Mikor elváltunk egymástól lassan átkarolt, majd lágy puszikat adott a nyakamra, minek hatására lassan álomba szenderültem.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem, valaki karjai között.
Lassan hátra néztem, és Ethannel találtam sembe magam.
Jó isten...de aranyos, amikor alszik.
Az a baj, hogy semmire sem emlékszem a tegnapból.
Ugye nem csináltunk semmi hülyeséget ?
Lassan kibújtam Ethan karjai közül, majd felvettem a tegnapi ruháimat, és haza battyogtam.
Otthon a konyhában találtam mindenkit.
Mikor megláttak egyszerre pattantak fel és öleltek meg.
- Hol a faszomba voltál ? És kié ez a póló ? Kim !- támadott meg a bátyám.
- Nem tudom...semmire sem emlékszem... az utolsó emlékem, hogy felülök egy bárszékre, onnantól képszakadás. De nem történt semmi, azon kívül, hogy a szomszéd srác mellett keltem. Ethan mellett.- hadartam el.
- Huhh....akkor semmi baj. Ethan jó fej.- amint a Chris kimondta ezt a mondatot elszomorodtam.
Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.
Felszaladtam a szobámba, majd felöltöztem, mivel még két napig suli van.

Miután felkentem egy kis spirált és csináltam magamnak egy cicás tusvonalat leszaladtam, megreggeliztem, majd meg sem várva Chriséket sétálva elindultam a suliba.
Szerencsémre Ethan velem egyszerre lépett ki a lakásából, én pedig oda futottam hozzá.
- Ethan, mi történt tegnap ?
- Azon kívül, hogy seggrészegre ittad magad, elkellett rángatnom téged egy fiúbandától, akik épp készültek elvenni a szüzességed, haza hoztalak, átöltöztettelek és megmostam a fogad.- mondta unottan.
- Hát...köszönöm.- mosolyogtam, de Ethan csak megrántotta a vállát és elsétált mellettem.
- Ethan !- futottam gyorsan mellém mire unottan rámnézett.
- Ugye nem mondtam vagy csináltam valami hülyeséget ?
- Csináltál volna, csak nem engedtem.- beszélt undorodva, majd tovább sétált. Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.
Hányszor fogom még hallani ezt a mondatot ?

Mikor Chrisék utol értek együtt mentünk tovább.
Az első órám most Irodalom volt.
Egy kb. 40 éves férfi az irodalom tanár, aki nem éppen kedves... inkább szigorú...nagyon szigorú...úgy értem nagyon szigorú...mármint nagyon nagyon.
Oké, befejeztem. Óra után a büfébe tartottam, mikor belebotlottam egy fiúbandába. Ethan haverjai voltak. Tudom, mert tegnap is folyton együtt lógtak, és most is szembetaláltam magam Ethannel.
- Ohh, itt az újabb ribanc.- füttyögött az egyik, mire lehajtottam a fejem. Nem tudtam erre mit mondani, hisz tényleg ez volt a célom.
- Hallod, te olyan ronda vagy még ribanc létedre is, hogy egy bottal sem nyúlnék hozzád.- mért végig undorodva egy másik.
- Akkor inkább csak hagyjatok...- motyogtam kissé elhalt hangon.
- Naaaa. Csak nem beijedtél aranyom ?- a becenév hallatán sírni kezdtem. Ránéztem a bandára majd rájuk ordítottam.
- Menjetek a francba !- ordítottam, majd kikerültem őket, de Ethan megfogta a csuklóm.
- Gyűlöllek !- fröcsköltem a képébe.
- Nem kellene ezt újragondolnod ?- lépett közelebb, mire én reflexszerűen hátráltam, minek következtében hátam egy falnak csapódott.
- Ezen semmit sem kell átgondolni.- néztem egyenesen a szemeibe. Kezeit az arcomra helyezte, majd közelebb hajolt hozzám. Ajkainkat már csak centiméter választotta el, én pedig lehunytam a szemeimet.
Ekkor gúnyosan felröhögött.
- Álmodozz csak, királylány.- vigyorgott, mire kipattantak a szemeim, és mire észbekaptam tenyerem egy jókorát csattant az arcán.
- Gyűlöllek, szomszédfiú !- ordítottam az arcába, majd elrohantam. Nem érdekelt, hogy még volt négy órám, hazarohantam. Otthon ledobáltam a cuccaim, majd felrohantam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót, majd belezuhantam az ágyamba és ott tört ki belőlem a keserves zokogás.

Egészen addig zokkogtam, míg meg nem csörrent a laptopom.
Az osztály hívott videóhívásba.
Letöröltem a könnyeimet, majd az íróasztalhoz sétáltam, és rányomtam a zöld ikonra.
- Sziasztok.- köszöntem, mire Anita beleintegetett a kamerába, a többiektől pedig jött a megszokott köszönés; Szia, szassz, szoszi, csá, jó estét.
- Mizu ?- kérdezett rá Dóri és Imi egyszerre, mire megvakartam a fülem, ami annyit takart, hogy pár dolgot privibe.
- Igazából minden jó, jó osztályom van, lett egy új barátnőm, Lucy, lett egy fiúbarátom, Taylor, van egy idegesítő szomszédfiú, és nagyjából ennyi.- hadartam el.
- És a külsőd ?- méregetett Zita.
- Fő a változatosság.- vontam meg a vállam.

