Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

6.Kibaszottul szeretlek

Jungkook fizika és utolsó órán nem jött be, kicsit aggódtam miatta. De az a képsorozat ahogy a suli mellett a cigijét szívja, megnyugtat. Pár percig még bámulom az irtó szexi fiút, de miután tudomást sem vesz rólam felhúzva orromat, lépkedek tovább lefelé a suli lépcsőjén, míg nem megbotlok. Jungkook, csikkjét el nem dobva indul meg felém.

-Béna vagy. - nyújtja felém bal kezét.

-Kapd be. - fogadom el segítségét, majd bemutatok és tovább indulok.

Magam mellettem motorzugást hallok meg, oldalra pillantok és Jungkook ül egy fekete motoron Nem is tudtam hogy van motorja.

-Elvigyelek egy körre? - áll le.

-Nem akarok még meghalni. - utasítom vissza.

-Naaaa, gyere, vagy erőszakkal foglak felrakni hátulra. - kacsint rám.

-Ahh, jó. De ha meghalok megöllek.

-Hogy ha már halott vagy? - nevet fel.

Középső ujjamat mutatom felé válaszként, mire a bukósisakot fejembe nyomja.

-Hé. Nem kell ez. - próbálom levenni.

-De kell és kész. Nincs duma.
Előre fordul és elindítja a járművet én meg gyengén átkarolom. Mikor már átlépünk egy kisebb sebességhatárt szorosabban megölelem derekát. Bevallom picit féltem az elején, talán remegtem is. De Jungkook megvéd, itt van velem, nem kell félnem.
Teszünk még néhány kört majd a házunk előtt leállunk.

-Köszi. - ölelem át.

-Nincs mit. - ölel vissza - Ohm akkor megyek szia.. - ül vissza járművére.

Mit csináljak? Mit csináljak?

-Várj, gyere be ebédre. - állítom meg.

Rám pillant és elmosolyodik.
Bevezetem házunkba de a konyhába megállunk.

-Szia Anya! - köszönök az éppen hütőben kutakodó személynek.

-Szia Chim, milyen volt a suli? - kérdezi még mindig kutakodva.

Enyhén köhintek hogy tudtára adjam vendégünk van.

-Ohh szia, nem vettelek észre. - fordul Jungkook felé.

-Semmi baj. - válaszol halkan

-Anya, Kookinak is teríts meg.

Anyám válaszul csak mosolyogva rábólint.

-Gyere. - húztam fel a lépcsőn. Szobámba érve lehuppantam az ágyra. Mozdulatomat Kook is követi.
Halk nevetést hallok meg magam mellől.

-Mit nevetsz? - nézek szúrós szemmel mellettem állóra.

-Chim. - kuncog tovább.

-Haha, nem tehetek róla, nem tudtam régen kiejteni a nevemet. - kacagok fel.

-Chimin? - néz rám szemöldökét húzva.

Nagyot nyelve bólintok mire elmosolyodik.

-Cuki. Chim. - mosolyog tovább.

Most komolyan? Chim.. egyedül anyám hív így, még Hobi sem..

-Megyek a mosdóba, oké?

Nézelődhetsz stb. - állok fel és indulok a fürdő felé ami pont az én szobám mellett van.
Gyorsan könnyítek magamon és alaposan megmosom a kezemet. Hajamat oldalra söprögetem, fehér pólómat átveszem egy kockás ingre.
A gombokkal elkezdek küszködni, annyira erőlködök vele hogy a lábam megcsúszik egy kisebb víz tócsába. Fejem nagyot koppan a csempén, mire az ajtó nyítódni kezd.

-Chim, jól vagy? - lépked beljebb Jungkook.

-Au. Meghaltam. Fáj a könyököm. -érintem meg a kisebb horzsolást.

-Béna. - hajol le hozzám arcát
közel dugja sajátomhoz, ezután alhasamra helyet foglal.

Tekintete lejebb téved, pucér felsőtestemre, mire elpirosodik. Alsó párnáját megnyalja és íriszei vissza tévednek. Számra hajol, de nem csókol meg. Helyette megszólal.

-De béna vagy, nem tudod begombolni se. - kezdi el begombolni ingemet.

Fürge ujjaival hamar végez. Felsegít a csempéről, és a kisebb horzsolásomat kezdi el bámulni.

-Kell rá sebtapasz. - állapítja meg.

-Te egy orvos vagy. Dr. Jeon Jungkook. - nevetek fel, mire gúnyos nevetést kapok.

-Akkor te vagy a páciens, hol fáj pici Chim? Adjak puszit a bibire? - ad enyhe puszit a horzsolásra.

-Mii-miit csinálsz? - kezdi el nyalogatni az érintett területet.
-Ez undorító. - kapom el karomat.

A fürdőszobai polcról leveszek egy sebtapaszt és ráhelyezem.

-Csak vicceltem Chim.

-Persze. - fonom össze karomat és enyhe sóhajt engedek ki. Eszembe jut hogy mit tett a könyvemmel, mire szomorú tekintetet veszek fel.

-Jimin, kibaszottul szeretlek.
Tudom egy bunkófasz voltam veled, amit bánok, de azt akartam figyelj rám. És amikor megláttalak azzal a tanárkedvenccel féltem hogy elvesztelek. Ahogy látom te is így érzel. Igaz? - mondandója végén felpillant rám.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro