Draco-nak déja vu-ja volt. Mintha egy hete ugyanez történt volna.

Eltekintve attól, hogy ezúttal nem egy egyszerű, szürke pulcsiban és farmerban, és nem az ágyon fetrengve várt, hanem öltönyben járkált Hermione és Laurel ágya között. Miközben a barátnője a nyitott szekrényajtó mögött végezte az utolsó simításokat.

Draco agya vadul járt, nem is tudta, hogy mit várjon az estétől. Az anyja ott lesz, valamint a varázsvilág színe-java, közöttük a Reggeli Próféta riporterei is.

Egy ilyen helyzetben még Draco Malfoy sem tudott nyugodt maradni.

De mielőtt túl sokat merengett volna, Hermione becsukta a szekrényajtót, lesimította a ruháját és zavartan billegett egyik magas sarkús lábáról a másikra.

Draco álla szabályosan leesett és valósággal igyekeznie kellett, hogy a nyála ne folyjon ki. Hermione viszont rémült őzike szemekkel bámult rá, a reakció láttán megrémült. A lány egy földig érő, erősen testre simuló, nyakpántos sötétkékes-feketés (Draco pasiból van, a kettőt nem igazán tudja megkülönböztetni) ruhát viselt, egyenes haja egyszerűen hátra volt simítva és leginkább csak a szemén viselt sminket. A nyakpántot és a hátrészt tartó pántot Draco kötötte készségesen egy egészen szép masniba. A smink Laurel műve volt, mielőtt ő és Blaise is leléptek volna a Malfoy kúriába. Laurel első alkalommal fog találkozni a Zambini szülőkkel, szóval a szokásosnál is jobban pörgött.

Egy perc csend után, Hermione szólalt meg, igyekezve hogy nem simítgassa a haját zavarában.

- Egész éjjel ott fogsz ácsorogni és bámulni? - kérdezte egy hetyke mosollyal az ajkán.

- Igen. Mi mást tehetnék? - bólintott Draco egyszerűen, majd megnyalta a hirtelen kicserepesedett száját.

Ennyi volt. Végképp elveszett .

- Az szerencsétlen lenne, hiszen az anyád is ott lesz ma este. Nem tudom, mit szólna ha a fia csak bambán ácsorogna a terem szélén - tette csípőre az egyik kezét rezignáltan Hermione, csak hogy csináljon valamit és fenntartsa a rendíthetetlenség látszatát, ami amúgy jól ment neki. Csak nem Draco előtt.

- Anya is jól tudja, hogy gyönyörű vagy. Nem lepné meg, ha téged néznélek egész... Este... - lépett hozzá közelebb Draco és a lány dereka köré fonta a karjait. Hermione rögtön ellazult és elgyengülve nézett Draco-ra.

- Már értem, hogy hogyan érezted magad amikor Weasley-ékhez mentünk - suttogta Hermione és nekitámasztotta a fejét Draco mellkasának.

- Ja, csak én tudtam, hogy az idióta exed is ott lesz. Anyámnál nem lesz senki aki téged becsmérelne... Anyámon kívül - motyogta Draco. Hermione hümmögve igazat adott neki és rájött, hogy az idióta ex elnevezés Ron Weasley-re ragadt. És nem is akarta megváltoztatni erről Draco véleményét.

- Ki lesz ott, aki a segítségemre siethet, mielőtt valaki kinyír? - kérdezte reménykedve Hermione, bár túldramatizálva a dolgokat.

- Granger. Engem sem nyírt ki senki - rázta meg a fejét Draco, türelmesen. Aztán belegondolt, na meg Hermione is vetett rá egy szkeptikus pillantást és inkább válaszolt. - Pansyék, Blaise-ék... Sőt, a hírek szerint még Andromeda néni is.

- Találkozott Narcissával? - kérdezte boldogan Hermione, elmosolyodva.

- Igen. Még nem mutatta be neki Teddy-t, de szerintem az is hamarosan eljön - magyarázta Draco. Amikor egyik nap átment az anyjához, a nő szinte ragyogott. Mosolyogva mesélt. Boldog volt. A nővére jelenléte hatására teljesen kivirult, mintha egy régi-új ember lett volna. Ezért Draco valamikor köszönetet akart mondani a nagynénjének. Legalább a családjának ezen része már nem volt pszichopata sorozatgyilkos.

- Minden rendben lesz. Ott leszek végig melletted - simogatta meg Draco Hermione hátát. A lány megkönnyebbülten kieresztette a levegőt.

- Megígéred? - szinte könyörögte a boszorkány. Sosem gondolta volna, hogy Draco Lucius Malfoy-nak fog könyörögni, miközben a fiú melegen átöleli, és az érintése olyan, mint egy nagy adag nyugtató.

Ha ezt a 15 éves énjük látná, menten elájulnának.

- Amíg az univerzum össze nem omlik - mondta Draco, saját magához képest túlságosan elgyengülve, ami miatt meg is rökönyödött. De tudta, hogy ezt nem lehet visszacsinálni. Hermione Jean Granger megváltoztatta, megmásíthatatlanul. Sokszor próbálta ezt tagadni. Annyiszor, hogy már nem akaródzott megszámolni. De megtörtént. És gyűlölte magát, hogy ezt korábban nem látta.

