- Draco? - amint a nap besütött az ablakon, Hermione felbátorodva szólalt meg. Nem sokat aludt az éjszaka, egyrészt a homlokát ütögető fejfájása miatt, másrészt, az aggodalma miatt. Mi fog történni, amint felkel a nap és az éjszaka, ez a csodálatos éjszaka, véget ér? Minden olyan lesz, mint régen? Vagy rosszabb? - minden egyes percben feltette magának a kérdést. És mit szeretett volna? Maga sem tudta. 

- Hm? - a válasz egy morgás volt Laurel ágya  felől. Malfoy jelenleg ott aludt. Félálomban volt, mivel Ő, a lánnyal ellentétben, végigaludta az éjszakát, amit a szobában töltött. De Granger hangja, ami a nevét mondta, nem engedte, hogy tovább húzza a lóbőrt. Hiába volt csak egy név amit a lány kiejtett - az Ő neve -, sokkal többet jelentett. Sokkal több minden rejlett a lány hangja mögött. A lágyság, ahogyan kiejtette a szót, az enyhe félelem, a sok évnyi emlék és... A remény.

- Ébren vagy? - kérdezte egy perccel később Hermione óvatosan, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. Draco levette a fejéről az eddig ott tartott párnát és a plafon felé vetett egy félmosolyt. Tudta, hogy ha ezt a lány látja, az imázsának örökre vége és elkönyveli érzelgősnek, ami nagyon nem volt. De a lány hirtelen jött "naivitása" megmosolyogtatta. És megmelengette a jégszívét, ami tulajdonképpen sosem volt, csak a hírek szerint. Hát, akkor most a jégszíve olvadni kezdett. 

- Nem, Granger. A párna beszél helyettem - kezdte el a gúnyolódást ezen a hajnali órán. Valójában reggel hét volt, ami Hermione számítása szerint már későnek is számított. 

Hermione a gúnyos hangnem ellenére elnevette magát. Emiatt Draco mosolya kiszélesedett. Mit művelsz velem, Granger? 

Hermione egy pillanatra elgondolkodott, hogy helyes-e amit tesz, de végül felállt és maga alá húzva a lábait, leült Draco ágya végébe. A fiú egy másodperccel később maga is felült, hogy belenézzen a boszorkány csokoládébarna, kissé fáradt, de gyönyörű szemeibe. A haja kócos volt, mi több, kész erdő volt a lány fején, de a mosolya teljesen elterelte Draco figyelmét. 

Hermione köhintett egyet, amikor egy perc is eltelt, viszont Malfoy még mindig őt nézte. A szőke teljesen elvesztette az időérzékét és csak a lánynak szentelte a figyelmét. A köhögés miatt viszont megpróbált koncentrálni arra, amit a lány mondani szeretett volna. Mert nyilvánvalóan szeretett volna valamit. Legalábbis Draco remélte, hogy nem a semmiért keltette fel hajnali hétkor. 

Draco közelebb húzódott hozzá és így könnyedén megfoghatta Hermione kezét, aki erre zavartan a szemébe nézett. 

- Minden meg fog változni mostantól, ugye? - kérdezte kissé félve Hermione és gyengéden megszorította Draco kezét. 

- Hát, nem tudsz majd figyelmen kívül hagyni és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, igaz? - kérdezett vissza Malfoy. 

- Szerinted hiba volt? - érkezett a következő, még rémültebb kérdés. Draco mit válaszolhatott volna erre? Maga sem tudta. Az egyik része képes lett volna azt mondani, hogy ennyi elég is volt, belekóstolt egy kapcsolatba, de kész, vége. Viszont a másik része, amelyik ebben az esetben szerencsére győzedelmeskedett, azt gondolta, hogy ez a lány... ez a lány volt lassacskán minden. Minden gondolata, minden cselekedete mögött Hermione Granger állt. Ez megrémítette. 

