Feszülten ülök törökülésben a kanapé egyik felén, nyakig betakarózva, míg  Yoongi hyung a másik felén ülve nézi a TV-t. Egyre laposabbakat pislog, így sejtem, és remélem, hogy hamar elalszik. Ha alszik, tuti nem szól hozzám.
- Logikusan - forgatom meg szemeim saját baromságomon. A takarót felhúzom az orromig, és úgy lesem az ásítozó szőkét. Kipillantok a napsütéses időbe, majd vissza is nézek hyungomra. Nem telhetett el fél perc, de ő már úgy aludt, mint akit leütöttek. Sóhajtva leengedem a takarót az ölembe, majd a teámért nyúlok. Mikor annak segítségével lenyelem gyógyszereim, azzal a lendülettel, ahogy visszaülök, Yoongi hyung feje is az ölembe pottyan. Megmerevedek, sőt, a hideg is végig fut rajtam, felállítva karjaimon és lábaimon az apró szőrszálakat. Még levegőt se veszek hirtelenjében, csak figyelem, ahogy álmában ölembe fúrja arcát, és egyik lábamon meg-megmarkolja a melegítőnadrágom. Már szerintem lilul a fejem, amikor végre veszek levegőt, de akkor is óvatosan. Csendben nézem az idősebb alvó arcát, majd kezeim maguktól mozdulva tűrik el a szemébe lógó tincseit. Fehér bőre, és ez a nagyon világos szőke haj olyan hatást keltenek, mintha valami törékeny dolog lenne. Mint a cukor...ráadásul aranyos is volt így, az ölemben alva, ezzel konkrétan megmutatva nekem a sebezhető énjét.
- Kis cukor...sugar - kuncogok. Vicces, hogy angolul jobban illik rá, mint koreaiul - De az túl aranyos - játszok egy tincsével - Valami menő kell...- mintha csak egy villanykörte villant volna a fejem felett, ahogy a mesékben szokott- Suga!
Mintha csak hallaná, amit magamnak motyogok, elmosolyodik. Tincseit óvatosan simogatva bámulom a készüléket előttem, de nem sokkal később engem is elnyom az álom. Később arra kelek, hogy valaki óvatosan felemel. Félig felnyitva pilláimat meglesem az engem cipelő egyént; szőke tincseket pillantok meg, tudom is, hogy ki az, de nem igen érdekel, csak az, hogy bevisz a szobámba, és lefektet az ágyamra.
- Suga - szusszantom halványan mosolyogva, mire Yoongi hyung elneveti magát, miközben betakar.
- Aludjál - puha ajkait megérzem homlokomon - Felszaladt a lázad. Hozok ide gyógyszert, ha felkelsz, vedd be őket - borzol a hajamba, majd el is megy, én pedig mélyen vissza is alszok.

~o~

- Hobi - nyöszörgök az ágyamban, mire bátyám halkan benyit - Hozol nekem teát?
- Persze, pillanat - megy is ki, mire én nehezen, de átfordulok a másik oldalamra. Fehér falamra pislogva gondolkodok, hogy ki hozott fel. Az utolsó tiszta emlékem, hogy elalszok a kanapén, de az már csak homályosan dereng, hogy valaki felhozott, én pedig még beszéltem is vele. Nagyvalószínűséggel Hoseok volt? Az órámra pillantva látom, hogy öt óra múlt. Hol lehet Tae és Jungkook?
- Sziaa - nyitnak be az említett személyek vigyorogva. Tae mellém huppan, miközben nehezen felülök, míg Jungkook átadja a kezében tartott bögrét. Gyógyszeromat bekapva kortyolok az isteni teába, majd meg se állok az aljáig.
- Asszem leégettem a nyelvem - nevetek könnyes szemekkel, miközben a nyelvemet legyezem. Még az orrom is megindul, így még azt is ki kell fújnom - Elhoztátok a jegyzeteket?
- Aha - túr Kook Tae táskájába, és egy lefűzött mappát dob az asztalomra - Páran írtak neked, de gondolom az nemigen érdekel.
- Attól függ, kik azok...
- Bambam, Sehun, Ungjae...- kezdi sorolni Tae - Jackson is írt.
Szemforgatva terelem el inkább a témát, és a fiúkkal addig beszélek, amíg fel nem hívják őket, hogy ideje lenne haza tévedni. Mivel miután elmentek, unatkozni kezdtem, így kíváncsiságból fellépek a Facebookra. Ritkán lépek fel, nem igazán érdekel, hogy mi történik rajta. Időnként megváltoztatom a profilom, egy-egy posztot like-olok, de sose lépek fel. Akkor veszem észre, hogy egy régi képem a profilom, ugyanis ott még vörös a hajam.

Gyorsan kiválasztok egy nemrég készült sefliet és át is váltom a képem.

Persze egyből jönnek a like-ok és a kommentek, de igazából nagy ívben letojom. Hirtelen ötlettől vezérelve beírok a keresőbe egy nevet, és egyből őt adja ki, mert van vele három közös ismerősöm.

Min Yoongi

Rákattintok a profiljára, így szemem elé tárul a profilképe. Itt már szőke, és egy lesifotónak tűnik, de mint mindig, nagyon swag (ahogy a neve alá is volt írva).

Ajkaimba harapok, majd kijelentkezem az alkalmazásból és leteszem telefonomat a szekrényre, laptopomat pedig a kezembe véve inkább filmezni kezdek.