszámoljon neki erről és nem tette meg. Ó, ha Ginny tudná, hogy mennyi mindent nem mondott még el neki! Teljesen más embernek nézné. Mert ezek miatt tényleg más ember lett. 

- Még jó, hogy csak hétvégén kell találkoznom vele. Addigra talán lenyugszik - morogta a Granger lány és újabbat sóhajtott, miközben azt figyelte, hogy Malfoy egymás után kanalazza be a mogyoróvajat. És ez megmelengette a szívét. - Te jössz az... Öregdiák találkozóra? 

- Ginny miatt. Ő szervezte az egészet és a szeme láttára nyitottam ki a levelet. Nem mondhattam a szemébe, hogy nem megyek - Hermione először hallotta, hogy Malfoy az egyik Weasley keresztnevét mondta volna ki és ezt is határozottan a fiú jó pontjai közé írta. Talán ez a Draco Malfoy tényleg egy más ember!

- Szóval, mivel te jössz... ezért sanszos, hogy Blaise is jön. Szóval két Mardekáros biztos hogy benne van a buliban - gondolkodott Granger. - Ha pedig valahogyan rájön a nyilvánosság, mindenki akar majd jönni a ti házatokból is, mert... Kíváncsiak rátok. 

- Pontosan. A kígyók, úgy, ahogyan a cápák, vérszagra gyűlnek - biccentett egyszerűen Draco. Nagy kihívás lesz számára, hogy besétáljon a legjobb barátjával egy helyre, ahol mindenki arra fog várni, hogy tegyen egy rossz mozdulatot, hogy elmondhassák, nem hiába került az Azkabanba. És a tetejébe, az egész Griffendél előtt kell majd bevonulnia. 

- A peched az... hogy nem tudsz elvegyülni. Hiszen... Te vagy Draco Malfoy - mutatott végig Hermione a fiún. Kivillanó jelenség volt és a származása miatt az egész Angliai varázsvilág ismerte őt. Sajnos ennek a nagy része el is ítélte őt. Így már Hermione sem csodálkozott, hogy elutazott. 

Ott ült, alig két centire tőle, a bőre néha égni kezdett ott, ahol a fiú inge hozzáért a köntöséhez. Mintha apró villámok sercegtek volna végig a bőrén. Ó, pedig ezt annyira nem akarta. Nem akarta, hogy elkezdjen remegni, akárhányszor véletlenül belenézett a szürke szemeibe. Nem akarta, hogy felforrósodjon a bőre. 

Nem akarta a fiúnak legyen hatása rá. De talán akaratán kívül, volt hatása, és nem is kevés.

- Sajnos ez a név már nem azt jelenti az embernek, mint régen. Hanem sokkal, sokkal rosszabbat - sóhajtott fel Draco és gyengéden kivette a lány kezéből az alkoholt, jó nagyot húzott belőle. Hermione is tudta, hogy egyikük sem volt kellemes ez a három év. A pimasz csillogás továbbra is ott volt a szemében, de már nem annyira volt szembetűnő és a lány ereiben már nem fagyott meg a vér tőle. És a boszorkány barna szemében... A szőke látta benne a megtörtséget, és nem tudta elfelejteni, hogy milyen volt, amikor félelmet, sőt aggodalmat, vagy, ami még rosszabb, csalódást látott benne. 

- Tudod, ismertem egy fiút. Tudatlan volt és gyáva. Folyamatosan rossz döntéseket hozott - Hermione kiérezte ebből a hangsúlyból, hogy a fiú saját magáról beszél. És ez valamiért fájt neki. 

- Tudod... - kezdte hasonlóan a boszorkány, mint előbb Malfoy tette. De gyengédséggel a hangjában, ami rávette a szőkét, hogy teljes figyelmét a lányra irányítsa. - Mindenkinek vannak gyengeségei. Ez természetes, ha több száz démon közé hajítanak be. De ez nem jelenti azt, hogy gyáva vagy. 

Azon a fél méternyi helyen, ahol ültek a lépcsőn, a közelben egy lélek sem volt, az ablakokon behallatszott az eső dallamos kopogása, a tekintetük összefonódott, Hermione, pedig ettől elfelejtett levegőt venni. Még persze az sem volt utolsó, hogy Malfoy megengedte a lánynak, hogy meglássa azt a bizonyos törést a szemében. 

- A háború áldozatai vagyunk, Draco - a lány kissé megakadozva mondta ki a fiú igazi nevét, de igazán gyengéden beszélt, ami mindkettőjüket meglepte. - Gyerekek voltunk. De túléltük. Élünk. Mindannyian azt tettük, amit kellett. Te is azt tetted. Minden Roxforti tetted után... én azt hittem, hogy soha nem vagyok képes megbocsátani neked. De próbálkoztam. Azóta, amit Harry tett veled a háborúban és a kúria óta. Igyekeztem, hogy megbocsássak, de megtettem. Én a legnehezebben, de végül sikerült. És egy olyan embernek, akit most láttam, már két napja... Nem nehéz megbocsátani. Tudom, hogy egy seggfej voltál. De tudnod kell, hogy... én is sajnálom. 

Hermione zavartan el akart fordulni, de Draco rátette a kezét az övére és ezzel kényszerítette a boszorkányt, hogy eszébe ne jusson elfordulni. Granger lenyelte a torkát összeszorító könnyeket, és azért igyekezett tartani magát a Mardekáros előtt. Bizsergett a tenyere a fiú hideg kezétől és ismét érezte azokat a kis villámcsapásokat. Teljesen elgyengült a vallomás - meg az a két korty whisky is hatott - hatására és szinte öntudatlanul kezdett el finoman dőlni Draco felé. A homlokuk finoman összekoccant, a tekintetük nem eresztette a másikét, szakadozva lélegeztek. Ez a közelség új volt, de... kellemes és nyugtató. A Malfoy fiú finoman, bátorítóan vetett a lányra egy tipikus félmosolyt. Hermione tudta, hogy kinek a szemébe néz abban a percben, de esze ágában sem volt elhajolni. 

- Azt hittem, hogy még annyi év után sem bírok egy térben maradni veled meg a kedvességeddel. Hogy még van egy olyan részem, amelyik undorodik tőled és utál téged. De... ez a rész már nem létezik, Granger és nem tudom, hogy hogyan kéne éreznem ezzel kapcsolatban - suttogta Malfoy, nem mozdítva el a fejét és életében először, Hermione a zsigereiben érezte, hogy igazat mond. 

És készen is állt, hogy higgyen neki, bármivel kapcsolatban. 

_______________

Sziasztok Potterheadek!

Szerda van és itt vagyok a nyolcadik fejezettel. (Pillanatnyilag itthon ülök betegen, szóval nincs is jobb dolgom, mint írni Nektek) A következő már az Öregdiák Találkozóról fog szólni :D

Remélem, hogy nem érzitek azt, hogy túl hamar és hirtelen gyorsulnak fel az események, de ha igen, akkor nyugodtan írjatok kommentben, de az összes többi érzelmeteket, véleményeteket és feltevéseket írjatok le csak nyugodtan, én meg próbálok SPOILER nélkül válaszolni :D

Végül, pedig... Ha valaki hajlandó lenne béta-olvasónak, vagy valami hasonlónak "jelentkezni" nálam egy másik munkámhoz, amit "komolyabb" célra szánok, akkor az légyszííí írjon nekem egy üzenetet vagy kommentet. Leginkább olyan személyt szeretnék aki a karakterépítésre, a történetre, a logikára, a kidolgozásra és a klisékre figyel :) Szóval , nagyon megköszönném, ha valaki hajlandó lenne :)