A/N: A rész erotikus tartalmat is leír, csak saját felelősségre!

Granger, 

Blaise-nek szüksége van rám, így el kellett mennem. Nem akartalak felkelteni, tudom, hogy milyen vagy, ha túl korán ébresztenek fel. Találkozunk később!

- Draco

Hermione az egyik kezét mellkasára rakta, csakhogy lenyugtassa magát. Még mindig érezte magán a fiú melegét, ahogyan egész éjszaka átöleli. Olyan jó érzés volt. Százszor jobb, mint Ron-nal valaha. Jobb, több, tisztább. Igazibb. 

Többé nem kételkedett benne, hogy jó ez így. Hogy jók lesznek ők így, együtt. Szeretik egymást. Igen, mert Draco Malfoy szeret engem. Szeret. Szeret. Szeret. 

Draco Malfoy volt az Ő káros élvezete. Ő volt az egyetlen amiért még dobogott a szíve, ő pumpálta a vért a szívébe. Ő volt a víz, a levegő. Kellett neki az életben maradáshoz. Mitöbb, kellettek egymásnak. Szüksége volt rá. Nem volt visszaút egy ilyesfajta függőségből. Minden egyes centijét akarta. Minden rosszat és jót. Minden világost és sötétet. Nem a múltat akarta, hanem a jelent és a jövőt. Ezt a függőséget hívták szerelemnek. 

Ő, Hermione Granger, szerette Draco Malfoyt, a Mardekáros, Aranyvérűt, egy Halálfaló fiát és az egykori Halálfalót magát. Magát a személyt.

Igazi érzések, igazi hibák. Igazi rossz és jó. Mert ezt érezte iránta. Igazi szerelmet.  

Draco Malfoy szinte ugyanazokat csinálta, mint Hermione a szobájában. Reggel óta remegett a keze, ehhez hozzátartozott, hogy egész éjszaka a boszorkányt ölelte át, az ő illatával telítődött meg az orra, amikor felébredt. Mintha mindenhol Hermione lett volna. 

Blaise rókája csak arra várt, hogy Draco kinyissa a szemét és Granger karja fölött a patrónusra nézzen. A legjobb barátja hangja kissé kétségbeesett volt, és kérte Drake-et, hogy azonnal menjen a szobájukba. A fiú nem késlekedett, írt pár sort a még alvó lánynak (nem kísérelte meg a felkeltését, mert tudta, hogy abban a számára nem lenne köszönet) és elment. Abban már volt tapasztalata, de életében egyszer fordult elő, hogy maradni akart. 

- Mi az a hihetetlenül sürgős dolog, Blasie? - kérdezte Draco, amint benyitott a szobában. A barna hajú fiú az egyik ágykeretnek dőlt, látszott rajta, hogy eszeveszettül feszült. 

- Megkaptam az engedélyt - jelentette ki egy nagy levegővétel után Zambini, meglebegtetve a kezében tartott papírt. Draco elcsípte rajta a Mágiaügyi Minisztérium pecsétjét. 

- Milyen engedélyt? - értetlenkedett Malfoy, kíváncsian nekidőlve a saját ágyának. 

- Hogy elmondjam Laurel-nek - piszkálta Blaise zavartan a pulcsija ujját. Draco kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, majd be is csukta. Nem tudott mit mondani. Az agya teljesen lefagyott.

- Ilyen komoly a dolog? - találta meg végre Draco a megfelelő szavakat. De a hangja valamiért hasonlított arra a hangszínre, amit az apja használt, amikor szemrehányást tett. Ajaj, ez nem jó jel! Draco Ő a legjobb barátod. Támogatnod kell. 

- Az - bólintott Blaise határozottan. - Tegnap, miután a szüleivel vacsoráztunk, ami megjegyzem, kínszenvedés volt... bevallottam, hogy szerelmes vagyok belé. 

- Micsoda véletlen! Tegnap én is ugyanezt mondtam egy idegesítő nőszemélynek - forgatta meg a szemét komolytalanul Malfoy. Csend támadt a szobában. A két fiú kissé összezavart mosollyal nézett a másikra, próbálták feldolgozni a hallottakat. De nem kezdtek el utálkozni. Elfogadták a másikat. Draco-nak ez fura volt, de megtette. Ha a legjobb barátja komolya gondolja, hogy ezzel a cserfes mugli lánnyal akarja leélni az életét, amiért nem is hibáztatja, hát tegye meg, boldogan az áldását adja. Eljött az idő, hogy mindketten boldogak legyenek. 

