11.fejezet
Jimin POV
Másnap korán kelek, még jóval az ébresztőm előtt, amit eléggé furcsállok, hisz általában úgy kell kivonszolnom magam az ágyból. Most amint kipattanmak szemeim, az ágyból is kiugrok, majd halkan lopózok ki a konyhába. A bátyjám szobája előtt elhaladva hallhatom horkolását, ami megmosolyogtat, de haladok is tovább. Amilyen halkan csak tudom, csinálok magamnak egy teát, majd bekapcsolom a kávéfőzőt, hogy amikor Hoseok felébred, tudjon egyből inni az energiabomba italból. Kiürítve a bögrét összekapom magam, majd komótosan elindulok az egyetem felé. Útközben Tae is csatlakozik, úgyhogy végigbeszélve az utat érünk végül az épületbe.
- Pillanat és jövök - nyomja kezembe Tae a táskáját, majd elrohan a mosdóba. Én nagyot szusszanva lépek be az előadó terembe, és helyet foglalok egy szimpatikus helyen.
- Szia - huppan le mellém valaki, ezért arra fordítva a fejem meglátom Jacksont, miközben ajkaiba harapva mér végig.
- Isten áldjon - suhintok felé, miszerint jobb volt eddig nélküle, de vagy nem érti, vagy nem is akarja érteni távozására utaló jeleimet.
- Milyen volt a nyarad? - érdeklődik továbbra is.
- Mondd csak. Ebből - suhintok újra egyet kezemmel nem megtett távozására utalva - mit nem értesz?
- Ugyan, csak érdeklődök felőled. Tán gond? - hajol közel, belefurakodva a személyes terembe. Éppen szólásra nyitom ajkaim, amikor... Létezik Isten! Ebben a pillanatban Tae megfogja Jackie gallérját, és felemelve szó nélkül arrébb teszi, mire hálásan pislogok rá.
- Szeretem, hogy jókor tudsz időzíteni. Hogy csinálod? - vigyorgok a magasabbra.
- Tehetség. - túr hajába, így megigazítva frufruját, ami már rendesen szemeibe lóg. Jackson csak beül mögénk, gyilkosan nézve Taehyungra. Egész előadáson így bámulja, már engem zavar, de barátom ilyenkor csak rám vigyorog, és megforgatva szemeit jegyzetel tovább.
- Jöttök ma strandra? - pattog mellettünk Jungkook, miután már ő is bejött az egyetemre az óráira.
- Én igen! - vágja rá a fiatalabbik, így már csak az én válaszomra várnak.
- Kik jönnének még? - pislogok a legfiatalabbra.
- Hát, ugye ti, én, pár csoporttársam, Yoongi hy....
- Megyek! - mondom gondolkodás nélkül Kook szavába vágva, ám miután felfogom mit is mondtam, és miért, zavarba jövök, a másik kettő meg csak kiröhög, a végén már egymást támasztva. - Kössz, én is szeretlek titeket. - sietek inkább a másik előadóterembe, hisz mindjárt kezdődik úgyis a másik előadás, amin jó lenne, ha ott lennék.
Mikor már végre otthon vagyok, semmi kedvem nincs elmenni fürdeni, de a félmeztelen Yoongi látványát ki nem hagynám. Fürdő gatyámat, és egy vékony, nagyobb fehér pólót felkapva várom a két jómadarat, és amikor hyung kocsija beparkol a ház elé, alig tudom visszafogni eszelős vigyorom.
- Gyüssz vagy nem? - húzza le az ablakot hátul Tae.
- Ez mégis milyen tájszólás? - szólal meg Jungkook is mellőle, homlok ráncolva.
- Nem mindegy az neked? - morog rá, így jót mulatva rajtuk pattanok be a kocsiba az anyósülésre, ahol megcsap a hűvös levegő.
Yoongi csak halvány mosollyal az arcán hallgatja, és nézi öccsét, ahogy veszekszik a negyedik személlyel a kocsiban, és kihagy egy ütemet a szívem, amikor fekete szemeivel rám pillant, továbbra is angyalian mosolyogva.
- Megvan mindenki? Mehetünk? - néz körbe a tükörben, majd újra rám pillant. - Hoseok nem jön?
- A-a, randija van - nézek sejtelmesen, mire két haverom abbahagyja a vitát, és húúú-zva emelgetik szemöldökeiket.
- Sok sikert neki. - sóhajt Yoongi, és elindulunk a hűsítő víz felé, hogy kiélvezzük a nyár utolsó melegét. Míg a másik kettő egymás társaságát élvezte a hátsó ülésen -kő-papír-ollóztak-, addig én a szemem sarkából figyelem Yoongi hyungot, ahogy lazán vezeti a járművet. Rövid, vékony felsője nem takarta izmos karjait, rövidnadrágja engedtettni látta izmos vádliját is. A strandon majd csendben meghalok, ha majd leveszi azt a felsőt...
Tudom, nem éppen a legjobb, de szerettem volna már részt hozni, hogy tudassam veletek, nem felejtettem el folytatni xD Igyekszem, ígérem :') csak ne kövezzetek meg(nagyon) emiatt a retek miatt 😂
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro