Leültem az ágyamra,(magam mellé) és Eth-et néztem.

- Tudom, hogy hallasz, Kim.
Nem tudom, hogy miért tetted ezt magaddal. Miért tetted ezt velem. Mért tetted ezt velünk. Viszont biztos van valami okod. Talán miattam csináltad...az az igazság, hogy mikor hazamentem szólni a többieknek megtaláltam a telefonomat az ágyra dobva, pedig nem ott hagytam. És mikor bekapcsoltam, az üzenetek voltak megnyitva. Gondolom te voltál, viszont akkor sem értem, hogy miért tetted ezt. Elmentem hozzá, de csak hogy téged és a családodat óvjalak. Nem olvastad végig ? Akkor elmesélem. Mikor lementél a konyhába, akkor ugye még készülődtem. Zsebre tettem a telefonom, de megrezzent. Egy ismeretlen számról jött az üzenet. Rejtett számról...megnyitottam.
Gondoltam, biztos valamelyik hülye haverom szívat, de mikor elolvastam a "szexisten" becenevet tudtam, hogy nem kamu. Rákérdeztem, hogy ki a franc. Azt válaszolta, hogy a barátnőm. Persze nem hittem el, mert te biztos nem neveznél így. Megkérdezte, hogy többen is vannak-e. Le akartam rázni. Megkérdezte, hogy ki a barátnőm, erre leírtam a neved. Azt mondta, hogy ismeri a szüleidet. Azt mondta, hogy az anyja és a szüleid üzlettársak voltak Londonban. Azt mondta, hogy tudja, hogy hol lakunk. Megfenyegetett, hogy hogyha nem megyek le hozzá, azt mondja majd anyádnak, hogy az anyjának és apádnak viszonyuk volt. Nem akartam, hogy tönkre tegye a családod, ezáltal téged, Ryant, Christ és Ricsit, ígyhát elmentem hozzá. Rajtam volt a sor, hogy megfenyegessem. Így is lett. Megmondtam neki, hogy száljon le a családodról és rólad, különben feljelentem, most, hogy tudom, hogy hol él. Beijedt. Ezután megindultam haza. Láttam egy lányt a lánchíd szélén állni. Azonnal felismertelek. Kiabáltam neked, de meg sem hallottad. Mire odaértem....mire....- és zokogni kezdett.

Az ölébe bújtam, és átöleltem. Persze ezt ő nem tudhatta, nekem mégis jól esett. Nem éreztem az illatát...a bizonyos mentolos illatát.

Én is rákezdtem.

- Mire odaértem belevetetted magad. Persze azonnal utánad ugrottam.
Pontosan jól tudtam, hogy tudsz úszni, te tudtam, hogy nem fogod megtenni. Kihúztalak a vízből, de a telefonom mivel nem volt nálam, így nem tudtam hívni a mentőket. Szerencsére nem csak én vettem észre, hogy ott álltál a hídon, hanem több százan. Ők azonnal tárcsázták a mentőket, akik ki is értek.
Bekísértelek, aztán hazarohantam szólni a többieknek. Ugye ekkor találtam meg a telefont az ágyon, amit dühömben rögtön földhöz vágtam.
Ryan még jelenleg is a szüleidet hívogatja, mert azok nem hajlandók felvenni a kibaszott telefont.
Figyelj Kimberly ! Ha te meghalsz, remélem tudod, hogy megyek utánad !
Nem bírnék nélküled élni. Nem maradna senkim. Kellesz nekem, Kim. Kellesz ahoz, hogy éljek. Kellesz ahoz, hogy élni tudjak. Minden porcikád kell. Szeretlek, Kim. Kibaszottul szeretlek. Nem bírnám nélküled. Kérlek, kicsim. Kelj fel. Az ég szerelmére, Kim, kelj fel !- hajtotta kezére fejét, amivel a kezemet fogta.
Keservesen zokogott.

Mit tettem...

