- Szerinted..mi legyen a neve ?- bújtam be Eth mellé az ágyba.

- Szerintem a Zoy vagy a Skylynn jól hangzik, ha lány lesz. De mondjuk Kimberly is lehetne. Gondolj csak bele.
- Zoy Davies...Skylynn Davies...hmm...mind a kettő nagyon jól hangzik. Nekem inkább a Sky tetszik. És fiú ?
- Nekem jelen pillanatban a Nash Davies ugrik be.
- Az jól hangzik. Tetszik.- mosolyogtam.
- Akkor eldőlt. Ha lány- Skylynn, Ha fiú- Nash.

- Na és kik legyenek a keresztszülők ?- na szerintem most egy elég nehéz kérdést tettem fel...
- Huhh...nem is tudom...Tina és Chris..Ricsi és Tami...pfuhh....lehetne esetleg Adam és Tom is, nem ?
- De ők nincsenek együtt.
- Majd lesznek.- kacsintott rám.
- Oké, igazad van. Tom és Ad.- bólogattam.
- Jó, de mostmár aludj.- puszilt meg.
- De te is.- bólintott, majd magához húzott, és átölelt.

~TimeJump~

Két év telt el azóta, mióta kiderült-Terhes vagyok.

Azóta megszületett Nash is.
Mutassak pár képet ?
Mellesleg Másfél éves.

Ő itt Nash, egy éves és három hónapos.

Ő itt Sam, két és fél éves.

Nagyon szeretik egymást. A keresztapa végül valóban Adam és Tom lettek. Az kicsit furcsa volt nekem -pontosabban meglepett- hogy mikor felhívtam Adam-et, hogy terhes vagyok, és Ők lesznek a keresztapák, nagyon örült neki, és bejelentette, hogy már együtt vannak. Ennek két éve.

Azóta ők összeházasodtak, ahogy Tina és Chris, és Ricsi és Tami is.
Mi még nem terveztük.
Legalábbis én nem.
Az iskolát otthagytam, amit a többiek meg is értettek. Persze mindegyiküknek elmondtam a okát. Alex és Lili végül együtt maradtak. Nekik is lett egy csodálatos gyermekük, akit szintén Alexander-nek neveztek el. Pár nappal idősebb Nash-nél. Anita és Imi szétmentek, ugyanis Anita Amerikába költözött, Imi pedig maradt, viszont még mindig barátok.

- Mama !- szólt nekem Nash.
- Mondd csak, picim.- vettem az ölembe.
- Éjes ! É..éjes !- áhh, szóval éhes.
- Azonnal.- megfogtam a kezét, majd lesétáltam vele a konyhába.

Jah, igen. Nem említettem, de Ethannel és Nash-sel hárman lakunk itt. Miénk lett a ház, mert a többiek elköltöztek. Persze csak ide a környékre. Jah, és Adék beköltöztek a szomszédba, és minden nap meglátogatják Nash-t, Ahogy Lexiék is a szomszédban laknak.

- Szia főnök !- kapta fel a konyhában szorgoskodó Ethan Nash-t.
- Apa !- nevetett Nash.

Elővettem egy vaníliás pudingot és egy Dörmi-macit, majd miután kibontottam a csokis macit azt odaadtam Nash-nek, aki miután azt megette az ölemben ülve kanalazta a pudingot.

- Kim ! Ma este szeretnélek elvinni valahová.- puszilt meg Eth.
- Rendben. És Nash ?
- Tomék vigyáznak rá.- bólintottam.
Tehát ma este Ethannel megyek randizni. Oké.

- Alíz !- hívtam magamhoz az oroszlánom, aki már nem éppen kicsi. De egyáltalán nem veszélyes. Csak arra, akit nem ismer. Tehát jó házőrző.

Adtam neki egy kis tejet, mivel még mindig imádja.

~TimeJump~

- Szia prücsök !- kapta fel az épp beérkező Tom Nash-t, akit aztán megpörgetett.
- Szia nagyfiú !- simogatta meg az arcát Ad, majd átvette Tomtól.

- Biztos, hogy itthagyhatunk titeket ?- aggodalmaskodott Eth.
- Persze. Jól elleszünk.- bólogatott Tom.

- Hát jó...

Ekkor sétáltam le a lépcsőről, ahol eddig hallgatóztam.

- Ennyire rosszul áll ?- estem kétségbe Ethan kiguvvadt szemei láttán.
- Rosszul ? Gyönyörű vagy.- csókolt meg.

Adtam egy puszit Nash arcára, majd kioktattam Tom-ékat, hogy négy szemük rá.

Majd kézenfogva elindultunk.

Egy elég drága mulatságú étterembe vezetett.

- Jó estét. Egy kétszemélyes asztal lett foglalva Ethan Davies névre.- kérte ki Eth.

Miután a pincér az asztalunkhoz vezetett minket Eth kihúzta nekem a széket, aztán betolt.
Mikor helyet foglalt előttem kezébe vette az étlapot, majd komoly fejjel nézett rám. Álltam a tekintetét.
Pár másodperc múlva egyszerre röhögtük el magunkat.

