Jisung a fejét fogja. Chris mellette szintén tanácstalanul bámul ki a fejéből. Ji után Ő volt a második, aki megérkezett a csoport szobába.

- De nem tűnhetett el nyomtalanul - mondja halkan az ausztrál, mire a másik bólint.

- Pedig így van. Nyomtalanok vagyunk. Még azt sem tudjuk, hogy néz ki - sóhajt egyet a fiú.

Chan kissé mérges. Ez nem az az időpont és helyzet, ahol éppen könnyedén kivitelezhető, ha hiányzik valaki.

- Charles te mérnök vagy, igaz? - tereli a témát Jisung, mire Chan szemöldökei felszaladnak, majd halkan elneveti magát.

- Igen, mérnök vagyok, de a nevem Chris - fűzi oda vicces hangnemben, mire a másik azonnal bocsánatkérően néz rá.

- Ahj, bocsi - Chan csak nevetve legyint - Tegnap nem sok agysejtem maradt megjegyezni a neveket. Végig a fiún gondolkodtam.

- Nem számít - nevet az idősebb, majd az ajtó felé néz, mikor jópár csoporttag belép a nagy terembe.

Szépen lassan mindenki megérkezik, a létszám ellenőrzés is megtörténik, viszont az húsz főből ma is csak tizenkilenc van jelen.

_____

Chris este nyolckor már igazán fáradtan ballag fel a lépcsőn a szobájába. A mai napon megkapták a csoporttémájukat, ami a hulladékkezelés lett. Chan nem ezzel a problémával akart foglalkozni elsősorban, de hamar képzeletben fejencsapta magát, amiért elégedettlenkedett, mégha csak az agya rejtett zugában is.

Rengeteg ötlet felmerült, hogyan és mire kellene lecserélni az igazán káros anyagokat, de még mindig nincs ötlet arra, hogy mégis mit kezdjenek, hova rakják az eddig meglévő rengeteg újrahasznosíthatatlan szemetet.

Chris kissé el van keseredve, hiszen mindig mondják, hogy okkal választották ki. De mégsem jut eszébe semmi használható lehetőség. Fölöslegesnek érzi magát, pedig mélyen tudja, hogy egyáltalán nem az.

_____

Chan másnap délben még mindig ötlettelen. Bár a csoportban délelőtt egészen jó ötletek röppentek fel, a legtöbb kivitelezhetetlen volt.

Az ebédje befejeztével útját a szobája felé veszi ugyanis telefonjat tegnap elfelejtette feltölteni, így most az jelzi, hogy ideje lenne energiaforrást keresni neki.

Mikor viszont felér a harmadik emeletre és a megfelelő folyosóra beér, az egyik szobából egy fekete ruhás fiú lép ki, kezében laptop van. Channak alig kell egy másodperc, azonnal rájön, Ő volt az a fiú, aki elszaladt előle tegnap előtt.

- Hé - szólítja meg, mire az csak flegmán rápillant a szőkére.

Lépne oldalra, és hagyná ott a másikat, de az szorosan a szabad csuklójára fog. A visszarántás lendületétől a fiú fejéről lehullik a kapucni, így Chris szeme elé tárul a kisebb lilás haja.

- Most nem fogsz elfutni - mondja kissé szigorúan az idősebb, mire a másik csak értetlenül pislog rá, de kikerekednek szemei, mikor megfejti, hogy ki is áll előtte - Nem is értem, a múltkor miért rohantál el olyan hirtelen.

- Nem a te dolgod, szöszi - morogja halkan, mire Chris csak összeráncolja a homlokát.

- Valószínűleg jóval idősebb vagyok mint te. Azt hiszem egy kis tisztelet kijárna nekem, nem gondolod? - kérdezi kissé nyersebben már az idősebb, mire a másik csak képen röhögi.

- Nem. Nem gondolom - rázza fejét flegmán, majd megpróbálja kitépni csuklóját a magasabb tenyeréből, de az a második rántásnál megunja a másik ficánkolását.

A kisebben ránt egyet, és a fiú hátát a falnak csapja, egyik karját megtámasztja a lila hajú mellkhasán. Viszont egy kis csattanásra lesz figyelmes, mikor pedig oldalra pillant, egy irattartót lát meg, ami az előző mozdulatok miatt kicsúszott a fiú zsebéből.

Chan macska reflexeket megszégyenítve kapja fel azt, majd gonoszan vigyorogva nyitja ki a kis tartót, hogy megtudja ki ez a flegma tini. Amint látja a kisebb arcán az egyre növekvő bosszúságot, annál nagyobb lesz vigyora.

