Úrisssteeeeen!!!!!! 50,4 K MEGTEKINTÉSNÉL JÁR AZ I'LL BE GOOD!!!!! ÚRISTEEEN!!!!

A sztori prológusát 2015 novemberében posztoltam, és most... 20 hónappal később... Több mint 50 ezren tekintettétek meg 😍😍😍😍😍😍😍

Fuuuuu de sok mindent átéltünk együtt... Ha van kedvenc pillanatotok osszátok meg velem ❤😍❤😍

(🔝🔝🔝🔝🔝 JUST FELTSON THINGS, KICSIT SEM VOLTAM BEZSONGVA, ÁHHH DEEEHOOGGYY)

Tudom hogy az utóbbi időben lassan jönnek a részek. Amit maximálisan és mélységesen sajnálok, el nem tudjátok hinni hogy mennyire.

Megvan a jegyzet hogy mit akarok beleírni, annyi ötletem van mint a fene... És egyszerűen, mégsem tudok írni bele. Pedig annyira de annnyira szeretem ezt a történetet.
Szóval még egy kicsi türelmet szeretnék tőletek. A következő héten nyaralni vagyok, és jelenleg a 32. Fejezet 1130 szón áll (ami mondjuk ígyis több mint az írók 40-50%-ának az átlaga, kivétel persze sok van).

Meg egy kis bátorítást... Légyszi...

És ha addig is akartok tőlem valamit olvasni akkor kukkantsatok bele a Remember Us könyvembe, azt valamennyire jobban tudom írni mostanában mint ezt, amit őszintén nem tudok megérteni :D :D

Addig is... Akinek van kedve, biggyesztek ide betekintőt a 32. Fejezethez, aki szeretné az elolvashatja, aki nem akar még aprócska "spoiler-t" sem... Hát az ne :D

De itt van ❤❤❤:

"- Ne nézz így rám! – kérte Hermione, halkan, kissé megszorítva Draco vállát.

- Hogy? – kérdezett vissza a szőke. Ő nyilván nem láthatta, amit Hermione látott.

- Mintha... én lennék minden – ez volt a legközelebb ahhoz, amit a barna hajú boszorkány látott a szerelme szürkéskék szemében.

- De az vagy. Hogyan is nézhetnék rád másképpen? "

.........

"Elvesztettem a szüleimet. Elvesztettem rengeteg barátot.
Elvesztettem Ront is. Nem álltam készen arra hogy téged is elveszítselek. "