Még beszélgettünk kb. egy órát, aztán letettük.
Megszólalt a csengő, ami azt jelezte, hogy fel kell emelnem a fenekem, és kinyitnom az ajtót. Arghh...
Lassan lecsoszogtam az ajtóhoz, majd kinyitottam.
Amint megláttam az ajtó előtt álló személyt vissza is akartam csukni, de megtartotta a lábával, és beengedte megát.
- Tűnj el innen !- fröcsögtem.
Ethan becsukta a lábával az ajtót, majd csuklómnál fogva hozzápréselt.
- Mi van veled ?- kérdezett érzelemmentes hangon.
Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.
Újra megéreztem a sós folyadékot lekúszni az arcomon.
- Kimberly !- nézett rám ingerülten.
- Rajtad nincs olyan, ami bármelyik élőlények tetszene.- hajtogattam, és lerogytam a földre. Folytonosan csak ezt a mondatot hajtogattam. Nem tudtam mást mondani. Nem tudtam abba Hagyni. Ethan felrántott a földről, majd...majd megölelt.
Belekapaszkodtam, mellkasába fúrtam az arcom és beletúrtam selymes hajába. Ethan a nyakhajlatomba bújt, majd hozzátapasztotta ajkait a kulccsontomra, majd a száján keresztül kezdte venni a levegőt. Én is megpróbáltam úgy venni a levegőt, ahogy ő, ami sikerült is. Megnyugtatott. Elkezdte simogatni a hajam, majd egy kicsit eltolt magától, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen.
- Megnyugodtál ?- kérdezte halvány mosolyjal.
Ahw az a mosoly...
Kérdésére válaszolva bólintottam.
- Akkor jó. Mi volt ez a kifakadás ?- méregetett.
- Ezt ne csináld.- suttogtam.
- Mit ?- vonta fel az egyik szemöldökét.
- Ne méregess. Főleg ne undorodva.- hajtottam le a fejem, de államnál fogva felemelte.
- Ne haragudj...Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam. Ne haragudj, hogy olyanokat mondtam régen, és hogy játszottam veled. Tetszel nekem.- nézett végig a szemembe.
- Te is tetszel nekem.- mosolyodtam el, Ethan pedig magához húzott és szorosan megölelt.

Ethannel felsétáltunk a szobámba, majd leültünk az ágyra, és beszélgetni kezdtünk.
- És neked van testvéred ?- kérdeztem.
- Van egy húgom, de ő budapesti. Az anyámmal él.- kulcsolta össze a kezünket, mire melegség járt át, és felkeltek a lepkék a hasamban.
- Hogy hívják ?- mosolyogtam a kezeinket fürkészve.
- Turai Dóra. Nem tartjuk a kapcsolatot...anyám nem engedi, hogy beszélgessügnk.- na, itt lefagytam. Dórinak van egy bátyja ? Méghozzá Ethan ? Te jó isten...
- H..hány éves a húgod ?- kérdeztem.
- 17 lesz.- válaszolta mosolyogva, én pedig lefagytam.
- Mióta nem beszéltetek ?
- Már körülbelül három éve.- hajtotta le a fejét.
- Várj egy picit.- felálltam, majd megfogtam a telefonom, és kiválasztottam Dóriról egy képet.
- Ő az ?- mutattam neki a telefont, majd ő elvette.
- Mennyit nőtt....- suttogta.
- Szóval ő az...szeretnél vele beszélni ?
- Honnan ismered a húgomat ?- nézett rám.
- Ő az egyik legjobb barátnőm, és az osztálytársam.- mosolyogtam halványan.
- Szeretnék vele beszélni.- bólintottam, majd előkerestem a névjegyzékből "BabaBogyó💋❤" számát, és mikor megtaláltam tárcsáztam. A harmadik csöngésre felvette, én pedig kihangosítottam.
- Szia babám. Mizu van ?- szólt bele vidám hangon.
- Szia életem. Figyelj csak...itt van velem szembe egy fiú, akivel beszélned kéne. Ezt majd még megtárgyaljuk. Szeretlek.- mondtam, majd odanyújtottam Ethanhöz a telefont.
- Ha..haló ?- szólt bele félve, mire lelki szemeim előtt elképzeltem, ahogy Dóri a szája elé kapja a kezét.
- Ethan ?- kérdezte a Dóri sírós hangon.
- Én vagyok.- mosolyodott el a Ethan, én pedig úgy döntöttem, hogy ez már csak rájuk tartozik, ezért mosolyogva kisétáltam a szobámból. 

