Sziasztok! Köszönöm szépen azoknak aki olvassák és rányomnak arra a pici csillagra. Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket! Ha igen, hagyjatok nyomokat! Puszi!😊❤❤

Reggel kimerülten keltem ahogy általában, rápillantottam az órára ami 07:35-t mutatott.

-Elaludtam! - kiáltottam fel. 10 percem van elkészülni, visszasírom az általánost, akkor most lenne még kerek 25 percem.

Bedobáltam néhány könyvet, amit ma biztos hogy használni fogok, ezután felkapkodtam magamra az első ruhadarabokat amik a kezembe akadtak.
A hajamat csak megfésültem az ujjaimmal, felkaptam táskámat és kirontottam a házból.
Jó még van 5 percem beérni. Mákom van, ha nem matek az első.

Haza felé busszal jövök hogy elkerüljem Jungkookot vagy Jaet ami lehetetlen lesz ma amúgy is.
Nem akarom megbántani Jaet, de én nem tudom mit tegyek. Nem szeretem már, van az a dolog amikor valakivel csak azért vagy együtt mert végre van olyan aki szeret igazán. Na pont ez van velem most. Szerettem volna ha Jungkook azt mondja hogy szeret. De nem. Ez nem egy tündérmese.
A suliban a tanári előtt megpillantottam a magyar tanárt, odasiettem hozzá és megkérdeztem hogy első órán velünk lesz-e. Rábólintott, én pedig segítettem felcipelni a cuccait. Megúsztam a késést. Egész órán fetrengtem nem jutottam megoldásra.
Kicsengőkor Hobival a büfé felé indulunk, nem szeretném most mondani a tegnap történteket. Kikell apróznom mindent, és nem öt perc alatt hadoválni össze-vissza. Fél úton szembe jött velünk Jae, próbáltam volna elsuhanni mellette de hiába, észrevett.

-Mindenütt kerestelek. Hova szaladtál tegnap? - rántott el.

-Mondtam már haza kellett
mennem. - kaptam ki karomat szorításából.

-Aha haza, vagy Jungkookhoz mentél. Te megcsalsz vele? - fonta össze karjait.

-Mii? Szerinted hazudok? - nézek rá hitetlenkedve. Arckifejezése cseppet sem enyhült, sőt inkább ellenkezője.

-Mi a szar? - döbbentem meg.
-Ez a másik, hogy beszélsz? Úgy látom anyukád nem nevelt meg rendesen.

Mi a szar van vele?

-Úgy beszélek ahogy akarok. - törtem ki.

-De nem velem. Vili? - szorította meg ismét két karomat.

De ekkor valaki a hátam mögül egy hatalmasat vert be Jaenek és ő elengedett. Kikerekedett szemekkel néztem a történteket, erőt vettem magamon és hátra pillantottam megmentőmre, aki Jungkook volt.
Hoseok csak némán figyelt, amiben van valami.

-Ezt még egyszer meg ne lássam. Vagy kinyírlak. - közel húzott magához és átkarolt.

Lehúzta ujjamról gyűrűmet és neki dobta tulajdonosának, aki csak felállt és cammogva elment.

-Jól vagy? Nem bántott?? - nézett le rám aggódva. Válaszul csak bólintottam.
Most Jae szalad az anyjához és akár kicsapják Jungkookot, ezt pedig kibaszottul nem akarom.
Néma csend következett be, de a szemkontaktust nem hagytuk el, mikor Hoseok köhintett egyet.

-Bocsi mennem kell. - engedett el.

Nem mondott semmit ezért elindultam, de kezem után kapott és ajkaimra támadt. Lassan, érzékien kezdett el csókolni mint tegnap. Hasamba hat millió pillangó röpködhet. Kook ajkai lágyak, kedvesek. Az ajkak hogy lehetnek kedvesek azt nem tudom, de máshogy nem tudom leírni hogy milyenek. Talán tökéletesek. Igen ez az a szó.
A csengő megszólalt és mi elváltunk. Hobit sajnálom csak, hisz éhen maradt. A terembe vissza felé mentünk, de társam csak nem bírt nem mosolyogni.

-Ne mosolyog már ennyire. - boxoltam vállba.

-De olyan kis cukik vagytok, végre nem azzal a gyökérrel vagy együtt, sose bírtam. - kezd hangja flegmás lenni.

-Mi? Miért is? - nézek rá mosolyogva.

-Mivel tanárkedvenc. - bámult grimaszolva

Így már értem. Nevetve tovább mentünk, fizika órára. Annyira de annyira utálom. Sose leszek fizikus, kémikus meg pláne nem. Főleg a tanár, ne is beszéljünk róla. Szeme mint akinek bevertek, tokája a nyakát veri, gyűrűjét a jó Isten se tudná leszedni. Egy szóval szörnyű.
Ezen az órán is csak bambulni tudtam. Gondolkodtam hogy Jungkook olyan mint egy lány.
Nem értem meg. Ahogy a többi lányt sem értem meg. Talán ezért lettem meleg, jó ezt viccnek szántam. A többi órákon is hasonlóképp tettem, magamba fikáztam a tanárokat.