Hermione úgy nézett rá, mintha az összes gondolatát hallani, és bár, akármennyire is akarta, nem volt képes legilimentálni Malfoy-t. Izgulva várta a fiú válaszát, akármi is legyen az. A lányban az is felmerült, hogy a fiú ennyit akart tőle, nem többet. Viszont Ő, Hermione akart többet. Sokkal többet és ezzel magát is meglepte. Hermione Granger többet akar Draco Malfoy-tól? Akár egy kapcsolatot is? Ez lehetetlennek tűnhetett a világ és Hermione számára is. Egyszer az életben viszont, nem érdekelte a világ véleménye. Mert ez az érzés... ez a hatalmas érzés, ami benne növekedett percről percre... úgy érezte, hogy ez mindent megért. 

- Te is tudod, hogy honnan származom. És azt is tudod, hogy nem lesz könnyű - kezdte el Draco, miután élesen beszívta a levegőt. 

- De? - vonta fel a szemöldökét Hermione, a szépítést várva. 

- De... én meghozom az áldozatot, ha te is - Hermione beleborzongott, amikor Draco a szürke szemeivel az övébe nézett, szinte elszánt tekintettel. A lány bólintott egy aprót, beleegyezésképpen.

Draco megfogta a lány arcát és megcsókolta, finomabban, mint előző este, egy reményteli ígéret volt ebben a csókban.  

- Tudnod kell, hogy... az eddigi életemben nem igazán volt részem igazi érzésekben. De egy valamit tudok. Hogy ha érzéseid vannak, akkor megbánthatsz valakit, vagy... meg is bántódhatsz - döntötte neki a homlokát a csók után Hermione-jének Draco. Hermione beszívta a levegőt egy sóhaj kíséretében. 

- Tudom, hogy milyen az, megbántódni. De most... velünk... vállalom a kockázatot - a bátor Griffendéles éne mondatta ezt vele. Persze, megvan a kockázata, hogy az egész rosszul sül el, viszont... ott van az az eshetőség is, hogy az egész úgy lesz jó, ahogy van. 

Hermione-nek hirtelen eszébe jutott valami és elhajolt Draco-tól, hogy jobban tudjon koncentrálni arra, amit mondani szeretett volna. 

- Hazudtam - bökte ki először a lány. 

- Mikor? - kérdezett vissza csodálkozva Malfoy. 

- Emlékszel Lumpsluck első órájára hatodikban? - próbálta visszaidézni azt a bizonyos napot Draco fejében Hermione. A fiú elgondolkodott egy pillanatig, aztán bólintott. A szerencselés óra. Amit természetesen Harry Potter nyert el. Nem is várt mást. - Az Amortentia...

- Te azt mondtad, hogy lenyírt füvet, pergament és fogkrémet érzel - emlékezett vissza Hermione mondatára Draco. Hermione biccentett egyet zavartan. 

- Hazudtam. Próbáltam olyan illatokat kitalálni, amik... amik nem visszavezethetők egyetlen emberhez. Vagy legalábbis nem egyértelműen - Granger zavartan babrálta az ujjait és nem nézett a szőke szemébe. 

- Mit éreztél? - kérdezte már komolyan kíváncsian Draco és megfogta a lány állát, hogy felemelje a fejét. Granger erre morgott egyet és betemette az arcát Draco nyakába, aki erre a látványra leplezetlenül nevetni kezdett, annyira, hogy a válla is beleremegett. - Hé, Granger, udvariatlan dolog félbehagyni valamit, amibe belekezdtél. 

Hermione erre - a levegővételéből ítélve - mormogott három szót, amit Draco persze nem értett. 

- Na! - nógatott tovább a lányt Malfoy és finoman megérintette a hátát, cirógatni kezdte, majd érezte, hogy a lány bőre libabőrös lett. Hermione ismét morgott párat, majd végül felemelte a fejét és lebiggyesztette az alsó ajkát, mint egy alsó tagozatos, aki csokiért könyörög. - Te kezdtél bele, én kíváncsi lettem, szóval, gyerünk! 

- Én... én almát, új talárt és francia kölnit éreztem - hadarta el azt a bizonyos három dolgot Granger, amit a bájitalban és azon a reggelen is érzett, éppenséggel az előtte ülő fiú bőrén. Erre a gondolatra szinte rögtön lesütötte a szemét. Sápadt bőrén kínosan  jól látszottak a vörös foltok, amik zavartságában jelentek meg. Talán Hermione kínosan érezte magát, de Draco ezt felettébb aranyosnak találta és ezért a mosolyát sem tudta sokáig eltüntetni.  

