Boldogan ültem be a következő órára, kémiára. Rettentően utálom, de a rózsaszín felhők eltakarják ezt az utálatot. Csak Jungkook jár az eszemben, a mosolya, a nevetése, a teste. Csak Ő. Egyébként nekem is böki a csőrömet, ki küldte nekem a képet? Esetleg Jae? A napokban nem is láttam, ha ő tette volna itt nyüzsögne. Nem, nem hiszem hogy ő volt. Mondta Kookie hogy a címét sem adta le neki. Akkor hogy talált oda? Ki akarná bántani ennyire az én kis sütikémet? Több embert nem is tudok gyanúsítani, a többiek félnek tőle.

Jungkook pov.

Kémia. Undorító, látom Chim is így érez. A padon fekszik és semmire nem reagál. Én is így tennék de telefonom rezegni kezd. Üzenet érkezett. Privát számtól. Mi a retek?

"Szia Jungkook!"

Lol, Tae lehet az. Biztos unatkozik matekon. Becsajozott a péntek este, ahogyan Yoongi is bepasizott. Nem hittem volna hogy egy olyan fiú kell neki mint Hoseok. Ő vidám, derűs stb, a haverom meg pont az ellentetje.
Talán igaz az a mondás:Az ellentétek vonzák egymást.

》》》

-Chim, gyere ki velem az udvarra. - suttogom az éppen pakoló emberkének.

Válaszul bólint majd utánam igyekezett.
Ahogy gondoltam itt van a másik gerlepár is. Előveszek egy szál cigarettát és meggyújtom. Jimin szemforgatva arrébb áll, mivel nem szereti a szagát.
Nem tehetek róla, engem megnyugtat.
Bele szívok a bűzrúdba majd kifújom.

-Nem akarsz letenni róla? - kérdezi párom undorral képén.

-Nem nagyon. - szívok bele ismét. Te már próbáltad igaz? - kérdezem kifújás után.

Leül a hideg betonra és cipőfűzőjével kezd el játszani.

-Még nem próbáltad? - ülök le mellé.

Yoongi elkezd kuncogni amit lecsitítok.

-Nem. - nyögi ki hosszas idő után.

-És nem is akarod? - nyújtom felé kínáloan. Nem, nem akarom rászokatni. Csak ha érezné hogy milyen érzés megértené.
Hatalmasat nyel amit szerintem még Hobiék is hallottak.
Beleszívok ismét majd ajkaira tapadok és befújom szájába.
Lassam csücsörítve kifújja a füstöt.

-Na?

-Fuj.. - nevet fel, mire én is elmosolyodok. Olyan ennivaló. Jobb is hogy nem tetszik neki.

-Gyere Picim. Menjünk el nálunk. - felállok és elnyomom az el nem szívott szálat. Kár volt meggyújtani.. De mindegy is.

Hm, most hogy bele gondolok nem is volt még nálunk. Jajj apám. Vagy anyám. Ki lesznek akadva..
Nem is tudják hogy Jimin a barátom. Vagy egyáltalán azt hogy meleg vagyok! Nem állíthatok csak úgy haza hogy:
Csá Muter, Fater ő a barátom, ja és a fiatok buzi.
Most nem mondhatom el nekik. Remélem Chim is megérti ezt..

-Ohm Cicus. Mondani akarok valamit. - állítom le az ajtóban.

-Mondhatod. - néz fel csillogó szemeivel.

-Hát, izé. Megtennéd hogy nem viselkednél úgy mintha a barátom lennél. - suttogom, s közben kiemelem a "barátom" szót.

Oldalra húzza száját majd szomorúan lepillant.

-Szóval te szégyelsz.. - motyogja.

-Nem, nem erről van szó! Csak a szüleim. Homofóbok.. - nyelek egy hatalmasat hazugságomon. Nem nem azok. Max apám de arra teszek. Csak félek.

-Jól van. Jungkook. - indul tovább.

Egész úton nem szólt hozzám.

-Anyaaa! Itthon vagyok! - kiabálom miközben lehúzom cipellőmet. Chim is utánoz majd a konyhába sétálok ahol is anya ül.

-Szia..sztok. - teszi hozzá. -Jimin? Mi járatban itt? - kérdezi nagy szemekkel.
Ja ő még úgy tudja hogy utálom. Sok mindent nem tud.

-Hát. - kezdek bele de közbe szól Chim.

-Jungkook nem tudja megcsinálni az angol házit, és a segítségemet kérte. - meséli hatalmas vigyorral arcán. Pf.. Jobb vagyok angolból mint hinnék. Csak kibaszott undok a tanár.