Boldog, boldog, boldog, nagyon boldog, szerelmes. 

- Drake! Kik vagyunk mi, és mit csináltunk Draco Malfoy-jal és Blaise Zambini-vel? - kérdezte Blaise, az ajkán egy csibészes vigyorral. Draco tükörképként utánozta a legjobb barátját. Úgy gondolta, hogy ez a legmeglepőbb, de legjobb napja a barátságuknak. Egy mérföldkő, ha úgy tetszik. 

- Nem tudom, haver, de tetszik így - válaszolta meg a kérdést Malfoy és megrázta a fejét hitetlenkedésében. 

- Az emberek változnak és általában olyan személlyé, akikről azt hitték, hogy sosem lennének - bölcselkedett Zambini, és érdekes módon, ez valódinak hangzott a szájából, pedig a prédikálás sosem volt az erőssége. 

Draco kezében felizzott a pálcája, olyan dolgot jelezve neki, amit más nem érthetett meg. A kaján vigyora még nagyobb lett. 

- Mennem kell, öreg! - jelentette ki és hátat fordított, hogy elinduljon. De Blaise utánaszólt. 

- Draco! Milyen érzés, hogy Hermione hozott vissza a jó útra? - kérdezte őszintén a legjobb barát. Draco átgondolta, majd egy evidens választ mondott. 

- Hermione az út.

Hermione Granger a koedukált fürdőszoba egyik zuhanyzója alatt állt. Szerencséjére egy árva lélek sem lézengett ott rajta kívül, így a hónapban először nyugodtan tudott letusolni. Mármint ami a fizikát illeti, nyugodtan. De az agya zakatolt, amit a hajára zubogó víz sem tudott csillapítani. Úgy érezte, hogy soha életében nem lesz ennyire boldog, mint ebben a szent percben. Draco-ra gondolt, ahogyan éjszaka az ölelésébe zárja. Minden egyes éjjel át akarja ezt élni. 

Amikor becsapódott a fürdő ajtaja, Hermione megmerevedett, majd kidugta a fejét a függönyön, hogy megnézze, ki érkezett. A szíve megállt egy pillanatra, mikor meglátta a szőke üstököt, a túlságosan ismerős hátizmokat és... csak egy törülközőt a dereka körül. 

Ó édes jó Merlin-em, miért teszed ezt velem? Ennek nagyon nem lesz jó vége!

- Mit keresel itt? - kérdezte Hermione vérszegény hangon. Draco Malfoy egy nem éppen jó szándékáról tett tanúbizonyságot a következő vigyorával, amitől Hermione térdei megremegtek. A lány teljesen meztelen volt a zuhanyfüggöny mögött, de most a szégyenlőssége nem kerekedhetett felül rajta, mert azt Draco rögtön kiszúrta volna. 

- Hát nem egyértelmű? - kérdezett vissza a fiú. A boszorkány utálta ha valaki kérdéssel felel a kérdésre. Megforgatta a szemét, ahogyan Draco közelebb lépett hozzá és rátette a kezét Hermione függönyt szorongató kezére. 

- Meg akarod mutatni, hogy a Roxforti, hogy is mondjam... "képességeid" még a régiek? - a zuhanytálcának köszönhetően egy magasak voltak, így Hermione még bátrabban nézett Malfoy szemébe, egy kissé kihívó pillantással. Egy másodperccel később realizálta magában, hogy feltüzeli, hogy csak egy vékonyka függöny választja el egymástól a meztelen mellkasukat. Ideje okosan gondolkodni, Hermione! Ő még mindig Draco Malfoy! Igen, az a Draco Malfoy akire most szörnyen vágysz, akit meg akarsz érinteni, most rögtön. - Csak a szád nagy! 

- Csak a szám nagy? - hitetlenkedett Draco és a kezével finoman megrángatta az anyagot, ami készségesen engedelmeskedett. Ha teljes erőből húzta volna, Hermione bájai nem lettek volna többé titkok. Ó, a rohadt életbe! 