- Az Amortentia olyan illatú, amihez vonzódunk - Draco visszaemlékezett a hatodikos bájitaltan könyvére. Hermione veszettül bólogatott. - Te vonzódtál az illatomhoz? 

- Rettentően büszke vagy most magadra, ugye? - forgatta meg a szemét Hermione. Az igaz, hogy el akarta mondani neki, de arra maga sem számított, hogy ilyen nyuszi lesz, hogy nem tudja majd kibökni az igazat. 

Egy gúnyos válasz helyett, Malfoy újra megcsókolta a lányt, aki nem is próbált meg ellenkezni, hanem puhán belesimult a fiú karjaiba és az ujjaival a szőke hajat szántotta. Ez a csók olyan boldogsággal töltötte el mindkettőjüket, hogy egy percre el is felejtkeztek, hogy kik ők valójában. Hermione ilyen boldogságot még nem érzett, akkor főként nem, amikor Ron-nal volt. De ő nem Ron! És nem is baj, hogy nem! 

- Hermione... - kezdte el Draco, miközben két kezébe fogta a lány arcát. - Biztos, hogy nem fogod megbánni? Akármi is lesz? 

- Fel vagyok készülve a legrosszabbra, bár azt kívánom, hogy az ne jöjjön el - bólintott Hermione magabiztosan. - Akarom ezt. Veled akarom ezt. 

- Sosem leszek elég jó neked. Nem áltatom magam azzal, hogy esetleg lehetnék, mert mindketten tudjuk, hogy ez nem lehetséges - Hermione meg sem próbált ellenkezni, mert látta Malfoy-on, hogy ezt tényként állította és nem megkérdőjelezendő állításként. Így csak bólintott egyet és harapdálta az alsó ajkát. 

- De két dolgot megígérhetek neked - jelentette ki a fiú. 

- Éspedig? - kérdezett vissza Granger kíváncsian. 

- Először is. Hogy mindig vigyázni fogok rád - simította meg Draco a lány kézfejét, mire Hermione ujjai elkapták Draco kezét és megszorították. 

- És másodszor? - unszolta Hermione a fiút a folytatásra. Malfoy már százszor megbánta, hogy egyáltalán belekezdett a mondandójába. Kissé még szégyellte is magát, hogy ezt akarja kimondani. Hiába, a neveltetése nem tűnt el nyom nélkül. És Lucius Malfoy szerint, csakúgy, mint minden egoista seggfej szerint, az érzelem gyengeség volt. A törődés ugyanígy. 

Kapd be, Lucius Malfoy! - gondolta Draco, amikor meglátta, hogy az előtte ülő lány ajka mosolyra húzódik és, hogy a szemében boldogság ül. Hermione boldog volt, hogy vele lehetett. Annyira ártatlan volt a tekintete és annyira megnyílt neki... Draco szinte hibáztatta magát ezekért. Mindketten tudták, hogy piszkosul nehéz lesz. És, hogy hibázni fognak. Draco azt is tudta, hogy sosem lesz elég jó a lánynak és ezt ki is mondta. 

De ott volt a következő kérdés. Hogy az egész megéri-e. 

A válaszuk igen volt. 

- Hogy megpróbálok jó lenni. Mitöbb. Jó leszek, Hermione. Jó leszek. Ígérem.

________________

Percekkel ezután a torokszorító ígéret után, Draco ránézett órájára és eszébe jutott, hogy 10 perc múlva órája lesz az Aurorképzőben. Hermione csodálkozott, hogy vasárnap hogy lehet órát tartani, aztán rájött, hogy Draco óráját Harry fogja tartani és ő nem engedélyez egyetlen szabadnapot sem.

Természetesen ezt Hermione-től tanulta.

Miután a Malfoy fiú elment - és egy szerény puszival búcsúzott -, Hermione felöltözött és az angol irodalom jegyzeteit kezdte el rendezgetni. A lapok suhogása és a sok sor megnyugtatta és tudott gondolkodni. Mert volt miről. Mit tegyen? Mert nyilvánvalóan már választott utat. Talán életében először, nem érdekelték a következmények, a szabályok, a többiek véleménye. 

