- Tom elhívta Ad- et randira !!- kiabáltam, mire mindenki "éljeeeen"- ezni kezdett.

*Adam Green szemszöge*

El sem hiszem...jó isten....elhívott randizni !

Az első dolgom volt beszélni Kimmel, aki azonnal sikongatni kezdett.

Mikor letettük nem igazán tudtam, hogy mit csináljak addig.

Úgy döntöttem, hogy tévét nézek.
Így is lett. Összekapcsoltam a laptoppal, majd kerestem egy filmet.

" A Bélier család"

Nem.

"Csillagok között"

Már vagy százszor láttam.

"Csillagainkban a hiba"

Oké, ez jó lesz.

Elindítottam, majd egy tál popcornal és egy üveg colával befeküdtem az ágyba.

Mikor vége lett kerestem egy másik filmet, mert még bőven volt időm fél hétig.

"Vándorsólyom kisasszony és különleges gyermekei"

Hmm...azt szem' azt már láttam.

"Éhezők viadala"

Na, ez jó lesz.

Megnéztem belőle az első és az utolsó részt, majd elkezdtem készülődni.
Egy simítással elrendeztem a hajam. Zselém nincs, és nem is kell.
Felöltöztem, majd elhasználtam egy flakon dezodort.

Öltözéknek egyébként egy fehér BMTH- os pólót vettem fel, ami alól jól kilátszottak nem túl nagy, viszont nem is éppen kis bicepszeim.
Hozzá egy háromnegyedes farmernadrágot, majd egy fekete "NYC" feliratú baseball sapkát.
Magamra húztam egy fehér Converset.

Mikor kész lettem kopogást hallottam.
Itt van...

Gyorsan a zsebembe csúsztattam egy doboz cigit, majd kinyitottam az ajtót.

Tom talpig feketében állt előttem.
Fekete póló, fekete háromnegyedes farmernadrág, és egy fekete Converse.
Göndör gesztenyebarna fürtjei kuszán állnak fejtetején, pár tincs pedig a szemébe lóg. Kékes-barna szemei csak úgy csillogtak.

Legszívesebben most helyben az ágyra teperném, aztán....

Jó, ébredjünk fel.

- Szia.- húzta mosolyra rózsaszín ajkait.
- Szia.- viszonoztam.
- Mehetünk ?- mutatott maga mögé, mire bólintottam.

- Na és...hová megyünk ?- néztem rá, miközben az utcán sétálgattunk.
Kissé hideg van. Lágy szellő fújdogálja a fák ágait, amitől Tom haja is összeborzolódik.

- Titok.- mosolyog rám.
Imádom, mikor mosolyog. Úgy még helyesebb.
Mosolygása engem is mosolygásra késztet.

Belenyúlok a zsebembe, majd kihúzok egy szál cigit a dobozból, és meggyújtom, amit Tom összeráncolt szemöldökkel nézett végig.

- Te mióta dohányzol ?- nézett rám összevont szemöldökkel, amin legszívesebben nevettem volna. Tök aranyos volt.

- Körülbelül négy hónapja.- néztem én is rá, miközben kifújtam a mérgező füstöt.

- Ne mérgezd magad.- vette ki a kezemből, de visszavettem.
- Nyugi. Csak havonta háromszor szívok el egy-egy szálat.
- De akkor is.- hajtotta le zavarában a fejét.
- Elpirultál.- húztam magabiztos mosolyra számat.
- Nem is.- fordította el a fejét.
- De igen.- bólogattam, pedig ő nem láthatta.

- Itt vagyunk.- állt meg pár perccel később. Annyira rá koncentráltam, hogy észre sem vettem, hogy egy mezőn lyukadtunk ki.

- Wáoooow.- ámultam. Gyönyörű volt.
- Tetszik ?- nézett rám Tom reménykedve.
- Még hogy tetszik ?- hülledeztem, és közben kitártam karjaimat, ezzel a tájra mutatva.
- Hisz ez...áhh, had ne mondjam, hogy milyen !- még mindig ki voltam akadva a hely varázsától.
- Akkor jó.- bólintott, majd kivett a táskájából egy lepedőt, amit aztán leterített a földre. Eddig is volt nála táska ? Hm, biztos...

Ráült, majd megütögette maga mellett a lepedőt, amire ez után én is ráültem.

- És honnan ismered ezt a helyet ?- néztem rá kíváncsiskodva.

- Öt éve találtam rá erre a helyre a húgonmal. Minden nap öttől hétig itt lógtunk. Rajta kívül senki másnak nem mutattam meg ezt a helyet, csak neked.- nézett rám mosolyogva, bár ez a mosoly nem igazán tűnt őszitnének.
- Nem is tudtam, hogy van húgod.- tényleg nem tudtam. Úgy tudtam, hogy egyke.
- Már nincs is.- hajtotta le a fejét, de nekem először nem esett le, hogy hogy érti, aztán állam hatalmasat koppant a 
lepedőn.
- Én...ne haragudj, nem tudtam.- hajtottam le én is a fejem.
- Semmi baj.- majd újra rám nézett, és elmosolyodott.

Ezután jól el szórakoztunk.
Például kiderítettem, hogy az oldalán elég csikis. Ahogy ő is rólam.

- Tudod...- nyugodtam le, miután abbahagyta a csikizést, és érdeklődően rámtekintett.

Nem fojtattam. Nem tudtam kifejezni magam.