- Mit hozhatok az ifjú párnak ?- leadtuk a rendelést.

- Hiányoznak a többiek, igaz ?- kérdezett rá, miközben átnyúlt az asztal felett a kezemért, amivel aztán összefonta sajátját.
- Igen, eléggé. - bólogattam szomorkásan.

Miután kihozták a rendelést Ethannel hozzákezdtünk, közben természetesen beszélgettünk, és persze röhögtünk.

- Kim...szeretnék tőled kérdezni valamit..- áhh..nem kezdődik jól...már előre félek.

Ethan felállt, elém sétált, majd féltérdre ereszkedett, és kivett a zsebéből egy kis ékszerdobozt, amit aztán kinyitott. Ez most az, amire gondolok ?

- Kimberly Simson !
Hozzám jönnél feleségül ?- nézett rám reménykedve.

- Igen ! Hát persze, hogy hozzád megyek!- rogytam le mellé, majd miután Eth felhúzta az ujjamra a gyűrűt, szorosan magához ölelt.

Körülöttünk minden jelen lévő ujjongott és tapsolt.

- Szeretlek.- sírtam.
- Én is nagyon szeretlek.- simogatta a hátam.

Pár pillanat múlva eleresztettük egymást, majd miután letörölgettük a könnyeimet visszaültünk befejezni a vacsorát.

Úgy beszéltük meg, hogy egy hónap múlva legyen az esküvő. A helyet ő már lerendezte.

Már körülbelül hajnali fél kettő volt, mikor elindultunk haza.

Mikor becsuktam magam mögött az ajtót lehúztam a magassarkúimat, majd lábujjhegyen a földszinten lévő nappaliba bekukkantottam, ahol Tom és Ad (Amúgy most jövök rá, hogy az ő ship nevük - igazából nem tudom, hogy ez milyen név- Atom lenne. Vagy Adom. Aki Vasököl rajongó -mint én- annak ez nagy felfedezés. Szerk.) aludtak összebújva. Halkan becsuktam az ajtót, majd felsétáltam Nash szobájába.

Ő már mélyen aludt az ágyikójában.

Bementem a szobájába, majd nyomtam egy puszit a homlokára.

A szobámhoz sétáltam, ahol Eth már boxerben feküdt az ágyon.

Fehérneműre vetkőztem, majd befeküdtem Ethan mellé, aki egyből rámtámadt.

Hozzátapasztotta ajkait egyémekhez, keze pedig felfedezőútra ment testemen.

~TimeJump~

- Szerinted hogy áll ?- aggodalmaskodtam Tina felé fordulva.
- Gyönyörű vagy.- könnyezett be. Hozzá sétáltam, majd magamhoz öleltem.
- Hé ! Ez tilos ! Összekócolódik a hajad !- tolt el magától pár pillanat múlva.

A hajam egy szép kontyba volt fogva. Pár begöndörített tincsem szabadon lógott. Az egész nagyon mesés volt. Pontosabban mesébe illő volt.

Felsóhajtottam. Ethan még mindig sehol.

- Hol a francba van már ? Már tíz perce itt kellene lennie !- hisztiztem.
- Itt lesz ! Ne aggódj !

Csakhogy Marának nem lett igaza.
Az egész esküvő le lett fújva.

Ugyanis Ethan nem jött el.
Nem jött el az esküvőnkre.
Nem mondta ki a boldogító igent, ahogy én sem.
És ezek után nem is fogom.
Itt hagyott. Ennek már hat éve. Ethannek nyoma sincs. Azóta elköltöztünk Los Angelesbe.
Épp várandós voltam, mikor Ethan lelépett, csak ezt akkor még nem tudtam. Most van egy négy éves, csodálatos kislányom, Skylynn, és egy csodálatos, sármos hat és fél éves Nash-em, akiket egyedül nevelnék, ha Imi nem lenne. Ugyanis ő segített átvészelni ezt az egészet.
Gyermekeiként tekint Sky-ékra. Csakhogy nem ő az apjuk. Az apjuk lelépett.

Imi iránt közelsem érzem azt -és szerintem nem is fogom-, amit Ethan iránt. Ezt neki is megmondtam. Kissé szomorkás volt, de elfogadta. Bátyámként szeretem.

Ethan nincs itt.
Nincs itt nekem.
Nincs itt Nash-nek.
Nincs itt Sky-nak.
Nem nevelte őket.
Nem volt velem.
Egyszerűen eltűnt.
Lelépett.
Egyszerűen megszűnt számomra létezni...

Vége

Sajnos ennek is eljött az ideje.
Az "I hate you, Neighbour boy!"-nak .
De még ne örüljetek !
Ugyanis lesz második évad !
Ez egy hosszú könyv volt.
Amit soha nem fogok elfelejteni, és tovább fogok írni.
És titeket sem foglak elfelejteni !
Imádtam írni ezt a könyvet !
Mert olvastátok.
Szeretlek titeket !