Az érzés hurrikánként jött, és nagyon remélte, hogy nem ugyanígy is fog eltűnni. Sosem érzett még így senki iránt. Kibaszott Draco Malfoy! Azt hittem, hogy egész életemben csak gyűlölnöm kell téged! És azt hittem, hogy az lesz a kemény. Erre beszánkázol az életembe és megmutatod, hogy szer... kedvelni téged, még nehezebb. 

Szerelem? Tudom egyáltalán hogy mi az a szerelem? Valószínűleg nem. Honnan is tudnám?

Hermione nagy hévvel csukta be a füzetét és beletemette az arcát a kezébe. Hogyan jutottunk el idáig? Miért? Ennek... az egésznek, akármi is ez, sosem kellett volna megtörténnie. 

És mégis megtörtént. Megtörtént, pedig senki sem gondolta, hogy valaha ezt fogják látni. Még maga Hermione sem. Ő a legkevésbé. 

A lány az ajtó heves becsapódására nézett fel. Ginny Weasley érkezett meg, a karjában tartva Hermione macskáját, Csámpást. A macska, mióta a gazdája beköltözött az egyetemre, a Weasley-Potter házban lakott. Viszont, amikor ezt Laurel megtudta, könyörgött Hermione-nek, hogy hozza be a macskát és ő így is tett. 

- Biztos vagy benne, hogy a szobatársad nem haragszik? - tette le a földre Csámpást Ginny bátortalanul, de mégis egy mázsás súlyt ledobva a válláról. 

- Igen. Örül, hogy lesz társasága. Mondjuk, nem értem, hogy Blaise Zambini miért nem elég társaság neki - hajolt le Hermione, hogy megsimogassa a macskáját. Blaise és Laurel nyíltan felvállalták a kapcsolatukat, vagy mijüket, amikor tegnap a bárban elkezdtek mindenki szeme láttára nyálcserét folytatni. Hermione-nek az este ezen pillanata különösen megmaradt, még akkor is ha éppen alkoholmámoros percében volt, ami sosem fordult elő még azelőtt. Na jó, egyszer. 

- Blaise Zambini? Az aranyvérű Blaise Zambini? - vonta fel a szemöldökét Ginny. Előző este hallotta ugyan, hogy a fiúnak barátnője van, viszont azt hitte, hogy egy boszorkány az.

- Az egyetlen - sóhajtott fel Hermione. Érezte, hogy Ginny nem Blaise-ről meg a csajozásairól akar beszélgetni. Hanem sokkal komolyabb témáról. Érezni lehetett a levegőben, és Ginny kíváncsi szemei szinte égették Hermione bőrét. De mire várt? Hogy Hermione magától kezd el beszélni? Hát, arra várhatott. Az egy szökőévben egyszer történik meg. 

- A hírek szerint a Mardekár rossz fiúi, a csajok fejét elcsavaró szívtiprók... végül a jó utat választották - vezette elő a témát Ginny. Hihetetlenül kíváncsi volt, csakúgy, mint általában. De ez a téma sokkal inkább érdekelte mint bármi más. Hermione eljátszotta, hogy nem is hallotta a barátnője mondatát és csak a macskáját dögönyözte, nem nézett fel a vörös lányra. 

- És... Draco Malfoy szeme olyan... babakék, vagy hogy is mondjam. Fogadnék rá, hogy mostanában csak úgy ragadnak rá a csajok, még jobban, mint régen. Hiszen ő a jó útra tért fekete bárány - Ginny nem tudta, hogy mit hordjon még össze, csak hogy felkeltse a barna hajú boszorkány figyelmét. Hermione ujjai viszont egyre erősebben nyúzták Csámpás szőrét, amitől a macska felnyivákolt és leugrott a gazdája öléből. Hermione tudta, hogy mire megy ki a játék. 

És már nagyon elege volt. Így, véget vetett neki. 

- Draco megcsókolt! - fakadt ki hangosan a lány és erősen beletúrt a hajába. 

- Hogy micsoda? - kiáltott fel Ginny, eljátszott meglepődéssel, de Hermione-nek nem volt ideje arra, hogy reagáljon a másik lányra. Csak mondta a magáét. És már nem lehetett megállítani. 