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam így, hogy csak csendben ülünk, tehát rágyújtottam.
Tudom, hogy azt mondtam, hogy egy hónapban háromszor, és igaz is, de most nem bírtam ki.

Tom rámnézett, majd le a számra, és figyelte, ahogy kifújom a szürkés füstöt.

Beleszívtam újra, hátha elnéz onnan, de nem tette.

Muszály a számat kémlelned ? Így is vigyázzban állok odalent, nem kellene még ez is...

Közelebb hajoltam hozzá, egészen addig, míg össze nem ért az orrunk, közbrn pedig kifújtam a füstöt.

Tekintetem szemei és ajkai közt cikáztak, ahogy az övéi is.
Végül ő lépett. Számhoz nyomta puha rózsaszín ajkait, amiket visszacsókoltam.

Mikor elváltunk egyszerre krákogtunk fel.

- Öhm..- kezdtük egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Késő van, elindulhatnánk haza.- néztem rá, majd bólintott.

Felálltam, Tom addig összehajtotta a lepedőt, majd ő is felállt.

Az utunk csendben telt. Megakartam szakítani, de nem tudtam, hogy hogyan.

Félúton kezéért nyúltam, és gondolom megérezte, mert mikor hozzáértem kisujjához ösztönösen összekulcsolta ujjait az enyémekkel.

Egészen hazáig kísért.
A kapu előtt megálltunk, majd Tom kihúzta ujjait enyémek közül.

- Öhm..- kezdte el, de közbevágtam.
- Jelentett neked valamit az a csók ?- mondd, hogy igen, mondd, hogy igen !
- Neked jelentett valamit ?- hajtotta le a fejét. Válaszul állánál felemeltem a fejét, majd magamhoz húztam, és megcsókoltam.

Tom előbb meglepetten, majd elégedetten felnyögött.
Ahhj, te fiú...ne tedd ezt velem !

Közben kezeim tarkójára vándoroltak.

Pár percig biztos csókolóztunk, majd muszály volt elválnom tőle, mert elfogyott az összes levegőm.

- Fogalmad sincs, mióta várok erre.- mondtuk egyszerre pár pillanatos késéssel.

- Bejössz ?- mutattam a házamra, ahol csak egyedül lakom.

- Nem akarlak zavarni.- rázta meg a fejét.
- Nem zavarsz.- villantottam rá egy mosolyt, majd megfogtam a kezét, és behúztam a házba. A zárral egy kicsit kinlódtam, mert nem akartam elengedni Tom kezét, -márpedig fél kézzel egész nehéz-, de megoldottam.

- Nincsenek itthon a szüleid ?- kérdezte, miközben felhúztam az emeletre.
- Már hét éve nincsenek. Egyedül élek.- néztem hátra rá.
- Ohh, sajnálom.- hajtotta le a fejét, de csk kinevettem.
- Semmi baj.- húztam be a szobámba.

Már 10:32 volt.

- Álmos vagy ?- néztem rá újra.
- Eléggé elfáradtam.- bólintott.
- Oké, akkor menj el fürdeni.- toltam a fürdőszobám irányába.
- Oké, oké.- nevetett.

Adtam neki törölközőt, meg egy alsógatyát -azt mondta, ő abban alszik-.

Körülbelül fél óra múlva jött ki.

Ezután én mentem be.

Nekem is kb. ennyi idő kellett.

Mikor kiléptem Tom az ágyamon feküdt.
Egyébként körülbelül ugyanolyan izmos lehetett, mint én, és pár centiméterrel alacsonyabb volt nálam.

Rámkapta a tekintetét, majd hosszasan végigmért.

- Elpirultál.- vigyorogtam büszkén.
- Nem is.- fordította el a fejét.
- De igen.- mentem oda hozzá, majd megam fölé fordítottam a fejét.
- Na jó, talán egy kicsit.- temette tenyerembe az arcát.
Befeküdtem mellé, majd Tom az ellenkező irányba fordult.

- Jó éjt, Adam.
- Jó éjt, Tom.

Nagyon uralkodnom kellett magamon, hogy ne öleljem át, de hamar álomba zuhantam, szóval sikerült.

Az este közepén szipogásra keltem.
Mi a...

- Tom ?- nyúltam magam elé, és megérintettem a vállát, mire hátrafordult.
- Mi a baj ?- oltottam fel a mellettem lévő kislámpát, így már tisztán láttam Tom arcát. Pontosítok;Tom könny áztatta arcát.

- Hé !- ültem fel, majd letöröltem a könnyeit.
- Mi a baj?- ő is felült, majd nyakhajlatomba fúrta az arcát, én pedig rögtön átöleltem.

- Csak...csak rosszat álmodtam.- húzódott el, és már nem volt annyira könnyes az arca.

- Szeretnél róla beszélni ?- megrázta a fejét, majd visszafeküdt, és hátat fordított nekem.
Én is lefeküdtem, viszont most nem fáradoztam azzal, hogy türtőztessem magam, átöleltem.

- Szeretlek, Tom.- suttogtam a fülébe, mire megremegett, és hátrafordult hozzám.
- Én is szeretlek.- elmosolyodtam, majd megcsókoltam. Miután visszacsókolt elváltam tőle, és átöleltem, ő pedig mellkasomba fúrta a fejét, és pár pillanat múlva bealudt.
Még egy kis ideig hallgattam a szuszogását, majd én is elaludtam.