Hermione elgondolkodott egy pillanatra, majd a feje eltűnt Draco elől, aki megmutatta, hogy elég bátor ahhoz, hogy elhúzza a függönyt. A lány felvette a zuhany széléről a pálcáját és mikor az ex-Mardekáros is belépett a zuhanyba, párafelhővel árasztotta el az egész teret. Egy csalfa vigyorral nézett a szőkére, akinek a mosolya furcsa módon még szélesebb lett.  

- Honnan tudtad, hogy itt leszek? - kérdezte kíváncsian a lány, jól tudva, hogy a fiú elég ravasz... tulajdonképpen bármihez. 

- Egy kis bűbáj itt, egy kis bűbáj ott - válaszolt Draco, majd gyengéden megérintette Hermione remegő kezét és ugyanolyan gyengéden közel húzta magához, amit a lány elgyengülve engedett és kissé félve a szürke szemekbe nézett, mielőtt Draco megcsókolta volna. 

- Bárki meghallhat minket. Bárki bejöhet - ellenkezett Hermione, a csók hevességét félbeszakítva, átkozva saját magát is, amiért ennyire vágyik rá. Türtőztetnie kellett magát, hogy ne ugorjon neki Draco-nak. Nagyon, de nagyon türtőztetnie. 

- Disaudio és egy üzemen kívül tábla - válaszolt egyszerűen Malfoy. Hermione elcsodálkozott a leleményességén, és rájött, hogy Draco pont ugyanannyira vágyik rá, mint ő rá. Lehetetlen, mégis igaz. És az is igaz, hogy alig pár napja mondták ki nyíltan, hogy együtt járnak, de ez a lépés (amit egyenlőre egyikük sem tudott, hogy meglépnek-e, csak eszeveszettül vágytak rá) már olyan evidensnek tűnt, mint az, hogy a Föld gömb alakú. Mert hiába tartott még csak pár napja a kapcsolatuk, olyan volt, mintha mindig is létezett volna, kiegészítették egymást, mint a kirakós darabok, amiket eddig csak tördeltek, aztán végre megtalálták az őt megillető helyüket. Egymás mellett. És egymásban elveszve. 

Egymás szemében ugyanazt a vágyat és sóvárgást látták, ami a saját szemükben is égett. 

- Tudod, még van lehetőséged - suttogta Draco, két kezébe Hermione arcát, aki a szemöldökét ráncolta. - Elég egy szót mondanod és már mehetsz is. Menj és szeress bele másba. Menj és találj valaki jobbat. Olyat, aki többet adhat neked. Mert mindketten tudjuk, hogy én vagyok elég. 

A lány a szőke ajkára rakta egy ujját, hogy elhallgattassa. 

- Hagyd abba! Annyiszor átrágtuk már magunkat ezen! - sóhajtott fel Hermione, megrázva a fejét. - Veled akarok lenni. Melletted akarok lenni. Boldog vagyok veled. Nagyon, de nagyon boldog.

A pára lassan eloszlott közülük és meztelen alakjuk már majdnem teljesen látható vált a másik számára. 

- A köd lassan eloszlik - jelentette ki Draco és az ajkát rágó boszorkányra nézett. - Nem fogok soha erőltetni semmit, amire te nem állsz készen. Már nem az az ember vagyok. Neked kell döntened. 

De Hermione-nek nem kellett gondolkodnia.

- Te az a bizonyos rossz srác vagy, akire titkon minden jó kislány álmodik. Köztük én is, akármilyen hihetetlen. Szőke herceg, sötét oldallal. És te előhozod a vad oldalamat. Mármint... nézz meg most! Ezt nem tudtam volna megcsinálni, ha nem veled vagyok! - tárta szét a karjait Hermione. Teljesen meztelenül állt egy fiú előtt, a pára már csak egy kissé takarta el a kilátást. Ez a fiú sosem volt és sosem lesz Ronald Weasley. Szerencsére.  

- Mit mondanál arra, hogy ha bevallanám, hogy vágytam rád? Évekkel ezelőtt és most is - kérdezte Draco, kíváncsian és őszintén. 

