Édes álmomból a telefonom kelt fel, így nyomom ki először. Aztán, amikor már másodjára cseng ki, morogva veszem fel.
- Mivan? - ki se nyitom a szemem, csak visszahelyezem a fejem a párnára, és a telefont a fülemen hagyom.
- Így kell köszönni a hyungodnak?
Az ismerős, rég nem hallott hangra nem csak a szemem, hanem én magam is kipattanok az ágyból. A szívem hevesebben ver, és a tenyerem is izzadni kezd.
- Nem szólalsz meg? Jólvan, te bajod. Tae azt mondta találkozzunk a park bejáratánál, fél óra múlva.
Válaszomat meg se várva le is teszi a telefont, én pedig a képernyőre kapom a szemem, ahol Tae neve villog. Észbe kapva összeszedem magam, és futtában bekapva pár falatot elindulok az adott helyszínre. Tae már messziről integet, ami miatt csak a szememet forgatom, majd megpillantom az álmosan álldogáló Yoongi hyungot. Szívem a nap folyamán másodszor kicsit gyorsabban kezd verni, amikor pedig melléjük léptem, lassan rásandítok. Egész nyáron nem láttam. Ahogy arcát figyeltem, megállapítottam, hogy ugyanolyan helyes; éles állvonala, szépen ívelt orra, hosszú szempillái, töléletes, sápadt bőre semmit nem változott. Bár, egy nyár alatt mi változott volna rajta? Azon kívül, hogy szőke tincsei most ébenfekete színben pompáznak?
- Minek rángattál ide hajnalok hajnalán? - morog hyungom a csillogó szemű Taehyungra.
- Kérleeek!
- Te érted? - fordul felém Yoongi hyung, és csokoládé szemeivel engem vizslat. Enyhe pír szökik az arcomba, így a barnára nézek.
- Dehogy értem. Reggel van még nekem ehhez - bizonyításképp megdörzsölöm szemeimet, majd vissza is nézek rá, egyenesen a szemeibe.
- Legalább egy kis meglepi valami legyen Kookienak!
Ahhha, itt ugrik a majom a vízbe.
-Tae, Jungkook megmondta, hogy semmilyen bul...
- Nem, nem, hyung - hurrogja le szinte Yoongi hyungot - Egy szóval is mondtam, hogy nagy bulit akarok? Csak mi leszünk.
- Mármint hogy "mi"?
- Mivel a szüleitek el vannak utazva - töröl le drámaian egy nem létező könnycseppet a szeme sarkából - Csak mi. Én, Chimchim, Te, hyung, Hoseok éééés ha jól hallottam -és 100%, hogy jól hallottam- Namjoon és Jin hyung nálatok éjszakázik a következő három napban - bök rám egy sejtelmes mosollyal, mire kelletlenül bólintok. Csak nem tud megülni a seggén!
- Ha jól számolom, mostanában érnek hozzánk. Hobi biztos otthon van. - gondolkodok hangosan.
Tae hirtelen megragadja a csuklóinkat, és húzni kezd minket az otthonom felé. Hiába rángatom a kezem, nem ereszt, míg Yoongi hyung halál nyugodtan sétálgat mellettem. Amikor a ház elé érünk, megáll mellettünk egy taxi, így Tae Yoonginak lökve rohan oda Namhoz.
- Mi a...Hyung! - lököm el a kuncogó idősebbet. Hogy volt képes megfogni a fenekem?
- Csak elkaptalak - emeli fel ártatlan tekintettel kezeit, és elindul rokonom felé.

Yoongi POV
- Hm, tényleg olyan, mint amilyennek kinéz - motyogom, mikor halványan mosolyogva hátat fordítok a vörös arcú Jiminnek. Nem mondom azt, hogy minden vágyam ez volt, de mindig is kíváncsi voltam, milyen érzés a hatalmas tenyereim alatt érezni azokat a formás félgömböket. Szemét módon a helyzetet is kihasználtam, de na. Néha érdemes megszegni a "mindent a szemnek, de semmit a kéznek" elvet. Ráadásul ez az arc..!  Namjoonhoz és Jin hyunghoz odaérve üdvözlöm őket, majd mivel Hoseok kiszúrt minket az ablakból, és beinvitált, a nappaliban ülve csevegünk tovább. Természetesen szemet szúr neki az öccse vörös pofija, amit kérdőre is von, de az csak leintve az idősebbet ül tőlem a legtávolabb.
- Tényleg - fordulok Tae felé - Hogy ráztad le az öcsém?
- Oh hát...az nem lényeg - lett egy kicsit vörösebb az arca. Aha, biztos beígérte neki az éjszakát-komolyan, azt hitték sose jövök rá?
- Mivel annyira siettettél minket - kuporgott Chim a bátyja mellett a földön, felhúzott térdeire támasztva az állát. Komolyan, hogy lehet egy huszonéves olyan édes, mint egy tíz éves, ártatlan gyerek? - Tortát ki vett?
- Mi, pontosabban én csináltam - bök Jin hyung a konyha fele - Nam csak felrobbantotta volna a konyhát.
Párja ciccegve húzza magához egy csókra, így elhallgattatva az idősebbet, aki készségesen viszonozza is azt.
- Te ezt már leszervezted Jin hyung-al? - néz Chim barátjára.
- Mi az hogy. Na, nem romantikázunk, hanem a legkisebb zsúrját szervezzük - tapsol Taehyung fontoskodva, míg én a szememet forgatom a "zsúr" szóra. Mire mindent megbeszélünk, és Tae elindul az ünnepeltért, már délután kettő van, így egy kicsit rosszul is éreztem magam. Az öcsémet pont a szülinapján egyedül hagyni? Kissé bűntudatom lett, bár nem annyira, mint tavaly. Az Istenért se tudtam hazajönni a munka miatt, de sokan így is nekem támadtak, hogy biztos csak nem akarok pénzt kidobni a hazaútra. Ch, nem ismernek.
- Hyung - adja a kezembe a tortát hirtelen Hobi, majd el is nyargal.
- Mi? Ez? Miért? Mi? - járkálok értetlenkedve a lakásban, de ezzel csak azt érem el, hogy betolnak a nappaliba és otthagynak  "marad" címszóval. Mi vagyok én, kutya? Már épp le akarom rakni az édes süteményt, de Jimin akkor lép elém egy öngyújtóval.
- Várj, hyung - áll elém, és rendezni kezdi a gyertyákat. Szemei csillognak, ahogy lassan odanyúl a kis tárggyal, és óvatosan meggyújtja őket. Arcát nézem, ahogy az égni kezdő kis láng megvilágítja az arcát, fokozva a csillogást szemeiben. Gyomrom kisebb görcsbe rándul, amikor rám pillant, és amikor észreveszi, hogy figyelem, kissé elpirul, míg én szusszantok egyet...amivel sikeresen elfújom a gyertyákat. Tekintete hirtelen bosszús lesz, arcát egy picit felfújja, majd újra meggyújtja őket. Ez is csak én lehetek, hogy egy ilyen pillanatot elbaszok.  Már épp szóra nyitja a száját, de akkor lép be Tae az öcsémmel, így gyorsan megfordulva mellém áll, és nevetve énekelni kezd. Én meg csak a szemem sarkából figyelem.

Hi Hello Annyeong
Csak gondoltam megemlítem: innentől nem tudok hetente részeket hozni. Amikor elkezdtem feltölteni a részeket, már előre megvolt pár fejezet írva, de most sajna utolértem magam.

Véleményeket elfogadok, nem harapok a kommentekre ^^