- Nem az... anyád az, amitől félek. Hanem a hely maga - motyogta Hermione, megszakítva a csendet. - Csak egyszer voltam ott és akkor sem saját akaratomból. És...

Mindkettejük torka elszorult. Túlságosan jól emlékeztek arra az éjszakára. A sötét szalonra, a könyörületlen és lelketlen Halálfalókra, minden egyes sikoltásra és vágásra. Örökre a lelküket fogja marcangolni.

- Az anyám felújította az egész helyet. Annyi fény van abban a házban, mint a Roxfortban halloween-kor - próbálta meg megnyugtatni Draco a lányt. Hermione bólintott. - Ha bármi problémád van, legilimenciával üzensz nekem és lelépünk.

- Te is kibírtad Weasley-éket. Miért ne bírnám ki én is ugyanezt? - hunyta le a szemét Hermione, kissé szégyellve magát.

- A Weasley-k nem próbáltak meg korábban megölni engem. És akárhogyan is nézem, az anyám megtámadott egyszer téged, legalábbis közvetetten biztosan. Nem fogom felróni neked, hogy tartasz tőle - rázta meg a fejét Draco, tökéletesen megértve a barátnőjét.

- Griffendéles voltam, vagy mi a fene. Tudok uralkodni a félelmemen - nyögött fel Hermione és nagy nehezen felemelte a fejét, belenézett Draco szemébe. - Menjünk!

_____________

A Malfoy birtokhoz folyamatosan érkeztek a hopponáló varázslók és boszorkányok, gyönyörű elegáns ruhákba öltözve. Már kilenc óra lehetett, amikor Draco és Hermione odaértek, ez azt jelentette, hogy elkéstek. Kéz a kézben mentek végig a folyosón, elhaladva a rendesen felöltözött házimanók mellett, akik a rögtönzött ruhatárba vitték a kabátokat. Amikor a mesterük, azaz Draco elsietett mellettük, a kis lények csípőből meghajoltak, Draco, pedig rájuk mosolygott. Hermione már itt köpni-nyelni nem tudott, de csak engedte, hogy Draco húzza tovább a kibővített szalon, vagyis a bálterem felé.

Aztán a küszöbnél mindketten megtorpantak. A tömeget nézték, a zenét hallgatták. Narcissa Malfoy maga az egyik asztal közelében állt, a páros meglepetésére, Andromeda karjába karolt, és nem úgy látszott, hogy valaha is el akarja engedni a nővérét. Ezt mindenki meg tudta érteni.

- Készen állsz? - szorította meg Hermione kezét Draco, hogy megállítsa a lány bambulását.

- Sosem leszek erre készen - válaszolt Hermione, de lépett egy lépcsőfokot lefelé és húzta Draco-t is magával. - Nehogy elereszd a kezem!

- Eszembe sem jutott.

A Malfoy fiú a tömegben kiszúrta Pansy-t és Theo-t, majd ahogyan közelebb értek a párhoz, Blaise-t és Laurel-t is felismerte mellettük. A szőke mugli lány olyan erősen szorította a kezében lévő pezsgőspoharat, hogy félő volt az üveg eltörése. Blaise átkarolta a derekát és folyamatosan nyugtatgatta a lányt. Hermione tökéletesen át tudta érezni, hiszen egy hajóban eveztek. A barna boszorkányt rázta a hideg és csak a szőke jelenléte nyugtatta meg valamennyire.

- Oh-la-la! - csodálkozott el Pansy, amikor Draco és Hermione melléjük értek. Az ex-Mardekáros végignézett a pároson és leesett az álla, olyan jól néztek ki. - Le is lécelhetünk, megjött a páros, amely a Szombati Boszorkány címlapjáról lépett ki! Komolyan, hogy tudtok így kinézni? Két órát töltöttem a tükör előtt, hogy ezt összekaparjam és Hermione... te meg így kelsz ki az ágyból!

- Ne dramatizáld túl, Pans! - forgatta meg a szemét Draco egy félmosollyal. Érezte, hogy a Parkinson lány hatására Hermione is egy kicsit ellazult.

- Ezzel arra akar kilyukadni, hogy ti szimplán jobbak vagytok nálunk - horkant fel Blaise gúnyosan.

- És ez nem is volt kérdés - kontrázott erre rá Draco, mire Hermione megcsapta a kezét, ami magyarul azt jelentette, hogy ne legyen ennyire öntelt. Hermione Granger-rel nem lehetett ellenkezni. Megpróbálni sem volt kellemes, mert rögtön mindenkit levert.

- És így beszélgetnek egymással a jó srácok - nevette el magát enyhén Hermione és ettől a hangtól Draco is nyugodtabb lett.

- Mi lennénk a jó srácok? - kerekedett el Theo szeme.

- Ácsi! Azok vagyunk? - tért magához az enyhe sokkból Blaise is.

- Persze, hogy azok vagytok. Én sem gondoltam soha, hogy ezt mondom, de azok vagytok. Sosem gondoltam volna, hogy a ti jelenlétetekben fogok megnyugodni - mosolygott továbbra Hermione, próbálta lerázni magáról a feszültséget és lenyugtatni magát. De Draco kezét a világért nem lökte volna le magáról. Annyira erős azért még nem volt.

- Elég furán hangzik - fintorgott kicsit Malfoy.

