Az angol irodalom terem egy pillanat alatt megtelt fáradt gólyákkal. Hermione nem is értette hogy miért fáradtak, amikor a legtöbbjük még csak tegnap érkezett.

 De mivel Laurel sem nézett ki jobban, Hermione csendben maradt és inkább leült az egyetemi előadó 3.-dik sorába a szobatársával együtt, hogy azért mégse nézzék güzünek, bár tagadhatatlanul az volt. Fletcher professzor az asztala mögött állt, egy lefűzős mappát lapozgatott. Hermione-nak olyan érzése volt, mint amikor 11 évesen először beült Flitwick professzor, vagy még inkább, Piton órájára. Bár ezt a mugli férfit egyáltalán nem tudta egyik professzorához sem hasonlítani.

A Granger lány végignézett a  termen, egy szőke fejet keresett, vagy egy ismerős barnát, a legfelső sorokban, mivel ott számított először rájuk. De.... Nem. Nem voltak ott.

Hermione egy percre megnyugodott. Sóhajtott egyet és elgyengülve dőlt hátra a kényelmetlen széken.

A professzor ránézett a karórájára, majd az osztályra a szemüvege felől.

- Nos, kezdhetjük? - köszörülte meg a torkát és lépett egy lépést.

Igen. Köszönöm. Egy órára, a legfontosabbra, megszabadultam Malfoy-tól. Túl fogom élni. Nem lesz itt semmi probléma. Csak hátradőlök itt és élvezem az órát.

- A brit irodalom a világirodalom egyik bölcsője. Maguk pedig azért ülnek itt, hogy megismerkedjenek ezekkel a remekművekkel. Aki nem hajlandó könyvtárba járni vagy egy mű fölött ülni, akár most rögtön le is adhatja az órát - Fletcher professzor levette a szemüvegét és megtisztogatta az üvegét. Majd felnézett a döbbent arcú diákokra. Hermione elakadt levegővel figyelte tovább a tanárt. Igazából, Ő pont ezek miatt az okok miatt vette fel ezt az órát, meg azért, mert az angol irodalom volt  a főszakja. 

Laurel és Hermione összenézett egymással, ekkora nyíltságra egyikőjük sem számított. 

Aztán... a teremben becsapódott az ajtó, a teremben lévő összes személy szeme a belépőre szegeződött. 

Miért is nem lepődök meg? - Hermione felhorkantott a saját gondolatára, de legszívesebben bebújt volna egy szekrénybe és bőgött volna. Mit is gondolt, hogy nem jelenik meg? Nem lehetett ekkora hülye, hiszen mégis... 

Draco Malfoy ott állt az irodalom előadó ajtajában, egy zavart (micsoda? Zavart? Draco Malfoy lehet zavart?) mosoly bujkált a szája sarkában. Blaise Zambini, kócos (valójában gondosan beállított frizurával) barna hajjal állt mögötte, és a szája ívéből mindenki le tudta olvasni, hogy egy perc múlva heves röhögésben tör ki.

Hermione hallotta, hogy az összes lánya vadul elkezd zihálni és legyezgetni kezdi magát, mintha a teremben hirtelen meleg lett volna. Elkezdődtek a sustorgások és Laurel is közelebb hajolt a szobatársához. 

- Atya! Úr! Isten! - és az utolsó szótagnál a szőke lány eltátotta a száját. Hermione udvariasan elmosolyodott. Való igaz, hogy Draco Malfoy nem volt ronda. Furcsa volt Hermione-nak, hogy a fiú szőke haja valahogyan sötétebb lett az évek folyamán és már nem hátranyalva viselte. A lány tudta, hogy viharszürke szemei vannak, amelytől - a hírek szerint - az összes lány elalélt a Roxfortban. Ugyanaz az ember volt, de valahogyan mégsem. Ugyanaz az ember, mugli ruhákban. 

Fletcher professzor újabb pillantást vetett a mappájára, majd a belépő fiúkra nézett.

- Mr. Malfoy és Mr. Zambini, ha nem tévedek - ejtette ki a neveket, mire a szőke fiú bólintott. - Jobb később, mint soha?

- Elnézését kérem, professzor. Csak tegnap érkeztünk, még nem igazán ismerjük ki magunkat - mondta el a kifogását Draco. Hermione torkában gombóc képződött a hangjától. Ajaj! - futott át a lány fején és inkább lehajtotta a fejét. 