- Muszáj elmondom valakinek. Vagyis, inkább nem, senkinek nem kéne elmondanom! Hiszen nem tettem semmi rosszat, nem igaz?! Draco csókolt meg engem!  Mégcsak nem is csókoltam vissza. Na jó, de! Visszacsókoltam! Már miért ne tettem volna? Hiszen varázslatosan csókol! Ezt akartad hallani? - Hermione hagyott egy lélegzetvételnyi szünetet. Az elmúlt pár óra feszültsége és kétsége most jött ki belőle. Az eddig elfojtott indulat és érzelem megállítás nélkül tört ki. 

- Nem mondtam semmit! - tette fel a kezeit Ginny feleslegesen, hiszen a barátnője nem is figyelt rá, csak beszélt tovább. Ginny, pedig kíváncsian hallgatta. 

- És fogadjunk, hogy ezután hozzám sem fog szólni! Most ment el az előbb és bár mondott valamit... Mindegy, lelépett - legyintett dühösen Hermione. Azt akarta, hogy Draco maradjon mellette, hogy esélye se legyen gondolkodni, vagy megbánni a dolgokat. Egyikőjüknek sem. 

- Mit mondott? - vágott közbe a vörös. 

- Valamit... és utána.. meg egyszerűen lelépett. Órája van. Ő csak... ő csak... - dadogott Hermione, nem találva a szavakat. 

- Megcsókol téged? - kérdezett vissza Ginny viccesen. 

- Ah, idióta Draco Malfoy! - morgott fel Hermione, bár egyáltalán nem ezt érezte. A következő pár másodpercben néma maradt, megdörzsölte a homlokát és megpróbált kiigazodni saját magán. Mintha az olyan könnyű lenne. Hülye érzések, hülye csókok, hülye Draco Malfoy amiért ilyet tesz velem! Hogy képzeli ezt? Így itt hagyni, ennyi kétség felett, aminek felét már eloszlatta ő maga?! Miért nem maradt itt? Hermione rájött hogy azt akarta hogy a fiú vele maradjon.

Mit szól majd a világ, ha erre rájön?

- És... Milyen volt? - kérdezte Ginny kíváncsian a piszkos infókra.

- Mintha Scarlett O'Hara beköltözött volna az én rohadt, vörös ruhámba - morgolódott Hermione, de hiába, Ginny nem ismerte a mugli könyveket. A lány felidézte magában a csókokat. Azokat a finom, mégis szenvedélyes csókokat, Draco ajkait és az összes furcsa érzést, ami keletkezett a gyomrában. Olyan jó, mégis oly hátborzongató érzések. Hiába, Hermione, ilyen a szere... Nem! Ez nem szerelem!

- Micsoda? Na jó, mindegy is. Hogy csinálta? - Ginny Draco ábrázatára emlékezett. Ami zavaróan hasonlított Hermione arcára abban a szent pillanatban.

- Ő csak... Megragadott. Mintha ízig-vérig az övé lennék. Tudod... Hogy ő férfi és én a nő. Finoman és óvatos volt, mégis tüzes és... És vad - próbálta magyarázni zavartan a fülig pirult boszorkány.

- Baszki! - Suttogta Ginny, mert ő felismerte ezeket az érzéseket. A Weasley lány már volt szerelmes. Csámpás fújt egyet a lányra, amikor az káromkodott. Hiába, a macska Hermione-vel élt aki mindenkire rászólt, aki káromkodott, ő maga pedig alig néhányszor szokott, amikor nagyon ideges.

- Igen! Szerintem is. Egy pillanatra a tér és az idő összeszűkült. De nem ez a lényeg - legyintett Hermione mérgesen.

- Akkor mi a lényeg? - Dőlt előre Ginny. Eleinte bánta hogy kihagyta a kviddics edzését, de ekkor rájött hogy ez a beszélgetés mindent megér. 

- Helyes ez, Ginny? - bökte ki azt a kérdést Hermione, amit már ki is akart kiabálni a világnak. Mindennel el tudott számolni. Csak a helyességgel nem. Hiszen még mindig Ő volt Hermione Granger, aki mindig betartotta a szabályokat. Kivéve... amikor Draco Malfoy-ról volt szó. 

