-Én, Jungkook barátja vagyok. - mosolygok rá.

Tenyeremet nyújtom barátságosan, de mintha lefagyott volna.
Szemei kissé kikerekedtek, ajkai elnyíltak.

-Oh. Szóval miattad buzi a fiam? - ordít rám. - Belőled nem kérünk, takarodj innen. - mutat az útra.
Már készül rám csapni az ajtót, de lábamat eléhelyezem, így megakadályozom hogy rám bassza.

-Nem értesz a szóból? Ta-ka-rodj. - tagolja utóbbi mondatát.
Nem vagyok valami pisis, értem én.

-Jungkook itthon van? - mosolygok rá gúnyosan, majd nevét kezdem el kiabálni.

-Számodra nincs itt, húzz innen kölyök. - tolja erősen az ajtót, ami rohadtul fáj.
Csak megcsóválom fejemet mire idegesen kinyitja az ajtót és kilép rajta.
Szemei szinte már lángolnak a dühtől, ha nem tudnám ki ő szószerint befosnák, de nem tehetem mivel Jungkook lép a háta mögé.

-Chim. Szia. - mosolyog rám szomorúan.

-Kookie! - visítom szinte nevét, az ölébe ugranák de ez a világi paraszt itt áll.

-Menj vissza a szobádba fiam! - utasítja.

-Nem. - válaszolja.

Mit tegyek? Nem fogja tűrni hogy velem jöjjön. És ha megüti Kookit akkor az kiterül mint a nagy Alföld.
Szembe fordul Jungkookkal és kezét lendíti, de én hátulról gyengepontjába rúgok.
Jesszus.
Ágyékára helyezi kezét így párom ki tud jönni, azonnal futni kezd én meg még állok mint egy fa...

-Izé, sajnálom. - vakarom meg tarkómat. Szép kis első találkozás.

-CHIM! Gyere már! - kiabál utánam Kook.

Beveszem a köztünk lévő távolságot és csak szaladunk a sarokig. Leáll fújtatni párat, majd furcsa röhögésbe kezd.
Bambán nézek rá, mi volt ilyen vicces?

-Jól tökön rúgtad. - mondja alig érthetően, röhögése miatt.

Én is csatlakozok hozzá, pár ember ránk néz pocsék nevetésem hallva.
Sajnálom, nem lehet tökéletes minden.

-Ügyes vagy. - nyúl állam alá, s immáron komoly arcával találom szembe magamat.
Köpni, nyelni nem bírok annyira elmerültem szemeiben.
Lassan felé hajolok mire ő is így tesz.
Újra érezhetem ajkai ízét, puhák, lágyak.

-Gyere! - válok el tőle és húzom magam után, karjánál fogva.

Nem tudom hova megyünk, de nem haza. Kell egy kis nyugi, a felnőttektől távol.

Jó lenne ha valami értelmes helyre vinném, nem pedig csak menni a vakvilágba.
A tó, kicsit messzi van de megéri a fáradságot. Anyával párszor elmentem oda, nagyon élveztem.

-Hova megyünk? - szakít ki gondolatimból loholó párom.

-Sh. - csitítom el.

》》》

-Itt már jártam. - sétál büszkén a mólóra, annyi baj.
Leül arra, ezért mellé ülök.
Átkarol, én pedig fejemet neki döntöm, mint valami romantikus filmben. Hisz az is, csak mert benne van.

-Jungkook. - ejtem ki nevét mire rám emeli tekintetét. - Apád vert meg tégedet is és anyukádat is? - kérdezem boci szemekkel.
Elfordítja fejét, nem akar válaszolni.
De a hallgatás bele egyezés.

-Jelentsétek fel. - adom ötletemet mire megingatja fejét. - Menjetek el vagy költözzetek el. Váljon el anyukád.

-Nem, Jimin ez nem így megy! - mordul rám kissé megemelt hangnemben. Picit összerezzenek, csak segíteni akartam, erre rám ordít..

-Bocsánat. - hajtom le fejemet.

-Nem akartalak megbántani. Én sajnálom. - ölel át és fejét nyakamba fúrja. - Egyébként igen ő volt. Valaki küldött neki egy képet, amikor veled csókoloztam. Nem tudom ki, de ha megtudom esküszöm hogy megfojtom. - ökölbe szorítja kezeit.
Ez már gyanús, nagyon.
Jungkooknak valaki nagyon keresztbe akar tenni. Beszélnem kell Jae-vel. Ha ő tette én fojtom meg.

-Szerintem összefügg a két eset. Mikor megcsaltál, valaki küldött egy képet. És most is. - mondom nagyot sóhajtva.

-Jae. Kinyírom. Tuti az volt! - ugrik fel hirtelen mellőlem.