- Sosem voltam én a jó srác - egészítette ki a gondolatot Pansy.

- Nem arra születtünk és ez így rohadtul fura - bólogatott Theo.

- Mintha a testem is tiltakozna ellene - borzongott meg Blaise.

- A te tested semmi ellen nem tiltakozik - vetette közbe Laurel, aki az előző párbeszédet csak furán bámulta.

- Ne már, asszony! Még próbálom tartani a még-nem-annyira-jó-fiú imázst - háborodott fel Blaise játékosan, mire a barátnője megforgatta a szemét.

- Drágám! Ügyvéd vagy és olyan gyengéd, mint egy ma született kiskutya! Mindenki tudja, hogy jó fiú vagy! - válaszolta Laurel és nyomott egy puszit a barna hajú arcára.

- És íme, az újdonsült mosolygó gyilkosunk! - jelentette be Theo, mire Draco belecsapott a tenyerébe.

- Blaise Zambini-t legyőzték! - képezett szócsövet a kezéből Pansy, hogy fokozza a hatást. Blaise lelegyintette őket és agyalt, hogyan vághatna vissza.

- Azért, srácok, ne állítsatok be egy papucsnak! Hiszen Draco a csajmágnes, nem én! És Hermione a kisujja köré csavarta - emelte fel a kezét a Zambini örökös.

- Öreg, miért engem támadsz? Egy szót sem szóltam! - sziszegte bosszúsan Draco, szürke szemeivel le tudta volna nyakazni Blaise-t.

- Na, ebből gyere ki jól! Ha nem sikerül, Hermione megfojt álmodban - vezette elő a jövőt Pansy, ismerve a Granger lány habitusát.

- Nem kell ahhoz aludnia. Megy az ébren is - vigyorodott el, majdnem Malfoyosan Hermione.

- Nektek ébren más megy - szúrta közbe Blaise, erősen utalva a páros "egyéb elfoglaltságaira".

- Hé, hé! Én azt adom a nőknek, amit kell! Ez a teljes nevem! Draco Lucius Malfoy, az ajándék! - dramatizálta túl Draco is, gonosz vigyorra húzva a száját.

- Hadd legyek én az első, aki kimondja... Hogy ez az a fajta ajándék, amit gondolkodás nélkül visszaviszek a boltba és nem szándékozom levásárolni - szólt közbe Pansy, nagyon Pansy stílusban.

Draco szerette ezt. Élvezte, hogy a régi Mardekáros társaság szívja egymás vérét, gondolkodás nélkül dobolják a jobbnál jobb sértéseket. Hogy aztán a barátnőiktől megkapják a békítő csókjaikat. Amiket Draco már nagyon de nagyon várt. És az még jobb volt az egészben, hogy élete szerelme ott tündökölt mellette. Imádta.

- Hé! Én szeretem ezt az ajándékot - bújt oda békítőleg Draco-hoz Hermione.

- Hát persze, Mione! Mert te még nem kaptál senkitől ekkora ajándékot, mint amit Draco adott. Pláne nem béna-Weasley! - forgatta meg a szemét Pansy, megcsavarva a haját.

- Pansy! - kiáltott fel Draco és Hermione egyszerre, de teljesen más stílusban. Draco-é figyelmeztető volt, Hermione-é szégyenkező és egyből vörös lett az arca.

- Nem is értem, hogy Brown mit eszik benne - gondolkodott el motyogva Pansy, továbbra is.

- A zseniális agyát vagy a csodálatos testét... Ja, várjunk! Neki egyik sincs! - forgatta meg a szemét Theo, beleszólva a beszélgetésbe. Ezért kapott Hermione-től egy nem túl kedves pillantást. Theo a barna szemeket látván, hátrahőkölt és megpróbált korrigálni. - Bocs, Mione, de ez így van! Te klassz csaj vagy. Nem is értem, hogy mit ettél benne.

- Nem tudta mit akar, ameddig meg nem talált engem - mondta ravaszul Draco, mire a lány ismét nagyot csapott a karjára. A szőke megpróbált nem összerándulni, de hiába, a barátnője veszettül erős. - Ehhez hozzá kell szoknod, drágám! Ilyen az élet a Mardekárosokkal!

Hermione és Laurel egymásra nézett és tökéletes fapofával, egyszerre csaptak rá a barátjuk karjára. Theo ekkor már ijedten nézett Pansy-re, aki csak lelegyintette.

- Srácok, húzzunk! Hagyjuk a hölgyeket és keressünk valami piát! - indítványozta Blaise a varázsló berkekben is ismert menekülést, amit a fiúk készséggel meg is fogadtak.

Draco lassan elengedte Hermione derekát, de mielőtt ellépett volna mellőle, megpuszilta a lány arcát és suttogott neki pár bátorító szót.

Ezzel a három fiú lelépett.

- Lányok! Nézzétek azt a csajt! Olyan mintha egy Barbie baba lenne - mutatott Laurel Pansy és Hermione válla felé, mire a két barna odafordult.

- Basszus, az csak nem....? - esett le Hermione álla egy perc alatt.

- Az ám! Cseszett Astoria Greengrass! - helyeselt szinte suttogva a Parkinson lány. Nem tudták levenni a szemüket a szőkéről, akit nem is annyira titokban megvetettek.

- Kicsoda? - kérdezte Laurel, a lemaradását behozva.