-I-igen így van. - mondom bizonytalanul.

-Aham, akkor menjetek fel. Jó tanulást! - heseget fel minket.

Biccentek a lépcső felé, hogy arra menjen.

-Hmm, angol? - dörmögöm fülébe és bele markolok eper seggébe.

-Háth, más nem jutott eszembe. - kuncogja.

Nekem 8, lehet ő az angol házi amit megcsinálok az asztalon.

Eléggé fáj hogy anyám elhiszi hogy segíteni kell nekem. Pf. Ő rosszabb angolból.
Felérve a szobába ledobáljuk táskáinkat, mire ő kutakodni kezd amit szóvá teszek.

-Hé, te mit keresel? - ülök le és figyelem.

-Hát, házit jöttünk csinálni. Nem? - néz rám nyelvetöltve.

-Hmm, inkább téged csinállak meg.

Csuklójába kapok és ölembe húzom, s vadan ajkaira tapadok.
Megérzem nyelvét alsó ajkamnál mire eltátom számat így kap az alkalmon és bejut üregembe.
Tenyerem felfedező útra indul tökéletes fenekén.
Néhány sóhaj hagyja el száját amin muszáj mosolyognom.

-Szertelek Chim. - válok el tőle és ajkaira suttogom.

-Én is Kokie.. - suttogja vissza és átölel.

Hamar fordít helyzetünkön és elkezdi nyakamat belepni nyálas puszikkal. Néhol gyengén megszívogtja ami halk nyögést vált ki belőlem. Lejjebb ér kulcscsontomhoz amit már erősebben megszív. Pólómat lehámozza rólam, én pedig róla és az ajtó irányába eldobálom.
Végig nyal mellkasom, és visszatér mellbimbóimhoz. Egyiket ujjaival megcsavargatja míg másikon nyelvével körkörös mozdulatokat ejt nyelvével.
Egyre hangosabb nyögések töltik meg kis szobámat, s nyelvével lejjebb csússzan alhasamig.
Perverz mosollyal, szemöldököt húzogatva pillant rám, mire szaporán bólintok.
Kínzó lassusággal lehúzza nadrágomat, s boxeremen keresztül kezd el izgatni.
Mintha eddig nem éledezett volna a pici Kook..
Erősen rámarkol tagomra, ami következtében hátra vágom fejemet és hörgő hangot adok ki. Végig nyal egész méretemen és fogait beakasztja boxerem gumis részébe.
Még lassabban távolítja el a hasztalan darabot, de mikor leveszi vékony bőrömet húzogatni kezdi, egyre gyorsabban. Egy kevés idő múlva szájában érzem magamat. Keményen szopni kezd, már majdnem elmegyek mikor nyílik az ajtó.

-Jim-IIIIIIIIIIN. - visítja anyám hosszan az "i" betűt.

Párom tág szemekkel néz rám, majd erősen ráharap botomra.

-AUU. ANYA! KOPOGJ! KOPOGJ! - kiabálok fájdalommal teli hangon.

-Sa-sajnálom. - dadogja szemét eltakarva. Gyorsan magamra rángatom ruháimat, s Chim is így tesz.

-Izé. Nem tudom már mit akartam mondani.. - néz fejét fogva.

-Jah már meg van. MI A FASZT CSINÁLTOK? - kiabál ránk mire párom megrezdül. Jesszum Mari mit kiabál ez a banya? Szegény Chim megijedt, de cink lehet ez neki, arcát pír fedi, közben ujjaival játszik.

-Anya. Ne kiabálj már! - bújok közelebb reszkető páromhoz.

-Jó na. Bocsi. Nem akartalak megijeszteni Jimin. - sóhajt fel.

-Anya, meleg vagyok. Bocs hogy nem mondtam. És Jimin a barátom. - nézek rá majd Chimre. Anyám gondolkodóan néz ránk mire ismét megszólalok.

-Nem érdekel ha nem fogadsz el így. - pillantok fenyegetően rá.

-Elfogadlak, de bezárhattátok volna az ajtót. - kuncogja el végét.

-Te pedig kopoghattál volna. - karolom át Jimint, jó már nem fél. Sőt inkább mosolyog.

Szasztoook! Elnézést hogy rég volt rész); De megpróbálom behozni.:(
De remélem tetszett a rész, bár ha pocsék is lett.@-@
❤

És Úristen! Nagyon köszönöm hogy ennyien olvassátok már a sztorimat! Nagyon jól esik, tényleg köszönöm!👆❤❤❤