- MOST AZONNAL FEL KELL KELNEM !- ordítottam, hátha meghallja az "őrangyalom".

- K...kimberly ?- hallottam egy ismerős hangot mögülem.
- Tina ?- néztem rá kitágult szemekkel.
Áhh, de hülye vagyok...nem is hozzám beszél. Hisz ő nem lát engem.
Vagyis, hozzám beszél, csak éppen ahoz az énemhez, aki az ágyon fekszik.

- Áhh...- ültem le a sarokba, és összekuporodtam.

- Te..hogy a francba kerülsz ide ? És én ?- ült le elém.
- Te látsz engem ?- néztem rá nagy szemekkel.
- Jah. Miért ne látnálak ? És ki az a lány, aki mellett Eth..- és észrevette, hogy az a lány én vagyok.
- Mi a jóságos fasz ?!- ordított.
- Tina...kómában vagyunk.- álltam fel.
- Élet és halál közt. Senki sem lát minket, csak azok, akik szintén kómában vannak.- magyaráztam el neki. Nem tudom, hogy ezt honnan tudom. Mintha valaki digtálná, hogy mit mondjak.

- Neked nem jelent meg az ő...- és eltűnt.
Mi a fasz van ?? Nem halt meg, ugye ?? Vagy felébredt.

De miért került egyáltalán kómába ?

A másik pillanatban Tina újra előttem ült.

- Hol voltál ?- öleltem meg szorosan.
- Fogalmam sincs. Valami őrangyallal. Azt kérte, hogy válasszak. Vagy most felkelek, és...
- És amnéziás leszel, vagy fél éves kóma.- folytattam, mire furán bólintott.
- Neked is megjelent ?
- Aham. Egy tizennyolc éves csaj. A kómát választottam, és ahogy látom te is.- bólintott.

Akkor együtt átvészeljük.

~TimeJump~

Ez az utolsó nap. Ma hat hónapja, hogy kómába estem.
Tina már a saját kórtermében van, de még nem ébredt fel.
Ő azért esett kómába, mert családi vitájuk volt. A nővére elköltözött a vőlegényével, ő pedig otthon maradt az anyjával és az apjával, akik folyamatban terrorizálták, és mikor ezt Chris megtudta, odament. Viszont Chrisnek behúzott egyet Dávid(Tina apja), ami miatt Chris elájult. Eleinte úgy volt, hogy kómába esik, denem így lett, ugyanis felébredt. De mielőtt Chris felébredt volna Tina megvágdosta magát, emiatt került ide.

(kérlek Tina ne nyírj ki 😬😵😰😂Szerk.)

Most jelenleg le akanak kapcsolni a gépekről.

De ugye még előtte felkelek ?
Ugye ?

- Öhm...van egy kis gond...- jelent meg Ella, az őrangyalom.
- Mond.- néztem rá ijedten.
- Magadtól kell felkelned. Lehetőleg most.
- Aham. És elárulnád, hogy azt hogy a faszba csináljam ?!- akadtam ki teljesen.
- Persze. Gondold át, hogy mi/ki miatt akarsz életben maradni. Idézd fel a szép emlékeket, de vigyázz ! Ha egyetlen rossz emlék a jók közé keveredik, meghalhatsz. Szóval ügyes légy, ha élni akarsz.- kacsintott rám, makd eltűnt.

- Itt az idő.- Ethan megszorította a kezem, én pedig leültem, és lehunytam a szemeimet.

Nem gondolkoztam annyira vissza.