- A nővére a háztársam és az évfolyamtársunk volt - válaszolta gyorsan Pansy, még mindig Astoriát bámulva. A lány szőke fürtjei tökéletesen tekeredtek a vállára simítva, a bőrén egyetlen bőrhiba sem éktelenkedett, a smink még jobban kiemelte a szemét és csilingelő mosolyára mindenki odafordult.

Laurel-nek igaza volt. Mint egy Barbie baba. És ezért Hermione és Pansy is veszettül utálták.

- Valamint megpróbálta lesmárolni Draco-t - fordult vissza Hermione és kezdte el érdektelenül piszkálni a körmeit. Ez nagyon Mardekáros volt, Mione, Draco büszke lenne rád! De legbelül alig bírta ki, hogy ne szaladjon oda és ne kezdje el cibálni a szőke kis fürtöket.

- Te tudod hogy rámászott? - kérdezte Pansy elkerekedett szemekkel, amikor ő is visszafordult. Azt hitte hogy Draco ezt nem újságolta el Hermione-nek, de úgy látszik mégis megtette.

- Persze hogy tudom. Nincsenek titkaink egymás előtt - válaszolt Hermione, mintha az egész evidens lenne és megrázta a fejét.

- Jaj édesem! - kiáltott fel Pansy, szinte szánakozva megsimítva Hermione karját. A másik boszorkány csak nézte őt és kíváncsi volt, hogy a drámakirálynő ebből mit akar kihozni. - Te a kis tökéletes kapcsolatoddal, a tökéletes rózsaszín ködben, tökéletes naivsággal és tökkkéletes szex-szel.

- Mintha egy szivárvány lehányt volna - egészítette ki a gondolatmenetet elgondolkodva Laurel, látszólag egyetértésben az ex-Mardekárossal. Hermione csak nézett rájuk.

- Csajok! Csak...- kiáltott fel Hermione, készülve, hogy tiltakozzon, méghozzá hevesen. Amolyan Hermione Granger stílusban.

- Csak vigyázz! - emelte fel a kezét Pansy, figyelmeztetőleg. - Mert ez a szuka, a tökéletes bőrével és a rámenősségével a tökkkkéletes dugást biztosítja Draco-nak. Majd amikor a ti 2 hónapos rózsaszín ködötök végleg elmúlik.

- Kösz, Pans, ez rohadtul feldobott - morgott Hermione, meg sem próbált már vitatkozni. Bár elképzelni a szituációt nem tudta, azért rosszul esett neki. Nagyon rosszul. Fájt a szíve. És csak reménykedni tudott.

- Csak annyit akart mondani, hogy... - kezdett bele gyorsan Laurel, egy vigasztalásképpen. Majd Pansy-re kapta a fejét. - Fogalmam sincs hogy mit akart ezzel.

- Ó atyám, hiányzik Ginny Weasley! Valaki kérlek, értsen meg! - kulcsolta össze a kezeit Pansy, imitálva az imádkozást. De ezután hányást mímelt, mintha ezzel az előző kijelentését ezzel kitörölhette volna. De nem tudta.

- Hermione... - kezdte el Laurel.

- Draco szeret engem! - emelte ki ezt a következő mondatot Hermione. Keresztbe rakta a kezét a melle előtt és harciasan nézett a másik kettőre. Nem, nem! Hermione Granger-nek ebben is igaza van, mint az esetek 98%-ában mindenben! Ez a véleménye megmásíthatatlan volt. Nem hagyta, hogy Pansy ezt elvegye tőle. Bízott Draco-ban, szerette Draco-t és az övé volt. Most és mindörökre. Ennyi, slussz-passz.

- A válasz, amiért jöttem - szólt egy félig szigorú, félig elégedett hang a hátuk mögött. Hermione keze rögtön libabőrös lett. Hátrafordult és szembetalálta magát Narcissa Malfoy-jal. A nő gyönyörű volt, ámbár fekete ruhájában félelmetesség látszatát is keltette. Hermione nagyot nyelt, az idősebb boszorkány szemébe nézett, de megszólalni nem bírt.

- Mione! Megkeressük a fiúkat! - szólt Pansy, megszorítva Hermione karját, majd Laurel-ét ragadta meg és elhúzta a helyéről. - Viszlát, Narcissa!

Mocskos áruló Mardekárosok! - dühöngött gondolatban Hermione, kínosan megszívva a fogát és nem bírt úrrá lenni a félelmén. Pechjére ezt Narcissa is látta.

- Ne aggódjon, Ms Granger, nem harapok! - mosolygott rá gyengéden Mrs. Malfoy, amitől a nő nem is látszott annyira ijesztőnek.

- Nagyon sajnálom, Mrs Malfoy. Csak.... Rettentően ideges vagyok - mosolyodott el Hermione, és kifújta a mélyen bent tartott levegőjét.

- Semmi szükség rá, drágám. Csak beszélgetni szeretnék, kettesben, zavar nélkül - simította meg Narcissa az ijedt lány karját.

- Remélem, nem fogok csalódást okozni, Mrs Malfoy - mondta őszintén Hermione, reménykedve, hogy a hangján nem hallatszik annyira.... Nos, hogy Griffendéles léte ellenére majdnem bepisil Narcissával szemben.