- Még egy késés és kérdés nélkül elégtelent kapnak az órámra - dörrent rá a szőkére, majd Blaise-zel létesített szemkontaktust a professzor, majd a széksorokra mutatott.

- Úgy látom, hogy a harmadik sorban még van hely! Gyerünk, Mr. Malfoy, egyikünk sem lesz fiatalabb!

Draco arcán a megszeppentség egyetlen szikrája sem mutatkozott, ahogyan helyet foglalt Hermione sorának legszélső székén, és ez látszólag meglepte az idős professzort, de a tanár csak megrázta a fejét és megpróbált visszarázódni a beszédéhez. Draco meglökte a barátja karját, amikor a tanár elfordult és rámorrant halkan, de az arcán látszott hogy nem gondolja komolyan.

Hermione számára ezek voltak az első alkalmak hogy Draco-t mosolyogni látta.

És tetszett neki.

- William Shakespeare, Jane Austen, Charles Dickens, George Orwell, a Bronte nővérek, Lewis Carroll, Daniel Defoe, Mary Shelley, Thackeray, J. R. R. Tolkien, Oscar Wilde. Mindannyian a Brit-szigetek szülöttei, itt alkottak, nagyrészt itt játszódó műveket - sorolta Fletcher és lépkedett újabb pár lépést, még mindig rajta tartotta a szemét a két egykori Mardekárosokon. A diákok feszülten figyelték a férfit, hátha újabb meglepetést közül velük, ahogyan az előbb is tette. A tanár, pedig alig várta, hogy elsüthesse ezt a meglepetést. Hermione összehúzta a szemét, alig bírta ki, hogy ne fordítsa a fejét a sor vége felé, még akkor is, ha csak a hátát látta volna, vagy akár a lehajtott fejét. 

Itt van. Tényleg itt van. Itt ül, alig 3 méterre. És itt is fog maradni. De miért jött ide? Miért nem maradt Amerikában? Ott sokkal jobb lett volna neki, mint itt! Nem akarom, hogy itt legyen! Nem akarom újrakezdeni az egészet. Nem azt, amit 3 éve elkezdtünk. 

Hermione megrázta a fejét. 

Nem kezdtünk el semmit. Nem történt semmi. Csak egy véletlen volt, ott a mosdóban. Semmi közünk egymáshoz, csak régi ismerősök vagyunk, talán ennyik sem. 

A lány úgy döntött, hogy elszakítja a gondolatait a fiúról és a tanárra kezd figyelni, aki éppen hatásszünetet tartott. 

- A következő szemeszterben meg fogjuk látni, hogy ezek a művészek milyen hatást váltanak ki az emberekből a mai napig és, hogy milyen alapokon állnak ezek az érzések. Valamint a különböző szereplők viselkedési formáit is tanulmányozni fogjuk - Mione csak bólintott egyet. Pont erre van szüksége, tanulásra, ami eltereli a figyelmét. Jane Austen, Lord Byron, bármelyik képes volt ezt elérni. Éppen ezért jelentkezett az órára. Igen, éppen ezért. Igen. Jó lesz ez. Meglesz ez. Meg tudod csinálni!

- Viszont a küzdelmeket is át fogjuk nézni, és mivel semmit sem ér a tanulás, szemléltetés nélkül, maguk is küzdelmeket fognak átélni. Ismereteink végső forrása a tapasztalat, fiatalok - a diákok morajlottak, senki nem értette. Mione és Laurel összenéztek. 

- Csak hagyjuk, hogy befejezze - tanácsolta Hermione bölcsen a barátnőjének, mire az bólintott egyet. 

- A szemeszterben párban fognak dolgozni! - az összes ember, fiú és lány, felkiáltott és jóformán, kulturáltan hőbörögni kezdtek. A professzor átkiabálta a hangjukat. - Együtt fogják átnézni a műveket, az érzéseket, mindent, amit lehetséges. És reményeim szerint, sokszor meg is tanulnak együtt érezni velük. Vagy a társuk majd segít megtanítani. 

Mi ez, ismerkedési est? Ez a tanulás szentélye, nem egy vén tanár vicces hangulatának a játékszere! - a sor végén, ez futott végig erre a bejelentésre Draco Malfoy fejében. Elfordította a fejét, hogy körülnézzen a termen, hogy meglássa milyen sültbolondokkal hozta össze a sors. Az egyikőjükkel végig kell dolgoznia a félévet. 