- Hazugnak neveznélek - vágta rá rögtön a lány, zavartan elsimítva a vizes haját a szeméből. Hogy Draco Malfoy, a Mardekáros szex isten vágyott volna rá, a szende kis Griffendéles stréberre? Lehetetlen. 

- Sokszor hazudtam már életemben. Ez nem tartozik közéjük. Mert neked sosem hazudtam - vallott színt Draco, enyhén lenézve Hermione gyönyörű alakjára, kapkodva a levegőt. - Most jövök rá, hogy mennyit vesztettem, amikor nem hajtottam rá a Griffendéles csajokra. Mert eszeveszettül tüzesek vagytok.

Hermione rácsapott Draco karjára, jelezve, hogy térjen a lényegre. Mire Draco megfogta a lány derekát, a vizes bőre túl kívánatos volt és a füléhez hajolt, hogy a boszorkány jól halljon minden szót.

-  Szeretem a hangodat, amikor suttogsz, de imádnám hallani, amikor sikoltozol. Sikoltozol értem, hogy pontos legyek.Azt akarom, hogy sikoltozz, sóhajtozz, nyögj és könyörögj értem.Képes vagyok elfeledtetni veled mint ezen a világot, kivéve téged, engem és a gyönyört, amit okozunk egymásnak. Annyira tisztának és tökéletesnek tűnsz, de tudom, hogy lángra tudlak lobbantani. Akarom. Mindennél jobban akarom - a mondandó végére mindketten ziháltak, pedig nem is csináltak semmi különöset, csak álltak egymással szemben. Hermione fejében újra és újra végigpörögtek a mondatok. Felemelte a kezét, átkarolta Draco nyakát és enyhén lábujjhegyre állva, megcsókolta, finoman, gyengéden, röviden. 

- Mondd meg, mit tegyek! - kérte Draco, szinte belesuttogva Hermione szájába, aki még mindig nehezen szedte a levegőt. Életében nem érzett ennyi izgalmat mint ott abban a percben. 

- Csak érezni akarlak! Azt, hogy szeretsz. Csak... szeress! - Hermione szinte könyörgött. Egy pillanatra úgy érezte magát, mint egy függő, akinek mindenképpen szüksége van az anyagra. Neki Draco-ra volt szüksége, mindenestül. 

- Nem tudom, hogy azt hogyan kell - rázta meg a fejét Draco gyámoltalanul. Még mindig ott volt az agyában, hogy Hermione-nek el kéne futnia, el tőle. Ahogyan ránézett a lányra, belenézett a csokibarna szemeibe, tudta, hogy ő minden amit akart az életében. De, ahogyan magára nézett... semmit nem látott, amit a lány érdemelt volna. 

- Pedig már egy ideje azt csinálod - motyogta Hermione. Le tudta olvasni Malfoy arcáról a gondolatait. Nem engedheti, hogy tovább filózzon ezen. - Hagyd abba! Csak kikészíted magad! Szeretlek, fogadd el! 

- Biztos vagy benne? - kérdezte Draco. 

- Igen - sóhajtotta Hermione. - Csak csókolj meg, te jóképű seggfej! 

- Főnökösködő! - fintorodott el Draco, de odahajolt, hogy megcsókolja a barátnőjét, a gyönyörű Griffendél boszorkányt. 

Mindketten tudták, hogy nem fognak tudni megállni egy csóknál, még egy hevesebb fajtánál sem. De nem is akartak megállni. A fürdő teljesen le volt zárva, nem nyithattak rájuk, a hang nem szűrődött ki a helységből. 

Csók (vagy inkább csókok) közben Hermione mindkét lába Draco dereka köré kulcsolódott, majd a fiú lépett egyet és csempének támasztotta a lány hátát. Hevesen csókolóztak, majdnem levegő nélkül, meztelen mellkasuk egy ütemben emelkedett és süllyedt, néha össze-össze érve, ekkor libabőrt okozva mindkettőjüknek. Egy pillanat múlva a varázsló elhajolt a lány elől és komolyan a szemébe nézett, miközben beletúrt a boszorkány vizes hajába és stabilan tartotta a derekát, hogy le ne essen.