- Kétlem, hogy az valaha megtörténne, drágám. És kérlek, hívj Narcissának - a nő továbbra is őszintén mosolygott.

- Ó, öhm... Köszönöm - ekkor már Hermione is mosolygott és engedte, hogy Narcissa belé karoljon és elkezdje vezetni a teremben.

- És izé... Miért alakította át a házat? Nagy változás lehetett - kezdeményezett Mione ezúttal, kissé felbátorodva. Ez az, Mione, jól csinálod! Csak legyél önmagad és kedvelni fog! És nyugodj meg!

- Szükségem volt rá, úgy hiszem - válaszolta Cissa, ősszintén. - Ezzel nyitottam tiszta lapot az életemben és ezekkel a kis partikkal próbálom kifejezni, hogy nem zárkózok el a külvilágtól. Muszáj nyitnom és muszáj hogy az emberek az igazi énemet lássák. És nem Lucius-t mögöttem.

- Azt hiszem hogy sikerrel járt - bólintott Hermione, szintén őszintén, túljutva a meghökkenésén. - Nézzen csak itt körbe! A nővére is itt van. A fia is. És én, mint mugliszületésű is. Ez nem más, mint siker.

- Több dologban is köszönetet kell mondjak - vett egy mély levegőt ezúttal Narcissa. - Se Andromeda, se Draco nem lenne itt, ha te nem lennél, kedvesem.

- Ó, én ezt nem hinném.... Ők szeretik magát, Narcissa. Nem volt szükségük rám - hárította el ezt a dicséretet Mione, kételkedve. Bár őszintén, veszettül jól esett neki a mondat.

- Túl kevésre vagy magaddal, drágám - mondta gyengéden Narcissa, meleg, szinte anyai hangon. - És ez hatalmas hiba, mert annyit, de annyit érsz. Sokat változtattál az életünkben. Dracot leginkább. Ő egy... Teljesen új ember lett, csakis miattad. Sosem gondoltam hogy ilyennek látom... ilyen boldognak és felszabadultnak. Azt hittem hogy tönkretettük a lelkét. De te! Te meggyógyítottad.

Hermione egy percig nem bírt megszólalni. Mindkét boszorkány szemében könnycseppek ültek.

- Sosem gondoltam volna, hogy valaha azt fogom mondani, hogy szeretem Draco Malfoyt, és látom benne a jót. De így van, ez az igazság. Annyit változtatott a lényemen két rövid hónap alatt, és csakis a jó irányba. Ő is meggyógyított engem - mondta Hermione, az őszinte igazságot, lassan, jól megfontolva a mondandóját.

- Na látod, pontosan erről beszéltem. Hallom, hogy a szívedből beszélsz. Talán félsz tőlem, de akkor sem hagyod, hogy ez eluralkodjon az érzelmeid fölött és mást gondolj a fiamról - mosolygott továbbra is Narcissa, remélve, hogy ezzel át tudja adni a háláját.

- Sosem gondolnék róla mást - tiltakozott ezzel a lány. - Szeretem és szeretni is fogom. Nem érdekel, hogy a világ mit gondol. Már jó régóta nem érdekel. Ron Weasley volt, aki tönkretett, és Draco Malfoy gyógyított meg. Mindennel tartozok neki. Mindennel.

- Én tartozok valakinek azért, hogy vagy neki. Hálás vagyok. Te, pedig, drágám, csodálatos vagy. Sajnálom, hogy annyi fájdalmat okozott neked a családunk, de ígérem mindent meg fogok tenni hogy ezt semlegesítsem - ígérte Narcissa, Hermione pedig érezte, hogy igazat beszél. És rögtön elérzékenyült.

- Köszönöm, Narcissa. Köszönöm, hogy elfogad - próbálta most ő kifejezni a háláját. Leküzdötte a torkát szorító görcsöt és szívből a nőre mosolygott.

- A két kedvenc nőnemű lényem együtt. Micsoda öröm! - és ezzel Draco Malfoy is megérkezett, mire mindkét nő kissé felugrott. A fiú fél karral átkarolta a barátnője derekát, Hermione rögtön elpirult és ezután a szőke az anyjához hajolt, hogy megpuszilja az arcát.

- Na, látod, Hermione drágám? Ha te nem lennél itt, ilyeneket sem hallanék - nevetett össze a két nő.

- Nem tetszik a párosotok! - rázta meg a fejét Draco, aki természetesen nem bírta, hogy ha rajta nevetnek.

- Miért is jöttél ide, ha csak morogni tudsz? - fordult oda Hermione a szőkéhez, és finoman megérintette az ajkával a sápadt arcot.

- Meg akarom táncoltatni a barátnőmet - jött az evidens válasz Draco-tól, majd az anyjához fordult. - Elrabolhatom, anya?

- Hogyne, drágám - adta meg az engedélyt Narcissa. - Feltétlenül hozzátok el Teddy-t hozzám a jövő héten! Értitek? Mindkettőtöket látni szeretnélek.

- Értettük - vágták rá a fiatalok, egy csöppet meg is ijedve a szőke nőtől.

Hermione engedte, hogy Draco a parkett közepére húzza, hogy átkarolja a derekát és közel húzza magához. Hermione a fiú tarkóján cirógatta a szőke fürtöket és enyhén a mellkasára dőlt, hogy a szívverését hallhassa.