- Senkit nem érdekel, hogy helyes-e, Mione! - korholta le a barna hajú boszorkányt Ginny. - Nem dönthetjük el, hogy kit szeretünk! És nem kell szégyellned magad, amiért olyasvalakit szeretsz, amit nem tudsz megmagyarázni. Mert nem probléma. A szív azt akarja, amit akar. Nincs logika benne és kár is keresni. Találkozol valakivel, beleszeretsz és ez van. Akár észreveszed, akár nem. 

Hermione csendben maradt és nem nézett a barátnője szemébe. Ginny a következő pillanatban gyengéd hangon szólalt meg, ami szinte simogatóan hatott az előző hevessége után. 

- Egyébként, nem látszol nemrég-részegnek - csipkelődött Ginny, mire Mione felkapta rá a fejét. 

- Ki mondta ezt neked? - kérdezte a lány meglepetten és fülig pirulva, még az eddiginél is jobban. 

- Blaise küldte a patrónust, amikor megtaláltak. Mi, Harry-vel az Abszol Úton kerestünk. Malfoy fel volt pörögve és mérges is volt. Ha nem lettünk volna ott, ő sem éli túl józanon az éjszakát - magyarázta a Weasley lány. 

- Én... - Hermione dadogva próbált szabadkozni, de egyszerűen nem talált mentséget. 

- Hagyd, Hermione! - csitította el a vörös lány. - Én is tudom, hogy a másnaposság nem olyan keserű, mint a szívszakadás. 

Hermione biccentett. Ginny kissé aggódva nézett a barátnőjére. Féltette. Sosem látta még olyan... szenvedélyesnek mint amikor Malfoy-ról beszélt. És ezért kellett féltenie. Mert aki érzett, azt megbánthatták. Ginny nem akarta, hogy Malfoy miatt legyen Hermione teljesen paffon. Látta mindkettőjükön az érzelmeket. A tüzes érzelmeket. A hevességet. A mindent elsöprő hurrikánt, ami készült nagyon, de nagyon viharossá válni. És Ginny tudta, hogy mikor csap le. Amikor legközelebb Hermione és Draco ajka összeér. 

- Hermione... tudom, hogy te vagy a legolvasottabb boszorka, szóval valószínűleg te is pontosan tudod... de... az erőszakos, heves kapcsolatoknak, erőszakos és heves lesz a vége. És abban nem lesz köszönet - mondta a vörös hajú lány gyengéden. - Tudnom kell, hogy te biztosan vállalod a kockázatot. És neked meg azt kell tudnod, hogy ez... ez egy lehetetlen kapcsolat, akármennyire is bírom ezt a Draco-t. Te meg Ő... ez lehetetlen. 

  - A szótár úgy definiálja a 'lehetetlent' mint aminek nincs lehetősége, nincs eshetőség a megtörténésére. Egyáltalán semmi. Nulla.  És a  'valószínűtlent' olyasvalamiként, amin nem alapul körültekintő okra. Ha megkérdezed, hogy melyik választanám, azt mondanám, hogy a valószínűtlent, mint gondolom, mindenki. A valószínűtlen kevéssé fáj és mégis van benne egy kis remény az epikus szerelemre. Szerelem, kapcsolatok, érzések nem alapozhatók különösebb okokra. Éppen ezért, nem szeretek beszélni lehetetlen szerelmekről, a valószínűtlen jobb. Ami majdnem biztosan nem történik meg, az még megtörténhet. És ha van lehetőség, akár csak fél a millióhoz, már érdemes megpróbálni - magyarázta Hermione elgondolkodva. Ginny csendben gondolkodott. 

- Sosem láttalak még ilyennek, mint amilyen most vagy. Sosem láttalak így beszélni valakiről. Még a bátyámról sem. Pedig azt hittem, hogy ő a te "nagy szerelmed". Most rájöttem, hogy korántsem. A bátyám csak kishal a vízben. Te most egyenesen a cápával kerültél szembe - mondta Ginny, Hermione pedig nyitotta a száját, hogy tiltakozzon. Ginny viszont nem hagyta, hogy megszólaljon. - De ez nem baj. Mert te elég erős vagy ahhoz, hogy a legnagyobb cápát is megszelídítsd. Csak egyet szeretnék tudni, hogy teljes biztonsággal engedjelek be ebbe a kapcsolatba. Biztos vagy benne, hogy átgondoltad?