A fürdőben elvégeztem reggeli rutinomat, majd miután onnan kiléptem, láttam, ahogy Eth Alízzal játszik.
Annyira aranyosak voltak..elképzeltem, milyen lenne, ha Ethannek és nekem lenne egy kisbabánk.
- Szerinted..- szakítottam félbe őket, mkre Ethan mosolyogva rámnézett.
- Nekünk lesz kisbabánk ?- dőltem az ajtófélfának, Ethan pedig összeráncolt szemöldökkel, csodállkozva nézett rám.
- Szeretnél egy kisbabát ?- sétált hozzám, mkre lehajtottam a fejem.
- Nem..illetve igen...vagyis..én csak..csak hogyha te is szeretnél..- jöttem zavarba, Eth pedig államnál fogva felemelte a fejem.
- Én szívesen felnevelnék veled egy gyereket.- mosolygott.
- De nem gondolod, hogy ez még kicsit korán van ?- kérdezte.
- Jaj, dehogy is ! Mármint, nem most, csak majd egyszer !- mentegetőztem.
- Jól van, nyugi, értem én.
Na, öltözz, mert suli van !- csapott rá a fenekemre, mire elnevettem magam.
Felöltöztem, majd megcsináltam a hajamat is.

- Kim, mit akarsz, mit meséljek ? Tudsz mindenről, akkor meg...
- Mit érzel Chris iránt ?
- Mi az, hogy mit érzek ?
- Mi van köztetek ?
- Fal, levegő, egy emelet, lépcső, két ajtó...- kezdett el sorolni mindenféle szarságot.
- Tina ! Mit érzel Chris iránt ?- tettem fel az előbbi kérdést.
- Utálom !
- Utálod ?
- Igen !
- Biztos ?
- Azt hiszem..
- Tina !!
- Nem tudom !
- Őszintén !
- Jól van, kibaszottul szerelmes vagyok az ikeretesódba, jól van ?
- Tudtaaam !- mosolyogtam az *énannyiramegmondtam* vigyorommal.

- Adam ?!

Sírva rohantam a fiú karjaiba, aki szintén sírni kezdett.
Percekig álltunk ott, ölelkezve.
- Annyira hiányoztál !- fúrta nyakhajlatomba fejét.
Körülbelül ugyanolyan magas volt, mint én.
- Te is nekem.- sírtam tovább.

- Szassztok ! Thomas vagyok, de ezt a nevet utálom, szval csak simán Tom.- mutatkozott be.
- Csá, csak simán Tom!- ordította be Ricsi.

-Te figyelj már, Mel ! Mivan veled, hogy ennyit eszel, terhes vagy ?- röhögött Tina, viszont Melody csak leszegezte a fejét, nekem pedig leesett.
- Ez komoly ? Lesz egy uokahúgom ?- néztem rá vigylrogva, ő pedig mosolyogva rámnézett, és bólintott.
- Gratulálok !- mondtuk a többiekkel egyszerre, és megölelgettük Melt.

- Mi a francot kere...
- Meleg vagyok, és tetszik Tom.- hadarta el Ad, mire én is, és Chris is lefagytunk.👬😯
Bevallotta neki...

Adam nyakába ugrottam, aki nevetve tartott meg.😁

Tom, Tami és Ethan felvont szemöldökkel nézték a tömeget.😕
- Adam volt régen az "ultramenő" gyerek a suliban.- osztottam meg velük, mire csak bólogattak, én pedig segítettem Adamnek kimászni a lánytömegből.
- Héé !! Eltűnt a karórám ! És a sapkám is !!- kiabált a lánytömeg felé, akik két másik lányt kergettek, akiknél ott voltak az említett tárgyak.🎩⌚
- Ááh, a hajam !!- nyúlt a hajához.
- Ááh, a hajaaa !!- kiabálta Tom is.
- Ááh, nem írtam meg a kémiát !!- kiabált Ricsi.
Hát igen, ők jól elvoltak.😂

Nagyban ettük a reggelinket az asztalnál, mikor Ray kiabálva lerohant hozzánk.

- Kisbabám lesz ! Kisbabám lesz !- ordítozott, majd elkezdett örömtáncot(?) járni, mi pedig csak kinevettük.

- Szia, keresztanya.- mosolygott rám, én pedig felugrottam.
- Én leszek a keresztanya ??- ugrottam rá Melre -persze nem szó szerint-.
- Ethan pedig a keresztapa.- bólogatott.