- Remélem, hogy az egyikkel kell dolgoznom - hallotta meg Draco Granger szobatársának hangját, amikor a professzor elkezdte felolvasni a párok neveit. Draco a két lányra fordította a fejét. A szőke lány rá meg Blaise-re gondolt. A jelek szerint Zambini is hallotta a megjegyzést és meglökte Draco karját. 

- Én sem bánnám - motyogta a Zambini fiú, mire Malfoy fintorgott egyet. 

- Nem hinném, hogy tetszenének neked - mondta Hermione, mire a két volt Mardekáros halkan felhorkantott. 

- Jaj, Hermione, nem is ismered őket! - sóhajtott fel a szobatárs. Hát, jobban ismerem őket, mint te! - futott végig a gondolat a barna hajú lány agyában és mivel Draco Malfoy legilimenciát alkalmazott rajta, Ő hallotta a megjegyzését. 

Így gondolod, Granger? Biztos vagy benne? - üzente vissza gondolatban a fiú és előredőlt az asztalon, hogy belenézhessen a lány szemébe. Azok a szemek, azok a gyönyörűen csokoládébarna szemek arra emlékeztették a fiút, amikor utoljára látta. Változott azóta, az életében minden megváltozott akkor és azóta is folyamatosan változik.

És ezt a lány nem tudja. 

Próbálta elhessegetni ez az érzést, ami a gyomrában keletkezett minden alkalommal amikor, most, évek elteltével ránézett a lányra. Mintha egy pillantása arra késztette volna hogy színt valljon minden disznó dologról amit valaha tett.

Hagyjuk ezt, jó?  - kérdezte reménykedve a lány. Minél előbb meg akarta szabadítani az agyát a fiútól. A gombóc a torkában egyre nagyobbodott, azok a szürke szemek pedig egyszerűen nem hagyták nyugodni. 3 éve kísértette az álmaiban, most pedig szemtől szemben is.

Mielőtt viszont, Draco válaszolt volna, Fletcher professzor kiejtette a következő páros nevét. 

- Mr. Zambini és Ms. Simms - Granger szobatársa Blaise felé fordult, a fiú szája egy tipikus csábító mosolyra húzódott. 

- Laurel vagyok - mutatkozott be a szőke lány és az egyik ujjával megcsavarta a haját. Merlin segíts! - sóhajtott fel a Granger lány gondolatban és megforgatta a szemét. Még emlékezett, hogy Blaise és Draco hány lány talárját varázsolta le azzal a mosollyal, amivel abban a pillanatban Zambini a barátnőjére nézett. 

- Én meg Blaise - és amint ezt kimondta a mosolya kiszélesedett és ábrándozó tekintettel néztek továbbra is egymásra. Merlin segíts!  - futott végig Malfoy fejében is. Sejtette, hogy Blaise az első közös foglalkozásról, egy randevú ígérettel fog kijönni. Vagy többel. 

- Mr. Malfoy és Ms. Granger - mondta ki a következő pár Fletcher, mire az érintettek felkapták a fejüket a barátaikról, majd újra egymásra néztek. 

Miért is nem lepődök meg?!  - morgott fel Hermione gondolatban. Annyira tipikus, annyira kiszámítható. Hát persze, hogy éppen neki kell megkapnia Draco Malfoy-t, hát persze. 

Akkor mégsem hagyjuk, Granger? - kérdezte tőle csipkelődve Malfoy. Hermione, pedig úgy tett mintha nem hallotta volna.

Óra után a lány összepakolt és megvárta hogy Laurel befejezze Blaise-zel a csevejt és mehessenek a következő órájukra. Malfoy szerencsére már korábban elhagyta a termet, magára hagyva a barátját. Fletcher professzor konkrétan megparancsolta a diákoknak, hogy egyeztessék az első időpontot, amikor találkoznak, különben következményekkel kell számolniuk. Viszont hiába voltak büntetéssel fenyegetve, Hermione majd kicsattant az örömtől, hogy nem kell Malfoy-jal társalognia már az első napon. 

Különben is, miről tudnának ők ketten társalogni? Sosem voltak világi cimborák, nem is lesznek ezek után sem. Ez csak egy kötelező feladat, és Hermione tudta, hogy kettőjük nevében beszél, ha azt mondja, hogy határozottan megpróbálják a legkevesebb együtt töltött idővel túlélni a félévet. 

Laurel viszont nem volt hülye. Észrevette Hermione és Blaise összevillanó pillantását a saját válla fölött. Nyilvánvaló volt, hogy van múltjuk. Laurel, pedig tudni akarta, hogy miféle múlt. 

Szóval, amint elhagyták a termet és a csaknem üres folyosóra léptek, rá is kérdezett. 