- Teljes mértékben, Ginny. Tudom, hogy nem lesz egyszerű és tudom, hogy rengeteg buktató van. Több minden szól ellene, mint mellette. De... nem tudnék megbocsátani magamnak, ha nem próbálnám meg. Amikor vele vagyok... azt is elfelejtem, hogy ki vagyok. És most úgy gondolom, hogy amit most Draco iránt érzek... sosem fog elmúlni - mondta magabiztosan Hermione. Halványan elmosolyodott, amikor újra eszébe jutott minden. Ez a beszélgetés nem csak Ginny-t biztosította, hanem magát Hermione-t is. Bátorította, hogy vágjon bele. Bele akart vágni. 

- Az övé lennék, ha megkérne rá. Csak az övé. 

_________________

Sziasztok! Tudom, hogy rengeteget késtem, és ezért ezerszerre is bocsánatot kérek. (És még ennyi idő alatt sem úgy sikerült a rész, mint ahogyan akartam, na mindegy)

Remélem, hogy ettől függetlenül még tetszeni fog nektek. Egy apró kérésem lenne, ha van véleményetek, akár pozitív akár negatív, írjátok le, légyszíves. Valamint, szeretnélek megkérdezni titeket, hogy mit gondoltok a mellékszereplőkről, elsősorban Ginny-ről, Blaise-ről, George-ról és Pansy-ról, mert mindegyikőjük szerves szerepet fog majd betölteni a továbbiakban. A következő részben majd egy kis Mardekár-reunion-kezdeményt láthattok majd, valamint újabb órákat a mugli egyetemen, ami szereplőinkre elég nagy hatással lesz. Valamint hamarosan a köreinkben köszönhetjük Narcissa Malfoy-t is :D Őszintén, már nagyon várom, hogy bemutathassam őt nektek, ilyen körülmények között :D 

Még két dologgal érkeztem. Az egyik, hogy a napokban felraktam az oldalra a novellámat, Örök és emlékezetes címen, akit érdekel, hogy mit pakoltam abban össze, nézze meg, hátha elnyeri a tetszését :D

A másik pedig az, hogy... *dobpergés* újabb díjat kaptam, ezúttal RowenaTopsell-től. Nagyon köszönöm, hogy méltónak találtál erre, viszont ha nem haragszol, tényeket nem fogok írni magamról. Viszont a Victory of Royals történeted eddigi fejezeteit elolvastam és nagyon tetszenek, engem a Párválasztó című könyvre emlékeztet, amit imádok, sőt hasonló történetet írok én is, szóval még jobban megfogott. Várom a folytatást :D <3 És még egyszer köszönöm <3

És most jöjjenek a kérdések és a válaszaim: 

1. Elárultad bárkinek is, hogy történetet írsz Wattpadon? Ha igen, akkor elolvasta?

A legjobb barátnőm szintén ír itt, szóval ő természetesen tud róla. Az osztálytársaim közül azt hiszem három embernek szintén van Wattpadja, így ők is olvassák/olvasták amit írok. De több ember nem tud róla. 

2. A történetbeli karaktereidet teljes egészében kitalálod, vagy vannak valós személyek akikről mintázod őket?

Egy író természetesen inspirálódik a körülötte élőkből, így én is. A legtöbb karakterem itt ugye canon karakter, kissé OOC stílust felvéve. De más történeteimben szoktam meríteni emberekből akiket ismerek, vagy olyasmikből, amik velem történtek meg. 

3. Tegyük fel, hogy tetszik valaki, de az illető nem tud róla. Bevallanád neki, vagy megvárnád amíg ő kezdeményez?

Nehéz kérdés. Mivel elég romantikus típus vagyok, természetesen megvárnám amíg a fiú kezdeményez. Nehogy már egy lány fusson a fiú után! De persze az igazság mindig jobb, mint úszni a kétségekben. Szóval, akármilyen nehéz is, lehet hogy az legjobb ha a hímegyed tud róla hogy érdeklődünk iránta. De az sem biztos, hogy megfogadnám a saját tanácsomat. 