- Hali.- szóltam bele.
- ELHÍVOTT RANDIZNI !- kiabált, mire én is sikongatni kezdtem.
- Wááá !! Tuti, hogy összejöttök !!- pörögtem fel.
- Jó, azért ne haladjunk ennyire előre.
- Én már előre tudom ! Na,de menj készülődni, nekem is lépnem kell. Sok szerencsét !- pusziltam bele a telefonba, majd letettem.

Tom, Tami és Ethan felvont szemöldökkel nézték a tömeget.😕
- Adam volt régen az "ultramenő" gyerek a suliban.- osztottam meg velük, mire csak bólogattak, én pedig segítettem Adamnek kimászni a lánytömegből.
- Héé !! Eltűnt a karórám ! És a sapkám is !!- kiabált a lánytömeg felé, akik két másik lányt kergettek, akiknél ott voltak az említett tárgyak.🎩⌚
- Ááh, a hajam !!- nyúlt a hajához.
- Ááh, a hajaaa !!- kiabálta Tom is.
- Ááh, nem írtam meg a kémiát !!- kiabált Ricsi.
Hát igen, ők jól elvoltak.😂

Rajtad nincs olyan...

És minden elsötétült.
Most meghaltam ??
Ne...az utolsó emlék....

Nem. Csipogást hallottam.

- Kelj már fel..- hallottam Ethan szemeit, mire kipattantak a szemeim, és megszorítottam a kezét.

- Kim !- kiáltott fel.

Ilyen lehetett Chrisnek is Londonban, mikor megvágdosta magát?

- Állj !- ordított az orvos egy nőnek, aki a gépekkel babrált valamit.

Felültem, mire Ethan zokogva magához ölelt.

Istenem, ez de hiányzott...

- Soha...
- Ne csináljak ilyet ?- sírtam, miközben nyakhajlatába bújtattam az arcom.
Eth bólintott, és még erősebben szórított, viszont ekkor fájdalom nyilalt a fejembe, és felszisszentem.

- Egy idejig még fájni fog a feje.- bólogatott a doki.
- Maga nagyon szerencsés, Ms.Simson.- mosolygott rám az orvos.
- Maga pedig egy nagyon jó orvos.- mondjuk ezt nem tudhatom, de azért naaa....

- Hol van Tina ?- jutott eszembe a barátnőm.
- Öhm...Tina kómába esett...- vakarta meg a tarkóját Ethan.

Ekkor egy kócos hajú Tina rohant be hozzám, és mikor meglátta, hogy ébren vagyok a nyakamba ugrott.

- De örülök, hogy nem lett semmi bajod.- teljesen egyszerre.

Felnevettünk, majd elváltunk egymástól és letörölgettük a könnyeket.

- Mikor...
- Akár már ma.- mosolygott az orvos, mire hálásan bólintottam, és felpattantam, és majdnem leesett rólam Tina, de megtartottam, majd lassan leengedtem a földre.

Felöltöztem normális ruhába, amit Ethan hozott be nekem.

A hajamat most nem tudtam megcsinálni, mert sem spray, sem kréta nem volt nálam.

Kiléptünk a kórteremből, egyenesen hazafelé.

Megfogtam Ethan és Tina kezét.
Érdekes viszont, hogy mind a hat hónapban az összes barátom bejött egy héten legalább egyszer, kivéve Ethant, Christ, Ryant, Ricsit, Melodyt és Tamarát, akik napi 20 órában mellettem voltak, viszont most, hogy kiléptem a kórteremből senkivel sem találkoztam a barátaim közül.

Megfogtam Ethan és Tina kezét, így én voltam középen.

Elég nagy csönd és sötétség volt, mikor beléptünk a házba.

Nincsenek itthon ??

Beléptem a nappaliba, és felkapcsoltam a villanyt.