- Lee Felix - olvassa fel a személyi igazolványról, viszont mosolya egy pillanat alatt lekókad.

Felix kétségbeesetten próbálja kimarni a másik kezéből okmányait, de a szőke dühös tekintetébe nézve kissé meghátrál. Mikor az idősebb újra elkapja csuklóját, egy apró kiáltás szalad ki ajkai közül a hirtelen jövő szorítás miatt, nem beszélve a rángatásról, amivel a szőke húzza maga után.

- Most mégis hova rángatsz? - kérdezi kissé bizonytalanul, de flegmán a fiú, mire Chan nem válaszol, csupán végig húzza a fiút az egész épületen, ujjai elfehérednek, annyira szorítja a másik csuklóját - Nem - kezd el ellenkezni a fiú, mikor bekanyarodnak a csoport szobák folyosójára - Nem! - támasztja meg makacsul sarkát, és az ellenkező irányba próbál menni, de Chris dühösen ránt rajta nagyobbakat. Kívülről totálisan röhejes jelenetet rendeznek maguk között - Engedj már el, a kurva életbe - káromkodik a fiú, de Chan csak idegesen megfordul, és másik kezével ráfog Felix pulóverének nyakára, és így már két részről húzza a fiú vékony testét a tervezői 8-ashoz.

Felix kezei remegnek, de nagyon ügyel arra, hogy a rángatós játék közben ne ejtse el a talán még életénél is többet érő laptopját. Testével viszont mindent beleadva ellenkezik az idősebb mozdulatai ellen, de nem sokra megy velük.

Chris meglepően nagyobb erővel bír, mint Ő, így akármennyire is ellenkezik, elérnek addig az átkozott szobáig, ahova a szőke hezitálás nélkül belöki, majd miután az idősebb is bemegy, becsapja az ajtót, és stabilan a falapnak támaszkodik, elzárva a fiú útját.

- Engedj ki - dörren rá a kisebb, de Chris csak összeszűkített szemekkel rázza fejét, és összefonja karjait mellkhasa előtt.

- Chris? - Felixben megáll az ütő. Ezek szerint nincsenek egyedül, hiszen egy fiú hangját hallja, aki valószínűleg az Őt iderángatóhoz szól. A kisebb hátrapillant, és lefehéredik, mikor egy jó pár fiatalt lát, akik értetlenül nézik Őket.

- Megvan az elveszett báránykánk - vigyordik el, mire Felix dühösen szorítja ökölbe a szabad kezét.

- Felix? - kérdezi mosolyogva Jisung, mire a másik csak grimaszol - Hogyhogy nem jöttél hamarabb? Nem találtad a szobát? Ugye tudod, hogy bárkit megkérdezhettél volna. Szívesen segítettek volna neked, biztos vagyok benne. De örülök hogy végre ittva-

- Kurvára nem akarok itt lenni - morogja mély hangján, miközben lenézően végigméri a csoport tagokat - És ne higgyétek, hogy segíteni fogok nektek.

- Felix - Jisung lágy hangja megmarad - Ha összefogunk, akkor úgy mindenkinek könnyebb lenne...

- Leszarom - Felix hangja erőteljesebb, a kis szoba szinte beleremeg a mély orgánumba.

- Hé. Nem vagy véletlenül kiválasztva. Okkal vagy benne az ezerben - mondja Jisung, mire Felix gúnyosan felnevet.

- Hagyjatok ezzel a kurva sablonos mondással - sziszegi, majd a többi csoporttagohoz fordul - Mindannyian azt hiszitek, hogy a helyzeten lehet változtatni. Hát megsúgom nektek, hogy már teljesen elbasztuk a bolygót, annyira, hogy szinte lehetetlen rajta változtatni. Eddig lett volna lehetőség javítani a környezeten, de az emberek csak néztek és verték a farkukat. Mostmár teljesen mindegy. Tíz éven belül úgyis totálisan kipusztulunk.

A csoport csak meglepődve és savanyú arckifejezéssel pislog a fiúra, aki kihasználva a meglepődöttséget taszítja arrébb Christ, majd kicsapva az ajtót rohan el onnan.

Talán ha mindenkinek olyan lenne a felfogása, mint Lee Felixnek, a történet itt befejeződne. Mázli, hogy Bang Chan ellentétesen gondolkozik, és elhatározza magában, rá fogja venni a fiút, hogy segítsen nekik.