Az egész egy hülye kirándulással kezdődött.
Igaz, a sráccal már osztálytársak voltunk első osztály óta, és nagyon is jól ismertük egymást, mivel a tanárok gyakran ültették mellém. De ezenkívül rám se hederített. Néha váltottunk pár szót a szünetekben is, de ennyi. Nem tartoztunk egy társaságba.
Most pedig, az én drága barátnőm, Holland kitalálta, hogy már pedig nekünk el kell jönnünk erre a hülye sulis kirándulásra, én meg persze nem tudtam neki nemet mondani. (Én meg az a hatalmas szívem.) És láss csodát, az ő társaságuk is úgy döntött, eljön. Alapvetően nem is lett volna sem ezzel, sem pedig azzal gond, hogy a velünk szemben lévő szobában laktak. Ott kezdődött, amikor egyik éjjel, mikor javában fent voltunk még és éppen a suli pasijait tárgyaltuk ki, amikor üzenetem érkezett.
Ismeretlen szám: Lyn
Ismeretlen szám: van még valami kajátok?😣😢💗
Ismeretlen szám: 🍩🍰🍪🍫🍬🍭🍮🍳🍔🍟🍝🍕🍗🍣🍱🍞🍲🍛🍜?
Érdeklődve néztem meg az üzeneteket. Elképzelésem se volt róla, hogy ki lehet az, de válaszoltam.
Én: öhm, igen, de izé... ki vagy?😵😂
Ismeretlen szám: nyisd ki az ajtót😩
Ismeretlen szám: fél percen belül átsurranok🙈
Talán valaki csak szivat. Nem ez lenne az első eset. Akkor röhögünk egy jót, meg az a valaki is. De mi van, ha nem szivatás, és tényleg valaki éhsége múlik rajta?
Mindenesetre feltápászkodtam, és az ajtóhoz sétáltam. Holland és a szobatársunk, Natalie kérdőn néztek rám.
- Mi a helyzet, Wagner, csak nem vendéget vársz? - kérdezte utóbbi kuncogva.
- Nézd meg a telefonomat - válaszoltam hanyagul a vállam fölött, mire Holly egyből cselekedett is, én pedig ajtót nyitottam. Aztán láttam, hogy a szemben lévő ajtó nyílik, és 3 fiú átszalad, majd kikerülve engem, a szobánkba mennek. Döbbenten fordultam hátra.
- Hát, kedves Lyn, én vagyok az- vigyorgott rám Shawn. Shawn Mendes, a srác. Vagyis, az ismeretlen szám.