- Nem fogod megbánni? - kérdezte Draco, nagyokat lélegezve. 

- Rengeteg beszélgetést hallgattam végig, ahogyan a veled való éjszakát ecsetelték. A megbánás nem volt köztük. Méltán kaptad a Mardekár szex istene címet - magyarázta Hermione, megpróbálva tartani a látszatot, hogy nem esett teljesen szét, pedig igen. Nem volt másra szüksége, csak hogy elolvadjon Draco karjaiban. 

- Megtisztelő - forgatta meg a szemét Malfoy. Nem tudta volna felsorolni az összes lány nevét, akivel valaha is összeszűrte a levet, talán még a felét sem. - De úgy gondolom, hogy ez lesz az, amit soha nem fogok elfelejteni. 

- Megtisztelő - utánozta a szemforgatást Hermione és engedte, hogy Draco az ajka helyett a nyakát kezdje el csókolni, amit Hermione sok-sok apró sóhajjal fogadott, a feje ráhanyatlott Draco vállára, mélyen beszívta a varázsló illatát, majd mikor érezte, hogy a fiú megszívja a nyakán a bőrt, a körme belevájt Malfoy hátába és csíkot húzott végig rajta. Draco felsóhajtott, a egyik kezét (amivel nem a lányt tartotta) rásimította Hermione mellére, majd folytatta az útját a bordái vonalán át és a csípőjén állt meg. Hermione végigsimította Draco kidolgozott mellkasát, másik kezével pedig a haját markolta. Amint Malfoy érintése elérte a lány belső combját, mindkettőjük nyögései hangosabbak lettek. 

  A lány teste ívbe feszült a varázsló simogató keze alatt, majd hirtelen megérezte a férfi érintését testének legérzékenyebb pontján. Ösztönösen visszarettent, de Draco gyengéd és mégis határozott mozdulataitól lassan újra elengedte magát. A csípőjén érezte a fiú vágyát, ami meglehetősen felerősítette az övét is.

Édes jó Merlin! Úgy tudtam, hogy ebből nem jöhetek ki jól! 

De tévedett. Mert ez egyszerűen lenyűgöző volt, a legjobb dolog volt, amit valaha érzett. A Ron-nal való szeretkezés más volt, teljesen más. Sosem vágyott Ron-ra annyira, mint Draco-ra. Ezt teszi az emberrel az igazi szerelem. 

  Egy forró csókban forrtak össze, amikor Hermione megérezte Draco férfiasságát közvetlenül az ágyékánál.  Draco határozott mozdulattal hatolt belé, amit Hermione nem akadályozott meg, mintha a teste zselévé vált volna, ha nem lett volna ott Draco, hogy tartsa, elborult volna. Az egyre gyorsuló lökések miatt, a lány háta egyszer-egyszer nekiütközött a csempének, többször véletlenül beindították a csapot és a fejükre meleg víz hullott, de a következő pillanatban el is zárult. A csókok nem szűntek meg, ahogyan a hajba markolások és a mélyről jövő sóhajtások sem. 

Szinte egyszerre érték el a gyönyör csúcsát és beleestek a kábulatba.

Egy perc múlva, amikor mindkettőjük remegése elmúlt, Draco finoman lerakta a saját lábaira Hermione-t, akinek a tekintete el volt homályosulva. 

- Hé! Jól vagy? - fogta meg az arcát gyengéden Draco. Ő maga sosem érezte még ilyen jól magát, de aggasztotta a gondolat, hogy mennyi mindent ronthatott el. Túl hirtelen támadta le a lányt, fel kellett volna készíteni előtte, és valami romantikus gesztus se ártott volna, nem csak az, hogy rátör a fürdőben. De... nem. Még mindig nem bánta meg. 

- Kérlek, ne gondolkodj egész életedben azon, hogy mennyi ronda dolgot mondtam neked az életben! Okos vagy, szellemes, és rohadtul gyönyörű! Kérlek, mondj valamit, Granger! - kezdett el Draco pánikolni, amikor Hermione még mindig nem szólalt meg. 

Hermione egyszerűen átölelte Malfoy derekát és a mellkasára fektette a fejét. A lány ezzel hallotta, hogy a fiú szíve mennyire gyorsan ver az idegességtől, ezért felnézett rá.