-Nyugi Kookie. Nem biztos hogy ő volt. - állok fel én is és próbálom lenyugtatni.

-Akkor is megölöm! - néz rám kikerekedett szemekkel, a frász kap el. Csak egyet lépek hátra de már nem érzem magam alatt a fát, csak a hideg vizet.
Kár hogy nem tudok úszni.

-J-Jung. Kook. - próbálom kiabálni nevét, ami nem nagyon megy. Meg fogok halni. -Nem tud-ok úszni! - kiabálom a még mindig érthetetlenül néző páromnak. Elmosolyodik.
Elkap a pánik, a halál érzet, mindjárt megfulladok erre ő azt hiszi viccelek?! Ha kijutok élve, bele fojtom egy kanál vízbe.
Már készülök feladni, de ekkor megemelkedik testem.
Kookie tart karjai között, mosolyogva megcsóválja fejét.
Középső ujjamat mutatom mire megszólal.

-Meghalnál egy és fél méterben? Azért nem vagy ilyen alacsony. - nevet fel.
Víziszonyom van, nem tehetek róla. Akkor az az egy és fél méter nekem vagy ötvennek tűnt.

Az egyik fűz fa árnyékába tesz le a fűbe. Csodás a ruháim vizesek lettek. Szemeibe sütnek a nap sugarak ezért becsukom látószerveimet.
Ahogy hallom mellettem kiterült Jungkook, ezért gondolkodásba merülök.
Mi lenne ha....

-Jungkook. - fordulok felé és kinyitom szemeimet. - Mi lenne ha elköltöznél? Nálunk? - vetem fel ötletemet.

Összeráncolja szemöldökeit, talán kicsit korán lenne 16 évesen elköltözni? De az apja egy szutyok.

-Na. - szolítom fel miután hosszas idő után nem válaszol.

-Hát nem tudom Chim. - mondja bizonytalanul. - Anyát nem akarom egyedül hagyni.

-Nem bántaná őt. - próbálom rá venni. De görbe mosolya nem tűnik el. Nem akarom hogy Kookie ott lakjon vele és bántsa. Azért tippeltem rá hogy ha hozzánk költözne akkor az anyját nem bántaná, mivel gondolom a fiát védte. Csak azért verte meg.

-Anyud tuti nem egyezik bele. - mosolyog el.

-Mi? De! Anyám már az esküvőnket tervezi! - ellenkezek, hisz ez igaz.

Felnevet mondatomon, és kezét hajamba vezeti.
Lágyan végig simít arcomon, és közelebb mászik.
Elég furán nézhet ez külső szemszögből nézve. Két fiú egymás mellett fekszik, közben a másik simogatja arcát. Melegnek nézném magunkat, ami teljes igazában igaz. Rám.
Jungkook kérdéses, ha megtudott csalni egy nővel akkor csak biszexuális.
Picit bánt még a dolog, de megértem részben.

-Akkor talán. - mosolyog el.

-Gyere mondjuk el anyumnak! - pattanok fel, mire megforgatja szemeit, de nehézkesen feláll.

Mint egy kacsa úgy csatangolok végig a betonon, hiszen átázott a cipőm. Anyám már otthon lehet, asszem.
Pár ember megbámul, mi az már a tóban sem szabad pancsolni?
Csúnyán nézek Kookra aki csak elmosolyodik és átkarol.

》》》

-Csókolom. - köszön párom anyámnak.

-Sziasztok. Jesszus Chim veled mi történt? - néz rám rémülten mire Jungkook elkuncogja magát.

-Bele estem a tóba. - vallok színt mire felnevet, csúnyán nézek rá ezért abbahagyja.

-Anya, szeretnék valamit kérdezni. - követem a konyhába. - Te mióta dohányzol?? - kérdezem meglepődve mikor meglátom az asztalon a cigarettás dobozt.
Tény anyám sose gyújtott rá, erre most meg ki tudja mióta szokott rá.

-Hát, pár hónapja. - kezd el gondolkozni, ha nem lenne az anyám nyakon vágnám, de mivel az és felnőtt ő döntése.

-Te is és Jungkook is cigizik, még a végén én is rászokok. - horkanok fel, anyám elmosolyodik, Kook pedig gúnyosan felnevet.

-Haha, nem! - vágják rá szinte egyszerre. Jól van na.

-Anyaaa. Kérdezhetek valamit?

-Mondjad. - válaszol, keresztbe font karokkal.

-Jungkookie ide költözhet?? - kérdezem nagyot nyelve az említettre pillantva, aki szótlanul ál.

Meghúzza szemöldökeit és ránéz, majd felém biccent hogy folytassam.
Jungkookra nézek aki bólint egyet ezért elkezdem mesélni.

Hi, meg lehet kövezni mivel hétfőre ígértem, de ezt egy külön részben akarom kifejezni.