- Boldog Születésnapot !!- és előugrottak.
Ricsi, Tami és Chris a kanapé mögül, Zita, Lili, Anita és Dóri a pult mögül,
Alex a fűszeres szekrényből (?), A többiek pedig a szüleim hálójából.

De aztán beütött az óriási meglepetés.
Kurva szar meglepetés.
Ugyanis a szüleim léptek be az ajtón, és meglepetten néztek az óriási "Happy Birthday" táblára, és a családomra(barátaimra).

- Ohh, tényleg ! Boldog születésnapot, kincsem.- ment oda anyám Tinához(!!) és megütögette(?) a vállát(?).
Áhh, szóval összekeverte engem, A lányát, Tinával, és még csak megsem "ölelt".

- Kurva nagy szégyen vagy, Carla !- szólt rá anyámra Ricsi.
- Te ki a franc vagy, fiam, és hogy mersz velem így beszélni ?- de jó. Még Ricsit sem ismeri fel, pedig hat éves kora óta itt él.
- Chh...emlékszel még rám ?- fordultam hozzá.
- Persze. Te vagy Cathrine.- mosolygott rám.
- Hát kurvára nem. Ugyanis Kimberly Simson vagyok.- a szüleim lefagytak.
- Ohh...öhm...
- Nem. Nem vagytok a szüleim. Mostmár nem. Egész életemben le sem szartatok. 10 éves korom óta összesen egyszer beszéltünk. Mikor Londonba kellett költözni. Ennyi. Fel sem ismertetek, basszátok meg ! Ne merjétek magatokat szülőknek nevezni. Emlékeztek még Ryanra vagy Chrisre egyáltalán ? Mind a ketten a fiaitok. Ricsi pedig az unokabátyám, és hat éves kora óta itt él velünk.
Kurva nagy szégyenek vagytok.
Tudtok egyáltalán arról, hogy Ryan barátnője terhes ? Vagy arról, hogy Chris a Londoni kiránduláson majdnem meghalt ? Vagy arról, hogy én most keltem fel a hat hónapos kómámból ? Majdnem meghaltam, baszod ! Vagy arról, hogy van barátom ? Vagy arról, hogy van egy oroszlánom ? Vagy arról, hogy Chrisnek van barátnője ? Meglátogattatok engem vagy Christ egyszer is a kórházban ? Nem ! Ti csak a munkával és magatokkal voltatok elfoglalva ! Nem vagytok a szüleim ! Nem vagytok semmim ! És most jó lenne, ha elmennétek, vagy behúznátok abba a rohadt szobába, hogy bulizni tudjunk !- mutattam a hálószobájukra. Lehajtották a fejüket, majd a kezembe nyomtak egy bankkártyát.
- Három milliárd forint. Azt kezdesz vele, amit akarsz. Ne haragudj, hogy ennyire rémes szülők vagyunk. A ház a tiétek lehet, mi majd elköltözünk.
Szeretünk titeket.- léptek ki a házból.

Pár perc csend után megszólaltam.
- Na, mehet a buli ?- kiabáltam mosolyogva, mire mindenki "Húúú"-zni kezdett.

Bömböltettük a zenét, és táncoltunk.

- Szia húgi.- szambázott mellém Chris, majd szorosan magához ölelt, ahogy ezután mindenki más is.

Az ajándékokat a pult mellé gyűjtötték. Elfelejtettem a saját születésnapomat.

- Hol van Ray és Mel ?- kérdeztem összevont szemöldökkel Ricsit.
- Melody-nál beindult a szülés pár órája. Reggel óta a kórházban vannak.- magyarázta.

Tovább táncoltunk.
Ethan hozzám lépett, átkarolta a derekam, majd megcsókolt.
Természetesen visszacsókoltam.
Átkaroltam a nyakát.
Mikor elváltunk egymástól, felvezetett a szobába.

Ez egy elég hosszú részre sikeredett.
Remélem meg vagytok vele elégedve.😘