Ethan kb. két óra múlva jött le, mikor én a kanapén fekve már félálomba voltam. Ethan mögém feküdt, majd szorosan magához ölelt, én pedig adtam az arcára egy puszit.
- Szeretlek.- suttogta a fülembe.
- Én is szeretlek, szomszédsrác.- mosolyodtam el.
Hirtelen az ajtó nyitódott, és Chris lépett be rajta, nyomában az unokabátyámmal, mire felpattantam, viszont Ethan csak lazán felült a kanapén. Nem akartam, hogy újra kórházba kerüljön valaki.
- Hát te ?- mérte végig mosolyogva Chris Eth- et, Ethan pedig felállt, és összekulcsolta a kezeinket, mire lehajtottam a fejem.
- Hát gratulálok.- veregették meg Ethan vállát, mire meglepődötten felkaptam a fejem.
- Mi ? Nem fogjátok péppé verni ?- néztem Ricsiékre nagy szemekkel.
- Hát, egy az, hogy kétszer több az esély arra, hogy ő ver szét minket, mivelhogy kétszer olyan erős, mint mi, kettő; Ethan jó fej. Már az elejétől kezdve tudtuk, hogy ez lesz.- mutatott kettőnkre, mire a nyakukba ugrottam.
- Egyébként...- szakította meg az ölelkezésünket Eth.
- A húgom holnapra megérkezik.- villantott rám egy 1000 wattos mosolyt, amitől majd' elolvadtam.
- Neee ! Tényleeg ?- ugrottam az ő nyakába is, mire felröhögött, de visszaölelt.
- Tényleg.- vigyorgott.
- De ideje hazamennem.- tolt el magától.
- Ne már. Maraaadj. Aludj itt.- pörögtem fel.
- De...- a bátyám nem hagyta, hogy tovább mondja, közbevágott.
- Nincs de, Kimnek igaza van. Majd alszol nála.- kacsintott rám.
- Igeeen. Na, gyere, menjünk fel.- húztam a lépcsőhöz.

- Vigyázz a húgomra.- kiabálta perverz hangon Ricsi, mielőtt még beértünk volna a szobámba.
Megforgattam a szemem, majd becsuktam az ajtót.
- Menj és öltözz át.- mosolygott rám Ethan.
- Miért ?- néztem rá furcsán.
- Mert az előző külsőd jobban tetszett.- kacsintott, mire kissé elpirultam, és beléptem a gardróbomba.
- De mit vegyek fel ?- nyafogtam.
- Mit szólnál egy divatbemutatóhoz ?- karolt át hátulról Ethan, és a fülembe suttogta.
- Benne vagyok.- mosolyogtam.
Ethan elengedett, én pedig elkezdtem ruhákat válogatni. Becsuktam a gardróbom ajtaját majd felvettem az első összeállítást.

Lassan kisétáltam elé, ő pedig végigmért.
- Ez nem te vagy.- húzta el a száját.
Teljesen igaza van, csak kíváncsi voltam a reakciójára.
Besétáltam a fürdőmbe, majd lemostam a hajamról a festéket. Persze, hogy nem volt tartós.
Besétáltam a gardróbomba, majd felvettem a második összeállítást.

Kisétáltam Ethanhoz, aki végigmért.
- Ez már jobban tetszik. És a hajad is jobb így.- állt fel, majd végigsimított a hajamon, amibe belepirultam.
- Aranyos vagy mikor elpirulsz.- adott egy puszit az arcomra.
- Szóval csak akkor ?- mosolyogtam, Ethan pedig a fülemhez hajolt.
- Te mindíg,- suttogta bele.
- Akkor maradjon ez ?- váltottam témát, a ruhára célozva.
- Még próbálgass.

Mutattam még pár ruhát Ethannek. A végére már teljesen elengedtem magam. Táncoltam előtte, és eljátszottam, hogy modell vagyok, amiken jókat röhögtünk.

A végére még felvettem egy kurvásat.

Ekkor Ethan felállt, átkarolta a derekam, és megcsókolt.
Természetesen visszacsókoltam.
- Te vagy az első, akinek visszacsókoltam.
- Tudom.- mosolygott.
- Honnan ?- ráncoltam össze a homlokom.
- Tegnap is elmondtad.
- Tegnap megcsókoltalak ?- nyíltak nagyra a szemeim.
- Nem. Én csókoltalak meg téged.- kacsintott.
- Egyébkémt mindegyik ruha jó volt, de szerintem az ötödik volt a legjobb.- Bólintottam, majd visszavettem az ötödik összeállítást.
Visszasétáltam Ethanhez, aki az ágyon feküdt és nyomta a telefonomat. Lefeküdtem mellé, elvettem tőle a telefont, letettem a földre, majd hozzábújtam Ethanhöz, aki átkarolta a derekam.
- Szeretlek.- motyogtam a mellkasába.
- Szeretlek.- imételte meg, majd nyakhajlatomba bújt, és puszilgatni kezdett. Beletúrtam a hajába, Ethan pedig a számhoz hajolt, és megcsókolt. Visszacsókolásom után felémkerekedett, és erőszakosabban csókolt.

Na...az ittalvásból nem igazán lett alvás...