- Miért pont ez a dal, Malfoy? - kérdezte Hermione, enyhén csipkelődve.

- Csak hallgasd a szöveget, Granger! - utasította Draco a lányt, a fejére támasztva az állát.

https://youtu.be/kNrJhb1iv8U

De Draco-nak hamar elege lett és a saját hangjával csatlakozott a szólamhoz.

- We are surrounded by all of these lies/And people who talk too much/You've got that kind of look in your eyes/ As if no one knows anything but us / And should this be the last thing I see/ I want you to know it's enough for me/ 'Cause all that you are is all that I'll ever need/ I'm so in love, so in love/ So in love, so in love (Részlet Ed Sheeran - Tenerife Sea dalából, tessék utánanézni a magyar szövegnek!!) - Hermione mindig elcsodálkozott, hogy Draco-nak milyen csodálatos hangja van, és ezúttal is görcsbe rándult a gyomra. A kezeivel megszorította a fiú zakóját és belefúrta az arcát az ingébe, nem is törődve azzal, hogy esetleg sminkes lehet az anyag.

- Mikor lettél ilyen romantikus, Draco Malfoy? - kérdezte Hermione, visszanyerve a lélekjelenlétét.

- Én eddig is ilyen romantikus voltam, Granger - tiltakozott Draco, és örült, hogy a lány nem látja, mert akármennyire is próbálta tagadni, elvörösödött az arca.

- Ugye tudod, hogy holnap reggel címlapon leszünk? - kérdezte Draco, az újságírókra nézve.

- Nem igazán tud érdekelni - nézett fel rá Hermione és ezt bizonyítva, meg is csókolta a fiút.

- Gyere, mutatok valamit! - suttogta Draco és a választ, vagy Mione-t ismerve, a tiltakozást meg sem várva, már húzta is maga után a lányt a kétszárnyú ajtó felé, majd fel a lépcsőn. Hermione zaklatottan nézgélt folyamatosan hátra és igyekezett, hogy ki ne menjen a bokája a cipőjében.

Egy szobában kötöttek ki, amit Hermione első látásra könyvtárnak vélt. Aztán észrevette a fekete zongorát. Nyomban odament, és megsimította a fedelét.

- Miért is nem gondoltam bele hamarabb, hogy az az arisztokrata fejed tud zongorázni? - kérdezte gúnyosan a lány.

- Talán mert túl keveset néztél ki belőlem - forgatta meg a szemét Draco és leült a zongoraszékre. Hermione követte.

- Imponálni akarsz? - vonta fel a szemöldökét a lány.

- Azt hittem, hogy arra már nincs szükségem - fintorgott a szőke.

- Nem tanultál semmit? Az sosem árt - szólt felháborodva a boszorkány és belenézett a fiú szürke szemébe. Az beszéd és odanézés nélkül leütötte az egyik billentyűt. Majd ismét énekelni kezdett. Hermione úgy érezte, hogy ez a hang a legszebb a világon.

- I've had the time of my life. No, I never felt this way before. Yes, I swear, it's the truth. And I owe it all to you - játszotta le a sorokat Draco, odanézés nélkül, csak a barna szemeket nézve. Hermione még azelőtt letörölte a könnycseppjeit, hogy a szőke meglátta volna. Nem volt szükségük még több gyengeségre.

- Mióta vagyunk mi ilyen érzelgősek? - kérdezte Hermione, sokat pislogva.

- A te hibád! - kiáltottak fel egyszerre, a másikat hibáztatva. De mindketten tudták, hogy ez igazából egyikőjük hibája se.

Elnevették magukat. Aztán Hermione körülnézett, a könyvek mágnesként vonzották a tekintetét. Aztán észrevett egy vékonyka könyvet a zongora fedelén.

- Hát az? - biccentette arra a fejét.

- Csak... Egy kis kutató munka - vonta meg a vállát egyszerűen Draco. De Hermione már nyúlt is érte és kinyitotta a könyvet, ott ahol, (ó, a könyvmoly létét meg nem hazudtolva, ez mennyire fájt neki) egy szamárfül jelezte a fontos oldalt. Amin egy verset talált.

Úgy látszott, hogy a versek és szonettek lesznek a védjegyeik, a random énekes perceken kívül.

- A szenvedélyes pásztor - olvasta fel a címet Hermione, majd folytatta a sorokat. - Jöjj velem, légy a kedvesem,/ próbáljuk ki a végtelen/ erdők és hegyek örömét/s amit csak nyujt a domb s a rét./ Elülünk majd a bérctetőn,/ alattunk nyájak a mezőn,/köröttünk zuhogó patak/s madrigált zengő madarak./És ágyat rózsákból s füvek/illatából vetek neked,/ főkötődet ezer virág/s öved hímezi mirtusz-ág./És kapsz majd gyönyörű ruhát,/mit bárányok friss gyapja ád,/és szépen-szegett papucsot/és rája színarany csatot./Zekéd szalma s repkény szövi/s korál s borostyán dísziti:/ha vonzza szíved szerelem,/jöjj velem s légy a kedvesem. Pásztorok tánca s vig dalom/ébreszt majd minden hajnalon:/ha vonz a boldog szerelem,/jöjj velem, légy a kedvesem.

A végére a lány teljesen kifulladt és csak nézte az oldalt.