- Te ismered őket? - csapott bele rögtön a közepébe a szőke lány. Hermione belegondolt. Ismerné őket? 11 éves volt mikor először találkozott Malfoy-jal és ha már Malfoy ott volt, akkor Zambini sem lehetett messze.

De hogy ismerte volna őket... Ebben erősen kételkedett! Nem, nem! Ezt még véletlenül sem mondhatta. 

- Egy iskolába jártunk, 11 éves korunk óta. Csak... különböző kollégiumban éltünk és nagy volt... az ellenszenv - próbálta Hermione finoman elmagyarázni a kettőjük viszonyát, már ha ezt viszonynak lehetett nevezni.

- És te... Meg ez a Malfoy.... Együtt voltatok? - Kérdezte továbbra is Laurel. Hermione tüdejéből az összes levegő kiszaladt és köhécselni kezdett. Érezte hogy az arca piros lett.

- Dehogyis! Pont az ellenkezője - vágta rá végül a boszorkány és azt hitte hogy ennyivel véget is ért a téma. De Laurel nyitotta a száját hogy újra kérdezzen.

- Ő egy seggfej, aki azt hitte, hogy mindenkinél felsőbbrendűbb és kigúnyolta azokat, akik... Nem olyan gazdag családból származtak. Például engem - Hermione átvitte mugli stílusba a történteket pedig ennél sokkal többről volt szó. Malfoy egy Aranyvérű volt, ő pedig csak egy sárvérű. Egy Mardekáros és egy Griffendéles, az örök versengés egyértelmű volt.

És Malfoy-nál nagyobb falatokat is túlélt már.

Laurel bólintott egyet, de látszott rajta, hogy nem ért teljesen mindent. De Hermione nem szeretett volna többet beszélni róla.

Egy kéz elkapta a karját és a folyosó széle felé húzta. A lánynak nem kellett odanéznie, hogy tudja, ki az.

- Hé, Granger! - Szólította meg a lányt, mire az felnézett rá. Szembetalálta magát a szürke szemekkel, a sápadt bőrrel. És mindezek túl közel voltak hozzá.

- Menj csak, majd utolérlek! - Hermione Laurel felé fordult. A szőke lány bizalmatlanul bólintott egyet, egy utolsó pillantást vetett a fiúra és elspurizott.

- Mi van a szöszivel? - biccentett utána Malfoy.

- Csak elmondtam neki, hogy egy nárcisztikus seggfej vagy! - Vágta rá a lány egy gúnyos mosoly kíséretében.

- Akkor ez volt a legkevesebb dolog, amit valaha mondtál rólam - nevette el magát Malfoy is, Mione nagy meglepetésére. Megborzongott a hangtól, ami valamiért zseniálisan esett neki.

- Mikor érsz rá? - Kérdezte a fiú. Mione egy pillanatra meghökkent, Malfoy gyorsan megmagyarázta. - Mármint erre a páros feladatra. Gondolom, egyszerűbb dolgunk lesz, mert ismerjük egymást meg tisztában vagyunk alap információknál többel William Shakespeare-ről, amit gondolom, a csapat többsége nem mondhat el magáról. Szóval... Mikor?

- Háromkor véget ér az utolsó órám - válaszolta a lány, továbbra is meghökkenve, de megpróbálta tartani magát. - És te?

- Hatig órám van - mondta Malfoy, Mione pedig nem tudta leplezni a meglepetését.

- Azt hittem, hogy addig nem tart egyik óra sem - jegyezte meg a lány.

- Nem is itt van órám - rázta meg a fejét a szőke. - Hanem az Aurorképzőben.

- Az Aurorképzőben? - Kérdezett vissza a lány. Nem tudott róla. Annyit tudott, hogy visszajött Amerikából, azt nem hogy miért.

Draco Malfoy, mint auror? Hogy történhetett ez?

- Fél hétre ideérsz? - Mione pislogott egyet és igyekezett fenntartani a látszatot, hogy nem érdekli.

Malfoy csak bólintott egyet.

- Addigra tanuld meg, hogy hol a könyvtár!

_________

Sziasztok Potterheadek! Tudom hogy sokáig halogattam, de most végre befejeztem a részt. Gondolom, nem volt túl meglepő de most kezdődik még csak a történetünk. Hamarosan Ginny, Harry és George Weasley is fel fog tűnni, addig is, írjatok légyszíves komikat, akár pozitívat, akár negatívat!
Puszi mindenkinek xx.