-Mondjuk legyen Jimin! Gyere, oldd meg az egyenletet! -mutat rám a matematika tanárnő.

Ceruzámat leteszem, majd a tábla felé veszem az irányt. De elbotlok valamiben, inkább valaki lábában. Mindenki felkacag bénaságomon, még én is. Csak egy valaki nevet gúnyosan, a láb tulajdonosa.

-Jössz már? - veszi le szemüvegét a tanárnő. Feltápászkodok és a táblához sietek. Másodfokú egyenlet, pff gyerek játék. Feladatom elvégzése után a tanárra nézek aki bólint, ami azt jelenti hogy jól oldottam meg, több se kell és elvonulok. Lábaimat vizslatom, nem szeretném ha megint elbotlanák, ám megpillantom ismét azt a lábat. Jungkook lábát. Most nem fogom engedni neki hogy kibuktasson ezért könnyen átlépem, mire felcammog én meg gúnyosan rávigyorgok.
Egész órán galacsinokkal dobált ez a hülye gyerek, óra végén a tanár is észrevette és nem hagyta szónélkül.

-Fiam miért nem hagyod békén Jimint? Csak nem tetszik neked? - kiabál rá, de a végét elneveti.

-Meg a faszt. Ez a csicska? - mutat rám, ezután feldúltan elhagyja a termet.

Értetlenül bámulok magam elé.

-Hagyd csak Jimin. Majd elbeszélgetek vele otthon. - néz rám mosolyogva a tanító.

Ja Jungkook anyukája a matek tanár. Eléggé különcködik velem, én úgy gondolom ezért szekáll év eleje óta a fia. Kibuktat, beszólogat stb. Nem sok barátom akad emiatt csak egyetlen Hoseok, de most ő is beteg és amúgy se tudna megvédeni, Jungkooknak egyel több van. Yoongi és Taehyung.
De velünk sem olyan jujj de jó barátok vagy mi, de ki tudja. Együtt cigiznek, lógnak, baszogatnak mindenkit. Sok csajt basznak is át.

Mindenki elhagyja a termet és a barátaival elmennek lógni, míg én egy vastag könyvvel a kezemben leülök egy padra. Már a felénél járok de most kezd igazán érdekes lenni. Egy alak takarja el a napfényt előttem mire kérdőn felpillantok. Karba tett kézzel áll előttem Jungkook egyik haverja. Kikapja kezeim közül a könyvemet és elkezd vele futni.

-Állj meg! - futok utána, de meg se hallja. Felszalad a lépcsőn ami a tetőtérre vezet, kiérve meglátom Jungkookot immáron kezében a könyvemmel, mellette a másik hülyegyerek.

-Add vissza. Az, az én tulajdonom. - nyújtom ki kezemet abban reménykedve hogy visszaadják, ehelyett a képembe röhögnek és a kisebbik ellök.

-Kell a könyved? Menj érte! - lépked elég közel az iskola széléhez és kezét kinyújtja.

-Kérlek ne! - kapok utána de a két gyökér visszafog.

-Hopsz! - nyitja szét kezeit és a könyv szárnyakra kel.

Ekkor már a bumburnyákok elengednek, és én odaszaladok, de már hiába. Jungkook és társai röhögve itt hagynak. Szemeimből a könnyek utat engednek miközben a könyvet fürkészem, ami már két darabra szakadt és mindenki összetapossa. Ez az egyetlen dolog volt ami apámra emlékeztetett, de már ez sincs. Néma zokogásba kezdek míg be nem csengetnek. Erőt veszek magamon és felállok, szemeimet megtörlöm és egy hamismosolyt festek magamra. Még egy órát ki kell bírnom utána haza mehetek.
Belépve a terembe minden szem rám szegeződött, szerencse hogy a Taehyung gyerek A-s. Kevesebb ember néz utálkazóan rám legalább. Az egész óra bambulással, bámészkodással telt. Ezt megfűszerezve szomorúsággal és gyűlölettel. Gyűlölöm magam amiért ilyen gyenge vagyok. Óra végén felkapok fél vállamra a hátitáskámat és az utca felé veszem az irányt ahová a könyvet ledobták. Hiába keresem sehol nincs, biztos észrevette a takarító és kidobta vagy eltüzelte. Nem tehetek semmit már, ezért haza felé veszem az irányt.
~~~
-Anya megjöttem! -kiáltom el magamat és a konyhába veszem az irányt ahol anya munkálkodik.

-Szia Jimin! -ölel át. -Milyen volt a suli?

-Hát elment, képzeld kaptam egy ötöst irodalomból, vers írásra. - mesélem el miközben lehúzom cipőmet és lerakom táskámat.

-Ez nagyszerű hír! Apukád büszke lenne rád. - mosolyog rám szomorúan.

-Aham.. -hümmögöm el. Utálom ha apáról beszél bárki is. És ezt ő is tudja. Ha valaki megemlíti
akkor előhozza az emlékeket és ilyenkor egyedül kell lennem.

-Megyek a szobámba. - hagyom faképnél anyámat és bezárkózom.
Aki csak szomorúan néz utánam.