- Mióta olvasol mugli irodalmat? - kérdezte Hermione, végül.

- Mióta kötsz bele mostanában minden romantikus gesztusomba, asszony? - hajolt oda közelebb hozzá Draco, elsimítva a lány haját és egy nagyon Malfoys-os, libabőrt okozó vigyort vetett a barátnőjére.

- Oké, megígérem, hogy a következő gesztusodra nem fogok semmit mondani, csak mosolyogni! Gyorsan találd ki, hogy mit akarsz, mert ez egy olyan ajánlat, amit egy röpke perc múlva meg is fogok bánni! - esküdözött Hermione, de valójában már a mondat kimondásával egyidőben megbánta ezt a kijelentést. Lehunyta a szemét, amikor Draco apró csókokat hintett a nyakára és érezte, hogy a bőre minden egyes centimétere ébredezni kezd és rögtön vörösödni kezdett a bőre.

- Ugye tudod, hogy úgy illik, hogy az az ember oldozza el a masnit, aki össze is kötötte? - jött a sejtelmes kérdés, halkan és szinte félelmetesen Draco-tól. Hermione szempillája megremegett, majd az ajkát rágva megrázta a fejét.

- Gyűlöllek - lehelte a lány, nem is találva a levegőjét.

- Igen, tudom, mondtad már - biccentett egy aprót Draco, majd felemelte a fejét és belenézett a barátnője enyhén elalélt szemébe. - De én vagyok Draco Malfoy. És nem tudsz ellenállni nekem.

___________

- Tudod, sosem említetted, hogy van egy lakásod az Abszol Úton - panaszolta Hermione, nekidőlve a hátával Draco mellkasának. A fiú betartotta az "ígéretet" és kibontotta a masnit a sötétkék ruhán, sőt annál sokkal többet is tett.

Jelenleg mindketten annak a bizonyos lakásnak a fürdőkádjában ültek, a ruháikat valahol széthagyva hagyták a folyosó padlóján. Nem mintha a vízben, a hatalmas adag buborékok között szükségük lett volna rájuk.

- Tényleg? Azt hittem, hogy szóba került - Draco Hermione azon hajtincseit piszkálta, amik begöndörödtek a víz hatására és kiálltak a csattal összefogott hajtömegből.

- Említenem kell, hogy az anyád a frászt hozta rám? - kérdezte Hermione, az ég felé emelve a tekintetét.

- Nem, nem kell. Láttam az arcodon - rázta meg a fejét Draco. Tudta, hogy a lány teljesen ki volt akadva. Bár, azt meg kell hagyni, az anyja tudott félelmetes lenni, Hermione szemében pedig ez még hangsúlyosabbá vált.

- Hé! - szólt Draco gyengéden, nekifektetve az állát Hermione vállának, majd a lány hümmögött egyet, hogy folytassa. - Nem bántad meg? Minket. Nem mennél vissza és tennéd meg nem történtté? Hogy soha ne kelljen Narcissa Malfoy, vagy a Mardekárosok miatt aggódnod. Hogy valamennyire normális legyen az életed.

Hermione hátrahajtotta a fejét, hogy bele tudjon nézni azokba a bizonyos szürke szemekbe és megrázta a fejét.

- Nem tudom, hogy mi hozott minket össze, tényleg, fogalmam sincs. Annyira furcsa hogy két hónap alatt ennyire összenőttünk. Főleg ha úgy nézzük, hogy mi történt velünk az előző 10 évben. Valami okból, a szívemben érzem, hogy ez jó - mondta gyengéden Hermione. - Ezért állok ki minden próbát, amit az élet gördít belénk. Mert tudom, hogy szeretlek, hogy akarlak, és veled akarok lenni mindig. Nem bírok nélküled... Semmit.

- És még nekem mondod, hogy nagyon romantikus vagyok... - forgatta meg a szemét Draco, de vigyorogva. Hermione felült, a habok a karján és a mellkasán maradtak és nagyon közel bújt a fiúhoz, átkarolta a nyakát. - Ha meg tudnál változtatni egy dolgot a múltadban, mi lenne az? 

Egy percig csend volt, csak a víz enyhe hullámzása csapott zajt. 

- Semmit - jelentette ki Draco, keserű mosolyra húzva a száját. 

- Semmit? Hogyhogy? - kérdezett vissza Hermione meglepődve. 

- Mert egy kis változtatás is hatással lehet a jelenre... és a jelenem elég jó ahhoz, hogy egy kicsi változástól is féljek - magyarázta Draco. 

- Elég jó ahhoz az életed, hogy ne gyere össze Astoriával? - kérdezte Hermione félve. Draco hátrahőkölt. Azt hitte, hogy az Astoria téma már a múlté. 

- Miért jönnék össze Astoriával? - kérdezett vissza a szőke, összeráncolt homlokkal. - Itt ül előttem a világ legszebb lánya. Miért akarnám a Greengrass-t? Amikor annyira szeretlek, mint még soha senki senkit az egész világon. 

- És, mint minden szabályban, ebben is van egy kivétel, ami erősíti a szabályt - mondta mindentudóan Hermione, nagyot sóhajtva. - Amennyire én szeretlek téged. 

És az eszmecsere itt be is lett rekesztve. 