4. Van olyan hely, ahová szívesen elutaznál? 

Rengeteg ilyen hely van. Londonban már jártam, de mindenképpen vissza szeretnék oda menni. Valamint New Yorkba, Párizsba, Barcelonába, Rio de Janeiróba el szeretnék jutni egyszer. (Kyra, természetesen ki ne felejtsd a Londoni és a Los Angeles-i Harry Potter világokat!!! :D)  

5. Melyik a kedvenc színed? Szerinted ez a szín mennyire jellemez téged? 

Nincs konkrét kedvenc színem, leggyakrabban viszont szürkét hordok, vagy sötét színeket, azok, pedig illenek is a személyiségemhez. 

6. Ha lenne, vagy van egy barátod, megnéznéd az üzeneteit? Aggódnál, hogy megcsal?

Egy kapcsolat alapja a bizalom, szóval természetesen nem nézném meg az üzeneteit. Ha ad rá okot, akkor lehet, hogy aggódnék, de alaptalanul semmiképpen. (És természetesen most barátom sincs hehe :D)

7. Van olyan könyv, ami hatással volt az életedre? 

Először kiemelném a Geronimo Stilton könyveket, mert azok hatására kezdtem el könyveket olvasni és azóta vallom magamat könyvmolynak. Szóval az természetesen nagy hatással volt rám. Valamint a Csillagainkban a hiba és a Mielőtt megismertelek. Megtanultam értékelni a dolgokat, amiket kaptam és most már tudom, hogy egy életünk van, és a legtöbbet ki kell hozni belőle. 

8. Internetes vagy rendes könyvet szeretsz inkább olvasni?

Nyilván a rendeset jobban szeretem, viszont néha "rá vagyok kényszerítve" hogy neten olvassak, szóval úgy is szoktam. 

9. Kaptál már olyan negatív kritikát, amin felháborodtál?

Egy korábbi díj kapcsán ezt már elmeséltem, de az nem is igazi negatív kritika volt, szóval így konkrétan szerencsére még nem. De ami késik nem múlik.

10. Van valami különleges hobbid?

Azon kívül, hogy irogatok, olvasok (rengeteget) és ha hétvége van, csak a szobám meg a konyha négy falát bámulom? Nem, nincs. 

Még egyszer köszönöm Rowena és nagyon gratulálok neked is! Ezt a díjat 3, azaz három személynek szeretném továbbadni. Először is, Hollosy-nak, akinek szinte mindig továbbadom a díjakat, de csak azért mert nem győzöm kifejezni, hogy mennyire szeretem olvasni amiket ír és, hogy mennyire kedves és tehetséges embernek tartom! Szóval ez egyrészt a tiéd, csajszi, te döntöd el, hogy melyik munkádhoz, mert én mindegyiket imádom és nem tudok dönteni! *virtual hug for the best* 

Másodszor pedig -StilinskiHale--nek, vagyis inkább 12Vivienne-nek, aki a -StilinskiHale- egyik fele (a másik fél én vagyok, szóval...). Ezzel szeretném kifejezni, hogy mennyire imádlak, hogy mennyire szeretek veled együtt dolgozni és, hogy mennyire de mennyire megérdemled a dicséreteket amiket kapsz. <3 <3 *virtual hug, óriási fajta*

Harmadszor, pedig my-last-resort-nak jár a díj, a legújabb 100 fanficére és mint embernek is. Hiszen Ő készítette el az Unexptected Selected trailer-ét, nem lett elege belőlem, és együtt fangirlködünk az AlecxClary párosra (don't worry, tudjuk és el is fogadjuk hogy Alec meleg, de egyszerűen imádjuk a kémiát Matt és Kat között), linkelek nektek egy videót, amin magatok is láthatjátok hogy mit élvezünk mi. 

Továbbá, nagyon remélem, hogy egyszer belevághatok veled egy közös történetbe, mert zseniálisan fogalmazol és... huh nagyon király vagy :D 

Szóval a díj a tiétek, a kérdéseitek pedig ugyanazok, amiket én kaptam! 

Köszönöm, még egyszer! Puszi mindenkinek és további jó hétvégét!! <4