- Minden rendben van - bólintott Hermione, teljesen őszintén. Sosem érzett még ilyen csodálatost. Mintha így lett volna az egész elrendelve. - Azt hiszem... hogy igazad volt, amikor azt mondtad, hogy szexre van szükségem, de nem Weasley szexre. 

- Tényleg? - hitetlenkedett Draco, mert ő azt tényleg csak viccnek szánta. - Azt hittem, hogy ha már egyszerre két lányt is el tudott csábítani, akkor volt valami jó teljesítménye. 

- Felnőttél a híredhez - engedte el Draco-t Hermione és maga köré tekerte a törülközőjét. - És egyébként... én sem bántam meg semmit. 

Hermione sokáig császkált az Abszol úton. Ginny-hez akart menni, rögvest, de előbb ki kellett szellőztetnie a fejét. Az élete a feje tetejére állt, ebben most már biztos volt. Hiszen most feküdt le Draco Malfoy-jal! De rádöbbent, hogy az élete pont így jó. Mielőtt újra belekerült volna életében az ex-Mardekáros, ő csak zavart volt és nyomott, de Draco mellett kivirágzott, úgy, ahogyan Ron mellett soha. 

Ilyen gondolatok mellett jutott el a Grimauld tér 12-ig, ahol Harry és Ginny éltek. Legalábbis egy ideig, ameddig Harry szüleinek Godric's Hollow-i házát fel nem újítják. A páros abban a házban akarta felnevelni a születendő gyermekeiket. Mert igen, ők már ezt tervezték. 

A boszorkánynak Sipor, Potter-ék házimanója nyitott ajtót és jelezte neki, hogy Ginny a konyhában van, Harry, pedig még nem ért haza. 

- Lefeküdtem Draco Malfoy-jal! - ért be a konyhába Hermione és a háttal álló Ginny-nek fakadt ki. A vörös lány a sokk hatására elejtette a tányért, amit éppen mosogatott és az csörömpölve érte a mosogató alját. 

- Édes jó Merlin! Mi van? - fordult meg Ginny és szinte éhes pillantással nézett rá a barátnőjére. - Hogyan?

És Hermione elmesélte neki, persze a kínos részleteket kihagyva, egészen a tegnap estétől kezdve. Ginny úgy mosolygott, mintha neki mondtak volna szerelmi vallomást és nem Granger-nek. Ő tudta, hogy jó lesz ez. Hogy jók lesznek együtt. Alig várta, hogy ezt Draco orra alá dörgölve. 

- Draco és Ron annyira mások - fejezte be a mondandót Hermione, kissé elgondolkodva. 

- Hát persze, hogy mások! Az egyik tele van veszéllyel és végtelen szenvedéllyel, míg a másik csak ismerőst és biztonságérzetet tud adni. Ez a különbség. És mivel a bátyám a biztonságot kijátszotta, neked valami más kellett, ami ennek teljesen az ellentettje, mert abban nem tudsz csalódni, csak meglepni tud. Változásra volt szükséged, ami kiszakít a komfortzónádból és Draco ezt szerencsére meg is tette. Az a gonosz kis... megtette amit én nem tudtam, felvidított. Bár, félreértés ne essék, nem gondolom azt, hogy gonosz! - magyarázta Ginny, ekkor már mindketten a konyhaasztalnál ültek. 

- Én sem gondolom azt, hogy Draco gonosz lenne. Ellentmondásos, igen, de gonosz semmiképpen - Hermione bölcsen válogatta össze a szavait, hogy tökéletesen kifejezze, amit akar. Ginny bólintott, ő is kezdte kiismerni Draco-t. Mosolygott, mert örült, hogy legjobb barátnője boldog. De...

- Még mindig nem hiszem el, hogy lefeküdtél Draco Malfoy-jal! - örömködött Ginny, majdhogynem elkezdett tapsikolni, egészen közel állt hozzá. Eközben az ajtó becsapódott. Harry és Ron pont ezt a mondatot hallották meg. Mindketten megtorpantak, Ginny látta őket, de Hermione nem, mivel háttal ült nekik. 