______________

- Jó reggelt, álomszuszék! Hasadra süt a nap! - Hermione-t nem kellett félteni, egy perc alatt áthágta azt a szabályt, hogy Draco Malfoy-t reggel 10 előtt semmi esélyre sem lehet felébreszteni. 

- Miééért? - morgott fel a szőke, egyik szemét kinyitva és a leggyönyörűbb látvánnyal találta szemben magát. Hermione az ő ingében volt, a haja alja már kezdett göndörödni és éppen a szőkének háttal húzta el a függönyöket, hogy fény áradjon a szobába. - Azt hiszem, hogy kell egy törvényjavaslatot írnom Kingsley-nek, hogy te csak az én ingeibe öltözködj. 

Ezzel elkapta a lány karját és odahúzta maga mellé. 

- Lehetetlen vagy - forgatta meg a szemét Hermione és kecsesen lehajolt, hogy még jobban idegesítse a fiút. - És az éjszaka után...

- Miről beszélsz? - ráncolta a szemöldökét Draco, kissé sejtelmesen. 

- Mondtál valamit, ami elég sötét volt, még tőled is - magyarázta a lány. 

- Inkább ne is mondd el - mondta Draco, akinek fogalma sem volt, hogy a barátnője miről beszél. 

- Oké, nem fogom - mosolyodott el Hermione, majd lehajolt, hogy csókot adjon a fiúnak. - Én is szeretlek. 

Erre Draco csak megforgatta a szemét, sokkal komolyabb dologra számítva. Aztán észrevette, hogy a baglya már ott kopogtat az ablaknál. 

- Megérkezett a Próféta - jelentette ki, szinte egyszerűen. Hermione villámgyorsan felugrott és szabályosan kikapta a madár csőre közül a napilapot, a homloka összeráncolódott és elkezdett dobolni a lábával idegességében. Draco erre a mozdulatra figyelt fel igazán és a lány lábain legeltette a szemét. 

- Na, mi van? - kérdezte Draco, pár perc csend után és igen, próbálta titkolni, de ő is izgult az újság miatt. Hermione felpillantott, majd visszaült Draco mellé az ágyba. 

- Tényleg a címlapra kerültünk - nyomatékosította a lány a szavakat, miközben felmutatta a bizonyos oldalt. És valóban, a képen ők voltak, táncolva, felettük pedig a következő felirat lebegett: Meglepetések a Malfoy estélyen. 

- Tegnap került megrendezésre Narcissa Malfoy éves rendezvénye a Malfoy kúriában. Természetesen, már előtte is sok meglepetésre számítottunk, de a végkifejlet mindenkit meghökkentett. Az este első perceiben Andromeda Tonks (született Black) érkezett a kúriába. Tudniillik, Ő Narcissa nővére, akit kitagadtak a családból, mert egy muglihoz ment hozzá. Úgy látszik, hogy ismeretlen okokból kifolyólag, a két testvér újra egymásra talált és nem is szándékozzák elereszteni a másikat. Viszont az este további része sem volt izgalomtól mentes. Blaise Zambini, az Aranyvérű Zambini család egyetlen örököse, aki jelenleg a Mágiaügyi Minisztérium ügyvédeként dolgozik, egy ismeretlen szőke hölggyel az oldalán érkezett meg. Mr. Zambini és a család többi tagja is megerősítette, hogy a lány egy mugli és mindent tud a varázsvilág létezéséről. De csak ezután került fel a hab a tortára. Mind úgy hittük, hogy a Malfoy örökös, Draco Malfoy nem fogja tiszteletét tenni a partin, mint ahogyan egyik évben sem tette. De tévedtünk. Draco Malfoy, a Mardekár ház egykori hercege és ex-Halálfaló, a háborús hősnő, Griffendéles hercegnő, Hermione Granger oldalán érkezett meg az eseményre, ahol többen is látták őket intim pillanatokban. Ezekből arra következtethetünk, hogy a két rivális ház merőben különböző tagjai romantikus kapcsolatban állnak, bár ezt még egyikük sem erősítette meg. Mit szólt ehhez vajon Narcissa Malfoy vagy Ms. Granger barátai, a szintén háborús hősök és jelenlegi aurorok, Harry Potter és Ronald Weasley? Egyet tudunk, hogy  Griffendél Hercegnője és a Mardekár Hercege mindenki szemét elkápráztatta. 

Sziasztok!!!

Mivel elmaradt az első két órám, minő szerencsére, ezért be tudtam fejezni a fejezetet. De azt el kell mondanom, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett, akármilyen hosszú is lett, gyengére sikerült, de remélem, hogy azért tetszeni fog nektek. És természetesen várom a véleményeiteket! 

Viszont el szeretnék néhány érdekességet mondani a mostani fejezetről. Hermione ruhája pontosan az, amit Emma Watson viselt a Noé berlini premierjén. 

Valamint, van itt a végén nekünk egy versünk, a Szenvedélyes pásztor. Ezt a verset én a Vámpírnaplók hetedik évadában hallottam először és utoljára, mégpedig a Scarlett Byrne (aki ugye Pansy Parkinson nálunk és a Harry Potter sorozatban is) alakította Nora Hildegard szájából. Az egy nagyon érzelmes rész volt, és én tudtam, hogy ezt nekem valahogyan fel kell használnom. És fel is használtam. 

https://youtu.be/lOjetlFPrt8