- Hogy mit csináltál, Hermione? - fröcsögte Ron Weasley, mire a volt barátnője megfordult a székén, a mosolya lelohadt és felállt, hogy megmagyarázza. Viszont Ron hátat fordított és kisietett a házból. Hermione utána. 

Harry is indult volna, viszont Ginny megállította. 

- Hagyd őket! - pattant fel és megfogta a férje karját. -  Tudom, hogy mit érzel most.

- Igen? - kérdezett vissza Harry, még mindig a legjobb barátai után akart rohanni. 

- Tudom, hogy meg akarod állítani, hogy meg akarod védeni. De nem látod, amit én. Nem csak arról van szó, hogy Hermione jobb emberré teszi Draco-t, de... ő is változik közben. Draco kihívást jelent neki, meglepi őt. Miatta megkérdőjelezi az életét, azt, amiben hisz. Ron egészen más volt, amikor még együtt voltak. Az ő szerelmük tiszta volt. Még mindig számíthatnak egymásra, de az a szerelem csak volt. Draco a legjobb dolog a számára. Vagy a legrosszabb. 

- Ron, állj  meg! - kiabált Hermione a vörös után, és szaladt utána az utcán. 

- Minden amit velünk, amit veled tett! - torpant meg végül Ron és kiabált a lányra. - Nem felejtheted csak ilyen egyszerűen el!

Hermione kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, aztán végül összenyomta az ajkait. Gondolkodott, hogy hogyan magyarázhatná meg Ron-nak. Vagy nem csak Ron-nak, de a világnak. A szavak a nyelve hegyen furcsák voltak és szokatlanul nehezek, anélkül bukott ki belőle, hogy meg tudta volna állítani.

- Draco olyan.... mint a hó - kezdte el magyarázni Hermione halkan és zavarodottan. - Hideg és könyörtelen vele lenni, viszont valahogyan gyönyörű és hiányzik, ha nincs ott. És ha a két kezed közé fogod, elég hosszan, akkor megváltozik. Elolvad. Pont ez történik Draco-val is.

Kifújta a levegőt, a levegő fújásának a hangja kizökkentette az enyhe révületből, amibe az elmúlt pár óra emlékei rángatták. Belenézett Ron szemébe, az arcai lángoltak a feszengéstől. Még azoknak az embereknek a közelében sem szerette elveszíteni a logikáját és a szokásos eszét, akiket a legjobban ismert.  Már éppen készült, hogy folytassa, visszanyerve az önuralmát. De Ron hamarabb beszélt. 

- Te tényleg szereted, nem igaz? - a fiú hangja egyaránt volt megvető és megértő. A megvetés jobban kihallatszott. Hermione tudta, hogy nem fog tudni egyhamar túllendülni a múlton. 

- Igen, szeretem - mondta ki először Hermione a szót, egy másik embernek, Draco-n kívül. Ez Ron-t meglepte. Viszont Hermione tudta, hogy neki sokkal jobban fájt, mikor kiderült a megcsalás, mint Ron-nak ez. Mert Hermione szerelmes volt Ronald-ba, aki viszont csak birtokolni akarta a boszorkányt, semmi mást. 

Sziasztok!!!! 

Ismét egy nem olyan hosszú fejezet, viszont volt benne szerintem történés dögivel. Mit gondoltok a kialakult szituációkról? Várom a véleményeiteket. 

A következő részben egy Slytherin-reunion-t láthattok majd, Draco, Blaise, Pansy, Theo és a Greengrass testvérek szereplésével, ami szintén tartogat meglepetéseket. (Szerintetek ki illik Theo Nott "szerepére"?)

Valamint, az All Of Me könyvemben kiírtam, hogy Q+A van folyamatban nálam, tehát ha valakinek van bármilyen kérdése (szereplők, cselekmények, tényleg bármi) a történetekkel vagy velem kapcsolatban (ez is elég széles körű), az nyugodtan tegye fel kommentben, vagy privát üzenetben és ha összegyűlik egy csokorral, akkor kirakom a válaszaimat. 

Köszönöm, hogy olvastok :D <3 <3 

Ui: a mondatokat amiket Ginny mond Harry-nek, a Vámpírnaplók 3. Évadából csórtam, nem tehetek róla, annyira illik 😍😍